Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-10 / 108. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. MÁJUS 10.. KEDD A család évéről — csalárdság nélkül Az első percektől kezdve komoly dilemmát jelent számomra a nagyképű bejelentés a család évéről. Mert mitől?, mi által lesz 1994 a család évévé? Ezzel kapcsolatban mindössze maximum olyasmit tapasztaltam, hogy egy-két, egyébként is műsorra kerülő program bevezetéseként odabigygyesztették a család évéről szóló fölvezetést. Maga az alapműsor pedig jobb esetben holmiféle szupermodern és szuperdrága betonelemeket mutatott be, máskor pedig flancos gyermekruha-bemutatóval, esetleg a patkányirtás „egyedüli hatásos” módszerével foglalkozott. No mármost, akár ostobaságból, akár közönyből, akár humorérzékből kapott ilyen töltést a „család évének” fennkölt eszmeisége, bizonyára többen is egyetértenek velem abban, hogy a család valóban a társadalom legfontosabb alkotóeleme, sejtje. Fontossága pedig annál inkább előtérbe kerül, minél inkább válságban látjuk. Márpedig teljes válságban van. Azt hiszem tehát, hogy egy hatelemis kocsmai értelmiségi kapásból is képes lenne használhatóbb ötletet adni a meghirdetett programhoz, mint az arra hivatott műsorszerkesztők zöme. Nekem is lenne egy eredeti ötletem: A közelmúltban kelt lábra a hír, mely szerint a kínai Hszincsiang ujgur terület egyik metropoliszában, Urum-Csi-ban egy férfi poligámiában élt. Egy helybeli lap jelentése szerint a szenvedélyes nősülőt börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Eredetileg bigámiáért jelentették föl a házasságszédelgőt, ám a bűnvádi eljárás során kiderült, hogy a bíróság végzése által elmarasztalt illető feleségeinek száma nem kettő, hanem negyvenkettő volt! Erre a vétségre pedig aligha van műszó a világ bármely jogrendszerében. Én azonban vitatom a vétkes büntetését, hisz az önmagában a vétekben rejlik, miután a bigámia büntetése két anyós... Hát még negyvenkettő! Istenem, hisz ezért szegény nősülőmániákust ki kellene tüntetni, szobrot kéne róla mintázni és tanítani a módszerét, nem pedig lenyúzni róla a negyvenharmadik bőrt is... Én a magam részéről magyarországi körútra vinném a kínait, előadás-sorozatot tartani arról, hogy vajon milyen titok rejtezhet a nősülésben, aminek oly szenvedélyesen hódolnak egyesek... (bár a válásban rejlő szenvedély néha élvezetes és kiadós verekedésekben tud megnyilvánulni, és lássuk be, ez sem lebecsülendő dolog). Azt sem ártana aztán kipuhatolni a buja kínainál — egy kevésbé szemérmes tolmácsnő segítségével —, hogy vajon miként boldogult szegény kuli a negyvenkét feleséggel... Továbbá, hogy miként boldogultak a negyvenkét feleségek ővele... Ez a műsor talán rádöbbentené az élet értelmére a gyermekgyűlölőket, s azokat, akik azt az elvet vallják, hogy „amit nem kell megosztani a gyerekekkel, az megmarad nekem”... S talán egy ilyen műsor elterelné az illetékesek figyelmét saját tettükről, elringatná őket, mint egy pezsgős mulatság, feledtetné velük, hogy megszavazták az abortusztörvényt, hogy elfelejtették megfelelő támogatásban részesíteni a gyermekes családokat, kedvezményt nyújtani nekik lakásszerzéshez, lakásépítéshez stb. No de kár elkeseredni. Talán, ha majd az illetékesek igazán jól megszedték már magukat, s még unokáig jövője is biztosított lesz a külföldi bankokban elhelyezett dollárok által, akkor talán majd eszükbe jutnak a gyermekes családok is... De hogy ez nem a családok évén múlik, az több mint bizonyos. Cúth János Mézzel csörgő Igétől átszellemülte!! Az alábbi elemző' írás alapját egy váci liberális (SZDSZ)-újságban megjelent interjú képezi. A „Kőkapu” nevű lap háttérirányítója, Fisch Gábor faggatta Kis Jánost, az SZDSZ háttérirányítóját választás előtti „aktuális” kérdésekről. Az elvbarát-riporter bevezetőben arról érdeklődött, hogy Kis János 1990 óta milyennek ítéli az átalakulást? A szabadmadarasok főideológusa pianóban kezdte a válaszát, sőt