Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-30 / 100. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP DOKUMENTUM 1994. ÁPRILIS 30.. SZOMBAT Jobbágyi Gábor* Földes Gáborék pere 1957-ben Felvonulók Budapesten, 1956-ban de gyógyítunk is. Ha lassan és botorkálva is, de közeledünk az igazság felé, sok évtizedes süket csönd után. 1957. május 23-án kezdődött a Győri Megyei Bíróság előtt Földes Gábor és társainak pere, s nem telik bele 8 hónap, már végrehajtanak 7 halálos ítéletet, 2 életfogytiglan tartó börtön- büntetést és 9 további elítéltre kiszabnak összesen 51 évi börtönbüntetést. Ez az írás a brutális megtorlás egyik legelső peréről szól. „Ez az ügy politikai jelentőségénél fogva kiemelkedő!” — * A szerzó' a KDNP Pest megyei — 16. választókerület — képviselőjelöltje tiszt, Vági József, Stefkó József és Gyenes György. A nyomozást ismeretlen tettesek ellen bűnszövetkezetben eíkövetett többrendbeli gyilkosság bűntettének gyanúja miatt 1957. január 22-i határozatával rendelte el a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Osztálya. Az ügyet ezután három szálból konstruálták össze. 1. 1957. január 24-én szándékos emberölés bűntettével gyanúsítva már őrizetbe veszik Kiss Antalt, akit január 29-ér. előzetes letartóztatásba helyeznek, s aki 1957. január 24-i kihallgatásán lényegében elismeri, hogy részt vett Stefkó István megölésében. A Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság 1957. február 28-i .Jelentése” már beszámol Kiss Antal és társai szándékos emberölési bűnügyéről. A 6 hetes (!) nyomozás eredményeként már megállapíthatónak tartja 13 mosonmagyaróvári személy bűnösségét szándékos emberölésben. Ugyanakkor megállapítja a hatóság: további 9 személy a felelősségre vonása elől külföldre szökött, ellenük az eljárást felfüggesztették. Ez nagyon fontos részlet, ők kilencen valószínűleg kulcsszerepet játszottak az eseményekben, s valószínűleg döntő szerepük volt a három ÁVH-s tiszt halálában; a továbbiakban egyetlen aktusnál sem igyekeznek felderíteni mit is csináltak a külföldre menekülők. Pedig nélkülük nem lehetett várni, hogy valós képet kapunk az eseményekről. Ebben az anyagban még szó sincs Földes Gábor és társai bűnösségéről, sem Ambrus József és társai cselekményéről. Ekkor a hatóság valószínűleg érezte, hogy a sok külföldre menekült miatt nagyon sovány a mosonmagyaróvári bűnügy. Ezért kellett újabb szálakat bekapcsolni. 2. Gulyás Lajos levéli református lelkész ellen 1957. február 8-án még lázítás és fegyverrejtegetés miatt indul az eljárás. Annak ellenére történik ä fegyverrejtegetés miatti eljárás indítása, hogy az 1956. december 19-i házkutatás semmit nem talált Gulyás Lajosnál. Földes Gábornak van egy dátum nélküli őrizetbe vételi utasítása, majd először 1957. február 25-én hallgatják ki. A jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy tanúként vagy terheltként hallgatják-e ki. 1956. október 26-i mosonmagyaróvári történésekről nagyon röviden beszél, lényegében csak az derül ki, hogy csillapította a sortűz miatt felháborodott tömeget és két határőrtisztet Győrbe vitt, s ott hazaküldte őket. Fontos megjegyeznünk, hogy Földes Gábor ekkor még csak tanú, letartóztatására, s az ügybe való „bekapcsolására” csak 1957. május 3-án kerül sor. Viszont Tihanyi Árpád ügyében már 1956. december 18-án megtörténik az első kihallgatás, s december 27-én letartóztatják, majd december 31-én előzetes letartóztatásba helyezik. De Tihanyi Árpádot három bűncselekménnyel vádolják (fegyveres csapat tiltott szervezése, hatóság elleni erőszak, személyes szabadság megsértése), s nincs szó arról, hogy köze lenne a határőrtisztek halálához. Sőt, 1957. március 3-i terheltté nyilvánításakor sincs még szó arról, hogy emberöléssel vádolnák. 1956. december 29-i és 1957. február 20-i meghallgatása alkalmával csak annyit ismert el, hogy megnyugtatni igyekezett a sortűz miatt felsorakozott tömeget. Még 1957. április 5-én is, mikor a nyomozás adatait ismertetik a terhelttel, „szervezkedés” a bűnügy tárgya, de Tihanyi Árpád bűnösségét minden cselekményben tagadja. 