Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-06 / 79. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 6., SZERDA Egy iparművészeti kiállításról Hagyományaink az öltözködésben Szoknya és vállfűzű Esterházy Orsolya ruhatárából A mai tömegöltözködés, a konfekció uralmának világában lenyűgöző látvány az Iparművészeti Múzeumban a „Magyar Hagyományok az öltözködésben” címmel megrendezett kiállítás. Persze, mint kiderült, nem mindenkinek tetszik. t A teremőrök például elmondják, hogy fiatalok cikizik is a már új korában is vagyont érő, ma muzeális — tehát felbecsülhetetlen — értékű viseleteket. Az 1640 körüli magyar mente pédául zöld „nyitott láncbársony”, gomboláspántjait színes selyem-, és aranyozott ezüstfonalból szőtték. Vagy a XVII. századi magyar dolmány, amit aranyfonalas domborhímzéssel és gyöngyökkel díszítették. Az Esterházy- kollekció A lebecsülésben nemcsak az egyéni ízlés nyilvánul meg, de az elmúlt évtizedek iskolapolitikája is. A dehe- roizáló történelemtanítás megtette hatását. Persze nem a gúnyolódás a jellemző, a kiállításnak nagy sikere van, de érthetően a teremőröket a negatív megnyilvánulások bántják a legjobban. Ők azok, akik tudják, hogy milyen értéket őriznek, mennyire kell óvni a többévszázados darabokat. Elmondják például, hogy az Esterházy-kollekcióban (mind XVII. századi daraFértl öltözet 1770—1780 bök) lévő női ruhára például 5 kiló korallt hímeztek; feltűnően szép reneszánsz hagyományokat őrző szoknya vállfűzővel. A gyöngyöket tulipános minta szerint, domborított aranyhímzésre öltögették. A monda szerint Eszterházy Pál második feleségét, Thököly Évát ebben vezette az oltár elé. Nem igazán megmosolyogni való az a sokkal későbbi, XIX. század közepi brüsszeli csipkéből készült kötény sem, amelyen áttűnik az alatta lévő szoknya ezüstszálú csillogása. S nem tudom milyen gúny érintheti a Gróf Vay család ruhatárából származó 1735 körüli fémfonalas, francia szövetből készült férfi dolmányt. Nem hiszen, hogy könnyű feladat lenne ma olyan selyemdamaszt vásárolni, amit a XVIII. század végén Olaszországból és Ausztriából hozattak a bálokba készülődő magyar arisztokrata hölgyek: vagy olyan bársonyt, esetleg lan- szírozott selyemszövetet, ami a férfi díszruha elengedhetetlen kelléke volt a XIX. század végén. Nemzeti viseletűnk változásai Az Iparművészeti Múzeum sokkal nagyobb anyagából — amit gondosan ládákban őriznek — összesen 29 női és férfi öltözet „szerepel” a kiállításon. A nagy készletből egyetlen szempont szerint válogattak: „Azt kívánjuk bemutatni — írja Tompos Lilla a kiállítás katalógusának szövegében —, miképpen változott nemzeti viseletűnk a XVII. századtól kezdődően a XX. század negyedik évtizedéig, milyen orientális jellegzetességeket tartott meg, hogyan hatott rá az európai divat, meghatározva a textíliákat, formálva a szabásmintákat.” Vagy, ami (bár ezen a kiállításon nincs illusztrálva, de) idekívánkozik: hogyan hatottunk mi a Nyugatra? A kurucoknak II. Rákóczi Ferenc katonáinak ragyogó egyenruháját, a rövid sujtásdíszes dolmányt, a panyókára vetett mentét, a lendületes rajzú, zsinórzat- tal ékített szűk csizmanadrágot és csákót Európa- szerte átvették a fejedelmi udvarok és a könnyűlovasság, a huszárság uniformisává tették. A modern etnikum arculata A díszmagyar létrejöttének időpontja 1830. — V. Ferdinánd pozsonyi koronázása. Nem sokkal később Kossuth Lajos magyar iparvédegyleti mozgalmához az egész ország csatlakozott. Ez is hatott az öltözködésre. A hétköznapokon, de a bálokon is az a cél vezérelte a honleányokat és asszonyokat, hogy ruháik és a kiegészítők hazai gyártmányok legyenek, és magyaros sza- básúak. A kor asszonyai annak idején jobban, egyöntetűbben támogatták a magyar ipart, mint mi, sokkal szerényebben öltöző kései leszármazottaik. Az egyes korok kézművességének színvonala is nagyszerűen mérhető a kiállított darabokon, s nemcsak a szabók szerepelnek jól, de a csizmadiák, gombkészítők, hímzők és csipkeverők is. A kiállítás ízelítőt ad még a híres-nevezetes magyar csipkékből és reményt is egyben a látogatóknak, hogy urbanizált világunkban feléleszthető a szép magyar hagyomány az öltözködésben, anélkül, hogy anakronizmussá válna. Modern Etnikum néven 15 tervezőművész szövetkezett nemrég, s ebből az alkalomból azzal a céllal, hogy mutassák be itt egyéni arculatú ruháikat. Munkáikban a népművészet legértékesebb hagyományait álmodják újra; skandináviait, peruit, skótot és mindenekelőtt a tájegységekre osztható színes és gazdag magyar folklórt. Nem kell nekünk behajóznunk a közeljövőben a hőn óhajtott Európába, régi és mai öltözködési kultúránk szerint is már régen kikötöttünk ott. Ónody Éva Dísztorzók a francia intézetben