Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-17 / 114. szám
fi PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 17., KEDD 5 A budaörsi telefonhelyzetről / Érdemes volt várni Nemzeti génbank Tápiószelén A hazai növénynemesítők raktára Bardy Ágnes kutató főmunkahelye: az intézet génbankja, ahol fagyasztott állapotban tárolják a magvakat. Budaörs már 1991-ben aláírhatta volna a szerződést a Matávval és akkor ma már lenne telefon. De nem tette, mert akkor egyértelmű volt, hogy Budaörs az ún. kettes díjövbe került volna, ami azt jelent, hogy 45 forintot kell fizetnünk azért, amiért most 5 forintot fizetünk. Lehet, hogy lett volna, akinek így is megérte volna, de a képviselő-testület úgy érzékelte, hogy a többségnek a kilencszeres telefonszámla túlzott megterhelést jelentene. A képviselő-testület igazságtalannak tartotta, hogy bár Budaörs lakossága közelebb van a nullás kilométerkőhöz, mint pl. Kőbánya vagy Újpest, mégis sokkal többet kelljen fizetnie, ha telefonálni akar, mint a budapestieknek. A képviselő-testület — mivel ekkor a Matáv hajthatatlan volt — megkísérelt más megoldást keresni. Létrehozta a Budatávot, mely öszszefogta volna a XII. kerületet, Budakeszit, Budaörsöt, Törökbálintot és a XI. kerületet. így elszámolásos alapon kívánta volna olcsóbb telefonálási lehetőséghez juttatni a fenti települések lakóit. Sok vita, munka és egyeztetés után 1993 novemberében kedvező fordulatot vett a folyamat. Budaörs képviselője előadta Schamschula György miniszternek a sérelmeket, és kérte, hogy a fenti településeket szíveskedjen budapesti primér hálózatokhoz csatolni. Ezek után a miniszter rendeletben írta elő, hogy Budaörs, Törökbálint és Budakeszi első lépésben 1994. december 31-ig, második lépésben 1995. június 30-ig 90%-os ellátottságot kapjon a hálózat kiépítéséből. Ez azt jelenti, hogy helyben a telefonálás 5 Ft, Budapestre 11 Ft., egyéb vidékre változatlan. Ennek megfelelően megkezdődtek a Matávval a tárgyalások, melyek bonyolítására Keszy-Harmath Péter alpolgármestert bízta meg a testület. A folyamat a végéhez közeledeik: a Matáv garantálja, hogy a befizetett pénz átadása esetén az ár öt évig nem fog változni. Amennyiben olcsóbb lesz a telefon, a különbséget le lehet telefonálni. Budaörs képviselő-testülete ezúton is köszönetét fejezi ki Schamschula György miniszternek, Bölcskey József államtitkárnak és Hegyi István vezérigazgatónak a városnak nyújtott segítségükért. Keszy-Harmath Péter alpolgármester Kevesen tudják, hogy Tápiószelén működik az ország vezető növénygénbankja, ahol mintegy 39 ezer tételben szántóföldi és kertészeti növényeinket mint génforrásokat őrzik, tárolják. Az Agrobotanikai Intézetben elsősorban a magyár tájfajtákat és helyi változataikat gyűjtik össze, de vannak itt külföldi magvak is. Ottjártunk alkalmával megnéztük a magtározás céljára elvetett, szépen zöldellő szántóföldi növényeket. Horváth Lajos szántóföldinövény-génbank osztályvezető éppen egy régi fajtájú tavasziárpa-parcellán végzett értékelő vizsgálatokat. Elmondta: 10 hektáron 7500 növényfajta felszaporítása van az idén folyamatban. A laboratóriumban Zsíros Pálné asszisztens éppen édeskömény vetőmagját csíráztatta tárolás előtt. Megnéztük a hűtött magtárolókat, ahol Bardy Agnes kutató elmondta: Tápiószelén nulla és mínusz húsz fokon tárolják a magvakat, melyeket a hőmérséklettől függően öt-tíz él évenként ellenőrzik. Az intézetből kizárólag csak a növénynemesító'khöz. kerül ki mag, ezt megelőzően mindig nulla fokra, azaz aktív tárolásra viszik a kiszemelt tételt, fajtát. Az Agrobotanikai Intézet patinás múlttal rendelkezik, hisz Szelényi Lajos orvos 1885-ben készítette azt a végrendeletet, amely az Országos Magyar Mezőgazdasági Egyesület részére adományozta 300 kateszteri hold nagyságú nemesi birtokát, s a rajta lévő kastélyt s egyéb