Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-11 / 109. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 11., SZERDA Pánszláv birodalomról Belgrádban Zsirinovszkii mozgósítana Oroszország bármikor száz­ezernyi katonát mozgósít, ha Szerbia arra igényt tart — je­lentette ki Vlagyimir Zsiri­­novszkij, az orosz Liberális Demokrata Párt elnöke Belg­rádban. A szerbiai főváros fő­terén megtartott gyűlésen Zsi­­rinovszkij ismét megfenyeget­te a világot, hogy rövidesen létrejön a (horvátországi) Knintől Vlagyivosztokig terje­dő nagy pánszláv birodalom, egyúttal kilátásba helyezte, hogy az orosz parlamentben még a héten megszavaztatja a Jugoszlávia elleni szankciók érvénytelenítésére hivatott döntést. Zsirinovszkij már korábban is járt Belgrádban, akkor is ha­sonló hangnemben beszélt. Most a győzelem napja, a fa­sizmus feletti győzelem ünne­pe alkalmából tartott igencsak fasiszta jellegű beszédet Belg­rádban. Megjelent számos ne­ves szerb hazafi, köztük Bilja­­na Plavsity boszniai szerb alel­­nök asszony, aki annak idején azzal tette ismertté nevét, hogy a nyugati ultimátum el­utasítása mellett tört lándzsát. Ha elpusztul néhány millió szerb, ugyanannyi marad meg — mondta hírhedt beszédé­ben a szerbiai vaslady tavaly. Most az első sorban volt, ami­kor Zsirinovszkijt üdvözöltek ismét — szerb szláv-földön. Lengyel pilótasztrájk A lengyel pilóták kétórás fi­gyelmeztető sztrájkot tervez­nek mára a biztonság továb­bi javítása és béreik emelése végett — jelentette az AP. A munkabeszüntetés reg­gel hét és kilenc óra között lesz, és érinti a LOT lengyel légitársaságnak mind a nem­zetközi, mind a belföldi jára­tait. Más légitársaságok jára­tainak közlekedésében nem lesz fennakadás. A pilóták szakszervezete új kollektív szerződést akar elérni, amelyben a munkaórák számlálásának technikai mó­dosítása, a bérek emelése és az újonnan vásárolt berende­zésék egyértelműbb kezelési útmutatói szerepelnek köve­telésként. Ne haragudjatok rá, amiért roha­ma volt. Mekkora kárt tett magá­ban, még nem tudjuk. Most esz­mél lassan, kicsit riadt, arcára ki­ült a depresszió. Hosszú ideig volt börtönben, s amikor megnyílt a börtönajtó, s azt mondták: szabad vagy, még olyan egészségesen tudott örülni! Nem bírta elviselni, hogy az ajtó csak egy körfolyo­sóra nyílt. Megutálta tehetetlen, gyáva hozzátartozóit, megtagadta őket, börtönőreinek nyakába borult, folyamatos és reménytelen megalázott­­.ságának epével átáztatott gombócát kiöklendezte magá­ból, — azufán visszűment-a zárlcába és teljes erővel fej­jel nekiment a falnak. Hol van olyan orvos, akinek nem méreg-injekció la­pul a táskájában? Talán megússza egy agyrázkódással, ha majd lopva, gyógyító kezek is hozzá tudnak férni. Május nyolcadika óta vitathatatlan, hogy a magyar nem­zet elvesztette öntudatát és krónikus emlékezetkiesés­ben szenved, a magyar társadalom pedig neurotikus. Az általános rendszerelmélet analógia-csábításaival nyil­ván óvatosnak kell lenni, de mert egy évezredes emberi biológiai, szociális és ökológiai rendszer, egy „ember­populáció”, vagyis nép, idővel kollektív „személyiségi” tulajdonságokat vesz föl, meg merjük kockáztatni az ösz­­szehasonlítást az egyed-személyiség viselkedésével és reagálásaival az őt ért hatásokra. Mi történik az olyan személyiséggel, amelyet hosszú időn át csak kudarc-élmények („frusztrációk”) érnek, s amely a környezetéből soha semmiféle nyújtható és — mondjuk ki — szeretetkisugárzásban nem részesül? Nos, az ilyen személyiség eltorzul: elveszíti egyensú­lyát és önszabályozó képességét, szélsőséges ingadozá­sok fogják jellemezni a félelem pánik-kitörései, az ag­resszív dührohamok és a kétségbeesett öngyilkossági kí­sérletek vagy legalábbis önsorsrontások között. Mi történik azzal a „népszerjiélyiséggel”, amelynek élete sorsfordulóján élete reményét összetapossák; ami­kor totális levertségéből magához tér, fél évszázadig egy fantom-nagyhatalmi lét illúziójával