Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-16 / 113. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 16., HÉTFŐ A Littera Nova a fiatal tehetségeken Prima Verba A Littera Nova Kiadó 1993. decemberének első napjaiban Novák Géza Angyalkísérlet című verseskötetét jelentette meg elsőként A Príma Verba-sorozatban, Zalán Tibor szerkesztésében. A kiadó egyik alapvető célkitűzése az egészen fiatal szerzők műveinek önálló kötetben való bemutatása. Éppen ezért idén áprilisban Diák-írók sorozattal indítottak. Az első munka Horváth András, a Trefortgimnázium végzős tanulójának kötete: „Ansgard pillantásai" címmel. A könyv verseket, parafrázisokat, paródiákat, s egy rendhagyó „végjátékot” tartalmaz. A tizennyolc éves diák kötetét a héten mutatták be a Józsefvárosi Klubban. ígéretes szigetszentmiklósi a Liptai Csilla és Sliwa Tünde az irodalmi giccset paródisztikusan leleplező könyve, a Zsebregénytár-sorozatból, melynek címe „Angolna Pavlovna és Szemjon Szemjonovics Igorovics Petrovics Igorov Reménytelen szerelme. ” Bánatos Boróka és Harmatos Hajnalka könyvét Csák Gyöngyi „Anonyma színrelép” című verseskötete, valamint Batári Gábor „Üzenet Kháronnak” című könyve követte. A fiatal költő metafizikus ihletettségű lírája szuverén versvilágot sejtet. Kérdésühkre, hogy az ünnepi könyvhétre mivel készülnek, Balázs Tibor költő, a kiadó vezetője elmondta: Magyarországon először afrikánsz irodalmi antológiát jelentetnek meg „Egy Miatyánk Dél-Afrikáért" címmel, Bemáth István és Molnárfi László fordításában, Bemáth István avatott tollú kultúr- és irodalomtörténeti bevezető tanulmányával. Az antológia a legmarkánsabb dél-afrikai költők és novellisták műveit tartalmazza. A közeljövőben Zalán Tibor francia nyelvű írásait, Dobai Eszter angol nyelvű verseit, valamint a párizsi, nagy népszerűségű Mátéi Visniec író román novelláskötetét fogják kiadni. Radnóti B. Adina Matl Péter-szobrok Szigetszentmiklóson Csepel a kultúra szigete is A szobor nem csupán a kőben, de a fá- i ban is benne rejlik — láthattuk Matl Péternek a szigetszentmiklósi városi könyvtár — a városban talán ismertebben: Sárga ház kiállítótermében rendezett tárlatán. Matl Péter 1960-ban született Munkácson, s Munkácson lakik ma is. Az ungvári iparművészeti szakközépiskolában keramikusnak tanult, dolgozott a kárpátaljai Képzőművészeti Kombinátban, a festés-Matl Péter: Leselkedő sei is megpróbálkozott, majd — mint a kiállítást megnyitó Somogyi György festőművész megfogalmazta — „egyszer csak ráébredt, hogy szobrász”. Legtöbb kiállított szobor fából készült, a tárlatlátogató megbámulja, milyen hatásosan rajzolódik ki az ablakokon a fa erezete, alkalma lévén, megkérdezi a művészt, tudatosan megtervezte-e ezt, a válasz nemleges: ez csak úgy jött. A bejárat fölött lebeg a Repülés címet viselő akt, karja a feje fölött, mintha táncolna. Szemközt a terem végében is függ egy szobor, de ez a függés már maga a kínszenvedés, a karokat lehúzza a tehetetlen test, a fej a mellre bukik, a cím: Corpus. Különös, ellapított fejű figurákat látunk, a karikaturisztikus vonások, a Bürokratáé, a Leselkedőé. Julianus barát cipó alakú talpazaton áll, rövid inge látni engedi gyenge, de vándorlásra kész lábait, áliával, hegyes szakállával előrebök, szeme az égre tekint. Matl Péter nem csupán a fában, de a kőben rejlő lehetőségeket is biztonsággal ismeri fel. A laza tufáét, a kemény márványét. A tufából kifaragott Család egymásba csigavonalban tekeredő három alak. 1990 a címe földrelapult, összekucorodott embert ábrázoló márványszobrának. A kezek a fejet igyekeznek befedni, a szem csukva. Térdét felhúzza, gerince felfelé görbéd. Nem lett hűtlen a kerámia anyagához sem. Samottcsalád áll talpazat nélkül a földön, egy emberpár összetapad, tőlük külön, távolodón egy kicsiny figura: Mikor elmennek a gyerekek. A kiállítást szervező könyvtár munkatársa, Haszon Gyuláné hangott adott a megjelentek érzésének: örülünk, hogy határon túli magyar alkotó remekműveivel találkozhatunk. Somogyi