Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-18 / 115. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 18., SZERDA 5 Döntésképtelenségek Piaci exlex Nagy hátán Czira Szabolcs: A kisgazdák elvárják a támogatást Továbbra sem teljes a nyugalom a nagykátai piac körül. A kereskedők szerint az önkormányzat nem szerez érvényt a kép­viselő-testület legutóbbi ülésén hozott döntésének. A helyi végrehajtó appará­tus vezetői úgy vélik, hogy az árusok egy része nem jól értelmezi azt a bi­zonyos . határozatot, ame­lyik nem is határozat tulaj­donképpen, hanem csak azt készíti elő, ezérj az eredeti piaci rendtartást kell betartani. Annak vi­szont megint csak két ér­telmezési változata lehet­séges, azaz végeredmény­ben exlex, „törvényen kí­vüli” állapotok uralkod­nak a nagykátai piacon. Kényszerű intézkedések Az előzményekről annyit: a piacot üzemeltető Város­gazdálkodási Szervezet az év eleje óta kitiltotta a hasznos területről az áru­sok gépkocsijait. A zsú­foltság miatt megtett in­tézkedés indokául a piaci rendtartást említették: ugyanez a rendtartás adta meg addig a jogalapját az autók benttartózkodásá­­nak is. A kényszerű lépés­hez hozzá kellett volna te­hát igazítani a régi piaci rendeletet: Az áprilisi tes­tületi ülésre viszont ez még nem volt megfelelő­en előkészítve, erre vonat­kozó döntés nem szüle­tett. Az árusok részéről gyakorolt nyomás miatt azonban valamit mégis mondani kellett... — Úgy értelmeztük a döntést — mondta az el­múlt szombati piaci na­pon Színak István, a keres­kedők tárgyalással megbí­zott képviselője —, hogy egyrészt a KGST-piac is marad a helyén, nem tele­pül ki a város szélére, másrészt visszaállnak az 1993. december 31-e előt­ti állapotok. Ez a piaci rendtartásnak az a gyakor­latban kialakult változata, ami szerint a kereskedők autói ott tartózkodhatnak, ahol árusítanak. Ezzel egyidejűleg alakul egy bi­zottság a jegyző vezetésé­vel, s ők felmérik hány gépkocsi jöhet be a piacra, ennek mi a feltéte­lei. El is kezdték ezt a munkát. Én egyébként ott voltam a testület ülésén, saját fülemmel hallottam mindent... Ki érti ezt?-—Mi a Színak úrtól, s az önök újságjából értesül­tünk a határozatról — ma­gyarázta Czakó László ru­hakereskedő. Vártuk a bi­zottságot, de hozzánk még nem jutottak el. Ehe­lyett a piacfelügyelők be­keményítettek, felírták az autóink rendszámát, le­fényképezték, ötszáz és ezer forintos helyszíni bír­ságot kértek vagy feljelen­tették azt, aki nem fize­tett. Azt mondták: az új­ság marhaságot írt, mert az eredeti állapot szerin­tük az, hogy átmenetileg is ki kell vinnünk az autó­inkat a parkolóba. Nekem szerencsém volt, mert a szomszédig jöttek a fel­ügyelők, itt vagy megun­ták a dolgot, vagy elfo­gyott a filmjük, tény, hogy visszafordultak. Ki érti ezt? Mihez alkalmaz­kodjunk? Itt a piros, hol a piros? Hogy van ez? A tanácstalanságot tük­röző kérdéseket továbbí­tottam Bátonyi István jegyzőnek. — Mi csütörtökön haj­nalban elvégeztük a piaci bejárást, jött az üzemelte­tő, a városfejlesztési cso­port vezetője, a tűzoltó­ság képviselője. Megnéz­tük, hogyan lehet kialakí­tani a tűzvédelmi útvona­lat. Esett az eső, bőrig áz­tunk... A május 31-i testü­leti ülésre kidolgozzuk a javaslatainkat arról, hány autóval kötünk szerződést a benttartózkodásra. Mint­egy 20-25 darabról lehet szó, több nem fér el, hisz a halárus autója, a kenye­reskocsi nyilván be kell menjen. Ugyanígy a rok­kantnyugdíjasokkal is ki­vételt kell tenni. Minden előfordulhat — Hogyan értelmezendő a testület legutóbbi, piacra vonatkozó határo­zata? __ — Úgy, hogy a régi ren­delet van hatályban. — Aszerint bent is tar­tózkodhat gépkocsi... — A piac üzemeltetője kitiltotta őket, s ezt az in­tézkedést senki nem von­ta vissza. Ha vita van az árus és a működtető kö­zött, akkor a hivatal dönt. Eddig ilyenre nem volt példa... — Most nem erről van szó? — Most a képviselő-tes­tület dönt — várhatóan május 31-én. Arról is, hogy