3. Dr. Varga Ernő ügyében, aki a helybeli mezőgazdasági akadémia igazgatója volt, már 1956. november 4-én (!) megkezdődött az eljárás izgatás miatt, őt 1957. február 25-én tartóztatták le; annyit ismert el, hogy rövid időre őrizetbe vett két hallgatót, s egy diákot arcul ütött. Szóba sem kerül, hogy bármi köze lenne a történtekhez, viszont 1956. február 26-i kihallgatási jegyzőkönyvében egyedül a következő sorok vannak pirossal aláhúzva: 1956. október 26-i felszólalásomban a tanári kar előtt, „minősíthetetlen eljárásnak tartottam, hogy fegyvertelen tömegbe az ávó- sok belelőttek, fekvő tömegre kézigránátot hajigáltak, sőt a futó tömeg után tüzeltek.” 1957. május 13-i kihallgatásakor elmondja mi mindentől óvta meg a diákságot, s ezt november 5-én Bogdanov szovjet ezredes a város vezetői előtt nyilvánosan megköszönte neki. 4. Ambrus József honvédőrnagyot 1957. február 26-án hallgatják ki először tanúként. Ő a műszaki laktanya parancsnoka volt, s részt vett a később elhunyt ÁVH-s tisztek őrzésében. Lényegében az volt a vád ellene, hogy nem megfelelően gondoskodott a sebesült tisztek őrzéséről, ill. megakadályozta, hogy felettesei Győrbe szállítsák őket. Ambrus József néhány napig tagja volt a Mosonmagyaróvári Forradalmi Bizottságnak. Az ő ügyét — miután még a Földes Gáborék elleni győri perben is csak tanúként hallgatták meg — katonai bíróság tárgyalta első fokon, majd a Legfelsőbb Bíróság előtt már társaival együtt ítélték el. Próbáljuk ezután egész röviden összefoglalni mi is történt 1956. október 26-án és az azt követő napokban Mosonmagyaróváron és Győrben. (A tényállás nagyon hézagos és lerövidített, mivel egy sok szálon futó, több szereplős eseménysorról van szó). 1956. október 26-án 11 óra körül eldördül a mosonmagyaróvári határőrlaktanyánál egy teljesen értelmetlen, brutális sortűz, mely a békésen tüntetők között több mint 100 áldozatot, s rengeteg sebesültet szed. A város megdöbben és felbolydul, s a hozzátartozók és a felháborodott helyi lakosok fegyvertelenül körbe veszik a laktanyát. A laktanya parancsnoka Dudás István elmenekül Szlovákiába, magára hagyva katonáit. A helyzet nagyon fenyegető. A pattanásig feszült légkörben Halottak, halottak, halottak. Több mint százan. Először egy brutális, értelmetlen és jogtalan sortűz ártatlan halottak Majd népítélet három halottal. S végül a népítéletet minden áron megtorolni akaró, ártatlan embereket is sújtó igazságszolgáltatásnak csúfolt per 7 halálos ítélettel és számos súlyos börtön- büntetéssel. Könyörtelenül őrölt a vörös malom, görcsösen ragaszkodva embertelen elveihez, példa nélküli terroron alapuló hatalmához. Halottak. Valamennyien a vörösterror értelmetlen áldozatai. Megsárgult, töredezett papírok az idők mélyéről örök felejtésre ítélve a bukott rendszer által. A történelem soha nem várt fordulatától most mégis életre kelnek, rajta emberek küzdjenek puszta életükért a bosszúálló hatalommal. Mosonmagyaróváron 1956. október 26-án egy értelmetlen és jogtalan, brutális sortűz után a népharag megölt három ÁVH-s tisztet. Haláluk — éppúgy, mint a sortűz — értelmetlen, a lincselés minden jogrendszer szerint tilos, jogellenes. S mégis! A restaurált hatalom NEM igazságot akart szolgáltatni, hanem BOSSZÚT állni három képviselőjének haláláért, akik egyébként — minden valószínűség szerint — legalább közvetett részesei voltak a magyar történelem egyik legszörnyűbb tömeggyilkosságának. Hatalmas felelősség felnyitni a sárgult iratcsomagokat. Mégis meg kell tenni, nem tehetünk másként. Egy feltárással soha nem gyógyuló sebeket tépünk fel — kezdte vádbeszédét a Legfelsőbb Bíróságon dr. Erdélyi Jenő százados a katonai főügyész helyett — majd így fejezte be: — „Az ellenség visszavonult, de le kell számolni velük. Ezért az októberi ellenforradalmárokat a legszigorúbban kell megbüntetni”. Igen, ezek kulcsszavak az ügy megértéséhez, „kiemelkedő politikai jelentőségű ügy” és „leszámolás”. A per folyamán még sokan reménykedhettek a Kádár János által ígért büntetlenségben, a nyugati segítségben, az amnesztiában, a hatalom átalakulásában, a forradalom újrakezdésében. Az ítéletnek gyorsan bizonyítani kellett a felkelt ország népének, nincs remény, megtorlás van. Bizonyítani kellett az