Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-11 / 109. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 11., SZERDA Pánszláv birodalomról Belgrádban Zsirinovszkii mozgósítana Oroszország bármikor százezernyi katonát mozgósít, ha Szerbia arra igényt tart — jelentette ki Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz Liberális Demokrata Párt elnöke Belgrádban. A szerbiai főváros főterén megtartott gyűlésen Zsirinovszkij ismét megfenyegette a világot, hogy rövidesen létrejön a (horvátországi) Knintől Vlagyivosztokig terjedő nagy pánszláv birodalom, egyúttal kilátásba helyezte, hogy az orosz parlamentben még a héten megszavaztatja a Jugoszlávia elleni szankciók érvénytelenítésére hivatott döntést. Zsirinovszkij már korábban is járt Belgrádban, akkor is hasonló hangnemben beszélt. Most a győzelem napja, a fasizmus feletti győzelem ünnepe alkalmából tartott igencsak fasiszta jellegű beszédet Belgrádban. Megjelent számos neves szerb hazafi, köztük Biljana Plavsity boszniai szerb alelnök asszony, aki annak idején azzal tette ismertté nevét, hogy a nyugati ultimátum elutasítása mellett tört lándzsát. Ha elpusztul néhány millió szerb, ugyanannyi marad meg — mondta hírhedt beszédében a szerbiai vaslady tavaly. Most az első sorban volt, amikor Zsirinovszkijt üdvözöltek ismét — szerb szláv-földön. Lengyel pilótasztrájk A lengyel pilóták kétórás figyelmeztető sztrájkot terveznek mára a biztonság további javítása és béreik emelése végett — jelentette az AP. A munkabeszüntetés reggel hét és kilenc óra között lesz, és érinti a LOT lengyel légitársaságnak mind a nemzetközi, mind a belföldi járatait. Más légitársaságok járatainak közlekedésében nem lesz fennakadás. A pilóták szakszervezete új kollektív szerződést akar elérni, amelyben a munkaórák számlálásának technikai módosítása, a bérek emelése és az újonnan vásárolt berendezésék egyértelműbb kezelési útmutatói szerepelnek követelésként. Ne haragudjatok rá, amiért rohama volt. Mekkora kárt tett magában, még nem tudjuk. Most eszmél lassan, kicsit riadt, arcára kiült a depresszió. Hosszú ideig volt börtönben, s amikor megnyílt a börtönajtó, s azt mondták: szabad vagy, még olyan egészségesen tudott örülni! Nem bírta elviselni, hogy az ajtó csak egy körfolyosóra nyílt. Megutálta tehetetlen, gyáva hozzátartozóit, megtagadta őket, börtönőreinek nyakába borult, folyamatos és reménytelen megalázott.ságának epével átáztatott gombócát kiöklendezte magából, — azufán visszűment-a zárlcába és teljes erővel fejjel nekiment a falnak. Hol van olyan orvos, akinek nem méreg-injekció lapul a táskájában? Talán megússza egy agyrázkódással, ha majd lopva, gyógyító kezek is hozzá tudnak férni. Május nyolcadika óta vitathatatlan, hogy a magyar nemzet elvesztette öntudatát és krónikus emlékezetkiesésben szenved, a magyar társadalom pedig neurotikus. Az általános rendszerelmélet analógia-csábításaival nyilván óvatosnak kell lenni, de mert egy évezredes emberi biológiai, szociális és ökológiai rendszer, egy „emberpopuláció”, vagyis nép, idővel kollektív „személyiségi” tulajdonságokat vesz föl, meg merjük kockáztatni az öszszehasonlítást az egyed-személyiség viselkedésével és reagálásaival az őt ért hatásokra. Mi történik az olyan személyiséggel, amelyet hosszú időn át csak kudarc-élmények („frusztrációk”) érnek, s amely a környezetéből soha semmiféle nyújtható és — mondjuk ki — szeretetkisugárzásban nem részesül? Nos, az ilyen személyiség eltorzul: elveszíti egyensúlyát és önszabályozó képességét, szélsőséges ingadozások fogják jellemezni a félelem pánik-kitörései, az agresszív dührohamok és a kétségbeesett öngyilkossági kísérletek vagy legalábbis önsorsrontások között. Mi történik azzal a „népszerjiélyiséggel”, amelynek élete sorsfordulóján élete reményét összetapossák; amikor totális levertségéből magához tér, fél évszázadig egy fantom-nagyhatalmi