Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-05 / 78. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. ÁPRILIS 5.. KEDD 3 Vásárlói kosár Akaratom ellenére politikai vitába keveredtem a minap egy közértben. A pénztár előtt húzódó hosszú sorban főként nyugdíjasok álltak előttem: akciós nap volt ez számukra, amikor is a vásárolt áru értékének hat százalékát elengedte nekik a bolt. — Én bizony nem megyek el szavazni — mondta az egyik idős hölgy a másiknak. — Ne tegye — kiáltott rá amaz —, hiszen akkor „ezek”győznek! — jelezte ekképp ellentétét a fennálló rendszerrel. — Tessék csak elmenni! — próbáltam csitítani a hangulatot. — Döntsön a néni is felelősségteljesen arról, milyen kormányt, milyen rendszert akar! Természetesen a szóváltás pillanatok alatt politikai vitává duzzadt. A hangosabb sorbanálló válogatás nélkül szidalmazta a kormányt, a televíziót, a rádiót, s vette védelmébe „szegény”Horn Gyulát, akiről — szavai szerint: „ezek”nem átallották kitalálni, hogy pufajkás volt. Utóbbi, a szerényebb hanghordozású néni, csak az anyagi nehézségeit ecsetelte. Igyekeztem ismét csendesebb mederbe terelni a parttalanná vált vitát, de kérdéseim költőiek maradtak, azokra válaszd nem tudott — s nem is akart adni hangoskodó vitapartnerem. Sebaj, lássuk ama bizonyos vásárlói kosarat, valóban olyan rosszul megy a demokráciát szidó idős honfitársamnak? Nos, kosarában nyalánkságok, drágának számító — legalábbis számomra drága — édességek, luxus jellegű cikkek voltak. El nem fojtott véleményemet hallva a szerényebb hanghordozású néni kezdett szabadkozni: a kosaramban lévő kávét a szomszédom kérte, a vörösbort pedig vendégségbe viszem... Belepillantottam magam is a kosarába: ezeken túl csak egy kiló félbarna kenyér maradt sorolatlanul. (mé) Mi legyen a kollaboránsokkal? (Folytatás az 1. oldalról) Itt a térség legjelentősebb kommunistaellenes fegyveres felkelését megtorlások követték, amelyek során ezreket öltek meg és százezrek menekültek Nyugatra. A tudósító utalt rá, hogy a kérdés egyesek számára úgy vetődik fel: ha Franciaországban bíróság elé lehet állítani Paul Touvier náci kollaborált az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekért, miért ne lehetne eljárást indítani azok ellen, akik 1956-ban tűzparancsot adtak ki vagy tüzet nyitottak a tömegekre? Mások viszont azzal érvelnek, hogy abban az országban, amely gazdasági nehézségekkel küszködik, és amely a Nyugathoz kíván csatlakozni, végre meg kellene békülni a múlttal. Kéri Edit Zuglóban Mandátum nélkül is harcolok Én nem félek senkitől; a fenyegetések, a névtelen levelek, az ellenem folytatott hidegháború — mind megerősítenek elhatározásomban, miszerint vállalom a közélet tisztaságáért folytatott harcomat, még ha kinevetnek, ha kicsúfolnak is! — mondotta Kéri Edit, nyugdíjas színművésznő egy pénteki fórumon Zuglóban, ahol a Magyar Piacpárt színeiben indul harcba a képviselői mandátumért. Népszerűtlen feladat az enyém, de ha egyszer senki sem vállalta, nekem el kellett! — folytatta. Igazságszeretőnek neveltek, ezért képtelen vagyok elviselni a visz- szaéléseket, a csalásokat. Nem tűrhetem a képmutatást, mikor is gyanús múltú intézetvezetők, bírák, miniszterek és pártvezetők hatalmi szava köti gúzsba a tisztességért és a közéletbe- ni tisztaságért küzdő embereket. A pártok többsége