értelmiségnek, egyszerű embernek és Nagy Imre-hívőnek — Földes Gábor hithű Nagy Imre-párti kommunista maradt haláláig! —, nincs remény és nincs irgalom, csak könyörtelen politikai megtorlás az egész ellenálló nemzet ellen. A pert így egyértelműen a megtorlás egyik legelső politikai célú eljárásának tekinthetjük. Az ügy alapja, hogy a gyilkos mosonmagyaróvári sortűz után meghalt három ÁVH-s A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai, és a tisztelgők egy csoportja fennállt a lehetősége egyrészt egy újabb sortűznek a laktanyát körülvevő tömegre. De az is előfordulhatott volna, hogy a tömeg fegyvert szerezve megostromolja a laktanyát. Mindkét lehetőség hatalmas áldozatokkal járt volna. Eközben Győrben megalakult a Forradalmi Tanács Szi- gethy Attila vezetésével, s tudomást szereztek a vérfürdőt okozó sortűzről, majd a fenyegető helyzetről. Ezért az újabb tragédia megelőzésére fehér zászlós küldöttséggel előbb Tihanyi Árpád indul Mosonmagyaróvárra, majd utoléri őket a Földes Gábor vezette küldöttség. Ők leállítják Tihanyi Árpádékat, elveszik fehér zászlójukat, s ezzel ők érnek először a laktanyához. A küldöttségek, majd a helybéliek akadálytalanul bejutnak a laktanyába, a tisztek és a katonák semmi ellenállást nem tanúsítanak, gyakorlatilag leteszik a fegyvert. A tömeg a sorkatonákat nem fenyegeti, de követeli a „gyilkosok kiadását”. Több tisztet tettlegesen bántalmaznak, akiket sikerül kórházba szállítani. A bántalmazásban a „győriek” nem vesznek részt, sőt ők nyugtatják a tömeget, s mentik a kórházba a tiszteket. A kórházban Gyenes György belehal sérüléseibe. Másnap a tömeg körbeveszi a kórházat, a tanácsházat, mert félnek, hogy a tiszteket megszöktetik. A tiszteket katonák őrzik. Vági József megretten a tömegtől, s kiugrik a második emeletről; lehetséges, hogy már ebbe belehal, a tömeg azonban tovább ütlegeli. Stefkó Istvánt kihozzák erővel a kórházból, ütlegelik, majd nyilvánosan felakasztják. A többi tiszt, katona megmenekül, újabb erőszakos cselekményekre nem kerül sor. A „fővádlottak”, Földes Gábor, Tihanyi Árpád, Gulyás Lajos, Ambrus József, dr. Varga Ernő sem közvetve, sem közvetlenül nem vesznek részt a bántalmazásokban, s az emberölésben, sőt minden valószínűség szerint az ő szereplésüknek köszönhető, hogy a brutális sortűz utáni történések nem fordultak egy még sokkal véresebb tragédiába. A Győri Megyei Bíróság nyilvános tárgyaláson kezdte meg az ügy tárgyalását 1957. május 23-án. A védők között vegyesen vannak meghatalmazás és kirendelés alapján. A tanács elnöke Gyepes István, a megyei bíróság elnöke, ülnökök Kovács Károly és Sütő Ferenc. Fontos körülményként kell megjegyeznünk, hogy az ítélkező tanács egyik tagjának neve előtt sem találjuk a „dr.” jelzőt, ugyanakkor azt az ügyésznél, s az ügyvédeknél feltüntetik, így erősen valószínűsíthető, hogy az ítéletet egy jogi végzettséggel nem rendelkező bíróság mondta ki. Gyepes István neve előtt a „dr.” jelző csak 1957. végén az ítéletek végrehajtási jegyzőkönyvein tűnik fel, majd ezután hosszú évtizedekig marad a győri megyei bíróság elnöke. A vádat dr. Grátz Endre képviselte. Az eljárás „a népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalom szervezése, valamint terrorista cselekmények által elkövetett gyilkosságok miatt folyik”. Grátz Endre ügyész 1957. június 4-én tartotta vádbeszédét. Ebben Földes Gáborra, Tihanyi Árpádra, Gulyás Lajosra, Kiss Antalra, Weintráger Lászlóra, Cziffrik Lajosra, Zsigmond Imrére halálbüntetés kiszabását kéri. Szalai Ferencre, Molnár Fe- rencre, Kórodi Károlyra, Fekete Istvánra a legszigorúbb börtönbüntetést, Varga Ernőre szigorú börtönbüntetést, Sípos Dezsőre a legenyhébb börtönbüntetés kiszabását kéri. A végindítvány szerint az I—II. r. vádlottakat a BHÖ 1. pontjában meghatározott népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése és gyilkosságra való felbujtással, az V—IX. r. vádlottakat népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel és gyilkosság elkövetése miatt, a X—XIV. r. vádlottakat a. mozgalomban való részvétellel vádolta, Jurik Antal XII. r. vádlott ügyét pótnyomozásra indítványozta visz- szaadni. (Folytatjuk)