kábítják, az­után hirtelen darabokra tépik, végletesen megalázzák és kiszolgáltatják pszichotikus ellenségei kénye-kedvé-Vranitzkyt nem lepte meg Juppé mást szeretett volna Az osztrák kancellárt nem érte meglepetésként a ma­gyar szocialisták választási győzelme. Franz Vranitzky­­tejpap elmondta, hogy re­méli, „Magyarország most majd olyan kormányt kap, amely képes lesz megbir­kózni a legfontosabb kérdé­sekkel”. ,Jobban szerettem volna, ha nem a kommunisták győznek” — mondta teg­nap Alain Juppé francia kül­ügyminiszter a magyar vá­lasztásokkal kapcsolatban az RTL rádiónak. Juppé em­lékeztetett arra, hogy a Nyu­gat-európai Unió (NYEU) ajtót nyitott Magyarország és nyolc másik korábbi ke­let-európai kommunista or­szág előtt, s partnerként szo­ros politikai és katonai együttműködést ajánlott fel nekik. „Remélem, az MSZP most majd valóban a Nyugat mellett horgonyoz le” — idézi a külügyminisz­tert a Reuter hírügynökség. A Lidové Noviny című, tekintélyes, liberális szelle­miségű prágai lap tegnap vezércikkben foglalkozik a magyarországi választások első fordulójának eredmé­nyeivel. A szerző István Lé­kó, a lap Budapestre kikül­dött belső munkatársa. — Miért győztek az első­fordulóban a szocialisták? Elsősorban azért, mert a vá­lasztási kampány során több munkahelyet, jobb szo­ciálpolitikát, alacsonyabb adókat és nagyobb biztonsá­got ígértek — olvasható a Lidové Noviny vezércikké­ben. A Lékó által felvetett má­sik alapvető kérdés: — Hogyan tovább? A ka­tasztrófaváltozat: a szocia­listák a második fordulóban annyi szavazatot kaphat­nak, hogy végül már nem lesz szükségük koalíciós partnerre. A derűlátó válto­zat: a második körben a szo­cialisták 50 százaléknál ke­vesebb mandátumot szerez­nek, és nem tehetik meg, hogy ne működjenek együtt az SZDSZ-szel. Románia megkönnyeb­bülve sóhajthat fel: a ma­gyarországi választásokat olyan párt nyerte meg, amely elismeri a jelenlegi határokat — ezzel a cím­mel jelent meg a legna­gyobb példányszámú ro­mán napilap, az Evenimen­­tul Zileit tudósítása. A második forduló döntő lesz — írja a francia La Cro­ix. Horn Gyula többször le­szögezte, hogy az MSZP nem akar egyedül kormá­nyozni — ám az SZDSZ csak akkor tudna elképzelni egy koalíciót a szocialisták­kal, ha a második forduló eredményei egyensúlyba hoznák a helyzetet. Ezért az­után — folytatja a lap most a választókon múlik, hogy korrigálj ák-e, vagy sem a választásukat, s hogy balol­dali, vagy inkább centrista kormányzást akarnak. • A jobboldali Le Figaro az MDF veresége kapcsán arról ír, hogy a „sértést” csak tovább fokozza az SZDSZ jó eredménye, amely a második forduló­ban számos választási kör­zetben a szocialisták egye­düli ellenfele lesz. A lap az MSZP-ről szólva úgy látja, hogy a párt egyik fő aduja Hóm volt, s az MSZP-nek sikerült hitelesíttetnie szoci­áldemokrata fordulatát. A nagyvilág hírei * Támadást intézett az izraeli légierő tegnap a libanoni fővárostól, Bej­ruttól mintegy húsz kilo­méterre délre egy szélső­séges palesztin szerve­zet támaszpontja ellen, s tucatnyi rakétát lőttek ki a településre. A Jemeni Szocialista Párt (PSY, Dél-Jemen) fő­titkár-helyettesének teg­napi közlése szerint szu­­dáni és iraki katonák is harcolnak az észak-jeme­ni luiderő oldalán a déli­ek ellen. Sajnálatát fejezte ki Hata Cutomu japán kormányfő első parla­menti beszédében Ja­pán második világhábo­rús agresszív cselekede­tei miatt és ígéreteit tett arra, hogy országa az ázsiai—csendes-óceáni térség békéjéért fog munkálkodni. ¥ Huszonnégyezer fegy­veres mozgósításával ka­tonai egységek részvételé­vel nagyszabású, hónapo­kig tartó hadgyakorlat zajlik Thaiföldön. VÉLEMÉNY Életveszély a második helyen nek, amikor ezt a játékot a környezet megúnja, hatal­mak rugdossák egymás közt labdaként, állampolgárait százezrével kemencében égetik el, átgázolnak rajta, ki­fosztják és elpusztítják, kollektív bűnösnek nyilvánítják és jogfosztott elítéltként taposnak rajta majd’ fél