Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-08 / 81. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1994. ÁPRILIS 8., PÉNTEK Ünnepi hangulat az Országgyűlés utolsó napján Korszakos jelentőségű esztendők Ünnepi hangulatban kezdte meg tavaszi ülésszakának huszonegyedik, egyben a parlamenti ciklus utolsó napját tegnap délután az Országgyűlés. Az elnöklő Szabad György — aki nem sokkal az ülés kezdete előtt érkezett haza az Egy esült Államokból — elsőként Göncz Árpád köztársasági elnöknek adta meg a szót. Az elnök rámutatott, hogy a képviselőknek sikerült megalapozniuk az új, demokratikus Magyarország politikai és gazdasági intézmény- és jogrendszerét, mert ez az intézmény- és jogrendszer — befejezetlensége ellenére — ha olykor nehézkesen is, de fennakadás nélkül működik. S ennek érdemében a kormánykoalíció és az ellenzék egyaránt osztozik. Mert létrejötte mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék tagjaitól számos engedményt, a hétköznapi valóság oltárán lerótt elvi és gyakorlati áldozatot követelt. Egy fiatal demokrácia életében négy év aligha elég, hogy az idő alatt a demokrácia akárcsak helyileg is érvényes íratlan szabályai kialakuljanak. Az a több mint négyszáz törvény, amit a képviselők megalkottak, ékesen bizonyítja, hogy a jövőbe vezető út első, négyesztendős szakaszát sikerrel járták végig — folytatta. Rámutatott arra, hogy hazánk népének jó része nem volt, s ma sincs teljesen tisztában a képviselő, az Országgyűlés munkájának igazi természetével. Azzal, hogy annak szerves része a vita, s hogy a törvényhozás folyamatának talán legfontosabb, de mindenesetre legnagyobb hányada a bizottságokban, s nem a tévénézők szeme előtt a teljes üléseken játszódik le. Ezt követően az elnök több olyan törvényt nevezett meg, amelyek megalkotása már nem fért ebbe a ciklusba. Köszönetét fejezte ki az Országgyűlés elnökének, alel- nökeinek, jegyzőinek és más tisztségviselőinek, pártkülönbség nélkül valamennyi országgyűlési képviselőnek négyesztendei — vagy néhá- nyuk esetében annál rövi- debb — hasznos és áldozatos munkájáért, és tisztelettel adózott a Ház valamennyi, képviselősége idején elhunyt tagja — dr. Antall József miniszterelnök, Bélafi Antal, Borz Miklós, Csengey Dénes, Deák Sándor, Demény Pál, Faddi József, Nagy Attila, Sándorfl György — emlékének. Végezetül az újabb megmérettetés előtt állóknak tiszta és tisztességes választási küzdelmet kívánt. * A köztársasági elnök beszédét követően Boross Péter miniszterelnök búcsúzott röviden, a kormány nevében az Országgyűléstől. — Vitával és kiegyezéssel, bánattal és örömmel, méreggel és jókedvvel telt ez a négy esztendő — mondotta a kormányfő, hangsúlyozva: az idő távlatából, ha még ma vitatható is, ez a négy év korszakos jelentőségű lesz a magyar történelemben. Ez a négy év ugyanis jellemzi a korszakváltás, a felfogásbeli változást, egyszólal magát a rendszerváltoztatást — tette hozzá Boross Péter, majd külön szólt azokhoz, akik nem folytatják képviselői és politikai pályafutásukat, illetve azokhoz, akik továbbra is törvényalkotóként kívánnak tevékenykedni. A képviselői funkciótól megválóknak sok sikert és eredményt kívánt eredeti szakmájuk folytatásakor, míg a választásokon indulókhoz intézve szavait a tisztességes választási légkör és az emberi módszerek fontosságát hangsúlyozta a kormányfő. Ezután így folytatta: — Kívánom, hogy mindenki azzal a belső tűzzel és elszántsággal vegyen részt a politikai viták sorozatában, hogy mindannyiunk célja az ország felemelése és felemelkedése. A törvényhozás ugyan szünetel, de kormányozni kell. A kormány alapvető feladatának -tekinti, hogy megteremtse mindazon feltételeket, melyek egy tisztességes választáshoz és a közakaratnak megfelelő parlament megalakításához szükségesek. A kormány kötelességének tekinti továbbá, hogy évtizedek után először elszámoljon a nemzetnek erről a négy esztenőről. — Egy parlamenti ciklus utolsó napja mindenkiből kiválthat különböző indulatokat, de inkább érleljük ezeket, s kívánom, hogy a következő Országgyűlésben jó érzésekkel, s ha lehet barátsággal találkozzunk ismét — zárta összegzését a miniszterelnök. A napirend előtti felszólalásokat követően az Ország- gyűlés megkezdte a még hátralévő előteijesztések feletti határozathozatalt. Az Országgyűlés egy-egy ellenszavazat és tartózkodás