ki kerüljön a vásár­térre a kellékes piac vagy nem, s arról is, hogy ne­tán vállalkozó működtes­se a piacot. Ebben az eset­ben majd ő eldönti, mit akar, kit enged be kocsis­tól, s kit nem. v — De hiszen arról egy­hangú szavazással döntöt­tek a múltkor a képvise­lők, hogy nem száműzik a kellékes piacot a vásártér­re... — Uram! Még minden előfordulhat... Ember a talpán, aki ezen eligazodik. Az „értelmezé­sekben” legalább akkora a káosz, mint a piacon, ahol most már megjelentek a pa­­lántások is, nagy a nyüzs­gés, sok a vita. Végül is et­től piac a piac. Akkor pedig minek úgy kapkodni?! (tóth) Párbeszédre hajló politizálást Könnyen belátható, hogy az ország­­gyűlési képviselőjelöltek a választá­sok első fordulójának csupán másod­rangú szereplői voltak. A leadott voksok megoszlása mutatta, akár a bakter kecskéje is megkapta volna a szavazatok többségét, ha története­sen annak nevét szedi az MSZP szí­nei alá a cédulán a nyomda. Ebből sajnos az is következik, hogy az egyelőre vesztésre álló keresztény­nemzeti elkötelezettségű pártoknak sok tehetséges képviselője szorult most érdemtelenül a háttérbe. Dr. Czira Szabolcs nagykőrösi ál­latorvos, a Független Kisgazdapárt képviselőjelöltje tulajdonképpen elé­gedett is lehetne. Nemcsak azért, mert személyére több szavazatot ad­tak a választók mint pártjára, hanem elsősorban a számára harmadik he­lyet biztosító majdnem 18 százalé­kos arány miatt, amely a megyei és országos összehasonlításokban is fi­gyelemre méltó eredmény. Pedig a magyarázata nem is olyan bonyolult. Czira Szabolcsot nem a falragaszok­ról ismerik a polgárok. Mindenek­előtt állatorvosi munkájáról, barátsá­gos modoráról, akit megtisztelnek amiért a kóbor állathoz is lehajol, hogy meggyógyíthassa. Hiszen meg­látja azt az ember, hol kezdődik vala­kinél a szakma, s hol a hivatásszere­tet...-— Amikor pártja eldöntötte, kit in­dít a 16-os körzetben, fény leg elhang­zottak olyan vélemények, ha a párt a vártnál rosszabbul szerepelne is, a jelölttel akkor sem vallanak kudar­cot. Még nem vagyunk a végén. Ön milyennek tartja mostani szereplését? — Először is hadd köszönjem meg a 16-os választókerület lakossá­gának a támogatását, azt, hogy ily módon a második fordulóban is részt vehetek. Azt hiszem, fölösleges len­ne bármiféle kommentárt erőltetni, hiszen látható, ebben a fordulóban a választók nagy részét főként a nosz­talgia orientálta, az élre került pár­toktól a múltbeli viszonylagos jólét visszatértét várják. Ennek fejében el­utasították a valóságos alternatívá­kat, amelyek nem ígérnek ugyan gyors javulást, mert a ködös álmok helyett a racionalitásra építkeztek. Sajnos, úgy tűnik, az emberi realitá­sérzéket tompította az a képzet, hogy a demokrácia nyújtotta lehető­séggel élve, esetlegesen az MSZMP- nek egy modernebb változatát hata­lomra segítve, egyszeriben megvaló­sítható, feltárható a jólétnek mind­azon forrása, amihez viszont, jól tud­juk, ma még nincsenek meg a gazda­sági feltételek. — Ami a személyemre leadott vi­szonylag jelentős számú szavazatot illeti, úgy gondolom, a voksok visz­­szaigazolják azért a helyi kisgazda­­párt tevékenységét is. Mindig is nyi­tott, nyugodt, párbeszédre hajlandó politizálást igyekeztünk folytatni. Annak idején a programbeszédeim­ben is elmondtam: Nagykőrösön és környékén olyan kisgazdapártot sze­retnénk képviselni, amely távol tart­ja magát a zajos, acsarkodó politizá­lástól, a viszálykodástól a bunkósbo­tozástól. Ehelyett mi tényleg egy elő­remutató, konstruktív politikai ténye­zőként akarunk részt venni a közélet­ben. — Nagykőrösön jelentős közéleti szerep jutott már a kisgazdáknak. Úgy is mondhatjuk, a pártnak kézzel­fogható a múltja. Vannak, akik sze­rint az elmúlt négy évben a városi döntéshozatali folyamatra a kisgaz­datúlsúly nyomta rá a bélyegét. Ön, aki pártjának települési képviselője, osztja ezt a vélekedést? Megkezdődött az eboltás. Czira Sza­bolcs állatorvos a Dohány