Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-06 / 79. szám

GAZDASAG

Biatorbágyi gazdák pátyi földeken?

Földvita és megóvott árverés

Megóvták a január 25-26-án lezajlott biatorbágyi kárpótlási földárverést. Pátyon szórólap formájában terjesztették Cseke Zoltán, felháborodott írását. „Biatorbágyi gazdák pátyi földeken?” címmel. A pátyiak azt állítják, hogy törvénysértéssel ó'si földjeiktől fosztották meg őket.

A szóban forgó terület a Disznólápa-dűlő nevet viseli. 1991-ben a Pátyot, Zsám- békot és Biatorbágyot összefogó Zsámbéki-Medence Lenin Mgtsz szétválása megtörtént. Az erre vonatkozó közgyűlési határozat értelmezése miatt a terület vitás, miközben elárverezték. Az érintettek az alábbiakban ismertetik álláspontjukat.

A pátyiakat elzavarták?

Elsőnek a. pátyi téesz vezetőjét, Vanyek Endrét kérdeztük.

— Vanyek úr, ön mire hivatkozik, amikor ezt a területet a pátyi szövetkezet tulajdonának tartja?

— A terület közigazgatásilag ma is Pátyhoz tartozik. Régebben a föld pátyi parasztoké volt. Él még egy asszony, aki bizonyítani tudja, hogy a Disznó-lápai két holddal lépett be a téeszbe. A szétválási jegyzőkönyvben szereplő 1973-as állapotokra való visszaállásnak nincs köze a tulajdonhoz, hiszen a biatorbágyiak a hatvanas években használatra kapták tőlünk ezt a földet.

— A három jogutód szövetkezet elnöke bejegyzési megbízást adott be a Buda- környéki Földhivatalba.

— Igen, abban egyeztünk meg, hogy a terület maradjon tulajdonközösségben, és mikor elcsitultak az átalakulási viharok, akkor ebben külön megegyezünk. Ezt aláírásunkkal hitelesítve a földhivatal felé beadtuk, majd megállapodásunk ellenére a biatorbágyiak rávették a földhivatalt, hogy a vitatott Disznó-lápát a javukra jegyezzék be, és minket ne értesítsenek. Csak négyöt hónap múlva vettük észre, hogy mi történt. A földhivatal elnézést kért és újra megnyitotta a fellebbezési időt. Másodfokon azonban elutasítottak minket.

— A másodfokú elutasítás után keresetet indítottak.

— Nem mi akartuk a pert. Belekényszerítettek minket ezzel.

— A fordulat az ügyben: a területet Biatorbágyon elárverezték.

— A nagy baj itt történt. Nem értem, hogyan lehetett egy vitás, és pátyi területre Biatorbágyon árverezni.

Bonyodalmak az árverés napján

— Az árveréssel kapcsolatban pátyi részről óvást nyújtottak be. Mi volt ennek a tartalma? — kérdeztük Cseke Zoltánt, az óvás egyik aláíróját.

— Ez a terület közigazgatásilag Pátyhoz tartozik, így Pátyon kellett volna árverésre bocsátani. Pátyiak nem is vettek részt az árverésen.

— Ön ennek okaként azt

gultságot kellett volna jelentenie. Radnai Róbert úrral bementünk Marcelly Gusztáv államtitkár-helyettes úrhoz. Sztáray úr felvetette, mi legyen, ha mégis a pátyiak nyernék meg a pert. Erre javasoltuk az erre a területre licitált kárpótlási jegyek átadását. Erről írásos megállapodás született, melyben rögzítve van, hogy az árverés a hirdetményben megjelent módon folytatódjon le. Sztáray Mihály másnap az

mit jelentett az akkori állapot a földek használata vonatkozásban.

— A pátyiak azt állítják, a tulajdoni bejegyzésről nem értesültek.

— Akkoriban a széjjelvá- lás meggyorsítása érdekében szombat-vasárnap végezték kollégáim a munkát. A pátyi téesz földrendezője a határozatot elvitte magával. Abban mulasztottunk, hogy átvétel tényét nem írattuk vele alá.

A Disznó-lápa részlete. Az elárverezett terület 135 hektár, és 3733 aranykorona értékű

Vimola Károly felvétele

említi, hogy a megjelent pátyiakat tettlegességgel fenyegették meg.

— Tettlegesség nem történt. Csak arra hívták fel a figyelmünket, hogy ha a pátyiak ott árvereznek, ebből gondok lesznek.