mellett elfogadta a foglalkoztatás eló'segítéséró'l és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosítását. Kis Gyula munkaügyi miniszter az általános és részletes vitában elhangzott felvetésekre válaszolva kijelentette: a törvényt azért kellett módosítani, mert a munkanélküliség az elmúlt három évben — a jogszabály születése óta — alaposan megváltozott. * A törvényhozás egyhangúlag elfogadta a magyar—görög barátsági és együttműködési szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot. Magyar szempontból különösen jelentős az alapszerződés 6. cikke, amely kimondja: az Európai Unióval kötött magyar társulási szerződés alapot teremt ahhoz, hogy Magyarország politikai és gazdasági téren közeledjék az EU-hoz, Görögország pedig támogatja Magyarország azon kifejezett szándékát, hogy csatlakozzék az EU-hoz, mihelyt a csatlakozás politikai és gazdasági előfeltételei létrejöttek. * A parlament ezután elfogadta a Nemzeti Fejlesztési Társulás alapjainak tizedik feltöltésében való magyar részvételről szóló országgyűlési határozati javaslatot. Ennek lényegét összefoglalva Szabó Iván pénzügyminiszter utalt arra, hogy amikor Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világbankhoz, akkor ezzel párhuzamosan tagjává lett a segély jellegű támogatásokra hivatott Nemzetközi Fejlesztési Társulásnak (IDA) is. Az IDA most tizedik alkalommal rendelte el alapjainak feltöltését. * Ezt követően a T. Ház kivételes és sürgős eljárásban tárgyalta meg az építésügyről szóló törvény módosítását. A környezetvédelmi és az ön- kormányzati bizottság indítványai alapján, 218 szavazattal és 7 ellenszavazattal elfogadott törvénymódosítás azzal a céllal született — mondták el a bizottságok képviselői a plénum előtt —, hogy érvényt lehessen szerezni az építésügyi jogszabályoknak és fel lehessen lépni az engedély nélkül vagy attól eltérően építkezők ellen. * Az Országgyűlés nem fogadta el azt az előterjesztést, amelyet Szabó Lukács (MI- ÉP) nyújtott be az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény módosítására. A képviselő indítványa arra vonatkozott, hogy a nyugati hadifogságban eltöltött évekre is vonatkozzon a kárpótlás. * Az Országgyűlés elfogadta azt a határozati javaslatot, amelynek alapján Magyarország fél évre 20 fős katonai kontingenssel részt vesz az EBEÉ által felállítandó He- gyi-Karabahi Megfigyelői Misszióban. * ' Ezt követően a képviselők hosszas szavazási procedúrán módosították a szövetkezeti törvényt. Az elnöklő Szűrös Mátyás lezárva az ülésnapot, egyben megnyitotta a huszonkettediket, így a képviselők külön ülésnap tárgysorozatába iktatva kezdték meg az átvilágítási törvény végrehajtásához szükséges bírói testület megválasztását. (Lapzártunkkor a plenáris ülés tovább folytatta munkáját.) Vannak városok, ahová az ember vissza-visszatér, ahányszor csak teheti. Ilyen Párizs. Ahányszor láttam, mindig ugyanolyan volt, és mégis más. Nem is mindig szeret: tem, s ő se mindig engem. De sohasem taszított, és sohasem csalódtam benne. Pedig körülötte szemmel láthatólag süllyed a világ. Süly- lyed? Ma már kimondható ez a szó: prolisodik. És persze amerika- nizálódik. De Párizs nem. Mc Donald sárga cégjelzése csak elvétve villan fel, és a metróban jólöltözött emberek mennek a dolgukra. Láttam a prolikat is, a csőcseléket: a diáktüntetésnek nevezett népmulatsá- gón, ahol kirakatokat törtek be és autókat gyújtottak fel esztelen élvezettel. A párizsi tömeg úgy tud megvadulni, ahogyan Gustave Le Bon annakidején. A tömegek lélektanában előírta: a Szajnába dobott rendőrt nem engedték ki a partra, élvezték a megfullasztását. Ilyen most nem volt, csak törtek-zúztak és ordítoztak. A lakosságot szemmel látVÉLEMÉNY Párizsi anziksz hatóan csak a forgalom akadályozása érdekelte, és persze a károsultakat a Biztosító Társaság. Bennünket a múzeumokon kívül maga a város. Húsz éve láttam utoljára, azóta mintha megfiatalodott volna. A gazdasági válság ugyanúgy sújtja, mint az egész világot, a külső szemlélő ebből mit se lát. Sőt, nagyon jól emlékszem arra, hogy hajdan az utcán és a metró aluljáróiban mindenki rohant, mint az űzött vad, mostanra megkényelmesedtek. Emlékszem arra — mily meglepő! —, hogy a gépkocsiforgalom jóval elviselhetetlenebb volt a mainál. Ezt nem akarják elhinni nekem, pedig így van. Talán több az autóbusz, vagy kevesebb