André Kertész centenáriuma Középiskolások fotótárlata André Kertészre, a magyar származású híres francia fényképészre, az európai fotóművészet egyik nagy alakjára emlékezik ezekben a napokban a világ — a művész születésének 100. évfordulója alkalmával. Ma délután 6 órakor a Magyarországi Francia Intézetben André Kertész Dísztorziók című fotósorozatának kiállítására kerül sor. Pénteken, április 8-án a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum 100 eredeti, magyar vonatkozású fotográfiáját, személyes tárgyait, dokumentumait állítja ki — André Kertész és Magyarország címmel; a kiállítást Beke László művészettörténész nyitja meg. Ezt követően Szigetbecsén avatják újra fel a fotóművész emlékházát; az eseményre szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor. Pécsett kedden dr. Aknai Tamás művészettörténész megnyitotta a XXVII. Országos Középiskolai Fotó- kiállítást, amelyet az országos pályázat díjazott képeiből állítottak össze. Az idei pályázaton első alkalommal vehettek részt sorozatokkal. Az ország harminc iskolájából érkeztek pályamunkák, s százhetvennégy tanuló hétszáz- negyvenhárom fényképe került a zsűri elé. Négy fiatal — Bagyari Gyula pécsi, Bartók Csaba budapesti, Cseh Gabriella és Pu- csok Andrea nyíregyházi tanuló — képeit díjazták arany fokozattal, nyolc tanuló ezüst, hat tanuló bronz fokozatú elismertést vehetett át fényképeiért. Dr. Szász János fotóművész vándordíját a pannonhalmi Pfeffer Károly kapta, az országos középiskolai fotókiállítás vándorserlegét pedig a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola és a Budapesti Városmajori Gimnázium érdemelte ki. Filmvászon Milyen lehetett a többi? Az idei, 25. Magyar Filmszemle fődíjas filmjét, a Woy- zecket — melynek főszereplője, Kovács Lajos, a legjobb férfialakítás díját nyerte el — láthattuk a Gödöllői Tavaszi Napok egyik programjaként. A film Georg Büchner azonos című drámatöredéke alapján készült, rendezője Szász János. A vásznon az eredeti mű XIX. század eleji német kisvárosából egyszerre időtlen és mai magyar pályaudvar válik, Woyzeckből, a katonából és borbélyból, vasúti pályamunkás, de talán legnagyobb változás az, ahogyan a dráma színes, változatos, az emberi szenvedést oly sokrétűn ábrázoló világa elfakul, egysíkú, sőt tét nélküli lesz. Ugyan a filmben is elhangzik az emlékezetes mese a gyerekről, aki a holdnál, a napnál, a csillagoknál keresett barátot, de mivel e szöveg kapcsolatát nem fedezhetjük a film sivár képi világával, most nincs jelentősége, feledhető, már- már észre sem vehető. Marie, Woyzeck végzetes szerelme a filmben cigánylányként szerepel, ami talán nem is lenne baj, az már inkább, hogy lépten-nyomon a cigányfolklór megnyilvánulásait láthatjuk, hallhatjuk, melyet szívesen vennénk a maga helyén, ebben a történetben azonban nincs helye, nincs funkciója, zavaró és érthetetlen díszítmény. Csakúgy zavarbaejtő az ezreddobos helyetti rendőr egyenruhája, rajta a Magyar Köztársaság jelzéseivel. Jelentéktelen figurává fokozódik le a doktor és a kapitány alakja, semmiképpen sem értékelhetők a Woyzec- ket, vagyis a kisembert szorongató világ, a kikerülhetetlen hatalom képviselőiként. Az egyetlen, akit-sehogyan sem sikerült eljelentéktelení- teni: Woyzeck — Kovács Lajos alakításában, ő az a színész, aki bármilyen logikátlanul egymás után következő képsorokban is hatásos tud lenni a maga természetességével, mégoly mesterkélt, finomkodó, az éppen soros divat szerint felépített jelenetnek is jelentőséget ad arcának barázdáival, tekintetével, hangjának lejtésével. Mikor ő azt mondja: „Szép dolog lehet az a morál. De nekünk nem telik rá. Aki szegény, azt csak elfogja a természet” — még azt is elhisz- szük, hogy szól valamiről a film. Ez azonban csalódás. Egyedül a színészi hatás eredménye. S mikor vége a vetítésnek, nem látjuk Kovács Lajost, nemigen marad más számunkra, nézők számára, mint a kérdés: ha ez volt a fődíjas — tehát a legjobb — film a filmszemlén, milyen lehetett a többi? Nádudvari Anna Kigöngyölték a Huszárrohamot Vágó Pál Huszárroham című festményének restaurálására készülnek a szakemberek. Tegnap göngyölítették ki a hatalmas vásznat a Hadtörténeti Múzeumban, hogy a régóta raktáron tartott történelmi tablónak az állagát fölmérjék. Képünkön: a Huszárroham egyik részlete. Vendég: Simándy József Simándy József Kossuth-dí- jas operaénekes lesz a hagyományos Ráday-esték holnap esti vendége. Az este 6 órakor kezdődő zenés műsorban a művész beszélgetőtársa Czigány György költő, a Magyar Televízió főszerkesztője. A rendezvény színhelye a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kárának épülete (Ráday utca 28. — Ráday Kollégium) — belépés díjtalan.
