Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-08 / 81. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 8., PÉNTEK Játék Határok Nélkül André Kertész centenáriumi kiállításáról Bizakodnak a ceglédiek Ebben az esztendő- l ben huszonötöd- ' szőr rendezik meg az Európai Rádió- és Televízió Szövetség (EBU) nagysikerű nemzet­közi vetélkedő-sorozatát, a Játék Határok Nélkül-1- A közelmúltban a Magyar Te­levízió székházában meg­tartott sorsoláson eldőlt, hogy a tíz magyar csapat melyik helyszínen, s kivel méri össze majd erejét. Veres Attilától, a ceglédi együttes vezetőjétől meg­tudtuk, az önkormányzati testület egyhangúan dön­tött korábban a részvétel­ről. S az ehhez szükséges hárommillió-háromszáze­zer forintot is megszavaz­ták a képviselők. A vezető szerint — akinek két testne­velő tanár segíti munkáját: Süli Aladár és Németh La­jos — amennyiben kirán­dulnának, akkor a csehor­szági Hradec Kralowe ta­lán kevésbé lenne vonzó, például Poros-szigetéhez vagy Rómához képest. Ám ismerve azt, hogy öt ke­mény, feszített tempójú nap vár a versenyzőkre, egyáltalán nem lehangoló ez a sorsolás. Sőt, előny az, hogy a háromszázezer lélekszámú település igen közel, mintegy hatszáz ki­lométerre van Ceglédtől. Ez lényegesen szerényebb összeget emészt fel, mint­ha egy távolabbi színhely­re kellene eljutni. Ugyanak­kor nemcsak az utazás szer­vezése látszik egyszerűbb­nek. Alighanem lehetőség nyílik arra — még a leen­dő vendéglátóktól nem ér­kezett jelzés —» hogy egy szurkolótábor is elkísérje az együttest. Előzetesen hetvenketten jelezték, hogy szeretnének a csapat tagjai lenni. A mi­nap aztán, huszonnégy nő és huszonhat férfi indult el a házi selejtező versenyen. A többség korábban is sportolt. Jó néhányan egye­temistaként, aktív játékos­ként napjainkban is rend­szeresen próbára teszi ké­pességeit. A városi sport- csarnokban, valamint uszo­dában négy tornatermi és három medencében megje­lölt feladatot kellett elvé­gezni. A szigorú erőpróbát nem mindenki bírta végig­küzdeni; többen kidőltek a sorból és feladták. Végül is a teljesítménye — szer­zett pontszáma — alapján tíz-tíz nő és férfi edzhet az elkövetkező mintegy két és fél hónapban hetente há­romszor. Az csupán az utolsó héten dől el, hogy ki lesz az a négy-négy sze­mély, aki ceglédi csapat tagjaként dicsőséget szerez­het a városnak, a június 25-én, éjszaka lebonyolí­tandó versenyen. Ami már biztos, a ceglé­di csapat vezetői és leendő versenyzői elszántak, s mindent megtesznek azért, hogy győzzenek. f. f. A szokatlant kereső fotográfia André Kertész: Hajóvontatás a folyón felfelé (Tiszaszal- ka, 1919) André Kertész művészfotói­ról összeállított kiállítást avattak szerdán a Francia Intézetben — amelyről la­punkban hírt a<jtunk — a művész születésének 100. évfordulója alkalmából. A magyar származású fo­tográfus 1925-ben hagyta ej az országot. 1936-tól Fran­ciaországban élt. 1933-ban alkotta meg a Dísztorziók című sorozatot a Le Sourire nevű magazin igazgatójá­nak a felkérésére. Kertész fejében már Ma­gyarországon megszületett a „deformált test” gondola­ta — mondta avatóbeszédé­ben Pierre Bonhomme, a Francia Fotógyűjtemény ve­zetője. Korábban is készí­tett ilyen jellegű portrékat: két bűvös torzító tükör se­gítségével eljátszadozott két modelljével; később már nem elégedett meg a rendelkezésére álló stúdió­ban készített felvételekkel, megtöbbszörözte