u. 6. alatt végzi munkáját — Megvan az alapja, de úgy gon­dolom, előbb a kérdést kell a helyére tenni. Jelesül azt, hogy ez a befolyás hasznos volt-e vagy sem? Személy szerint örülök annak, hogy olyan kis­gazdaképviselet alakult ki, amelynek nem volt szándéka a hatalmat kisajá­títani. Voltak pedig erre alkalmas helyzetek, amiket szándékosan elsza­­lajtottunk/ ígéretünk szerint az MDF-nek adtuk meg a lehetőséget, a polgármester személyének kiválasz­tására. Olyan gesztus volt ez, amely­nek nem szabad feledésbe mennie most, a választások második forduló­ja előtt, amikor a keresztény, nemze­ti irányvonal sorsa a tét. Úgy vélem, a bizottsági funkciók felvállalásában sem vádolhatok a kisgazdák mohó­sággal, hiszen amikor az SZDSZ ki­vonult a bizottságokból, a három üre­sen maradt hely közül csak egyet töl­interpelláltunk, s bíráltunk olyan ja­vaslatokat, amelyek megtámadása in­kább a másik oldalnak állt volna ér­dekében. Nem tagadjuk, annak ide­jén elleneztük a például a Toldi isko­lában indítandó gimnáziumi osz­tályt, mert nem tartottuk időszerű­nek. De nem lehetetlen, hogy mégis megkapta volna az új intézményt az iskola, ha az ellenzéki képviselők is ott vannak a döntésnél és teszik azt, amivel a választóik megbízták őket. Nem kívánom a testületi munka négy évét értékelni, de annyit azért el kell mondani, hogy a kisgazdapárt érdemei közé tartozik a lakosság ré­széről annyira várt útépítési program elindítása. Aztán itt az épülő kórház. A közvélemény visszaigazolta meny­nyire fontos dolog. Elmondtuk az embereknek azt is, hogy súlyos ter­het vettünk a nyakunkba. Most még­is vannak, akik politikai taktikából azt akarják a nyakunkba varrni: mi hajszoltuk a költségvetést ekkora be­ruházásba. Én azt mondom erre, bár­ki jusson is el a Parlamentbe, köteles­sége mindent elkövetni annak érdeké­ben, hogy az építkezés befejeződjék anélkül, hogy a város működésképte­lenné váljék. — Ha már a képviselői feladato­kat említette, nézzük előbb az esélye­ket. Pártja miként próbálja a hátralé­vő időben erősíteni az ön pozícióját? — Az első forduló eredményén csakis összefogással lehet javítani. Az elkövetkező napokban arra van szükség, hogy az azonos gyökerek­ből táplálkozó pártok mindenekelőtt a Magyar Demokrata Fórum, a Ke­reszténydemokrata Néppárt támoga­tói felmérjék a még előttünk álló le­hetőségeket és ne vonják ki magu­kat csalódottságból a voksolások­ból. Amennyiben mandátumot ka­pok, én is mindenképpen arra szeret­ném fektetni munkámban a hang­súlyt, hogy a körzet értékes, de saj­nálatosan széthúzó értelmiségével Az önkormányzati üléseken is sokat adnak a képviselőjelölt véleményére. Czira Szabolcs (jobbról) kisgazda képviselőjelölt, mellette Kustár Tamás, a Független Kisgazdapárt városi elnöke Varga Irén felvételei töttünk be. A körösi testületet aligha­nem a részvétlenség miatt marasztal­ja el leginkább a közvélemény. Hogy egyáltalán működni tudott, túl­zás nélkül mondhatom, ez főleg a kisgazdapárti aktivitásnak köszönhe­tő. Ha nem tartottuk volna a frontot, sok ülést egyszerűen be kellett volna rekeszteni, nem beszélve a kétharma­dos szavazásokról. S ezek után a tes­tület szemére vetik, hogy a kisgaz­dák kormányozták a várost. Én ennél is továbbmegyek: Kénytelen volt fel­vállalni az ellenzék szerepét is. Ha fellapoznánk a jegyzőkönyveket ki­derülne, bármelyik pártnál többször pártállástól függetlenül megtaláljuk a közös hangot. Ez nélkülözhetetlen az előbbrejutáshoz. Ha »szabad egy sportos hasonlattal élnem, a közéleti embereknek is valahogy oly módon kell viselkedniük, mint a különböző focicsapatok szurkolóinak: amikor feláll a válogatott, egy emberként csak érte szorítanak. S talán még any­­nyit: a kisgazdapárt belőlem sem szavazógombot nyomogató pártkato­nát akar, hanem olyan képviselőt szeretne, aki egyszersmind kiáll az igazáért, de tud kompromisszumo­kat is kötni. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents