Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-18 / 115. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 18.. SZERDA Kéksisakosok Ruandába Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elvi hozzájárulását adta egy 5500 fős békefenntartó alakulat Ruandába küldéséhez a polgárháború és a kegyetlen mészárlások megállítása érdekében. A kilencórás vita után tegnapra virradóra egyhangúlag elfogadott BT-határozat ugyanakkor azonnali hatállyal embargót rendelt el az afrikai országba irányuló fegyverszállításokra. Tűzszünet Karabahban A karabahi tűzszünetről Azerbajdzsán és Örményország között, hétfőn Moszkvában aláírt és éjfélkor életbe lépett egyezményt tegnap délelőtt tiszteletben tartották a szemben álló felek. Viszonylagos nyugalom uralta a frontvonalat mind az azeri, mind az örmény katonai források szerint t— írta az Interfax. Mindazonáltal az örmény „önvédelmi” erők vezetése és a bakui védelmi minisztérium is beszámolt arról, hogy a másik ellenséges fél szórványos lövöldözéssel időnként provokálta védelmüket, de mindkét oldal állította, hogy a kihívásokat nem viszonozta. A Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter közvetítésével született megállapodásban szó van a csapatok szétválasztásáról és 49 megfigyelő küldéséről Karabahba, akiknek biztonságáról 1800 békefenntartó gondoskodna. Mind a megfigyelőket, mind a békefenntartókat a FÁK-tagországok adnák. Katasztrófák idején óhatatlanul „eschatologikus (vagyis „világ vége”) gondolatok jutnak az ember eszébe. Az embernek van egy beidegzett és berendezett „életvilága” (lásd Habermas és Luhmann), s amikor ezt összeomlani vagy szétesni látja, úgy érzékeli, hogy a „világnak” a maga egészében „vége közeledik”. Nagy az esélye annak, hogy az elkövetkezőkben azok, akiknek ez a tudatukba-tudattalanjukba vetített „életvilága” a történelmi magyar nemzeti magyar „ökotóp” volt, mindinkább belső ^migrációba vagy földönfutói sorba kényszerülnek. 1994. május 8-án a remények elenyésztek: a magyar nép ma aktív nemzedéke kijelentette, hogy nem akar többé magyar maradni, sem önmagát, sem gyermekeit nem szánja a funkcionálisan neki szánt pofozógép-szerepre, s önkéntes önmagáról lemondó gesztusával megpróbálja arra késztetni a nálánál sokszorosan erősebbeket, hogy a pofozógépnél kedvezőbb szerepet adjanak — nem neki, mert többé nem tekinti magát nép- vagy nemzeti közösségnek — hanem a kötelékből önként szétszéledt egyedeinek. , Most már csak egy kisebbség ragaszkodik ahhoz, hogy önmaga akar maradni. Csakhogy kérdéses, teljhatalomra készülő urai megadják-e neki az önszerveződés lehetőségét, mert ezt a kisebbséget nem védi semmiféle nemzetközi alapelv vagy törvény, ezt a kisebbséget az ő nyelvét beszélő többség részvétlen, közömbös szeme láttára, akadálytalanul tekinthetik ártalmas rebellisnek, társadalomellenes elemnek. Lázadó bennszülött törzsnek. Egyfajta kárpát-medencei El Fatah-nak. * Annak, akitől életének 70 esztendeje során mindent elvettek, ami lelki-szellemi otthonának berendezése volt, mélyen elgondolkoztató a század utolsó évtizedében Vorarlberg hegyei között járni. Ausztriának ez a Svájccal és Liechtensteinnel határos legnyugatibb tartománya az ókorban Raetia provincia része volt, akárcsak az Engadin vagy a Dissentis-völgy. Ez utóbbiakban néhány tízezres lélekszámban fennmaradt a rétoromán lakosság és a négy különleges latin dialektus, mely egyszerre mutat azonosságokat az olasszal, a franciával, a provence-ival és a románnal (ma már a rétoromán Svájc negyedik hivatalos nyelve). Vorarlbergben minden helynév rétoromán, elsősorban sursilvan dialektusban. Schlins, Damüls, Bludenz, Satteins, Tschagguns, Scesaplana, Fontanella és így tovább. Ám a lakosság mindenütt németül beszél. Még a legöregebbek sem emlékeznek rétoromán nyelvre. Egyes családnevek még őrzik az egykori népesség emlékét, de Vorarlberg minden kétséget kizáróan német. Raetia legkeletibb részén egy nép, melynek önálló, sajátos kultúrája volt, felszívódott. Ha majd a kapitalizmust éppen nem tagadó, de a magyarok nemzeti önmegsemmisítő nyilatkozata alapján kormányzó hatalom megkezdi a menekültek liberális befogadását, ahogyan az egykori Magyarország közepének új betelepítési