épületeket. Ebből fejlődött ki a századforduló után az alapítványi mintagazdaság, majd 1958-tól dr. Jánossy Andor professzor vezetésével az Agrobotanikai Intézet, amelyik jelenleg dr. Holly László irányításával működik, több mint száz embert foglalkozat. A szabadtéri tenyészeten egyedi és ősi magyar magvak szaporítását végzik. Horváth Lajos szemléli a „termést”. Vimola Károly felvételei Az egészségügy megújulása bravúros volt Finomítani kell a finanszírozás rendszerén Nem mi, s nem a rendszerváltás időszakában találtuk ki/ fel a háziorvosi rendszert. Ennek történelmi gyökerei, nagy hagyománya volt már az II. világháború előtti Magyarországon is. így most és itt csak a bevált, s a betegek érdekeit a legjobban szem előtt tartó egészségügyi alapellátó rendszernek a megújított technikai, szakmai feltételeit kellett előteremteni, s nem utolsó sorban elfogadtatni ezt a sok kolléga számára szokatlan gyakorlatot. Ekképpen foglalható össze annak a beszélgetésnek a lényege, melyet lapunk munkatársa folytatott Fodor Miklóssaí, az Országos Háziorvosi Intézet igazgató főorvosával. — Örömmel tekintek vissza a kezdetekre, legalábbis arra, ahogyan a háziorvosok a koncepciót elfogadták. Azt azonban nem szeretném tagadni, hogy az egészségügy egészén belül — a szak- és az alapellátás között — ez az új rendszer érdekellentéteket hozott felszínre. Sajnos egyes kollégák ezt a kérdést túlzottan előtérbe állították, holott véleményünk szerint nem ez az igazi konfliktus az átállásban. A fenti rendszer bevezetése ugyanis nem jelent mást, mint azt, hogy az ellátáson belül a korábbinál jóval ésszerűbb szisztéma lépett életbe. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti: mindent ott kell megoldani, a feladatokat elvégezni, ahol azok adódnak. Minőségi orvosi munkát — Egy másik ellentét is terhelte a járó- és a fekvőbeteg-ellátás, a szakrendelők és a kórházak közötti viszonyt, vagy mondhatjuk úgy, a köztük kialakult munkamegosztást. .. — Véleményem erről a ma is létező ellentmondásról az, hogy amíg a járóbeteg-szakellátás nem látja, hogyan tudja saját belső érdekeit érvényesíteni, illetve amíg nem látja be, hogy ezen utóbbit nem a háziorvossal szemben kell megtennie, addig nem oldódik fel az ellentét. A dolog gyakorlati lényege, hogy a fekvőbeteg-ellátásban dolgozóknak következetesen ragaszkodniuk kellene ahhoz, hogy csak az kerüljön hozzájuk, aki (amely eset) valóban kórházi ellátást igényel. Ezzel az lenne a cél, hogy végre elkerüljön a kórházakból az eddig írva-íratlanul is odarendelt tömegellátás, s e feleslegesen végzett munka helyett a fekvőbeteg-ellátásban dolgozó szakemberek képesek legyenek a háziorvosok számára egy minőségileg magasabb színvonalú, konzultatív orvosi hátteret biztosítani. — Ez egyben azt is jelenti, hogy a háziorvosi rendszerfogadtatása jóval kedvezőbb volt a korábban körzetben dolgozó kollégák körében? — Úgy érzékeltem, hogy a körzetekben dolgozó kollégák elfogadták azt a változást, mely szerint a háziorvosi rendszer nagyobb szerepet kapott az egészségügy egészében, úgy, hogy e mögé az érdekeltségen alapuló új finanszírozási rendszer került. Mindemellett kétségeket, sőt ellenérzéseket is lehetett észlelni már az indulásnál is: elsősorban a financiális háttér megteremtésében, illetve az ahhoz nélkülözhetetlen magasabb színvonalú szakmai tudás, felelősségvállalás, a társadalom részéről érkező elvárások szempontjából. Örömmel tapasztaltam, hogy számos, főleg kistelepülésen a kollégák vették a fáradságot, s önképzéssel, szakmai tudásuk bővítésével is elébe mentek a megnövekedett feladatoknak. Európában egyedülálló-r- Ők lettek az igazi partnerei az egészségügyi alapellátás megváltoztatásának... — Elméletben ez igaz, ugyanakkor, ha már a kistelepüléseknél tartunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az ott dolgozó