Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-30 / 100. szám

_É PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Sándor András A „titokzatos probléma” A svájci rádió „Pro Helvetia” műsorában német nyelven, „Buda­pest kicsi csodái” címmel, Suzy Koltai kisasszony, aki Budapes­ten él, riportot közölt a rossz közérzetű értelmiségről, a zsidóül- dözésról, a szellem nyomorúságáról. Közli a svájci polgárokkal, hogy a zsidóság, mely a modern Magyarország elementáris eró'- forrása, a magyar kultúra megteremtője és az intelligencia koro­nája, ismét bűnbakként tartja hátát és veszélyben van. Megszó­laltatja Eörsi Istvánt, Hernádi Miklóst, Baron Györgyöt és Kor- nis Mihályt. Most csak Komis szavaira re­agálunk, amelyek nem tetszet­tek igazán a riporternőnek, s ezért a problémát „titokzatos­ként” vezette be: Halljuk mit mond Suzy Koltai: „Az ilyen ellenséges megnyil­vánulások tükrében nem lehet csodálkozni azon, ha Budapes­ten olyan hangokat lehet halla­ni, amelyek a jobbratolódástól való félelemnek adnak hangot. Még akkor is, ha mindegyre azt halljuk, hogy a lakosság széles rétegeiben az antiszemitizmus nem talál támogatókra. Hallgas­sák meg Kornis Mihály zsidó drámaírót a nacionalizmus és az új antiszemitizmus mechaniz­musáról. Úgy véli, hogy létezik a következő' titokzatos problé­ma. ” Koltai kisasszony hangokat hall. Ami a jobbratolódástól való félelmet illeti, minden bi­zonnyal a saját hangját. Mert ma bizony széltében-hosszában a balratolódástól való félelem hangjait hallani. Koltai kisasz- szony dacol a valósággal is. Ha ő egyszer antiszemitizmust akar a magyarok nyakába varrni, ak­kor neki ne beszéljenek arról, hogy a magyaroknak ez nem probléma. