Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-11 / 109. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. MÁJUS 11., SZERDA mel közli: náluk gyakorlatilag lezajlott az új honfoglalás, mindenki megkapta az őt megillető földet. A gazdák zöme gabona-, burgonya- és napraforgó-termesztésre rendezkedett be. A megalakult gazdakörnek — 100 tagot számol — évi 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatást szavazott meg a testület, valamint 300 ezer forint kölcsönt kaptak vetőmagvásárlás céljára. Négyszáz embernek biztos megélhetés A beindult mezőgazdasági vállalkozást bizonyítja az alacsony munkanélküli ráta, mindössze 80 személynek nincs munkahelye, és 18-an szorulnak szociális ellátásra. Úri azon szerencsés települések közé tartozik, ahol jelentős, nagy létszámot foglalkoztató ipari létesítmény üzemel. A Fémszolg Lámpa- és Kandeláber Gyártó Kft., melynek igazgatója D. Nagy József, a község tiszteletdíjas polgármestere. — Hogyan képes megosztani magát a községháza és A tervektől a csomagolásig minden itt készül, van saját szerszámkészítő műhelyük, öntödéjük, korszerű festöde. — Mit jelent önöknek ez a munkahely? — kérdem három asszonytól, akik a szereidében dolgoznak. — Mindent! — mondja az egyik tömören. — Azelőtt a budapesti Transvil Úriba kihelyezett részlegében dolgoztunk, kapcsolókat szereltünk. A részleg megszűnt, választhattunk az ingázás vagy a munkanélküliség közt. Szerencsére megalakult a kft., van biztos kenyerünk anélkül, hogy utazni kellene. Tündén környezet, kitűnő ellátás A gyárból távozva belátogatunk a plébániára. Pekker Imre esperesplébános igen kedvezően nyilatkozik az egyház és az önkormányzat kapcsolatáról. Mint mondja, ez kivált tavaly mutatkozott meg, amikor egymillió forinttal járultak hozzá a templom felújításához, és míg ez folyt, átengedték a művelődési ház nagytermét a szentmisék céljára. A hittanórákat 167 gyerek látogatja, vagyis az iskoláskorúak 66 százaléka. Ezzel elégedett a plébános, azzal viszont már nem, hogy manapság feleannyi a keresztelő, mint a temetés. (Utánanéztem a statisztikának, 1940 óta kis eltéréssel stagnál a lélekszám.) — Ha az egyke miértjét firtatom, az életkörülmények romlására, a létbizonytalanságra hivatkoznak az Jászberény felé, a 31-es útról letérve, enyhén kanyargó aszfaltcsík vezet Úriba. A völgybe zárt falut a Templom- és Pacsirta-hegy öleli körül, melyek úgy magasodnak a házak fölé, mint zöld szirtek egy piros hullámtarajos tengerből. A zöld és piros színeket egybemossa az eső. Néha alábbhagy, máskor felgyorsul. Aszerint, hogy miként hajtja a szél az utánpótlást a Pacsirta-hegy mögötti síkságról. A Templom-hegy nevéhez nem kell magyarázat, a tetején tömzsi, hagymasisakos templom áll. A másikról később tudom meg, azért Pacsirta, mert valamikor erre fészkelt a legtöbb e hajnalt ébresztő, kaszást köszöntő madárból. Túl ezen keveset tudok meg Úri távoli múltjáról, a falunak nincs monográfiája. Hogy miért nincs? Lukács István iskolaigazgató szerint az itt élő emberek szeretnek előre nézni, a kemény munka leköti őket, nincs idejük a múlt történéseit kutatni. — Legjobb tudomásom szerint nem is történtek errefelé olyan világrengető események. amit érdemes lett volna a históriában feljegyezni — mondja az igazgató, aki származását tekintve Úrit és a szomszédos Sülysápot egyaránt szülőföldjének mondhatja. D. Nagy József