Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-16 / 113. szám

$

PEST MEGYEI HÍRLAP

LEVELÜNK JÖTT

1994. MÁJUS 16., HÉTFŐ . 13

Szemléletet kellene váltani!

A Népszabadság 1994. május 10-i számában a kormánykoalíció választási kudarcainak okain meditál Talán című írásában Tamás Ervin. Rendszerezés nélkül árad soraiból az ellenzéki politikai erőket ért sérelmek, a kormányzat részéről — úgymond — őket sújtó „méltánytalanságok”, amelyek szerinte bumerángként verték fejbe és terítették le a hatalmat. Azt sugallja, hogy ha „mindezt” nem teszi, talán talpon maradhatott volna!

Szám szerint negyven sérelmet sorol fel, amelyek mindegyike — így vagy úgy — a saját fejükre hulló vád, vagy kiprovokált sérelem. E kritikai szemlének azt a tragikomikuma, hogy sok esetben a kormányzati erőknek most éppen azért kell összeomlaniuk, mert nem tették azt, amiért Tamás Ervin — lényegében — vádolja őket.

Csak tallózom e bölcs és magvas megállapítások között.

„Nem kellett volna a Dallast délutánra tenni.” (De a legitim miniszerelnök bemutatkozó beszédét egy futballmeccs miatt abba lehetett hagyni!)

„Nem kellett volna ájtatos arccal, keresztényi alázattal gyűlölködni.” (A „Tégy a gyűlölet ellen” nevű mozgalom híveinek persze lehetett taxisblokádot szervezni, tömegmegmozdulásokat, demonstrációkat kezdeményezni például a Horthy-temetés ellen, vagy a Rádióból elbocsájtott felesleges és mozgalmi emberek miatt. Lehetett rádiós sztrájkot és színészbojkottot meghirdetni,

Csúcs László szobáját osztályharcos öntudattal összerondítani, őt és családját életveszélyesen megfenyegetni, ’56-os sírokat feldúlni, 1848-as és világháborús emlékműveket meggyalázni, Krisztus-szobrokat megcsonkítani, nemzeti zászlók tucatjait letépni...)

„Nem kellett volna Hornt közönséges bűnözőnek titulálni, Kuncze bajszára Dávid-csillagot pingálni.” (Horn Gyulát nem azzal vádolták, hogy a Moszkvába szánt dollárok felét a kertjében ásta el, hanem azzal, hogy a forradalom vérbefojtása után önként állt a fegyveres rendteremtők közé. Azért ítéljük el tehát, mert, a

nyakunkra szabadított szovjet testvérek támogatójaként a saját honfitársai ellen fordult! Ez bizony hazaárulás, amely valóban bűncselekmény! 1948-tól a kommunisták ilyen címen — persze egészen másért — még akasztottak is. És itt van szegény Kuncze Gábor. Vajon a magyar címer mellé szabad volt maszturbáló ördögöket állítani? Vagy a pápát helyes volt rosszul takaró alsónadrágban ábrázolni?)

„Nem kellett volna a Kádár-korszakot Rákosi-korszaklcá gyúrni.” (Nem végeztetett ki talán Kádár János még több embert is, mint nagy elődje? Nem ugyanolyan kisistenként állt ő is a pártállam élén?)

„Nem kellett volna Csúcs és Nahlik úrban bízni... híveket bebetonozni.” (Nem volt eléggé bebetonozva hosszú ideig Hankiss és Gombár? Vagy a moszkovita hatalom által elkövetett bűncselekményeket elévültté nyilvánító, az országgyűlésből gúnyt űző Alkotmánybíróság?)

„Nem kellett volna karrieristákat kebelre ölelni.” (A 800 ezer párttag legalább 70 százaléka karrierista volt, akik csakis boldogulásuk érdekében nyüzsögtek a pártban. Igaz, időben átnyergeltek mindig, most is újra átnyergelnek.)

