Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-26 / 96. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. ÁPRILIS 26., KEDD Pongrátz Gergely Nem állok félre, amíg szolgálni tudok S okszor kihangsúlyoztam beszédeimben, írásaimban, hogy nem politikus, hanem szabadságharcos vagyok. Ezt sokan félreértették és azt hitték, hogy egyáltalán nem politizálok, pedig tudhatták volna, hogy mi, szabadságharcosok 1956-ban is politizáltunk, fegyverrel a kezünkben. A hazaszeretet és a nemzetünk iránti hűség kényszerített rá minden felkelőt, minden magát magyar hazafinak valló személyt a haza védelmére. Akkor, az ország lakosságának döntő többsége vált egyik napról a másikra szabadságharcossá. Budapesten kialakultak a fegyveres gócok (Corvin köz, Széna tér, Baross tér stb.), vidéken pedig szintén fegyvert fogott a magyar ifjúság. Az egész országban megjelentek a röplapok, a falragaszok, az újságok és ezeknek írói, szerkesztői és terjesztői szabadságharcosok voltak. A parasztság ellátta élelemmel nemcsak a fegyveres felkelőket, hanem Budapest és a többi város lakosságát. A nagymamák az unokáikkal hozták a felkelőknek az újságpapírba csomagolt zsíros kenyeret. A háziasz- szonyok kiöntötték a télire eltett paradicsomot és az üres üvegek hosszú sora várta, hogy benzinnel legyenek megtöltve. Akik ezt tették mind SZABADSÁGHARCOSOK voltak. De nem voltak politikusok! Azért vallom magam ma is büszkén szabadságharcosnak, mert egy voltam közülük. 1956. november végén, ismert okok miatt, emigrációba kényszerültem. 35 éven keresztül ettem a száműzetés keserű kenyerét Spanyolországban és Amerikában. 1991 októberében azonban végleg hazajöttem azzal a céllal, hogy dolgozzak, segítsek, ahol lehet. Hogy végre győzelemre vigyük azokat az eszméket, melyek egy soha nem látott egységet teremtettek 1956-ban és amelyekért oly sok bajtársam áldozta az életét. Azok, akik ott nyugszanak a Kerepesi temető 21-es parcellájában és a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában, mint a magyar nemzet hősei és mártírjai. Akik álmodják örök álmukat egy szebb, boldogabb és békésebb Magyarországról. Hittem, hogy könnyű lesz ezt az álmot megvalósítani és ezt a hitet Borisz Jelcin első amerikai útja alkalmával a televízióban tett kijelentése is megerősítette bennem. Azt mondta, hogy „a kommunizmus hanyatlása 1956-ban, Budapesten kezdődött el”... Ezek szerint a magyar ifjúság 1956-ban nem csak magyar, hanem világtörténelmet formált! Ezek szerint nem csak a magyar, hanem a csehszlovák, a lengyel, sőt maga az orosz kormány is a magyar ifjúságnak; a pesti srácoknak köszönheti uralomra jutását. Sőt! Ezek szerint a hidegháborút is mi nyertük meg a szabad Nyugat számára. Mert ez a hidegháború nálunk nagyon is meleg volt. Itt dörögtek a fegyverek és itt haltak meg szabadságharcos bajtársaim! 1991 októberében létrehoztuk az 1956-os Magyarok Világszövetségét, hogy Jelcin által is alátámasztott érdemek alapján segítsünk a még mindig nyomorban élő bajtársainkon, hogy a szövetség keretein belül végezzük el azt a munkát, amely ismét megteremtheti azt a nemzeti egységet, amely biztosíték lett volna arra, hogy forradalmunkat befejezhetjük. És akkor jöttek a csalódások sorozatai. A kormány által megígért segítségnek csak egy kis töredékét kaptuk meg. Az 56-os szervezetek vezetői féltékenységből, irigységből vagy politikai meggyőződésből ellene voltak az egységnek és ezt az ellentétet bizonyos hatalmi körök szították. Nem volt érdekük az 56-osok egysége, mert ők is vallották az elvet, hogy „oszd meg és uralkodj”. A mátyásföldi lakásokba és a bajtársi otthonba elhelyezetteknek talán a 20 százaléka ’56-os. Azonban olyanok is kaptak lakást, akik a barikád másik oldalán voltak ’56-ban, vagy nem voltak jogosultak, sem rászorultak. Ä „Szabadságharcosokért Alapítvány” kuratóriuma, melyet a kormány hozott létre, olyan személyekből tevődik ösz- sze, akik között ott van Rákosi rendőr századosa, az