évszá-» zadig, történelmét egyetlen gyalázattá nyilvánítják, önérzetét szennyvízbe áztatják, létét körös-körül szé­gyenletesnek kiáltják ki, s amikor ereje végső megfeszí­tésével széttépi köteleit, százezertonnás acél súlyokkal tapossák földbe, miközben vállvonogatva nézik, akik­ben bízott; letargiában negyedszázadig él a neki adagolt szellemi kábítószeren, azután földereng előtte a szabad­ság napja, de most már saját vezetőkről derül ki, hogy nem vezetők és akarva-akaratlan ellenségeinek kezére játszanak? Nos, mi történik azzal a „népszemélyiség­gel”, hej, magyar demokrata nyulak, mi történik vele, felelj, elegáns, kesztyűs Európa, mi történik, mondd, vi­lág Krőzusa, Amerika, aki most olyan fontos dologgal foglalkozol, mint szépfiú-elnököd nemi szerve? Egy-egy százmilliós nagyságrendű nagy nép képes saját belső feszültségeit szeizmikus hullámokként kilök­ni környezetébe és megtorolni a világon a világnak elle­ne elkövetett bűneit. Egy kicsi, elgyengített, kifosztott — sokszorosan kifosztott — nép be van zárva környeze­tének falai közé, s belső feszültségei csak befelé agresz­­szívek, csak bent, önnön lényében pusztítanak. A belső roncsolás immár olyan méreteket öltött, hogy aggódva kell megállapítanunk: a magyarság belső ereje megfogyatkozott. A magyarság kétszer szenvedett el ebben az évszázadban roppant méretű „gén-eróziót”, mégpedig a szellemi gének katasztrofális kiáramlását. Először 1945 után, amikor a történelmi vezetőréteg szel­lemileg virulens és vezetésre képes egyedeinek hatal­mas tömege távozott az országból — mert életveszély­ben volt. Másodszor 1956 után, amikor a magyar pa­rasztságból kinőtt értelmiség és vezetésre képes „dísze­­virágjának” kétszázezre áradt ki a határokon, mielőtt újra nem telepítik az aknazárat. Eközben a börtönparancsnokság — a börtöné, mely­be a magyar népet zárták — fölnevelt egy hatalomra edzett, magyarul beszélő, bosszúszomja-kielégíthetet­­len, háta mögött bank-trezorokat és nukleáris ütőerőt ér­ző, önbizalommal teli társadalmi agyszövetet, szürkeál­lományt, mely folyamatosan győzött meg mindenkit, akit informatikában, gazdaságban és reáliákban az évti­zedek folyamán kiképeztek, hogy ajánlatos vele jó vi­szonyban lenni, hozzáhúzni, az ő sugalmazásainak en­gedelmeskedni. Milyen hatással volt erre a létében fenyegetett népre, amikor saját vezetőit látta szánalmasan vergődni a tech­nikai fölényben levő ellenfél csapásai alatt? Egy önérzetétől megfosztott, önbizalma-vesztett nép kétségbeesett reménnyel csüng vezetőjén. Mint az ősi­dőkben, amikor a „Nagy Öreg” maga volt a bizalom és az eltökéltség, a túlélés és a siker záloga. Mi történt, amikor kiderült, hogy a „Nagy Öreg” gyenge? Mi tör­tént, amikor a bölény felöklelte és megtaposta? A két­ségbeesett emberközösség megrohanta a sebesültet és egy kollektív neurotikus rohamban széttépte és felfalta. Azután riadtan önmagába roskadt, s mikor magához tért, követte az új „Nagy Öreg”-et, aki élére állt. Az ember tudattalanjában hordozza az ősidőket. A történelem nem bocsátja meg a vezetőnek a gyen­geséget, a tehetségtelenséget, a vaksi szemet, a hiszé­kenységet, a határozatlanságot, — az egyszeri veresé­get is alig, de a vereségek sorozatát soha. * Mi a sorsa a népnek, mely vezetőiül ellenségeit választ­ja, s rájuk bízza magát? A szolgaság. Ha egy népet túlerővel bilincsbe vernek, azokból a bi­lincsekből előbb vagy utóbb kitörhet. Ám ha egy nép önként, saját elhatározásából választja a szolgaságot, ha önként adja át magát esküdt ellenségeinek, a szabadu­lásnak minden lehetőségét elveszti. Május nyolcadika október huszonharmadikának nega­­tívja volt. Május huszonkilencedike még lehet novem­ber negyedikének negatívja. Október üzen még egy­szer: mindnyájunknak el kell menni. Ha magunkhoz térünk. Ha akarunk, ha merünk. S ha rájövünk, hogy az életveszély epicentruma nem a mellbevágó arányú első helyen, hanem a másodikon (Sándor András)

Next

/
Thumbnails
Contents