Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-10 / 108. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁJUS 10.. KEDD Hamis álom némi csillogással A napokban tudhattuk meg, a televízió jóvoltából: har­mincötödik életévét tölti a messze földön híres Barbie baba. Jó néhány esztendői letagadhat korából e szóké szépség, ami — vagy inkább aki? — már kapható ná­lunk is, a hozzá tartozó „körítéssel” egyetemben: a ru­hácskákkal, cipőcskékkek, fésűkkel, csatokkal, házakkal, autókkal és talán csak a gyerekek a megmondhatói, mi egyébbel még. Hódító jelenség. Nincs olyan leányka, aki ne kérte kö­nyörögte, tombolta volna ki magának karácsonyra, szü­­linapra. A szülő pedig mit tehet mást? Sóhajt és fizet. Nagy üzlet ez, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy eny­­nyi ideje nem került le Barbie a játékok képzeletbeli top­listájáról. Születésnap ide, születésnap oda, meg ünneprontás — be kell vallanom, nem szeretem Barbie-t. Az egyik okom erre az, nem lehet vele a fogalom klasszikus értel­mében babázni; hiszen Barbie nő, nem lehet ringatni, megetetni vagy szeretve magunkhoz ölelni, mesélni ne­ki. A másik ok, amiért nem kedvelem, az a gondolat, amit sugall: a nő egyetlen feladata, hogy szép legyen. Csak ez, és semmi más. Elsősorban a ruhák, a smink ér­dekli, a lovaglás, szórakozás és önmaga. Vannak körü­lötte más babák is — újabb kiadás a szülőknek —, de ezek csak arra jók, hogy visszatükrözzék Barbie csillo­gását. .. E gondolatokon cseperedhetett fel Barbie születése óta jó néhány generáció. Persze az életben az egykori gyermekek megtanulhatták, a nő szerepe ennél jóval több — van hivatása, munkája, vannak gondolatai, érzel­mei, sőt családja, férje, gyerekei. És gondjai. Az egysze­rű hétköznapok szürkék, fáradságosak. Csak ritkán van­nak mulatságok, ritka a csillogás. Nem a ruha a lényeg, az csak kellék. Az igazi értékek rejtettek. Az a harmónia, a melegség, a szeretet, a szelídség — nagyjából ezek az igazi nő „kelléktárai", még akkor is, ha evvel maguk a nők is vitatkoznak olykor. E tulajdonságok nélkül nehe­zen tartható össze egy család, pedig ez az igazi feladat. Barbie azért továbbra is hódítani fog, talán épp a szürkeség ellenpontozásaként. Bomba üzlet marad a cégnek, mely gyártja, és a valóságtól távol eső álom an­nak, aki kezébe veszi. .. (jisz) A polgárőrség szerepéről és fontosságáról Fórum a társadalom szolgálatában Firon Andrást, az Országos Polgárőr Szövetség szóvivő­jét kérdeztük a polgárőrség megalakulásáról és jelenle­gi helyzetéről. — Mikor szerveződtek először polgárőrök? — A polgárok önvédel­mi őrsége nem újkeletű. Ilyen volt már az ókori Ró­mában is, erre is emlékezik Rembrandtnak, az 1642-ben az amsterdami polgárőrök rendelésére ké­szített Éjjeli őrjárat című festménye. — Hogyan és miért ala­kult meg Magyarországon a polgárőrség ? — A rendszerváltás ide­jén-derült ki, hogy a rendőr­ség nem elegendő ahhoz, hogy őrizze a rendet: na­gyon gyorsan elszaporod­tak a bűncselekmények. Ek­kor léptek színre a társada­lomban az önként jelentke­ző emberek, akik vállalták, hogy megszervezik lakóhe­lyük védelmét, hogy meg­előzzék a bűncselekménye­ket és segítsék a rendőrök munkáját. — Mikor jött létre ha­zánkban a polgárok önvé­delmi őrsége? — 1989-ben kezdtek Ma­gyarországon először önvé­delmi csapatok alakulni. Külön érdekes, hogy az első három polgárőrség közt rögtön Pest megyei is volt: Pécelen. 1991. április 13-án volt a polgárőrök első nagy találkozója, s két héttel később Szent György napján, április 25-én 39 ön­védelmi csoport, megalapí­totta az önvédelmi szerveze­tek országos szövetségét, amit ma Országos Polgárőr Szövetség néven ismerünk, s melynek elnökéül dr. Ko­pácsi Sándor nyugalmazott rendőr őrnagyot, az ’56-os forradalom (akkori) buda­pesti rendőrfőkapitányát vá­lasztották. Ma 27 ezer pol­gárőr tartozik a szövetség­hez, 550—560 szervezet ke­retében. Az esetek nagy ré­szénél megvan az együttmű­ködési szerződés a rendőr­ök és a polgárőrök között. — Pest megyei viszonylat­ban milyen az együttműkö­dés a rendőrök és a polgár­őrök