Az árverést váratlan események előzték meg. Erről bővebbet Csontos Jánostól és Görög Józseftől, a biatorbágyi Agrár-Gazda Szövetkezet vezetőitől hallhattunk.

— Vannak adatok arra vonatkozóan, hogy hatvanas években a Disznó-lápát mi használtuk. A közgyűlés arról döntött, hogy az 1973-as állapotnak megfelelően válunk szét. Ezt a területet az egyesülésbe akkor Biatorbágy vitte be.

— Görög úr is aláírta azt a beadványt, amely tulajdonközösségben kívánja hagyni a vitás területet.

— Azért, hogy a földalapokat ki lehessen jelölni. Elmondtuk, hogy a Disznó-lá- pára is közgyűlési határozat van, így azt más úton fogjuk bejegyeztetni.

— Térjünk át az árverés előtti eseményekre.

— Sztáray Mihály, a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője az árverés előtti héten levélben jelezte, hogy a földrendezési ügyben megjelölt kárpótlási táblákra nem javasolja az árverést. Véleményem szerint, pátyi illetőségű lévén elfoárvörés helyszínén egy szű- kebb csoportot hívott be az irodába. Elmondta, hogy megtartjuk az árverést, de szavaiból arra is következtetni lehetett, hogy a Disznó-lápát halasztani akarja. Később elvitte magával az árverés vezetőjét, Fogd Mihály urat. Az ottmaradt Németh András a tájékoztatón kijelentette, hogy ma nem lesz árverés. Ügy láttam, hogy intézkedni kéne és végül Sepsey Tamás államtitkár úr kifejezett utasítására kezdődött meg az árverés délután öt óra körül.

Kérdéseimmel az érintett hatóságokhoz fordultam. A Budakörnyéki Földhivatalnál annak vezetője, Tompó László fogadott.

— A szétváló téeszek elnökei aláírtak egy olyan nyilatkozatot, amely a vitás területet tulajdonközösségben kívánja hagyni.

— Megbízást írtak alá, amelyben a szétválás ingatlan-nyilvántartási átvezetését kívánták soron kívül elvégeztetni. A megbízás ne- vesítetten nem vonatkozott a vitatott földekre. A közgyűlési jegyzőkönyv az 1973-as állapotokat nevesíti meg. Adataink szerint a szóban lévő területek akkoriban a biatorbágyi téesz- hez tartoztak. En megértem a pátyiak ragaszkodását, de a közgyűlés idején kellett volna odafigyelni,

— Jelzésük után a fellebbezési határidőt újra megnyitották.

—- Igen, a földhivatal nem tudta bizonyítani a kézbesítés tényét. Fellebbe-' zésüket másodfokon is elutasították.

— Jogosnak tartja-e, hogy a vitás területeket kárpótlási területre kijelölték, illetve elárverezték?

— Tavaly decemberben értesültem arról, hogy a vitás földeket árverésre ismételten kijelölték. Rögtön a Pest Megyei Földhivatalhoz fordultam, ők értesítették a Pest Megyei Kárrendezési Hivatalt, hogy az elbírálás másodfokon folyamatban van, és ez az árverésre vonatkozóan halasztó hatályú.

Az előzményekről, az árverésről a Pest Megyei Kár- rendezési Hivatal vezetője is beszélt.

— Sztáray úr, milyen indokok alapján kezdeményezte ön a vitás területek árverés alól való kivételét?