programját nevezni fogják, s a honfoglalás tizenegy százados évfordulója a honfeladás kezdetének éve lesz (Egerben — Egerben! — már elhangAz olasz külügyminiszter mindenkit megnyugtatott Folyamatos az Európa-politika Európai kollégái megnyugtatására használta fel első brüsszeli útját Olaszország új külügyminisztere — állapítja meg az EU-ügyekben mindig jól tájékozott, brüszszeli kiadású Agence Europe. Antonio Martino, a Beriusconi-kormány frissen kinevezett külügyminisztere hétfőn részt vett a Tizenkettek havi tanácsülésén, emelett külön is megbeszélést folytatott Jacques Delors EK bizottsági elnökkel. Az Agence Europe szerint Martino igyekezett megnyugtatni partnereit Róma „Európa-politikájának” folyamatosságáról, hangsúlyozva, hogy e tekintetben „jelentős mértékű konszenzus van” az új olasz parlamentben. Szavai szerint Delors-sal való találkozója során is értésre adta, hogy Olaszország európai elkötelezettségében „semmilyen változás” nincs, ami azonban nem jelenti azt, hogy minden feltétel változatlan marad az olasz külpolitikában. Az új kormány is teljes egészében osztja az európai integrációs folyamatra vonatkozó célkitűzéseket — idézi a brüsszeli kiadvány áz olasz politikust, aki ehhez még hozzátette: Rómában arra törekednek, hogy a külpolitika „kívül maradjon a politikai pártok közötti gerillaharcokból”. A nagyvilág hírei íf Franciaország még az év vége előtt körülbelül 2500 fővel csökkenti az egykori Jugoszlávia területén állomásozó katonáinak számát — jelentette be egy tegnapi rádiónyilatkozatában Francois Léotard védelmi miniszter. ^ Leváltották a csendesócenáni flotta parancsnokát, Georgij Gurinov tengernagyot, akinek a parancsnoksága alatt állt az az egység, amelynek lőszerraktárában a hét végén óriási erejűd robbanás történt. Heves harcok dúltak tegnap Jemenben az északi és déli erők között az Ádentől 50 kilométerre északra lévő alanadi légitámaszponton. Merénylet Hebronnál Két izraelit agyonlőttek ismeretlen tettesek tegnap délelőtt a ciszjordániai Hebrontól délre — közölték katonai forrásból. Ez volt az első emberéletet követelő merénylet a megszállt területeken a gázai—jerikói palesztin autonómia május 4-i életbe léptetése óta. Dominika választ A Dominikai Köztársaságban hétfőn tartott általános választások első, nem hivatalos szavazatszámlálási részadatai szerint az ellenzéki Dominikai Forradalmi Párt elnökjelöltje, Jósé Francisco Pena Gómez vezet a jelenlegi államfővel, Joaquin Balaguerrel szemben. VÉLEMÉNY A történeteket lapozám, s végére jutottam zott olyan javaslat, hogy a honfoglalást ne ünnepeljük, mert nincs rá pénz), önnön szívbe döfő kérdés: vajon milyen nyelven beszélnek majd 200 év múlva a Kárpát-medence közepén, s melyek lesznek azok a mindent túlélt helynevek, melyeket egzotikus és furcsa hangzásúakként fognak számon tartani? * 1100 év nem csekély idő. Ezt a cseppnyi Magyarországot életkor tekintetében csak a nagy birodalmakhoz lehet mérni. Egyiptom sokkal tovább bírta, de az ókori Róma alapításától 1200 év telt el addig, amíg „ledőlt és rabigába görbedt”, viszont újjászületett, mint középkori és modern Róma. Nyelve óriásit változott, de végül is ugyanaz, mint a Fórumon talált legásatagabb feliratoké. Anglia, ha születését a hestings-i csata évére (1070) tesszük, fiatalabb (kerekítve 930 éves), viszont nyelve a szó szoros értelmében a világnyelv lett. Lengyelország kétségtelenül jobban bírja, mint a magyarság (ne menjünk most bele abba, milyen ég s föld különbség van a lengyelországi baloldali választási győzelem, s a magyarországi között, mert aki a lényeget nem látja, annak úgy is hiába magyarázzuk). Velence belerokkant saját tündöklő történelmébe, akárcsak a poroszok. A népek történelmi műhelyei eszerint különböző korúak, s ez függ az adott történelemtől („történéssorozattól”) magától, de függ a népek szellemi génösszetételétől, attól is, vajon vannak-e különösebb befolyást gyakorló letális (halálra orientáló) „gének” ebben az „összlét”-ben. A magyarok pusztai rokonai általában nagyon hamar kimerültek (avarok, kunok, besenyők) és fel is szívódtak, mint a vorarlbergi rétorománok. A magyar ebben a családban kivételes alkalmazkodási képességről tett tanúságot (amit Géza, Szent István és Szent László neve jelez, az példátlan teljesítmény egy néptől, t.i. úgy váltani „életvilág”-ot, úgy megváltozni, hogy közben mégis ugyanannak maradni); ám arra, hogy mégis lappangott benne valahol egy baljós „kromoszóma” (kérem, tessék szimbólumként felfogni), azt már az Árpádok története bizonyítja, majd a Csák Mátéké, mind Dobzse László anarchiájáig, a végzetes Dózsa-felkelésig, majd a kettős királyságig a török katasztrófa árnyékában. S így nem az a helyzet, hogy minden szerencsétlenségünknek a török az oka, hanem az, hogy a török szerencsétlenségben magunk is benne voltunk mint ok. S még azután is húztuk évszázadokig, egy példátlanul ügyes nép- és birodalomszervező család függvényeként, miközben az a család a lehető legellenszenvesebb „image”-t (most így divat mondani) vésett bele rólunk Európa köztudatába, majd a nagyhatalmi lét lidércfényével lépre csalt, megengedte, hogy modernizálódjunk, de modernizációnk idegközpontjaira olyan idegeneket szemelt ki, akiknek életlériyege a villámgyors alkalmazkodás és mimikri, majd hagyta, hogy beleessünk a verembe, amelyet ő ásott nekünk. (Lehet, hogy ezzel a véleményemmel fájdalmat okozok dr. Habsburg Ottónak, sajnálom, de talán nem kerül kezébe ez az írás.) 1994. május 8-án végül is aláírta a magyar nép, miszerint teljesen mindegy neki, hogy mint ilyen, létezik-e tovább és meddig. 1994. május 8-án a magyarok 1945-ben és azután született évjáratai — egy kisebbséget, egy „kemény magot” (nekünk is lehet ilyen) leszámítva — érvénytelenítették a Szent István-i művet, és most már az ellen sem lesz kifogásuk, ha új tulajdonukban dinamikusan berendezkedő urai a semmit sem jelentő Szent Koronát előnyösen eladják egy régiségkereskedőnek. Vagy épperi elárvereztetik. * . ' Nem kell azt hinnünk, hogy ez a „halálos tavasz” teljesen váratlanul köszöntött be, mint derült égből a villámcsapás. Már legalább három és fél évtizede készülődött, előjelei mutatkoztak. Mert a magyarság életerejének utolsó fellobbanása 1956 volt, s amikor kiderült, hogy nincs mit remélnie Európától, a magát ki tudja, milyen alapon „keresztény”-nek nevező világtól, a kifogástalanul úri maffiák és Trimalchio-utód pénzcsászárok Marionett-Amerikájától, amikor szétlapult a harckocsik lánctalpai alatt, hófúvásban átbotorkált a határon, lefeküdt a rendőrségi fogdák, majd a börtönök priccseire, utolsó tekintetét a hóhérra vetette, aki nyakába akasztotta a kötelet, hozzáfogott az önfeledés gyalázatos műveletéhez. Immár nem viseletéből, immár önnön lényegéből kezdett kivetkőzni. Eldobta zenéjét, mely Bartók és Kodály révén a világ közkincsévé vált, s belevetette magát a rock-pop kultúrájába. Lakóházépítési stílust elment Ausztriába tanulni. Megszűnt szaporodni és egyke gyermekeinek idegen neveket adott (Anette, Pierre, André, Krisztián, Claudia, Vivienna és így tovább), hogy így fejezze ki vágyát illuzórikus kimenekítésükre a kínos, szégyenletes, megalázó és életveszélyes magyarlétből. 1990-től kezdve pedig hozzáfogott elszakadni anyanyelvétől és egyelőre egy pidgin-english-cigány-jiddis-magyar zagyvaléknyelvre átváltani, amely Budapestet lassanként New York új külvárosává formálja át. Ázt ma még nem lehet előre jelezni, mi lesz az egykori Magyarország nyelve a távolabbi jövőben, midőn esetleg már nem is lesz Magyarország, csak — mondjuk —„Middle Carpathian Région”. Május nyolcadika megvilágította a nemzeti jelképek ellen intézett vandál támadások rejtélyét. Belülről fakadtak. Egy nép gyűlöletéből önnön lényege, sajátossága, mibenléte ellen. Addig sugározták bele az önmegvetést, amíg a magyar meggyűlölte önmagában a magyart. Ezt azután már csak az ökológiai katasztrófa követi, amelynek a hatalomba integrálandó Conexus Rt. déli autópályája csak egyik előfutára lesz, s amely az egész felfúvódott civilizációval együtt eltemeti az SZDSZ-t, a liberalizmust és az egész hatalmas történelmi koncepciót is, mely pusztító kommunizmussal készítette elő pillanatnyi császárságát az éppen soros halandó isteneknek. Ezért május nyolcadika csak a magyarok számára felvonásvég, finálé — nyitánya a nemzetek közeledő tragédiájának. A történeteket lapozám, s végére jutottam. A / Sándor András