szoros kapcsolatban áll az efféle erkölcsromboló, mégis az országvezetés elitjéhez tartozó korifeusokkal. A Magyar Piacpárt azonban egy olyan tömörülés, mely harcossága, feddhetetlensége miatt elnyerte szimpátiámat, s így történhetett, hogy — fölkérésükre — jelöltjükként indultam a választásokon. Ma már szinte bizonyos, hogy nem gyűjtöm össze a 750 ajánlási szelvényt, ám nem vagyok elkeseredve, arcomat, hivatalok előtti „macskazenémet” — parlamenti mandátum nélkül is folytatom! — mondta a művésznő. Talán a Magyar Piacpárt, s a többi nemzeti párt — ha „föl nem szalámizód- nak” — összefogásával megteremthető a jövő gazdaságilag és politikailag is tiszta Magyarországa; ahol eldobhatom a dobomat, a trombitáimat, mert nincsenek korrupt szerződések és gyalázatos panamák, hisz olyan emberek ülnek a bársonyszékekben, amelyek előbbre tartják a társadalom érdekét az önös céloknál. N.'V. Soha nem lehet eleget tenni Hatszáz esztendő a Galga mentén Tisza Szövetség Balázs József (az ünneplők gyűrűjében): A Szent Koronát négyszer vitték keresztül községünkön A szerző felvétele (Folytatás az 1. oldalról) — A hatszáz esztendő már történelmi méretekben is olyan nagy idő, amely feljogosít bennünket arra, hogy méltósággal tekintsünk vissza, elődeink küzdelmes életére — szögezte le bevezetőjében, majd így folytatta: — Községünk területe, földrajzi elhelyezkedése ideális lakhelynek bizonyult a letűnt korok népei számára, amelyről számos régészeti lelet tanúskodik. A Galga-völgy, az Egres-völgy és a Nagy-völgy találkozásával kiszélesedő terület kedvező halászati, vadászati lehetőségeket nyújtott a megtelepedéshez, amihez a melegvizű források sokasága csatlakozott. A szónok ezután az 1394. április 2-i okirati feljegyzést ismertette: „A váci káptalan Ilsvai Leus- tak nádor ítélet levele alapján Ákos fia László özvegyét, Frank erdélyi vajda feleségét Ákos fia Mikes szlavón báli birtokaiba, így Baag, Túra és vámja felerésze Szentlászló, Osz- lár, a zálogban lévő Hártyán, Hévíz és Újfalu birtokába és Ákosmonostora kegyúri jogába bevezette.” Bag két fontos közlekedési út kereszteződésében helyezkedett el, így mind több okiratban szerepelt a neve. Az egyik a Budát a Vereczkei-hágóval összekötő, a másik Vácot Szolnokkal összekötő út — Ez a két új sok haszonnal, de még több gyötrelemmel járt — emlékeztetett Balázs József arra, hogy a községet minden jelentősebb hadiesemény elérte. — Tudjuk, s történelmileg igazolt, hogy pusztított a rác horda, a tatár kegyetlensége, a török rablánca, a labanc bosszúállása, a német erőfölénye és az orosz felszabadítás. S ennyi vihar után a szülőfalu iránti szeretet, az emberek keresztény hite 600 éven keresztül biztonságot, emberi melegséget sugárzott az itt élő ember felé. A Helytörténeti Baráti Társulat elnöke ezután arról beszélt, hogy miért ünnepel a falu a szövetkezeti irodaépület előtt, s miért került Kazinczy-emléktáb- la a nevezetes évfordulóra felújított homlokzatra. — Ä vereczkei postaút nyomvonalát pontosan ismerjük. Tudjuk azt, hogy a Szent Koronát négyszer vitték keresztül községünkön, s a bakon ülő kocsis négyszer emelte meg a kalapját a Juhász sarki keresztnél. A postaállomás volt, ez az épület, a postamester pedig 1800-ban Nagy György. Abban az esztendőben itt töltött egy éjszakát Kazinczy Ferenc, akit rabként szállítottak