„Nem kellett volna... indulatokra építeni.” (Indulatokra valóban nem! A néptől kapott felhatalmazást azonban érvényesíteni kellett volna, a kétharmados törvények és az Alkotmánybíróság akadályoztatása nélkül,' valóban semleges köztársasági elnökkel!)

„Nem kellett volna az ellenfeleket ellenségként kezelni.” (Ha valóban ellenségként kezeltük volna őket, mág régen nem lennénk a hatalom sáncain belül! És most nem lehetnének esélyesek a kormányzásra! Minden kudarcért az átalakításon fáradozó kormányt hibáztatták, bár a kezeit éppen ők kötötték gúzsba. Nem volt olyan kormányzati szándék, amelyet ne akartak volna ellehetetleníteni!)

„Nem kellett volna liberálbolsizni...” (Pont most tiltakozik ez ellen, amikor a liberális SZDSZ-szel fennálló eszmei közösséget politikai friggyel kívánják megpecsételni?!)

„Nem kellett volna uszítani.” (De Rockenbauerok, Gadók, Sorosok, Tom Lantosok, Eörsik, Hajdúk és más

liberálisok külföldön is uszíthattak, mocskolódhattak? Lehazugozhatták a kormányt, ronthatták az ország hitelét, lefasiztázhatták és antiszemitázhatták e „fütyülős barackos”, „bűnös” népet — büntetlenül! —, miközben a sajtószabadság, a demokrácia megsértésével és jobboldali veszéllyel riogatták a világot?!)

„Nem kellett volna másoknak emigrálást ajánlani...” (Nyilvánvaló, hogy aki roszszul érzi magát, ajánlás nélkül is elhagyhatja az országot. Ezt tette 1956 őszén 200 ezer magyar! Egy magyar nyelvű izraeli újság egyébként azt ajánlotta, hogy ha itt olyanok a viszonyok, az izraeli követségen ki kell tölteni 1-2 nyomtatványt, és repülőre kell ülni. Ennek ellenére nem e „bőgatyás”, „lábszagú”, „mucsai”, „fasiszta” és „antiszemita” országból menekült el 200 ezer zsidó, hanem a minden tekintetben élenjáró Szovjetunióból!)

„Nem kellett volna mohónak lenni” — írja Tamás. (Mintha nem az egykori kommunista elit, a vezető pártfunkcionáriusok, a főmuftik, a vezérigazgatók „nyeltek volna le” [kapcsolataik és tőkéjük felhasználásával, kihasználva a .joghézagokat”] milliárdokat — bagóért — a közvagyonból. Egyszer már a torkukban volt az ország. Csaknem belefulladtak. Ki tudják-e vonni magukat még egyszer időben a felelősség aló]?)

Ezek a megkésett, bölcs kritikai észrevételek Tamás Ervin fejében születtek. Nem az a baj, hogy az MSZMP látványos összeroppanása előtt is a párt napilapjának, a Népszabadságnak volt lelkes újságírója, hanem az, hogy gondolkodásmódja, értelmi-érzelmi töltése a rendszerváltozás utáni negyedik év végére egy jottányit sem változott! Meglepő, hogy az MSZMP most felsejlő „rendszerváltoztatása” előtt egy originális kommunista kíván intelmeivel, nevetséges kritikai megjegyzéseivel bizalmat ébreszteni elvbarátaik és nézeteik iránt.

Hadd fejezzem be Tamás elvtárs utolsó intelmével: „Talán ideje volna stílust váltani!” Ebben igaza is van, ha nem is úgy, mint ő gondolja. Ez a stílusváltás azonban kevés! Szemléletet kellene váltani már!

Taál Márton

Budapest

HISTÓRIA

Baag, Pagh, Bak, Bagh, Bag

Honnan ered a neve?*

Őrzöm még azt a levelet, melyet Falusi Jenő tanítómtól kaptam 1952. október 23-án. Helytörténeti érdeklődő levelemre válaszolva azt írja: „Bag — török szó — helység”. Gondoltam magamban, akkor nagyon sok Bag községnek kellene lennie.