lét illúziójával kábítják, azután hirtelen darabokra tépik, végletesen megalázzák és kiszolgáltatják pszichotikus ellenségei kénye-kedvé-Vranitzkyt nem lepte meg Juppé mást szeretett volna Az osztrák kancellárt nem érte meglepetésként a magyar szocialisták választási győzelme. Franz Vranitzkytejpap elmondta, hogy reméli, „Magyarország most majd olyan kormányt kap, amely képes lesz megbirkózni a legfontosabb kérdésekkel”. ,Jobban szerettem volna, ha nem a kommunisták győznek” — mondta tegnap Alain Juppé francia külügyminiszter a magyar választásokkal kapcsolatban az RTL rádiónak. Juppé emlékeztetett arra, hogy a Nyugat-európai Unió (NYEU) ajtót nyitott Magyarország és nyolc másik korábbi kelet-európai kommunista ország előtt, s partnerként szoros politikai és katonai együttműködést ajánlott fel nekik. „Remélem, az MSZP most majd valóban a Nyugat mellett horgonyoz le” — idézi a külügyminisztert a Reuter hírügynökség. A Lidové Noviny című, tekintélyes, liberális szellemiségű prágai lap tegnap vezércikkben foglalkozik a magyarországi választások első fordulójának eredményeivel. A szerző István Lékó, a lap Budapestre kiküldött belső munkatársa. — Miért győztek az elsőfordulóban a szocialisták? Elsősorban azért, mert a választási kampány során több munkahelyet, jobb szociálpolitikát, alacsonyabb adókat és nagyobb biztonságot ígértek — olvasható a Lidové Noviny vezércikkében. A Lékó által felvetett másik alapvető kérdés: — Hogyan tovább? A katasztrófaváltozat: a szocialisták a második fordulóban annyi szavazatot kaphatnak, hogy végül már nem lesz szükségük koalíciós partnerre. A derűlátó változat: a második körben a szocialisták 50 százaléknál kevesebb mandátumot szereznek, és nem tehetik meg, hogy ne működjenek együtt az SZDSZ-szel. Románia megkönnyebbülve sóhajthat fel: a magyarországi választásokat olyan párt nyerte meg, amely elismeri a jelenlegi határokat — ezzel a címmel jelent meg a legnagyobb példányszámú román napilap, az Evenimentul Zileit tudósítása. A második forduló döntő lesz — írja a francia La Croix. Horn Gyula többször leszögezte, hogy az MSZP nem akar egyedül kormányozni — ám az SZDSZ csak akkor tudna elképzelni egy koalíciót a szocialistákkal, ha a második forduló eredményei egyensúlyba hoznák a helyzetet. Ezért azután — folytatja a lap most a választókon múlik, hogy korrigálj ák-e, vagy sem a választásukat, s hogy baloldali, vagy inkább centrista kormányzást akarnak. • A jobboldali Le Figaro az MDF veresége kapcsán arról ír, hogy a „sértést” csak tovább fokozza az SZDSZ jó eredménye, amely a második fordulóban számos választási körzetben a szocialisták egyedüli ellenfele lesz. A lap az MSZP-ről szólva úgy látja, hogy a párt egyik fő aduja Hóm volt, s az MSZP-nek sikerült hitelesíttetnie szociáldemokrata fordulatát. A nagyvilág hírei * Támadást intézett az izraeli légierő tegnap a libanoni fővárostól, Bejruttól mintegy húsz kilométerre délre egy szélsőséges palesztin szervezet támaszpontja ellen, s tucatnyi rakétát lőttek ki a településre. A Jemeni Szocialista Párt (PSY, Dél-Jemen) főtitkár-helyettesének tegnapi közlése szerint szudáni és iraki katonák is harcolnak az észak-jemeni luiderő oldalán a déliek ellen. Sajnálatát fejezte ki Hata Cutomu japán kormányfő első parlamenti beszédében Japán második világháborús agresszív cselekedetei miatt és ígéreteit tett arra, hogy országa az ázsiai—csendes-óceáni térség békéjéért fog munkálkodni. ¥ Huszonnégyezer fegyveres mozgósításával katonai egységek részvételével nagyszabású, hónapokig tartó hadgyakorlat zajlik Thaiföldön. VÉLEMÉNY Életveszély a második helyen nek, amikor ezt a játékot a környezet megúnja, hatalmak rugdossák egymás közt labdaként, állampolgárait százezrével kemencében égetik el, átgázolnak rajta, kifosztják és elpusztítják, kollektív bűnösnek nyilvánítják és jogfosztott elítéltként taposnak rajta majd’ fél évszá-» zadig, történelmét egyetlen gyalázattá nyilvánítják, önérzetét szennyvízbe áztatják, létét körös-körül szégyenletesnek kiáltják ki, s amikor ereje végső megfeszítésével széttépi köteleit, százezertonnás acél súlyokkal tapossák földbe, miközben vállvonogatva nézik, akikben bízott; letargiában negyedszázadig él a neki adagolt szellemi kábítószeren, azután földereng előtte a szabadság napja, de most már saját vezetőkről derül ki, hogy nem vezetők és akarva-akaratlan ellenségeinek kezére játszanak? Nos, mi történik azzal a „népszemélyiséggel”, hej, magyar demokrata nyulak, mi történik vele, felelj, elegáns, kesztyűs Európa, mi történik, mondd, világ Krőzusa, Amerika, aki most olyan fontos dologgal foglalkozol, mint szépfiú-elnököd nemi szerve? Egy-egy százmilliós nagyságrendű nagy nép képes saját belső feszültségeit szeizmikus hullámokként kilökni környezetébe és megtorolni a világon a világnak ellene elkövetett bűneit. Egy kicsi, elgyengített, kifosztott — sokszorosan kifosztott — nép be van zárva környezetének falai közé, s belső feszültségei csak befelé agreszszívek, csak bent, önnön lényében pusztítanak. A belső roncsolás immár olyan méreteket öltött, hogy aggódva kell megállapítanunk: a magyarság belső ereje megfogyatkozott. A magyarság kétszer szenvedett el ebben az évszázadban roppant méretű „gén-eróziót”, mégpedig a szellemi gének katasztrofális kiáramlását. Először 1945 után, amikor a történelmi vezetőréteg szellemileg virulens és vezetésre képes egyedeinek hatalmas tömege távozott az országból — mert életveszélyben volt. Másodszor 1956 után, amikor a magyar parasztságból kinőtt értelmiség és vezetésre képes „díszevirágjának” kétszázezre áradt ki a határokon, mielőtt újra nem telepítik az aknazárat. Eközben a börtönparancsnokság — a börtöné, melybe a magyar népet zárták — fölnevelt egy hatalomra edzett, magyarul beszélő, bosszúszomja-kielégíthetetlen, háta mögött bank-trezorokat és nukleáris ütőerőt érző, önbizalommal teli társadalmi agyszövetet, szürkeállományt, mely folyamatosan győzött meg mindenkit, akit informatikában, gazdaságban és reáliákban az évtizedek folyamán kiképeztek, hogy ajánlatos vele jó viszonyban lenni, hozzáhúzni, az ő sugalmazásainak engedelmeskedni. Milyen hatással volt erre a létében fenyegetett népre, amikor saját vezetőit látta szánalmasan vergődni a technikai fölényben levő ellenfél csapásai alatt? Egy önérzetétől megfosztott, önbizalma-vesztett nép kétségbeesett reménnyel csüng vezetőjén. Mint az ősidőkben, amikor a „Nagy Öreg” maga volt a bizalom és az eltökéltség, a túlélés és a siker záloga. Mi történt, amikor kiderült, hogy a „Nagy Öreg” gyenge? Mi történt, amikor a bölény felöklelte és megtaposta? A kétségbeesett emberközösség megrohanta a sebesültet és egy kollektív neurotikus rohamban széttépte és felfalta. Azután riadtan önmagába roskadt, s mikor magához tért, követte az új „Nagy Öreg”-et, aki élére állt. Az ember tudattalanjában hordozza az ősidőket. A történelem nem bocsátja meg a vezetőnek a gyengeséget, a tehetségtelenséget, a vaksi szemet, a hiszékenységet, a határozatlanságot, — az egyszeri vereséget is alig, de a vereségek sorozatát soha. * Mi a sorsa a népnek, mely vezetőiül ellenségeit választja, s rájuk bízza magát? A szolgaság. Ha egy népet túlerővel bilincsbe vernek, azokból a bilincsekből előbb vagy utóbb kitörhet. Ám ha egy nép önként, saját elhatározásából választja a szolgaságot, ha önként adja át magát esküdt ellenségeinek, a szabadulásnak minden lehetőségét elveszti. Május nyolcadika október huszonharmadikának negatívja volt. Május huszonkilencedike még lehet november negyedikének negatívja. Október üzen még egyszer: mindnyájunknak el kell menni. Ha magunkhoz térünk. Ha akarunk, ha merünk. S ha rájövünk, hogy az életveszély epicentruma nem a mellbevágó arányú első helyen, hanem a másodikon (Sándor András)
