Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-14 / 112. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁJUS 14., SZOMBAT J3 Késő bánat «Bizony — sajnos ' —, a fenti cím igaz, ) és, hogy a Dobos Attila-slágerrel folytassam gondolatomat, a nagy kérdés: „most már utánunk a vízözön”? Talán még a vízözön megúszható (s nemcsak a szivárvány ígérete miatt, mely azt jelzi: Isten többé nem küld vízözönt a Földre!), de bizonyos tanulságokat nem szabad megkerülni! Amikor a MET és hangsúlyosan a MIÉP a közelmúltban felhívást intézett az ország népi-nemzeti-keresztény tényezőihez egy szükségszerű összefogás érdekében, kevés kivételtől eltekintve gúnyos elutasító kacaj volt a válasz. Talán az egyetlen, aki komolyan vette a kiáltványt, a Kereszténydemokrata Néppárt népi-nemzeti szárnya, Hasznos Miklós és Gáspár Miklós vezetésével. Az MDF, de különösen a Független Kisgazdapárt elhessegette magától a közös érdeken alapuló — deklarált — öszszefogás lehetőségét. E két párt olyan erősen bízott választási sikerében, hogy feleslegesnek tartotta a „közösködést”, nehogy már „farvizükön evezzen be” bárki is a parlamentbe... És lön a megmérettetés napja! A legsötétebb álmainkban sem láthattuk előre a baloldal és a kemény liberálkozmopoliták elsöprő fölényét, a — félrevezetett! — magyar nép megsemmisítő ítéletét az elmúlt négy év kormányzati munkájáról! Bizony, a magukban bízók ,jól kalkuláltak”: oldalvizeiken senki sem ért révbe, mindazonáltal ők maguk is kudarcot vallottak. Ilyen megalázó helyzetbe került a kormánykoalíció: két legfőbb riválisa már az első forduló után kényelmes többséget szerzett magának. Ezután azonban egy cseppet sem csodálkozom, hogy a választás másnapján az MDF „zászlót bont”: hajlandó lenne(?) egy népi-nemzeti-keresztény összefogás élére állni! Konkrétan ugyan nem mondták ki, de felételezem: szívesen látnák mindazok voksait, akiket néhány napja oly önelégülten elhessegettek maguktól! Azt már tudjuk, hogy az úgynevezett „liberális szövetség” sem állta ki a próbatételt: a választási eredmények ismeretében például az Agrárszövetség elnöke táviratban sietett gratulálni a szocialista pártnak. Láthatjuk hát, milyen törékeny egy tényleges „szövetség” is, hát még, amelyik létre sem jöhetett, milyen lehet? Olyannyira igaz ez, hogy kiderült: Horváth Lajos és dr. Réti Miklós MIÉP-es jelöltek ellen körzeteikben éppen az MDF és a liberális pártok — karöltve — folytattak irtóhadjárattal egyenlő ellenkampányt! Ezek után, ugyan hogyan várható el a most remélt támogatás? Bármilyen fájdalmas is, ki kell mondani: a most leváltott kormánykoalíció nemcsak a valódi rendszerváltás esélyét hagyta kihasználatlanul (erélytelen paktumpolitikával!), hanem a választás előtti egységfront meghiúsításával a maradék sanszot, a tisztes reményt is szertefoszlatta! Most ugyan, „mentsük a veszett fejsze nyelét!” jelszóval valami kilátástalan kísérletbe fognak, azonban mindkét félből (MDF, FKGP) hiányzik az alapvető őszinteség a sikerhez. Nincs más hátra, minthogy a népi-nemzeti-keresztény erők öntisztító megújulással, ha kell „saját hajuknál fogva kihúzva magukat”, rendezzék a sorokat, és tevékeny ellenzékiséggel építkezve, a következő választásokon (okulva a hibákból!) vissza kell szerezniük a politikai hatalmat! Szentül hiszem, hogy: „Soha nem késő, ráébredni a jóra, odafigyelni értőn, az igaz, magyar szóra” ...(!) Brezovich Károly Vác Emlékezés a hős tanítóra fl794. tavaszán kigyulladt egy veresegyházi gazda háza, s a tűz átterjedt a szomszédos, nádfedeles iskolára. Akkora hővel kezdett égni az épület, hogy már csak a kis ablakán lehetett onnan kimenekülni. Az ott tanító Fabriczius József iskolamester hősies elszánással egymás után mentette ki a gyerekeket ezen az ablakon. Valamennyit kimentette az égő házból, de amikor utolsónak ő is ki akart jönni, lezuhant a mestergerenda, és a tanító ott lelte halálát a tűzben. Hősies tettének emlékét ma is őrzi a róla elnevezett veresegyházi általános iskola és középiskola lépcsőházának falán elhelyezett tűzzománc kép és emléktábla. A közelmúltban, az esemény 200 éves évfordulóján a Fabriczius József Általános Iskolában és a vele egy épületben lévő középiskolában egész napos ünnepséget rendeztek. HISTÓRIA Beszélgetés John Lukacs könyvéről