György a szigetszentmiklósi Insula képzőművészeti csoport nevében is mondta: újabb lépés ez a kiállítás afelé, hogy a Csepel-sziget a kultúra szigete is legyen. Visszaváiják Matl Pétert hagyományos nyári alkotótáborukba. (nádudvari) Az Arany János Múzeum, mint nemzeti emlékhely Hazára találásunk jogán ©Magyarországon kevés kegyhelyet tudunk, ahol e honnak polgára, vagy a messziről jött utazó főhajtással, egy szál virággal tisztelhetné a magyar történelmet, általa a nemzetet. Több mint ezeréves ittlétünk jogát, az európai kultúrába való gyökerezésünket az elmúlt fél évszázad alatt nem nagyon szimbolizáltuk. Holott okunk lehet rá. Aki például Nagykőrösre látogat, és igyekszik jobban megismerni az alföldi települést, ma legfeljebb Arany János kultuszát tapasztalja, és talán sejtelme sincs, hogy Kőröst nemcsak a költőóriás avatta az egyetemes magyar kultúrtörténet fontos helyszínévé, de sok más szálon is kötődik a történelemhez. Feltehetően dr. Novák László múzeumigazgatót is a városnak e szűkszavúsága bántotta a legjobban, merthogy éppen tőle származik a grandiózus terv: Az Arany János Múzeum — Nemzeti Emlékhely létrehozásának gondolata. Hogy jó gondolat volt, azt nem sokkal később bizonyította az is, hogy elnyerte Kiss János polgármester és a képviselők szimpátiáját. így aztán az elképzelése, kizárólag alapítványi pénzekből, elindulhatott a megvalósítás útján. Az nagykőrösi református gimnázium a magyar oktatástörténelemben egyedülálló intézmény abbóí a szempontból, hogy falai között nem kevesebb, mint 7 akadémikus tanított. Arany János, Szigeti-Wargha János, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, Szász Károly és Tomory Anasztáz. A nemzeti emlékhely e tudós férfiúk szobrainak felállításával a magyar oktatás ezer évére emlékeztet majd. Két lovasszobrot szándékozik adni az utókor az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évében, az őszi hónapokban, Lenkey János huszár alezredes vezetésével a múzeummá lett egykori huszárlaktanyában szervezték meg a 13. Hunyadi-huszárezredet. A gróf Károlyi István, Pest vármegye akkori főispánjának nevével fémjelzett Károlyi-huszárezred szervezéséből ugyancsak derekasan Nagykőrösi városkép kivette részét a város és vidéke egyaránt. A két alakulatot jelképező huszárszobrokat Györfi István, a fiatal karcagi művész, az akadémiai tudóscsoport leendő szobrainak makettjét Varga Imre budapesti szobrászművész készítette.* A millecentenárium évében, 1996-ban kerül majd helyére Varga Imrének, a Bor—Kalán nemzetséget szimbolizáló alkotása is. Ez utóbbi azért is figyelemre méltó, mert színesíti a honfoglalás korát megörökítő képzőművészeti alkotások palettáját. Az Arany János Múzeum — Nemzeti Emlékhelyet 1996-ra szeretnék berendezni, az erzedfordulóig pedig többek között a 13 aradi vértanú bronz mellszobrát is felállítják majd. Az alapítványra eddig másfél millió forint gyűlt össze az adakozó polgároktól, de küldött pénzt Láner Péter, Láner György (’48-as huszártiszt tengerentúlon élő leszármazottja is). Máshonnan is várnak adományokat, hiszen összesen 30 millió forint kellene erre a célra, ami voltaképpen nem is sok, ha arra gondolunk, hogy egy országos vonatkozású kegyhellyel, szép turisztikai színfolttal leszünk gazdagabbak. Bízzunk abban, sokan úgy látják: enynyi áldozatot megér az, hogy történelmünk jó emlékezetével lépjük át az új ezredév küszöbét. Miklay Jenő * (Lapunk korábbi, e szobrokról szóló képaláírásában tévesen jelent meg az alkotók neve — ezúton kérünk az érintettektől elnézést.) Hatvanéves az énekesmozgalom Dalos ünnep Gödöllőn Generációk olvasták „A kis herceg” című gyermekeknek és felnőtteknek szánt mesét. írójuk, Antoine de Saint-Exupéry a II. világháború alatt pilótaként teljesített szolgálatot, és fél évszázaddal ezelőtt tűnt el felderítő repülés közben. Halálának 50. évfordulója alkalmából — hétfőn 16.30 órakor — Hommage a Saint Exupéry címmel emlékkiállítás nyí-Még az Osztrák—Magyar Monarchia idején, 1828-ban alapították az