őket, s el­szórakozott az eltorzított testekkel, megnyújtva vagy összezsugorítva olvasztotta saját fotóművészetébe őket. Ezek során a művész rájött arra, hogy ezzel még gazda­gabbá tehető művészetét. „Olyan magyarázatot ta­lálhat az ember erre a mun­kára, amilyet csak akar, any- nyit viszont elmondhatok, hogy elkészítésük izgató és felettébb szórakoztató volt” — nyilatkozta egy alkalom­mal a magyar származású fotóművész. A Disztorziók mestersé­ges fogások és trükkök nél­kül készült fotók, még ak­kor is, ha zavarba ejtenek. A továbblépést az jelenti, hogy a szürrealizmussal ro­kon jegyeket véljük felfe­dezni bennük. Kertész virtu­óz képzelőereje sugárzik be­lőlük, úgy, hogy közben az alkotó önmeghatározásához hűen realista marad. Torz képeket láthatunk itt görbe tükörben — hangsúlyozta a kiállítás fővédnöke, melyek kiemelik, de nem hamisítják meg a valóság különösségét. André Kertész ezzel a so­rozattal messze ment el a szokatlan keresésében. A Disztorziók elkészítésével megállta a helyét az irreali­tások világában, s bebizo­nyította, hogy a fénykép egyszerre tud tiszta és titok­zatos lenni, s hogy a kedvte­lés nem akadályozza meg a nagy művek születését. A budapesti rendezvényt követően április 8-án Kecs­keméten, április 9-én pedig a művész szülőházában — Szigetbecsén nyitnak kiállí­tást. André Kertész művé­szetének elismertségét bizo­nyítja, hogy a közeljövőben Németországban, Japánban és az Egyesült Államokban is (ahol a művész 1936-tól élt) kiállításokat rendeznek. A budapesti tárlat május 6-ig, naponta 13—19 óráig látogatható a Fő utca 17. szám alatti Francia Intézet kiállítótermében. Balázs Adina A tárlatnyitást könyvbemutató előzte meg. A Pelikán Kiadó az évfordulón jelentette meg André Kertész 1894—1985—1994 című albumát, ennek sajtóbemutató­ján készült a felvétel, amelyen (jobbra) Pierre Bonhom­me, a Francia Fotógyűjtemény vezetője látható (MTI-fotó) Meghatározó élménye az Alföld Losonci Lilla tárlata elé Ö Losonci Lilla festő­művésznek szá­mos önálló kiállítá­sa volt Budapes­ten, a yidéki települése­ken, de alkotásai Ameriká­ban, Japánban, Ausztráliá­ban és Németországban is sikerrel szerepeltek. „Kép­zelete bejárta széles e nagyvilágot a montázs egész sorával, mégis meg­határozó élménye az Al­föld végtelen harmóniája, színes csöndje. A határta­lan síkság a szabadság és a lélek tisztasága egyúttal, a tanya motívuma, a szál­ló felhők, magányos fák, a behavazott föld mind ezt szimbolizálja” — írja róla Pogány Ö. Gábor művé­szettörténész. Losonci Lilla képeivel rövidesen a nagykőrösi kö­zönség is találkozhat. Tár­latát holnap április 9-én délután 4 órakor Kiss Já­nos, a város polgármestere nyitja meg az Arany János Művelődési Központban. A látogatókat április 22-ig várják, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. Isaszegi meghívó Isaszegi Művészeti Napok Nívós kulturális rendezvénysorozattál emlékeznek meg a hét végén Isaszegen az 1849-es magyar szabadságharc győztes csatájáról, amelyet azóta a történelem isaszegi csa­ta néven emleget. (A három napra szóló részletes műsor a 10. oldalon található.) SZÓ— Dómján £<fi/-emlékestet rendeznek ma a Fészek Művészklubban. A „Kö­szönet mindenért” című est házigazdája Szakonyi Ká­roly író, a műsorvezető tisztét pedig Dunai Tamás színművész tölti be. A ver­ses-zenés összeállításban pódiumra lép Bencze Ilo­na, Békés Itala, Györgyi Anna, Ló'te Attila, Miklósy György, Pádua Ildikó szín­művész, valamint Vámos László rendező. A műsor­ban fellép Pregitzer Fruzsi­na, a Dómján Edit-díj 1993. évi jutalmazottja is. * Katona István bajnai faze­kas, népi iparművész kerá­miáit állítják ki ma délután 5 órától a százhalombattai Matrica Múzeumban. Kato­na István az erdélyi népi ke­rámia központjában, Koron- don született, ott sajátította el a fazekasság titkait. * Tari Márta iparművész mé- zesbáb-kiállítását tekinthe­tik meg az érdeklődök Fo­ton a nagyközségi könyvtá- ban április 15-éig, a könyv­tár nyitvatartási ideje alatt. Történelmi emlékérmeink Tárgyilagosság a művészetben Történeti emlékérmek a XVI—XIX. századból cím­mel időszaki kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múze­umban. A tárlatot Sárkány Tamás, a stockholmi Royal Coin Cabinet tagja nyitotta meg. „A magyar művészek itthon és a világ más orszá­gaiban is remekül szerepel­nek alkotásaikkal — mon­dotta —, ami a Nemzetközi Eremművészeti Szövetség­nek a közeljövőben megren­dezendő kiállításán is látha­tó lesz.. Ez a mostani tárlat csodálatos érmeken keresz­tül mutatja be a magyar tör­ténelmet. Az éremművé­szet a történelmi eseménye­ket vitathatlan tárgyilagos­sággal láttatja. A Nemzeti Múzeumban bemutatott érmek egyaránt részei a magyar és az euró­pai történelemnek. Az éremművészet fejlődését a reneszánsztól, Hunyadi Má­tyás uralkodásától I. Fe­renc József koráig követi nyomon. Á kiállítás anya­gából megtudhatjuk, hogy Mátyás emlékérmei (egy ki­vételével) itáliai mesterek munkái. Mátyás halála után a magyarországi művészet a német kultúrkör hatása alá került. A XVI. század­tól a magyarországi érem­művészetben kiemelkedő A magyarok Erzsébet ki­rálynőjét ábrázoló emlék­érem szerep jut a körmöcbányai pénzverőknek. E korból lát­ható például Mátyás portré­érme, II. Lajos lovas érme. A XVII. század elején az éremművészet fontossága megnőtt. Már nemcsak mű­vészet, hanem információt közlő tárgy is. Viszonyla­gos olcsósága és sokszoro- síthatósága következtében sokakhoz eljuthat. Ismert művészet és ismeretlen vés­nökök szolgálják az ekkor történt események és sze­replőiknek megismerteté­sét. Láthatjuk például a Habsburg Ferdinándot és feleségét, Jagelló Annát áb­rázoló darabot, de szerepel­nek a kiállítottak között bib­likus érmek, is, a protestán- tizmus hatására az olvasni nem tudók számára alkot­ták a Biblia-Pauperumot, az azonos erkölcsi-érzelmi hatást sugalló Ő- és Újtesta- mentumi történetek egy­más mellett történő ábrázo­lását. A tárlaton szerepel töb­bek között az Éva teremté­sét, vagy az Izsák feláldozá­sát ábrázoló kisplasztika is. A XVII. században aztán a barokk hatása érvényesül az érmeken. Új érmészeti műfajok jönnek létre, mint a barátságérme, a házas­ságérme, újdonság az isko­lai jutalomérem. Később a korszak új éremműfaj meg­jelenését hozta: a Szent György-érmekét. A klasszicista érmészet legjobb mestereit a techni­kai tökéletesség jellemezte. E kor stílusjegyeit hordoz­zák az I. Ferenc József és Erzsébet magyarországi út­ja, és Széchenyi István halá- la-érmek. A XIX. század végére a magyarországi éremművészet is — haszno­sítva a francia éremművé­szet megújító hatását — fel­zárkózott az európai színvo­nalhoz. A Magyar Nemzeti Mú­zeum kiállítása eddig az idei követi nyomon a ma­gyar és egyetemes éremmű­vészét fejlődését. (juhász)

Next

/
Thumbnails
Contents