akkori intemálási osztály vezetője. Most parlamenti képviselő! Ott van az az ezredes, aki ’56-ban beosztottjaival fegyveres támadást intézett a Corvin köz ellen. Most altábornagy és a köztársasági érdemrend középkeresztjével tüntették ki (kapja az altá- bomagyi nyugdíjat). Ő az egyetlen ’56-os, aki a Rózsadombon lakik. És lehetne tovább sorolni a „Szabadságharcosokért Alapítvány” kuratóriumának a tagjait, akik ahhoz a 10 százalékhoz tartoznak, amelynek semmi köze nem volt a szabadságharchoz. Ha valamelyik ’56-osnak nem elég a nyugdíja a költségek fizetésére, elküldik az önkormányzathoz szociális segélyért. Sok van ilyen. Ezért voltam kénytelen lemondani a kuratóriumi alelnökségről és tagságról. ’56-ban nem akartuk vissza a kapitalista rendszert, de még kevésbé akartuk azt, hogy a kommunistákból legyenek a kapitalisták. Változott a rendszer, mert akit eddig elvtárs- nak szólítottak, most úr lett belőle. Egy ávós ezredes most is megkapja a 40-50 ezer forintos nyugdíját, míg az ’56-os bajtársaim 8-10 ezer forintból nyomorognak. Dudás századosnak, a mosonmagyaróvári tömeggyilkosnak, aki mint ezredes ment nyugdíjba, nem kell az önkormányzathoz fordulni szociális segélyért. A halálbírók, az ügyészek, a pártvezérek, a nyomozók, akik a baj- társaimat a kihallgatások során agyonverték, a pufajkások és mindazok, akik ’56-ban és utána elkövették az ismert embertelen bűnöket, ma is vígan élnek rózsadombi villájukban. Hát ki az úr ebben az országban? Közel egy éve, a parlament törvényt hozott, melyben megtiltja az önkényuralmi jelképek használatát. Horogkeresztet, nyilaskeresztet nem lehet látni Magyarországon. Azonban a csillag, a sarló és kalapács még mindig ott van a szovjet emlékművön a Szabadság téren. A kádári címerek is a Lánchídon. Ä munkásmozgalmi festmények óriási függönyökkel vannak eltakarva, s arra várnak, hogy ismét lehulljon a lepel: a képviselőházban! Az 1994-es választásokra megpróbáltam létrehozni azt az egységet, amely biztosította volna, hogy a „hatalom” valóban a népet képviselje. A nemzet érdekeit szolgálja. Ot nemzeti alapon álló párt vezetőivel vettem fel a kapcsolatot, akikkel órákon keresztül, többször is tárgyaltam. Az egyik pártvezér azt mondta, hogy minél több szálból van megfonva egy kötél, annál erősebb. Ez igaz, válaszoltam, ha van valaki, aki megfonja azt a kötelet. De ha ez nem sikerül, a szálakat egyenként sokkal könnyebb elszakítani. Szinte könyörögtem ezeknek a pártvezéreknek, hogy fonják meg ezt a politikai kötelet és hozzák létre a baloldali blokkal szemben a nemzeti blokkot. Sajnos minden próbálkozásom kudarcba fulladt annak ellenére, hogy a nemzeti alapprogramot, melyet az ’56-os Magyarok Világszövetsége készített el. (35 gépelt oldal) valamennyien elfogadták. A nemzeti alapokon álló pártok közül a legtisztábbnak és a legerősebbnek, a Független Kisgazdapártot találtam. Ezért ajánlottam fel Torgyán Józsefnek egyszemélyes támogatásomat ellenszolgáltatás nélkül. Nem kértem és nem fogadtam el az ajánlatot, hogy a párt listáján, országgyűlési képvelő legyek. Politikai ambícióim nincsenek, mert annál több, mint ’56-ban voltam, úgysem lehetek. Semmilyen pártnak soha nem voltam és nem vagyok tagja. Azonban mint magyar állampolgár, jogom van azt a pártot támogatni, (és arra szavazni) amely megítélésem szerint a legjobban képviseli a magyar nemzet érdekeit. A z irodám falán egy tábla lóg. Arany betűkkel van ráírva: „Vezess, vagy kövess, vagy állj félre az útból!” Ameddig segíteni, szolgálni tudok, addig nem állok félre az útból! Az elmúlt év Legsikeresebb befektetési alapja * Legyen Ön is a 2 milliárd forint Értékű belvárosi Ingatlanok Hl ■ és irodaházak Résztulajdonosa! forint KÁRPÓTLÁSI JEGYÉRT, forint értékű BEFEKTETÉSI JEGY jár. Kárfotlás a javából. Nálunk 2 hármat ér! Nagy megtérülés, biztos hozam, értéknövekedés! újra jelentkezik. Jegyezhető: m mi BROKER RT, IBUSZ BANK és a brókerirodákban AII.A Ml VAGYOATGYNOKSEG