polgármester házon kívül van, így nélküle ülünk le a falu dolgairól beszélgetni Szikszói István tanárral, a képviselőtestület korelnökével, Sülé Gáborné jegyző asszonnyal, Sass János körorvossal és Lukács Istvánnal. Az már az első mondatok után kitűnik, hogy Úriban csend van, a lakosság elégedett az önkormányzat munkájával, s a testületen belül sincs torzsalkodás. A képviselők azon vannak, hogy minél többet tehessenek a felemelkedésért. — Egyszóval olyan a közhangulat, mint egy rezzenés nélküli tótükör — jegyzem meg tréfásan, mire Lukács István közbeszól: vigyázzunk a jelzőkkel. — Amit ön mond, úgy is lehet érteni, hogy az eseménytelenség állóvizében evezünk. Ez a tó élővíz, mely alkalmas az evezésre, s biztonságot nyújt. Megvan a garancia, hogy a rajta haladó csónakok nem borulnak fel. Júniusban kigyúl a gázfáklya A 2500 lakosú település 63 millió forintos költségvetésből gazdálkodik. Ebből 48 millió az állami támogatás, egy kis hányada saját bevétel, a többit az előbbi évekből spórolták össze. Pedig volt mire költeni, többek közt az utcákra. Négy év alatt 3 kilométer kátyús útszakaszra került aszfaltborítás, igaz, a közpénzen túl az érintett utcák lakossága is hozzájárult a költségekhez, portánként ötezer forinttal. Hasonló összefogással került zúzott kő a többi utcába, pontosabban: elkészült az útalap. Ha a gázprogram befejeződik, ezekre is aszfalt kerül, 20 millió forint erre van tartalékolva. A 800 porta közül 500 kérte a gázt, ez 33 millió forintjába kerül a községnek. A munkálatok a vége felé közelednek, június végén Úriban is fellobban majd a gázfáklya. — Őszig, október 15-ig a telefonprogram is befejeződik — szól közbe a jegyző asszony. — A Monor-Tel Rt.-vei kötött szerződés alap-" ján készülékenként mindöszsze 15 ezer forintot fizet a lakosság. — Ne felejtsük ki a közintézmények felújítását — tesz a szóhoz Szikszai István. — Az iskola és az óvoda egyaránt megfiatalodott, de ami a leglényegesebb, a művelődési ház korszerűsítésére hatmillió forintot költöttünk. A saját bevétel kapcsán Süléné elmondja, a szanálás során 18, egyenként 200-300 négyszögöles lakótelket vásároltak a tsz-től. Ezeket közművesítették, majd áruba bocsátották, átlag 250 ezer forintos áron. — Úgy véljük, igen méltányos ár, amiben a mi nyereségünk is benne van. Ezzel is pótoljuk a költségvetési összeget, másrészt segítjük az Úriban letelepülni kívánókat. A telkekről áttérünk a földekre. Szikszay István örömSzikszai István: Nálunk nem voltak palotaforradalmak a gyár között? — kérdem az időközben megkerült fiatalembertől. — Ezzel — mutat az övén lógó rádiótelefonra. — Persze, sokkal nehezebb volna, ha nem olyan munkatársaim lennének, mint akikből például a képviselő-testület összeáll. Kérésemre D. Nagy József körülvezet a lámpagyárban, ami a volt tsz-központban üzemel. Az egyik szerelőműhelyben tréfásan megjegyzi: néhány éve még aligha gondolták volna az itt ülő elvtársak, hogy szentélyeikbe beköltözik a kapitalizmus. A tsz-elnök és a párttitkár irodája volt itt — teszi hozzá magyarázatként. Az alig két éve, néhány emberrel induló kft. ma 400 főt foglalkoztat, s termékskáláját valamint a darabszámot tekintve ma már túltesz az ország legnagyobb hasonló profilú üzemén, a Szarvasi Lámpagyártó Szövetkezeten. Évente 100 ezer, 1200 típusban készülő csillárt, falilámpát, kandelábert küld a piacra, valamint