között? — Pest megyében példa­értékű ez a kapcsolat: aho­gyan például Monoron, ahol Matiz Iván rendőralez­redes együtt dolgozik és gondoskodik a polgárőrök jó munkájáról. Megyénk­ben a polgárőr bizottság két éve áll, s 1994. márci­us 13-án alakult szövetség­gé. Az erről szóló tájékoz­tatón Komáromi István ez­redes Pest megyei rendőr­­főkapitány elmondta: a pol­gárőrség pártsemleges, az önkormányzat által támo­gatott, fegyvertelen, egy­­egy településen belül mű­ködik, az állampolgári jo­gokat tiszteletben tartja, a rendőrségtől függetlenül. Pest megyében ma 2 ezer rendőr hiányzik, őket pó­tolják a polgárőrök. — Milyen a rendőrség és a polgárőrség kapcsola­ta? — A polgárőrség nem beosztottja, nem alárendelt­je, hanem egyenrangú, együttműködő partnere a rendőrségnek. Mindez nem azt jelenti, hogy a pol­gárőrség helyettesítheti a rendőrséget, nem is az a feladata. A polgárőrség csupán a bűnmegelőzés­ben egészíti ki, teszi telje­sebbé a rendőrök munkáját. Farkas Zoltán s Üt széli memento Ez az út széli akác hosszú évekig a szépet szolgálta, virágba borult tavasszal, s zöld sátrával árnyékot adott a megfáradt vándornak. Aztán egy esős dél­után meghalt a fa, s akaratlanul is magával vitt egy embert a halálba. A kanyarban kisodródó autó fron­tálisan az akácnak csapódott. A fát nem siratja sen­ki, a halottat igen. A gyász virágkönnyeket sír, a vén fa tövében hetenként cserélődik a virág. A fa helyé­be újat ültetnek. A kedvest, akit szerettünk, nem pó­tolhatja senki. A kidőlt fa mementó. Úgy induljunk el, úgy vezessünk, hogy vissza is érjünk. Azokhoz, akik szeretnek. (gye) Perőcsény bemutatkozik Utunk lankás hegyoldalakon, zöldekkel, szántóföldek­kel körülölelt, hullámos aszfaltúton vezetett az Ipoly menti kistelepülésre, Perőcsénybe. A világtól szinte el­zárt, a völgyben elhelyezkedő kis falu ma 450-480 lélek­számú. A napsütéses idő kicsalogatta az embereket a szabadba, így nem volt nehéz néhány lakost megszólal­tatni. A polgármester, Együd László, aznap éppen Bu­dapestre utazott, így nem sikerült vele találkoznom, he­lyette ellátogattam a helyi óvodába, az iskolába, az idő­sek napközi otthonába és a parókiára. Egy éppen arra járó ked­ves házaspár elmondta, hogy szerintük a legfőbb gond a rossz közlekedés, hiszen Budapestről Szobig vonat közlekedik, onnan az utasokat busz szállítja lakóhelyükre, bár ezek me­netrendje nem mindig iga­zodik a vonatok érkezésé­hez. Másik probléma a munkanélküliség, . hiszen sokan Vámosmikolára, Ke­mencére és a környező te­lepülésekre járnak dolgoz­ni. Csetneki Jánosné, az is­kola tanítónője bemutatta a perőcsényi általános is­kolát. A faluban csak alsó­tagozatos iskola működik, ahová öt helybéli gyermek jár. A felsőbb osztályokat az iskolások Vámosmiko­­lán fejezik be. Pályázat út­ján az elmúlt évek során si­került felszerelni korszerű eszközökkel a tanterme­ket. Központi fűtés még nincs, a foglalkoztatót, va­lamint az étkezővel egybe­kötött tornaszobát cserép­kályhával fűtik. Dr. Koczó Józsefné óvó­nőt épp akkor szólítottam meg, mikor a gyermekek­kel az anyák napi műsor számait próbálták. Elmond­ta, hogy az óvodában 13 gyermek jár vegyes cso­portba. Az épület kívülről és belülről is szép rende­zett. A foglalkozás három elkülönített teremben zaj­lik. Az önkormányzat na­gyon sok segítséget nyújt az intézménynek játékok beszerzésére, a konyha mű­ködtetésére, valamint a szülők gyermekenként 2 ezer forint önkormányzati támogatásban is részesül­nek. 1992-ben Maser La­­josné dajka és Együd Jó­zsefné főszakácsnő dalár­dát alapítottak a faluban, Koroknai Gabriella és Var­ga József régi népdalokat és lakodalmasokat tanított be nekik, de egészségügyi okokból az idén felbom­lott ez a kis csapat. Ez év­ben sor került a dolgozók béremelésére is. A faluban az emberek egészségéről dr. Adám Lajos orvos gon­doskodik, aki hetente két­szer Kemencéről jár ki a te­lepülésre. Az épületegyüttes har­madik részében található az idősek napközi otthona, amely Viczencz Józsefné és Koczó Bálintné irányítá­sával hetente öt alkalom­mal már 1986-tól műkö­dik. A tizenhárom idős em­bernek nyugalmat, kikap­csolódást és napi három­szori étkezést biztosítanak. Ezek után Ordast János református lelkész szolgált némi információval a falu­ról. Elmondta, hogy Perő­­csény egy érdekes telepü­lés, az élet igazán nyáron a legmozgalmasabb, hi­szen a falu házainak 50 százaléka nyaralóként van fenntartva. A határ menti település legfőbb erénye, hogy csak református ma­gyarod lakják. A faluban kevés fiatal él, a lakosok mintegy 60 százaléka nyugdíjas. Az el­múlt három évben, úgy vé­li, a helyzet romlott, hi­szen számolni kell a mun­kanélküliséggel, a telefon­­vonalak hiányával, a helyi vegyesbolt drágán értékesí­tett termékeivel, a rossz közlekedéssel. Mindezen intézkedések hiányában feltételezhető, hogy a falu elnéptelenedik, kihal, még akkor is, ha a lakosok kö­zött nagy az összetartó erő. D. Cs. Pócsmegyeri kitekintés A Szentendrei-sziget egyik kevésbé ismert települése Pócsmegyer, melyhez Surány, mint üdülőtelepülés is hozzátartozik. A jelenlegi állapotokról, a falut érintő problémákról kérdeztük Káplár Anikót, a pócsmegyeri polgármesteri hivatal jegyzőjét. A jegyzőnő elmondta, hogy a falu állandó lakosa­inak száma 730, a nyári szezonban, az üdülők által ehhez még 6 ezer fő járul. Az utóbbi években, mivel viszonylag kis faluról van szó, nem történtek jelentő­sebb fejlesztések, beruhá­zások. A telefonvonal be­vezetése egy évet késik, s ez a surányiak - részéről szinte állandó viták forrá­sává vált. Az igénylők 30 ezer forintot fizettek be személyenként, ebből 4500 forintot közműfej­lesztés címén visszautal­tak nekik. A gáz bevezeté­sével kapcsolatban jelen­leg folynak a felmérések, tárgyalások, abban az eset­ben, ha a lakosság 50 szá­zaléka benyújtja kérelmét, akkor 50 ezer forint befize­tésével megkezdődhetnek a munkálatok (eddig 400 fő adta be igénylési kérel­mét). Surány 5 év alatti bené­pesülésével és lakóinak elégedetlenkedése miatt a mindennapi súrlódások szinte elkerülhetetlenek. A faluban alig van munka­­lehetőség, ezért a helybéli­ek a környező falvakba, városokba, főleg Szentend­rére, Budapestre járnak dolgozni. Az elmúlt idő­szakban a népesség nem gyarapodott, ehhez hozzá­járult az is, hogy újabb parcellázások nem történ­tek, és a fiataloknak nincs letelepedési, családalapítá­si, otthonteremtési lehető­ségük. Rossz a közlekedés is, hiszen Pócsmegyer vagy a tahitótfalui hídon át, vagy Leányfaluról kis­hajóval közelíthető meg. Itt is, mint Kisorosziban és Szigetmonostoron a leg­fontosabb a vízprobléma, mert a sziget ivóvízbázisa látja el Budapest területé­nek csaknem 70 százalé­kát, ezért környezetvédel­mi, mezőgazdasági és egészségügyi szempontból is fontos lenne a megfele­lő szennyvízcsatorna-háló­zat kiépítése. Ennek ügyé­ben a sziget települései kö­zösen folytatnak tárgyalá­sokat a Fővárosi Vízmű­vekkel. A jegyzőnő megemlítet­te Kajos László képviselő nevét, aki az önkormány­zat által vásárolt buszt ve­zeti, szereli, karbantartja, és szállítja az óvódásokat, iskolásokat, az időseket különböző kulturális prog­ramokra, színházakba, ki­rándulásokra. Az óvoda építését — melyet vissza­igényelt az egyház — ta­valy megkezdték, a régi épület jelenleg 50 fővel két csoportnak ad otthont. A gyermekek az általános iskola első két osztályát a szigetmonostori iskola ki­helyezett tagozataként a fa­luban végzik, majd 3. osz­tálytól kezdve Leányfalun vagy Szigetmonostoron fe­jezik be tanulmányaikat. A helybéliek egészségéről dr. Kiss András háziorvos gondoskodik. Az önkor­mányzat szinte semmiféle állami támogatást nem kap, az év hátralévő részé­re csak annyi pénze ma­radt, amivel épphogy fenn tudják tartani az intézmé­nyeket, és abban remény­kednek, hogy még ez év­ben megkapják az egyház­tól az óvodáért igényelt 2 millió forintot, s ezzel az összeggel megoldódnának a pénzügyi problémák. Félő, ha előbb-utóbb nem oldódnak meg a prob­lémák, elnéptelenedik a fa­lu, vagy pedig Surány és Pócsmegyer a jövőben Szi­getmonostorral fog eggyé válni, amit azonban min­denképpen szeretnének el­kerülni. (duboszky)

Next

/
Thumbnails
Contents