Kufsteinből Munkácsra. A szónok felidézte az életútját, amit a felvilágosodás eszmevilága és a magyar nyelv sokoldalú kiművelésének igénye irányított. — Szent kötelességünk, hogy e jeles személynek tisztelegve az emléktáblát felavassuk és Bag község lakosságának megbecsülésre átadjuk. Hirdesse e tábla, hogy azt, aki életének fő erejét mások boldogítá- sára fordítja, az utókor évszázadok múltán sem feledi — mondta Balázs József, hozzátéve: — Nekünk is tenni kell dolgunkat, hogy az utókor előtti megmérettetésünkkor helytállásunkról tegyünk bizonyságot. Mert igaz, amit társulatunk újságának fejlécére írtunk: A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha. Az ünnepség az emléktábla koszorúzásával folytatódott, majd Dolányi Krisztina olvasta fel Eötvös József Magasztaló beszéd Kazinczy Ferenc felett című írását. A Szózat elhangzása után a mai postahivatal dolgozói képeslapokat, borítékokat bélyegeztek le a 600. évfordulóra készített emlékbélyegzővel. Balázs Gusztáv A Világkiállítási Programirodában már látható az az újonnan elkészült 1:50 arányú EXPO ’96 makett, melyen szerepel a Sigrai Tibor (UVATERV) által tervezett ideiglenes sátortetős gyalogos híd. A hídon óránként 12-14 ezer ember haladhat át és juthat el a világkiállítás központjába. Az EXPO iroda terveiben az is szerepel, hogy a nagyközönség is megtekintheti majd az EXPO ’96 makettjét. MTI felvétel Immár kilencven önkormányzat lépett be abba az önkormányzati társulásba, amelyet Tisza Szövetség néven hoztak létre ez év januárjában harminchat Tisza- menti település részvételével — tájékoztatta az MTI-t Horváth Benő, a szervezet elnökségi tagja. Elmondta, hogy a 170 Tisza-menti település sok esetben egyforma problémákkal küszködik, ezért hívták életre közös érdek-képviseleti szervezetüket. Mint látja a befolyásos? A rádióban hallgatom Martin Kovács Miklós tudósítását, amely a „befolyásos” New York Times cikkét elemzi. Kiderül, hogy az óceánon túl kissé fanyalgó írást olvashattak Magyarországgal kapcsolatban, nevezetesen az ’56-os sortüzeket elrendelők és végrehajtók bűnösségének bírósági megállapításáról. A tudósító fanyalog, márcsak azért is, mert ilyenfajta bűnösség-megállapításra a régi szocialista országokban sehol nem került sor, sőt a román forradalom szekusait már szabadon is engedték. Lelke rajta, hogy mindezt a befolyásos New York Times tudósítója mint látja, ám ahhoz ragaszkodom, hogy itt Európában a tömeggyilkosok tetteikért igenis bűnhődjenek meg. Emellett kíváncsi lennék rá, vajon ha a New York-i felhőkarcolókat valamiféle betolakodó idegen hatalom szitává lőné, ha a fegyvertelenül demonstráló New York-i tömegre sortüzet adnának le valakik, s ennek következményeként ártatlan férfiak, nők és gyermekek holttestei borítanák a széles utakat, akkor jónéven vennék-e, ha negyven év múlva a bűnösöket keresve, (merthogy addig tartana a sortüzelők terrorja) a befolyásos Pest Megyei Hírlap úgy kommentálná ezt, hogy mindez csak az amerikai elnökválasztás egyik fogása. Jogosnak tartanám, ha normális amerikaiak, kik közé nem tartozik a New York Times budapesti tudósítója, fölháborodnának írásunkon. Éppen ezért nagyon is valószínű, hogy a befolyásos amerikai lapot olyan személy, személyek tájékoztatják, akik maguk is vagy a papájuk, nagypapájuk a sortüzelők között volt. (Vödrös)