a külföldi, mindenesetre az utcákon most el lehet férni. A vendéglők megdrágultak, mint minden, de legalább könnyebb helyet találni bennük. Sok közöttük a megfizethetetlen, ami egyértelműen mutatja, hogy sok a gazdag ember. A szegényebbek is nyugodtan rendelik a számunkra elérhetetlen ételeket és italokat, vagyis minden ellenkező híreszteléssel szemben általános jólét van. A KDNP ifjúságpolitikai elképzelései Jóléti rendszer a településeken (Folytatás az 1. oldalról) Az ifjúság legégetőbb problémája a munkanélküliség. Az iskolapadból az életbe lépő fiatal, ha nem jut munkához, tehetsége ellenére elkallódik. Olyan lelki és felfogásbeli torzulások érhetik ezáltal, melyek későbbi életére is kihathatnak — vélekedett a problémáról dr. Bagdy Gábor, a KDNP szociálpolitikai bizottságának vezetője. Ezért fordítunk fokozott figyelmet a munkahelyteremtő lehetőségek támogatására. Bevezetnénk a gyakornoki rendszert, a munkaadók fokozottabb támogatását, adóterheik csökkentését, valamint új foglalkoztatási formák kialakítását szorgalmaznánk. A fiatalokat érintő másik súlyos gond a lakáskérdés. A jó családi háttér ellenére is szükséges önállósodási törekvéseket figyelembe véve, támogatjuk a fiatalok lakáshoz jutását. A „fiatalok háza ’’-mozgalmunk keretében olcsó lakbéni lakások építését tervezzük állami- és önkormányzati összefogással, természetesen átmeneti megoldásként ajánlva azt. A saját erőből építkezőket támogatással és fokozott adókedvezménnyel kívánjuk segíteni. Áz önkormányzatok feladata lesz — vette át újra a szót ifjabb Hölvényi György — a minden településre kiterjedő ifjúsági jóléti-rendszer megvalósítása. Központi irányítással ugyanis nem oldhatók meg a helyi fiatalság gondjai. Az úgynevezett ifjúsági felelős feladatköre az lesz, hogy segítse a helyi fiatalok önszerveződését, s fölmérje a szociális, az egészségügyi, a mentális és a kulturális igényt, mely a,falusi fiatalság részéről fölmerül, valamint tájékoztassa a kínálkozó alkalmakról az érintett korosztályt. Fontosnak tartjuk még a tömegsport ügyét, az iskolán kívüli képzést, ezen belül a tanfolyamok, a racionálisabban megszervezett népfőiskolák megvalósítását, s nem utolsósorban a nemzetközi kapcsolatok kiépítését is, a diákcserék támogatásával. (novák) Az NDSZ centrumpárt Egy „tanuló szakaszban” működő parlament nem határozhatja meg jövőbeni arculatát akképp, hogy a választási küszöböt fölemelve (5 százalékkal) „zárt klubot” alkot, s ezzel a demokrácia további formálódása ellen vét — mondotta egy tegnapi fórumon a budapesti Közgazdasági Egyetemen Pozsgay Imre, a Nemzeti Demokrata Szövetség (NDSZ) pártvezetője. Ráadásul ez a kasztosodás, az elitista demokrácia fölerősíti a parlamenten belüli pártosztódást, kizárva a kívülről jövő kezdeményezések, pártszerveződések lehetőségét. Az elkövetkezendő választás eldönti, hogy szellemi táborok küzdenek-e egymás ellen, vagy immár valódi pártok. Lényeges: többé ne rendszerváltó választások legyenek, hanem a jobban működő pártok koalícióra juttatásáról szóljon a négyévenkénti választás. Veszélyes tendenciaként kísért a parlamenti pártok és a nép akaratának kettéválása. Ä politizáló szavazópolgároknak, a hivatalos politikusoknak érezniük kell: a rendszer kritikája nem jelent rendszerváltási igényt. Az NDSZ centrumpárt, tehát elutasít minden szélsőséget, s ha bekerül az Országgyűlésbe, akkor is így fog működni — mondta Pozsgay Imre. N. V. Még mindég a Diáknegyed kis utcái a leginkább lenyűgözők. Kellemesen lepett meg a franciák föltűnően javuló modora. Ezelőtt az idegen kutyába se vették, végtelenül el voltak telve magukkal. Most készségesek, udvariasak, még barátságosak is. Sovinizmusuk biztosan nem múlt el, gloire-rajongásuk sem, de győztes világháborúik dacára nemzeti dicsőségüket megnyirbálta a tartós német megszállás; és a francia győzelem után a németek gyors gazdasági fölemelkedése is kijózanítóan hatott rájuk. Az amerikai-szovjet-angol-német-francia nagyhatalmi erőlködésben eléggé lemaradtak ahhoz, hogy a többieket is emberszámba vegyék. Amióta se valódi nagy festőik, se valódi nagy íróik nincsenek (igaz, a többieknek se), kénytelenek beérni a századelő nimbuszával meg a csodálatos múzeumaikkal. Azt azonban meg kell hagyni, hogy a boruk meg a sajtjuk még mindig jó, és a város tele van könyvkereskedésekkel. (Benedek István)