első magyar gyermekmegőrző helyket. Fennállása alatt lendült fel, 1967 után az iskola előtti nevelés is.. Az utódállamokban, Budapesten és Amstettenben rendezte meg az Alsó-Ausztriai Közigazgatási Akadémia, valamint a hazai Művelődési és Közoktatási Minisztérium Nemzetiségi és Etnikai Hivatala — lnterkulturális nevelés az óvodában címen — május 12—15. között az osztrák— magyar óvodapedagógiai szimpoziont. A mintegy 300 magyar és osztrák óvónő, gyógypedagógus, szakfelügyelő, óvodavezető, óvónőképző intézeti oktató, valamint szaktanácsadó között ott voltak a Pest megyei Pilisvörösvár, Pilisborosjenő, ük az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Saint-Exupéry életét, munkásságát mutatja be fotódokumentumok segítségével a Société Saint-Exupéry, a francia Külügyminisztérium és a francia Nemzeti Könyvtár támogatásával létrejött vándorkiállítás. Az emléktárlat május végéig tekinthető meg az V. kerületi Molnár utca 11. szám alatti bibliotékában. Pilisszentiván, Szigetújfalu, valamint Dunabogdány kétnyelvű óvodáinak munkatársai is. Az ünnepélyes megnyitót követően, a Kultúrinnovban hazai és vengédelőadók szóltak a magyar és az osztrák óvodaügy múltjáról, jelenéről, a nyelvtanulás nehézségeiről, és lehetőségeiről a két tannyelvű óvodákban. Május 13-án a résztvevők Szentendrére, Visegrádra és Esztergomba kirándultak, majd Amstettenbe utaztak, ahol szemináriumi foglalkozásokon vettek részt. A szekcióvezetők irányításával a fantázia- és kreativitásfejlesztésről, a zene, a játék, a kommunikáció tanulásban betöltött szerepéről cseréltek eszmét, különös tekintettel a két tannyelvű óvodákra. (d. v. s.) Ahány kis torok, annyiféle — hangzott el a megállapír tás a zsűri tanácskozásán, mely az általános tantervű iskolák szombaton a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban megrendezett megyei kórusfesztiválját követte. Hét iskolából érkeztek a szereplő gyermekkórusok: a gödi Németh László Általános Iskolából, a gyömrői általános iskolából, a „Kicsinyek kórusa” a Százhalombattai 1. Számú Általános Iskolából, a tápiószentmártoni általános iskolából, Vácról az Árpád Fejedelem Általános Iskolából, Albertijáról a Tessedik Sámuel Általános Iskolából, Budakesziről az Ének-zenei Általános Iskolából. Háromtagú zsűri kísérte figyelemmel a gyerekek énekét, a tagok voltak: Bedőné Bakki Katalin, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tanára, a Kórusok Országos Tanácsa szakértője, karnagy, Monoki Lászlóné, a Pest Megyei Pedagógiai Szolgáltató Iroda szaktanácsadója és Újváry Géza, a gödöllői Erkel Ferenc Ének-zenei Tagozatos Általános Iskola igazgatója, karnagy. Monoki Lászlóné üdvözölte a színházterem nézőterén helyet foglaló ünneplőruhás csapatokat, az alkalomhoz illő megszólítással kezdve köszöntőjét: énekes tanítványaink! Megemlékezett arról, hogy 60. évfordulójához érkezett az „Énekló' Ifjúság” mozgalom, s e hatvan év alatt mit sem veszített jelentőségéből. A végéhez közeledő tanév során is sok kórus szerepelt különböző ünnepségeken. Szaporodott a több kórus összefogásával létrejött dalos ünnep. A magyar ifjúság minden időben énekelt — ennek jelentőségét, nemzetmegtartó erejét ismerte fel Kodály Zoltán. Bárdos Lajos—Sík Sándor műve csendült fel először a gödi kórus előadásában: „Dicsőség, szent áldás, tiszesség!...”. Majd „Ha folyóvíz volnék...”, „Énekeljünk, énekeljünk...”. Több kórus is műsorára tűzte? ezeket és más népdalfeldolgozásokat. Az értékelés során a zsűri biztatta az énekkarok vezetőit: merítsenek bátrabban a gazdag egyházi zeneirodalomból is. Elismerésüket a minden kórusnak átadott arany oklevéllel fejezték ki. A százhalombattai „Kicsinyek kórusát”, melynek Somogyi Rózsa a vezetője, „Az év kórusa ” címre javasolják. Végül Újváry Géza a találkozó rendezésében közreműködő iskola igazgatójaként is kijelenthette: minél több az éneklési lehetőség, annál több a siker és az öröm. (N-i) Osztrák—magyar pedagógiai tanácskozás Kiállítás Saint-Exupéry-ről A kis herceg írójának élete