alumíniumból gyártott postaládákat, kerti bútort és kerítéselemet. Hárman a Fémszolg Kft. négyszáz dolgozója közül A szerző felvételei emberek. Pedig nem ez az igazi ok. Kitűznek maguk elé egy távoli célt, beállnak egy bizonyos életformára, amibe nem fér bele a sok gyerek. És ebből egy jottányit sem engednek — mondja az atya szomorúan, majd hozzáteszi: aggasztja ez a lassú, de biztos lemorzsolódás. Sass doktortól megtudom, hogy Úriban működik a térség első magánvállalkozású szociális otthona, melynek ő a tulajdonosa. Sass János 1991-ben vásárolta meg a lebontásra ítélt 165 éves plébániát^ a hozzá tartozó kerttel. Átalakította, magántőkéből és állami támogatásból. így lelt otthonra 12 idős ember, majd az építkezések folytán még 14. Ä környezet szó szerint tündéri, a szolgáltatás kitűnő. Napi négyszeri étkezés, éjjel-nappal szakirányú felügyelet, orvosi és gyógyszerellátás. Mindez havi 12 ezer forintért. Hogy is mondta Lukács István? Úriban nem történtek olyan rendkívüli dolgok, amit érdemes lett volna feljegyezni. Talán a múltban nem, ám annál több az utóbbi négy évben. A megélők, a lakosság talán nem is érzékeli igazán, hogy milyen jelentős változások történtek a Templom- és Pacsirta-hegy közé zárt településen. Például megtanulják a falu nevét külföldön, még a tengeren túl is. A Fémszolg Kft.-nél most csomagolják az első kerti lámpákat, melyen mind rajta ^ van: Made in Hungary—Úri. A végcél Atlanta. Amerikában fog világítani az úri fényforrás. Matula Gy. Oszkár Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A Szent Imre tiszteletére szentelt római katolikus templom Úri községben a XIX. század elején épült, jóllehet az írott források szerint a középkori templom még a török idején is állt. A templom történetét ismertető úgynevezett História Domus — amelyet 1774-től vezettek — tesz említést erről, valamint a templom további sorsára nézve is felvilágosítást ad. Ebből tudjuk, hogy már a XVIII. században szűknek bizonyult templom újjáépítését 1815-ben határozták el és a fennmaradt tervrajzok között több ismert pesti építész ajánlata is megtalálható. (Köztük a legismertebb Zitterbarth János, aki 1794-ben Bécsben szerzett mesterlevelet). Az új templomot 1816-ban szentelték fel. Tornyát 1841-ben újraépítették. A nyolcszögletű új torony a klasszicizáló homlokzat felett nemcsak elhelyezésével, hanem méreteinél fogva is uralkodó eleme lett a templomnak. Belül a templom egyhajós, tagolatlan tér, keresztboltozattal fedett bejárati csarnokkal, amely a karzat alatti részbe vezet. A karzat alja három árkádnyílással kapcsolódik a sík mennyezetű templomtérbe. Csak a hajónál keskenyebb szentély boltozott, illetve függőkupolával fedett. A templom alatt van a Tahy család kriptája. A család 1802-től volt a falu földesura, és tagjai nagy adományokkal támogatták a templom építését, a berendezés nagy részéhez hozzájárultak, valamint az egyházi felszerelésekhez is (főoltár, tabemakulum, kandeláberek, miseruhák stb.). A templom berendezése megfelel a XVIII. századi és XIX. század eleji jó vidéki átlagoknak; stílusában a késői barokk és klasszicista elemekből áll. Különösen szépek az aranyozott rokokódíszes, faragott kánontáblák és egy faragott, akantuszleveles gyertatartó. Pamer Nóra Úri fények Atlantában Egy község, amelyik most írja a történelmét Hajrában a gázszerelők, júniusig be kell fejezni a munkát