meglepő dicséretekkel illette a kormányt. Szerinte néhány nagyon fontos pozitív változás történt. Megkezdődött — ha nem is a kívánt ütemben — az állami tulajdon leépítése. Úgy véli, bármi lesz is a választás eredménye, a következő kormány is ezt folytatja. Ennél a pontnál aztán végére is jutott a pozitívumoknak, és rátért a kormány szapulására. Kifogásai súlyosak: „militáns nacionalizmus, raszszizmus, a Horthy-korszak úri konzervativizmusa iránti nosztalgia”... Bevezetőnek nem is kevés ez a címkeosztogatás! Gondolom, Gáborom Fischern boldogan tapasztalta, hogy — végre — kívánt mederbe terelődött a diskurzus. Hiszen addig kell ütni a vasat, amíg tüzes... így hát az iránt kutakodott: Kis János szerint hogyan vizsgázott a kormány és hogyan az ellenzék? Jánosom Kisem — reméljük, nem elhalálozási sorrendben! — a kormány értékelésével kezdte: „A kormány javára írható, hogy az egész térségben egyedüli stabilként négy évet kibírt.” Bár, mi tudjuk, hogy az ellenzék mesterkedései dacára, ám Kis János szerint: „Az MDF és az SZDSZ paktuma alapján nem is merülhetett fel igazán a kormánybuktatás lehetősége.” (Ezek szerint a mesterien előkészített taxisblokád, a Kalasnyikovbotrány duzzasztása és több más „trónfosztási kísérlet” mind csak ártatlan játszadozás volt?) A következő megállapítás nem valószínű, hogy hízelgő a kormány számára: „Az is tény, hogy a kormány inkább liberális, mint nem liberális gazdaságpolitikát folytatott. A makroökonómiai stabilizálás is javára írható!” Most következik a de: „Ugyanakkor nagyon sok tekintetben rosszul szerepelt!” Jánosom Kisem meglátása szerint a kormány a liberális szellemű lépések megtételében késedelmes volt, de rengeteg mindent csinált, ami a stabilizálásnak és a privatizálásnak is ártott. Itt a mezőgazdasági ügyekre gondol, a kárpótlásra, vagy arra, hogy ideológiai alapon szétverte a termelőszövetkezeteket. És — mint Jánosom Kisem látja — egy sor más ideológiai ihletésű kampányba kezdett a kormányzat, „melyek az ország politikai légkörét megmérgezték és hisztérikus hangulatot keltettek”. Ezt nem részletezi a derék párt-főideológus. (Egyébként is skizofrén helyzet: ideológiai megfontolásokat kárhoztat egy főideológus!) Csak sejtelmünk van róla, hogy az igazságtételi törvényre gondol (melyet éppen a „mindenek felett álló” eszmetárs, Árpi bácsi „jegelt” oly hosszan és eredményesen)! A hajdani MSZMP-ből egykor kizárt Jánosom Kisem és ÁVH-s felmenőkkel büszkélkedő párttársa érthetően)?) került „hisztérikus hangulatba” e törvénytervezetek által... „Ugyanígy a kormány ellen szól — folytatja Jánosom Kisem —, hogy csak nehezen szakított a Torgyán-féle Kisgazdapárttal, és nem sietett az MDF szélsőjobboldalát sem leválasztani, „Szinte sajnálkozó aggodalommal latolgatja ezután a jelenlegi koalíció csapnivaló választási esélyeit, melyet eme késlekedésnek köszönhet majd. (?) Ezután hazai vizekre evezve az ellenzék (az SZDSZ) elemzésébe fogott. Jóslatai szerint pártja nagyon jól fog végezni a választáson, amely fényesen fogja igazolni eddigi politikája sikerét. Példás önbizalom, és elsöprő „kincstári-optimizmus”! Gáborom Fischern — gondolom — átszellemülten habzsolta a mézzel csorgó Igét. (Nem csak kenyérrel él az ember.) Ennek dacára megtalálta a kérdezés fonalát, és a liberális pártok esélyeit firtatta. Jánosom Kisem most először került földközelbe az eddigi „magaslovaglás” után: „Az SZDSZ ugyan mostanában erős növekedésnek indult, de az már bizonyos, hogy a Fidesz által elvesztett szavazatokat nem lesz képes elnyerni, legfeljebb felét, kérharmadát.” Nem is tudom miért ez az átmeneti pesszimista fuvallat, amikor tüstént siet leszögezni profetikus látomását: „Az MDF és a KDNP együttvéve nem fogják a mandátumoknak több mint 20%-át birtokolni... viszont a Torgyán-féle kisgazdák — valószínűleg — benn lesznek a parlamentben.” A kérdés tehát az — szinte látom csontos mutatóujja intését! — „alakulhat-e kormány az MSZP nélkül?”