— A biatorbágyi Dózsa Mgtsz kárpótlási földalap e kijelölésekor nem volt tudomásunk arról, hogy a kijelölt területek között pátyi közigazgatási területhez tartozó termőföld is található. Sajnos, a Buda környéki Földhivatal elfogadta e kijelölést, és amikor később a pátyi Petőfi Mgtsz kezdeményezte a vitatott területre vonatkozóan a tulajdoni helyzet visszaállítását, ezt elsőfokon elutasították. Hivatalunkat ez az álláspont nyilvánvalóan kötötte, és így csak a Pest Megyei Földhivatal másodfokú határozata után vettük észre, hogy az 1994. január 25-26-ra kitűzött biatorbágyi árverésre vitatott területeket is meghirdettünk. Nem vitás, hogy ha tudunk arról, hogy az úgynevezett Disznó-lápa pátyi közigazgatási terület, ezt a Magyar Közlönyben jeleznünk kellett volna, ezzel is felhívva a figyelmet az árverési jogosultságra. A pátyiak még az árverés előtt a határozat ellen keresetet jeleztek a Budakörnyéki Bíróságnál. A megalapozott szakmai döntés meghozatala céljából az érintett földhivatalok felettes szerve, a Földművelésügyi Minisztérium illetékes főosztálya, konkrétan Zsámboki Sándor miniszteri biztos úr álláspontját kértem az ügygyei kapcsolatban. Válaszában Zsámboki úr — célszerűnek tartotta az érintett földterület tulajdoni helyzetének tisztázását és az érintett helyrajzi számú táblákra nem javasolta az árverés megtartását. Az állás- foglalás kézhezvétele után arról haladéktalanul tájékoztattuk a biatorbágyi földrendező bizottság elnökét. Ennek célja az érintettek felkészítése volt arra, hogy ha valaki kifogásolja: nem pátyi területként hirdettük meg a Disznó-lápát, élhessünk a vitatott terület árverésének harmincnapos elhalasztásával is. A biatorbágyi károsultak semmiképpen nem szenvedtek volna kárt, hiszen mindenképp biztosítottuk volna azt, hogy Biatorbágyon a vitatott terület aranykorona értékének megfelelő földalapot biztosítson a biatorbágyi téesz. Ezt a határozott álláspontunkat könnyen kikövetkeztethették a biatorbágyiak, és ezért követtek el mindent, hogy a tévesen meghirdetett feltételekkel is folytassuk le az árverést. Az igénybe vett eszközeiket nem kívánom minősíteni, nem szeretnék személyeskedni.

Halasztásról nem volt szó

— Az árverést nézve tisztázatlan kérdések merültek fel az ön szerepével kapcsolatban is.

— Az árverés lebonyolítására Németh András árverésvezetőt és csoportját jelöltem ki. Fogd Mihály, a földügyekért felelős hivatalvezető-helyettes betegállományban volt, de kértem, hogy az esetleges vitás kérdések eldöntésére jöjjön ki az árverés helyszínére.

Szükségesnek tartottam a téeszvezetők, a földrendező bizottság elnöke, és Németh András árverésvezető tájékoztatását, de ezen a megbeszélésen nem volt szó az árverés elhalasztásáról. Aznap két olyan árverés volt a megyében, ahol több száz budapesti árverező is megjelent, s így délben helyetteseimmel az egyik helyszínre távoztam. Németh András árverésvezető felelt a törvényes előírások betartásáért, s tudomásunk szerint megfelelően látta el feladatát. Távol- létükben hangzott el Radnai János, a földrendező bizottság elnöke részéről a kulcsmondat: „Ha e terület nem kerül minél előbb Biatorbágy lakóinak tulajdonába, akkor már nem fog soha. Holnap már Págy is megjelenhet a liciten. ”

Ebben a hangulatban került sor hivatali feletteseink megkeresésére. Miután kézhez kaptam az OKKH elnöke — Sepsey Tamás államtitkárt — telefaxát, a megkezdett ellenőrzést befejezve, visszautaztunk Bia- torbágyra. Németh András, a délutáni tapasztalatok alapján elfogultságot jelentett be magával szemben. Ezt elfogadva kértem fel Fogd urat az árverés további menetének lebonyolítására. Az árveréssel szemben óvást jelentettek be, de sajnos valószínű, hogy bármilyen döntést is hoz az OKKH jogi és igazgatási főosztálya, a határozatot sérelmező fél nem hagyja any- nyiban a dolgot, és bírósághoz fordul.

— Tompó László vezető elmondása szerint decemberben jelezték önöknek a földek vitás létét is.

— Sajnos nem tudok róla. Bár jelezték volna, az általam elmondottakat erősítenék meg.

— Ennek ismerete más jelleget adott volna az eseményeknek?

— Teljesen egyértelmű, hogy korrekt hirdetményt jelentettünk volna meg, s megelőzhettük volna az árverés megóvását.

— Az ügy bármely szakaszában elfogultnak tekintette-e magát?

— Az ügy teljes folyamatában is az említett hivatal- vezető helyettesek tettek intézkedést, egyeztetett döntést hoztunk, s minden szempontból tiszta a lelkiismeretem.

Kié a Disznó-lápa? Új gazdái tulajdonosai-e? Megsemmisíthetik-e az árverést, vagy akár a közgyűlési határozatot is? Ki, milyen hibát követett el, kinek, miben van igaza? És vajon meddig húzódik még a történet? Várható-e újabb per, vagy valaki átvágja a gordiuszi csomót, és megszületik a megoldás, ha igazság már nem is?

Nánási Tamás