kollégáknak — munkaidőbeosztás, ügyeletek megszervezése szempontjából — bizony nehezebben ment a továbbképzéseken való részvétel. S ugyanakkor el kell fogadnunk azt az érvüket is, mely szerint eddigi munkájuk nem hasonlítható egy fővárosi, szakrendeléssel a háttérben dolgozó körzeti orvos mindennapi tevékenységével. — Mennyibe került ez az átállás a kormánynak, a tárcának? — Csupán összehasonlításként említem, hogy míg a Németh-kormány utolsó évében az egészségügy működési költsége 64 milliárd forint körüli összeg volt, ugyanez a tétel ma 170 milliárd. Ez azt jelenti, hogy egy gazdasági recesszió mellett — s ez példátlan Európában — az egészségügyi ellátás részesedése a nemzeti össztermékből 3,8-4 százalékról majdnem 6 százalékra nőtt. Nem tartom túlzásnak azt sem, hogy ezt a folyamatot egyenesen bravúrnak nevezzük. Mit jelent mindez az alapellátásban? 1992-ben, az indulás évében egy fél esztendőre plusz 2,6 milliárdot szavazott meg a parlament az ágazat átalakítására, ehhez képest 1993-ban további 13,2 milliárdot különített el a költségvetésből. Ugyanerre 1994-ben újabb 1,4 milliárd forint pluszöszszeg jutott. — Mit lát ebből a beteg? — A rászoruló természetesen nem látja azokat a ráfordításokat, melyeket a helyi önkormányzatok, illetve a kormány és a szakirányítás adott az elmúlt években az orvosok szakmai továbbképzésére. Ugyanakkor azonnal szembesülhet azzal, mennyit változott az a rendelőintézet, ahova évtizedek óta jár. Ekképpen büszkék vagyunk arra, hogy ma már 2200 helyi rendelőben van számítógép, s ezek felszerelésében, 40 százalékban, a központi költségvetésből érkező támogatás játszott szerepet. — Szigorúan szakmai kérdés, hogyan ítéli meg a háziorvosi szolgálat vezetője a mai gyermek- és felnőtt-család orvosi rendszer egymás mellett élését? — Ami az előzményekből a mára tartozik, bizony abban látok néhány elkövetett hibát. Vannak ugyanis olyan településeink, melyeken — ilyen például Páty is — főképpen a korábbi rendszer politikai döntése következtében a lakosság méreteivel nem indokolható számú orvos dolgozik. S ugyanez igaz az olyan kistelepülésre, ahol szintén a lakosság lélekszáma alapján célszerűtlenül gyermek- és felnőttháziorvos dolgozik egymás mellett. Önkormányzatok szerepe Ma azt valljuk, hogy egyelőre nem célszerű a két szakma összevonását szorgalmazni, még ha nyugati példák erre ösztönöznének is bennünket. Ugyanakkor a jövőt egy csoportpraxis kialakításában látom, olyanban, amelyben nemcsak a már említett két szakterületet láthatná el egy komplexen képzett kolléga, de ugyanott lehetne megoldani a sürgősségi és ügyeleti ellátást is. — Mennyire érzi visszafordíthatatlan folyamatnak az ágazaton belül négy éve tartó megújulást? — Ezt a rendszert nem mi találtuk ki, ennek előzménye, bevált gyakorlata volt hazánkban, így megújulása már önmagában törvényszerűnek tekinthető. Ami a beindított folyamat visszafordíthatóságát, illetve visszafordíthatatlanságát illeti, arról az a véleményem, hogy a jövőben már csak finomításokat kell végrehajtanunk ebben az átalakulásban. Min? Elsősorban a finanszírozás rendszerén, azon, hogy az elvekben meghirdetett megelőző orvosi, szakmai tevékenység a jövőben jobban meg legyen fizetve. Ugyanebbe a körbe tartozhatna az úgynevezett előgondozás rendszere is. Hasonlóképpen rendezni kell az egészségügyi szakdolgozók helyzetét, meg kell erősíteni az egzisztenciális biztonságukat. Tovább lehetne serkenteni az átalakulás folyamatát azzal is, hogy a profitot nem termelő háziorvosi adózási rendszerét, munkájának preferálását igazságosabban közelítenénk a szabadfoglalkozású vállalkozói praxisban dolgozó kollégák javadalmazásához. Érdekünk, hogy ösztönözzük a ma még kevésbé honorált vállalkozói formát ebben az ágazatban is, ehhez várjuk az önkormányzatok kezdeményezőszerepét is. Mailár. Éva