Párviadal Churchill és Hitler között A történelem a személyiségek révén jeleníti meg önmagát, éppen ezért a történelemírás elengedhetetlen feltétele az emberismeret, avatta be ars poetica-jába a hallgatóságát John Lukacs, vagyis Lukács János magyar származású neves amerikai történész a Budapesti Művelődési Központ Irodalmi Kávéházában a közelmúltban azon az esten, amelyen Ocsovai Gábor vezetésével Borús József és Vígh Károly történészekkel valamint Török Bálinttal, lapunk állandó szerzőjével beszélgetett az Európa Könyvkiadónál januárban megjelent könyvéről, „A párviadal”-ról. A párviadal arról a nyolcvan napról szól, amelytől a szerző állítása szerint nemcsak a II. világháború, de a század későbbi sorsa is függött. Arról az időszakról van szó, amikor is Hitler meghódította Hollandiát, Belgiumot, s térdre kényszerítette Franciaországot. Érdekes — ám mindenképpen véletlen —, hogy a hadjárat első napján, vagyis május 10-én lett Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke. A párviadal közte és Hitler között folyt. A hadjárat utolsó napján, július 31-én, Hitler ugyanabban a vasúti kocsiban írta alá a fegyverszüneti egyezményt a franciákkal, amelyben bő két évtizeddel korábban, 1918. novemberében a németeknek el kellett ismerniük a vereségüket. Ugyancsak július 31-én — megint egy véletlen egybeesés — határozta el magát Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, hogy az erkölcsi támogatáson kívül kézzelfogható segítséget is nyújt Angliának. A szerző a nyolcvannapos hadjárat eseményeit dolgozta fel. Nem elégedett meg azonban a puszta tények leírásával, kísérletet tett a két férfi személyiségének a bemutatására is. A beszélgetés — híven a szerző vezérelvéhez — elsősorban ez utóbbiról szólt. Milyenek is voltak hát a küzdő felek? Churchill 1940-ben 65 éves volt, Hitler 51. Churchill hagyománytisztelő, Hitler ezzel ellentétben modem. A szokásosnál jobban érdekelte például a technika. A mai értelemben nem volt jobb, vagy baloldalinak mondható — nemzetszocialista volt. Rokonszenvezett a munkássággal, ugyanakkor ki nem álhatta az arisztokratákat. Nem véletlen, hogy az egyetlen komolyabb merényletet porosz arisztokraták szervezték ellene. Mindketten rendkívül keményen ragaszkodtak nézeteikhez, ám úgy tűnik, Churchill következetesebben, mint Hitler. Mindemellett elszántabb és kitartóbb is volt. Mint mindenkinek nekik is voltak gyengéik: Churchill kifejezetten türtelmetlen volt, ellentétben az általános angolszász szokásokkal. Délutánonként pizsamába bújt és órákig aludt, utána viszont hajnalig dolgozott. Szívesen fogyasztott alkoholt, a közhiedelemmel ellentétben elsősorban pezsgőt. Hitler a háború kitörésekor már szinte teljesen antialkoholista volt, viszont remekül kedvelte az édességet... Szeretett sokáig aludni, a munkanapja majdnem délben kezdődött. Talán meglepő, de ő türelmes volt a személyzetével. Mindezek apróságoknak tűnnek, mondotta Lukács János, ám ismeretük a történések megértéséhez szükségesek. A két férfi szokásain kívül azért természetesen szó esett az esten a sorsdöntő nyolcvan nap történéseiről is. Lukács megemlítette, hogy az eseményekre viszszatekintve ma már egyértelmű: a hadjárt sorsa az első héten eldőlt. Máig rejtély viszont, hogy Hitler miért állíttatta le a páncélos ékeket Dunkerque előtt, s miért tette evvel lehetővé az angolok menekülését. Lukács hajlik arra a magyarázatra, amely szerint Hitler ezzel gesztust akart gyakorolni Churchill felé, ugyanis nem tervezte Anglia meghódítását, figyelme inkább a Szovjetúnió felé fordult. A július 31 -i békekötés alkalmával egyébként Hitler bizonyosságot adott államférfiúi képességeiről is, ugyanis Franciaország egy részének látszatönállóságot biztosított, s evvel elérte, hogy a franciák a maradék flottájukat ne juttassák el az angolokhoz, s ne harcoljanak ellene Észak-Afrikában. A beszélgetés során persze szó esett a nyolcvan nappal nem szorosan összefüggő érdekességekről is. Például arról, hogy a szovjet—finn háború első napjaiban — nyilván az események hatására — az angolok alábecsülték a szovjet haderőt, s fontolgatták a megtámadását. Felvetődött Baku bombázásának a terve, s az is, hogy frontot nyitnak Észak-Norvégiában. Mindezt annak érdekében tették volna, hogy elkerüljék az előző