A község történetének megírásakor sok időt töltöttünk nevének jelentésével, de ahogy a könyvből is kitűnik, igen kurtán lett meghatározva. Az az állításunk, hogy Bag (Baag) település neve puszta személynévből keletkezett, magyar névadással nem volt elég meggyőző, így a második magyarázatot kutattuk tovább. Vagyis Bag helyneve felszíni térformára utal, mégpedig vagy a Galga völgyére, vagy az Egres patakéra.

Az utóbbira bővebb magyarázatot találunk az Élet és Tudomány 1974. december 20-i számában. A tanulmány szerzője nem fogadja el azt a magyarázatot, mely szerint a „bágy” besenyő szó és a bágyadt szóra vezethető vissza. Szerinte a bágyad szó eredete ismeretlen, de semmiképp nem besenyő.

A Hortobágy szónál megállapítja, hogy a környékbeli ember számára a Hortobágy elsősorban folyónév. Több példát felsorolva ezek közül egyet közreadunk: A pásztor a jószágot nem a Hortobágyra hajtja ki Szent, György napján, hanem a „Hortobágyim”. A Hortobágy, mint puszta

*Az Egres című társulati tájékoztató nyomán.

csak 1701-ben tűnik fel először a debreceni okmányokban.

Birtokra is használták a Hortobágy megnevezést. Legkorábbról Péter ispán

1067-ben kelt 1267-es átiratban fennmaradt irata említi „Charybak” formában a Borsod megyében létezett monostor birtokaként, de később találkozunk Hortubagwyze,

Hortubag formával is. Talán figyelmet érdemel egy 1476-ban kelt okmány, mely szerint Szilágyi Erzsébet birtokának részeként szól a „Harmumagh-Hortobagh nevű helyről (Háromágú Hortobágy) és vízről.

Mivel a Hortobágy összetett szó, s végül is Bag község is három vízfolyás ágának egyesülésénél helyezkedik el, származhat községünk neve is a Hortobágyéhoz hasonlóan.

Feltevésünk nem alaptalan, mert valaha a Nagyvölgyön keresztül is lehetett vízfolyás, ha nem is állandó. Gondoljunk csak a Halyagvölgyi forrásra, a Kővágó oldali sírkútra, vagy a Margitforrásra. így a Bag a Galgavölgy, Egres-völgy, Nagyvölgy találkozásánál helyezkedik el. De ez csak részigazság lehet. (...)

A nyelvészek nehéz helyzetben vannak a „Bágy” szóval. melyből feltételezésünk szerint Baag, Pagh, Bak, Bagh, Bag községünk neve származik. Ecsedi István értelmezése szerint a Bágy „ma már kivesző népies szó”, jelentése széles felszíni mélyedés, feltöltődött morotva, amelyben esőzéskor összegyűlik, sőt folyik a víz. Vagyis a vizet jelentő szóval egy falut is jelöltek. A Hortobágy egyik mellékága „Bágy”, s létezik Margitai-bágy, és tőle északra Polgári-bágy. A bágy tehát a nép nyelvén felszíni térformát jelölő közszó volt, leginkább alkalmi vízfolyást, vagy aprócska eret jelöltek vele.

Lelki szemeink előtt jelenítsük meg községünk táját ezer évvel ezelőtt, a honfoglalás korában. Vegyük figyelembe, hogy Boda Vendel (Bag, Dózsa Gy. u. 52.) amikor kutat ásott, a kút legmélyebb részén is talált nádgyökeret, vagy Tóth József (Misagyura), amikor a házának pincéjét ásta, nádgyökér maradványokat talált.

Mit láttunk a honfoglalás korában itt az Egres, a Nagyvölgyi patak deltájában? Kiszélesedett, feltöltődött mélyedést, melyet főleg a tavaszi hóolvadáskor, nagyobb esőzéskor elöntött a víz. Ezzel magyarázható a fő utca kiszélesedése, s kapunk arra választ, hogy a templomunk víz partján volt. (...)