. A képzeletbeli intő ujj azonban már valóságosan (is) fenyeget: „Én azt gondolom, hogy az MSZP kormányon kívül tartására törekedni... romba döntené azokat az eredményeket, amelyeket a demokrácia valóban elkönyvelhet, és aláásná a választóknak a demokratikus pártokba vetett bizalmát. Ezért ez az utat szerintem nem szabad választani, a liberálisok akkor döntenek helyesen, ha a szocialistákkal — Fogadjunk, hogy nem tudod utánam mondani: áció, ráció, privatizáció! Jelenszky László rajza együtt kormányoznak.” Világos okfejtés, melynek alapján az a „sanda gyanúm” támad, hogy Jánosom Kisem egykori, MSZMP-ből való kizárása csak „sumákolás” volt, talán csak „tanulmányi szabadságra” diszponálták őkéimét a szürkeállomány szabad-egyetemére?! Gáboromat Fischemet azonban — talán? — nem eléggé győzte meg a jóslat, mert némileg kétkedve felvetette: „Es ha a Fidesz esetleg, a jobboldali pártokkal (és az SZDSZ-szel) akar egy nagykoalíciót?” Jánosom Kisem megnyugtatta: „Szerintem semmi matematikai esélye nincs annak, hogy a Fidesz jobboldalra nyisson, hiszen pl. Torgyánnal senki sem akar kormányozni!” A riporter aggodalma ezután abban gyűrűzött, hogy nem jelent e majd válságot az SZDSZ-ben az MSZP-vel való kormányzás? Jánosom Kisem osztotta az aggódást, hisz fennáll a veszélye, hogy az MSZP „oldalvizén” aktivizálódó régi pártkáderek jutnak hatalomba, s ez teret adna a ,kommunista arroganciának”. Nocsak, ez valami új fogalom: eddig csak az MDF úri gőgjét és „arroganciáját” ismertük az SZDSZ szótárából. Ezután Fischern egy „kényes” témára váltott: az elektronikus médiákban és általában a „reváns” bekövetkezését vetette fel, mert szerinte: „...nem hiszem, hogy május után »kitör á béke«, nem hiszem, hogy pl. Mester Ákos bemegy a Rádióba, és azt fogja mondani: Ugyan már Lacikám, Józsikám, nem történt semmi, dolgozzunk együtt!” Jánosom Kisem szerint: „Ez biztos így van, de lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy akik a revánstól félnek, megnyugodjanak.” Gáborom Fischern azt olvasta a Mozgó Világban, hogy Pető Iván már nem is tartja sürgősnek a médiatörvényt, „hiszen az SZDSZ úgyis be fogja tartani az elemi normákat”... A kérdezett ezzel nem azonosult, mert „szükség van médiatörvényre, mely inkább megköti a kormány kezét, mint fölszabadítja!” Szép ez a vallomás, de alighanem csak kampányértékű blöff! Szó esett még az értelmiség megosztottságáról, de a szadeszes politikus szerint ez mesterkélt dilemma, hiszen a tudományágakat nem lehet népiurbánus törésvonal mentén elválasztani. Ám a „keresztény orvosi kamara” létezését véleménye szerint csak a jelenlegi népjóléti miniszter kitüntető figyelme teszi életképessé. Ez majd önmagától felszámolódik. (?) Ezután megjósolta, hogy az MDF veresége után egy másfajta jobboldal fog kialakulni, „egy erős jobboldal lesz, de más felállásban.” Ha jól értjük szavait, ez az MDF közeli megszűnését sejteti? Végezetül cáfolta azt a fejvetést, ő irányítja — háttérből — az SZDSZ politikáját. Úgy véli, hogy a személye elleni támadások pártja ellen irányulnak. Egy utolsó adalék Jánosom Kisem magvas gondolataihoz és meglepő jóslataihoz. (Szintén e jól fésült liberális lapból merítettem, és némileg meg is magyarázza a nyilatkozat eredőit!) Latolgató cím alatt két nemrég Vácott járt ellenzéki pártvezér véleménye olvasható. Gál Zoltán (MSZP): A koalíció szempontjából a program és a politikai stílus a meghatározó. Ennek alapján partner lehet az SZDSZ... Fodor Gábor (SZDSZ): Elvek és programok alapján tudunk csak koalíciót kötni, figyelemmel arra, hogy kik jelenítik meg. Horn nem tartozik kedvenceim közé. Az MSZP ellentmondásos párt, és rejt veszélyeket a jövőre nézve, de ez nem eredményezhet előítéletet... Világos: könnyű Katót táncba vinni, ha csábítóak a bókok, és szépen szól a muzsika! Brezovich Károly Vác — Csinálunk egy jó kis sertéspestist, s utána megveszszük bagóért a húskombinátot Tarnóczy Zoltán rajza