vilgháború hatalmas angol és francia véráldozatát. Szóba került a háború egy másik mindmáig rejtélyes eseménye, Hitler helyettesének, Hessnek Angliába repülése is. Az erre vonatkozó iratokat egyébként Először az alsó tagozatosok, majd a felsősök emlékeztek meg szép ünnepséggel és koszorúzással a névadó tanítóra. Ekkor került sor a különböző pályadíjak kiosztására, a képzőművészeti alkotásokért kapott jutalmak és a Légy riporter! pályázat díjainak átadására. Délután az emeleti zsibongóban rendeztek emlékünnepséget a középiskolások. Ezen a mostani tanítók mellett részt vettek a korábban itt dolgozó pedagógusok is. A színvonalas műsorban előbb gyertyás megemlékezést tartottak, majd öt nyolcadikos lány előadta az iskola történetét az 1546-os alapítástól napjainkig. Ezt követően a középiskola igazgatónője, Nagy né Vogl Magda adaptálta az alkalomhoz méltóan Gárdonyi Gézának A lámpás című regényét, egyfelvonásos feldolgozásban, a gyerekek színvonalas előadásában. Az egykori iskolamestert Prehoda Zsolt, az iskola volt diákja formálta meg, igen élethűen. A műsorban fellépett az iskola énekkara is. A földszinti aulában megnyitott diákkiállításon az iskola 200 éves múltja elevenedett fel — a tűz gondolata jegyében — az 1—8. osztályos gyerekek festményein és viaszkarcain- Fazekas Mátyás Veresegyház Az éhes farkas árulkodó lába Nem lehet hinni azon pártok szószólóinak, amelyek most hetet-havat ígérnek és közben erőszakos, durva kirohanásokat intéznek a televízióban és a rádióban egyaránt. Valahogy hasonlít ez a Piroska és a farkas meséhez, melyben a jóságos nagyanyó ruhája alól kilógott az éhes farkas lába. Ezeknek az ígérgetőknek nem volt elegendő negyven esztendő sem ahhoz, hogy az országot ne olyan csődtömeggel adják át az első szabadon választott kormánynak. Most persze megfordítják érveiket, s a jelenlegi kormányt teszik felelőssé az eladósodás miatt. Szakemberekként tanácsokat osztogatnak és kegyetlenül, gonoszul kritizálnak, rágalmaznak. És ezt szó nélkül tűrje a kormány!? Amikor pedig e sok pimaszság láttán egykét becsületes, igaz magyar újságíró a sértett nemzet nevében szót emel és nevén nevezi a homgyulákat, thürmergyulákat, hajdújánosokat és a többieket, akkor az egész baloldali rezervátum felüvölt és bosszúért kiált. Pusztai József Tápiószecső Theacher 2017-ig zárolta — vajon miért? Major mindenesetre megváltoztatta elődje döntését, s a dokumentumok néhány hónapja kutathatóak. A hallgatóság soraiban helyet foglaló Stark Tamás történész a beszélgetés végén kifejtette, hogy Hitler nemcsak antiszemita volt, hanem antikeresztény, antikatolikus is, ugyanis egyszerűen csak zsidóblöffnek tartotta azt. Nemcsak a keresztény vallást, hanem a keresztény kultúrából kifejlődött értékrendet is elvetette, ezért joggal tekinthető barbárnak. Hardi Péter Ácsai jobbágyok panaszlevele Ácsa lakóinak élete a Rákóczi-szabadságharc alatt nehézre fordult A falu jobbágyai nehéz helyzetükben földcsurukhoz, Vay Ádámhoz fordultak segítségért kérve, védje meg őket a vármegye terheitől. Az 1708. május 15-én kelt levelük szerint szinte elviselhetetlen kötelezettségeik vannak: már kifizettek 1183 rénes forintot rézpolturában, 107 forintot pedig „fejér pénz”-ben, vagyis ezüstben. E kötelezettségük teljesítése mellett terménynyel is szolgáltak: kiállítottak 49 vágómarhát, 172 kiló búzát, 172 kiló abrakot, 6 fegyveres hajdút, egy taligát két lóval, egy hatökrös tábori szekeret, ezért „Kérik urukat, járjon közbe, hogy terheiket csökkentsék”. Vay Adánt megpróbált segítem. Sógorához, Bercsényi Miklóshoz fordult, kérte a panaszok orvoslását, különben „kénytelen lesz a fejedelemhez fordulni”. Amennyire az ország szolgálata megengedi, kíméljék az acsai jobbágyokat — fejezte be levelét. Vay Ádám a vármegyéhez is levéllel fordult Beadványát a közgyűlés kivizsgálta, eredményéről júniusban értesítették. Pest vármegye levele leszögezte: a törvényesnél semmivel sem vetettek több adót Ácsa jobbágyaira. A kiállított hajdúkról azt derítette ki a vizsgálat, hogy őket Csajág! ezredes alkalmatlanságuk miatt elküldte. Némi szabálytalanságot azért feltárt a vármegye, mert kilátásba helyezte a levél, hogy a szolgabírát meg kívánják büntetni, alighanem egy acsai jogellenes letartóztatása miatt. Pogány György