Még egy adalék: A régen mocsaras Duna mente és a Kiskunság vízvezette részeinek a neveit (földrajzi közneveit) Tálas István így sorolja fel: tavak, székek, bogárzók, tocsogók, tócsák, örjegek, vízfolyók, hajéatok, fertők, lápos részek, ingoványok, lacák, csintoványok, stb. Nyomós okunk van arra, hogy ha a csintovány, mint földrajzi név fennmaradhatott Bagón, akkor fennmaradhatott a bágy is, melytől nevét kapta falunk. Ha valaki jogosult, akkor mi bagiak kimondhatjuk az ítéletet: Bag község neve a bágy szóból ered, mely az évszázadok során többféle alakban lett megírva, s ma egyszerűen Bag.

De a döntés, az ítélet ellen helye van fellebbezésnek és ítéletünk megalapozottságát a tudománynak is el kell fogadnia. Addig is érveinket gyűjteni kell, igazunk mellett érveket kell felsorolnunk. (...)

Érveink között említünk egy olyan okiratot, melyre eddig a kutatók nem figyeltek fel, de kutatásaim gondos mérlegelése után itt szó szerint leírom annak bizonyítására, hogy községünk nevének eredete a „Bágy” szóra vezethető vissza.

„1219. A váradi káptalan bizonyítja, hogy miután Folth falubeli Gábor »Bagya« falu lakosait Pét, Terpe, János és Sicia jobbágyokat fia meggyilkolásával vádolta, akiket Miklós nádor pristaldusával Seureg falubeli Ymarddal Váradra küldött.

Folth egyértelműen azonos

a mai Fót községgel. Fót és Bag közelsége feltételezésünk szerint arra enged következtetni, hogy „Bagya” azonos Bag községgel.

Ismereteim összegzésekor úgy éreztem, hogy 600 év múltán sikerült elfogadhatóan községünk nevének jelentését meghatározni, amikor kezembe adtak egy kisebb tanulmányt „Emese” címmel. A tanulmány szerzője Tordai András, aki két évet dolgozott Mongóliában és a következőket írja: mongolul Bag = kicsi.

Balázs József a Helytörténeti Baráti Társulat elnöke

Megkezdődik az önkéntesek toborzása

1848-ban a hivatalát elfoglaló Batthyány-kormány számára hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy előbbutóbb szükség lesz a magyar minisztérium fennhatósága alá tartozó fegyveres alakulatok szervezésére. A miniszterelnök — aki Mészáros lázár hazaérkezéséig a honvédelmi miniszter tisztét is ellátta — nagy elővigyázatossággal járt el, hiszen Becs legféltettebb hatásköréről volt szó. Az 1848. évi 22. te., a nemzetőrség felállításáról rendelkező törvény ugyan lehetővé tette fegyveres egységek szervezését, de a nemzetőrség feladata a törvény szerint a belső rend őrzése volt, nem külső ellenség elleni hadművelet. A kormány még április végén hozzákezdett az egyelőre tisztázatlan jogáillású alakulatok felállításának előkészítéséhez, Kossuth pénzügyminiszterként a költségvetést is kidolgozta. Az események májusra felgyorsultak: megérkeztek az első hírek a Délvidéken kialakult helyzetről. A kormány május 15-én elhatározta tízezer főből álló önkéntes sereg toborzását, a nemzetőrségi — az uralkodó által szentesített — törvény alapján. Másnap, május 16-án jelentek meg a felhívások, melyben a kormány „rendes nemzetó'rsereg”-behívta a férfiakat az ország zászlaja alá „a királyi trón, haza és alkotmány védelmére”, Néhány nap múlva a hivatalos, de kissé nehézkes „rendes nemzetőrsereg” elnevezést felváltotta a „honvéd sereg”,„önkéntes honvédek”kifejezés és a felállított alakulatok is ezen a néven váltak ismertté.

Pogány György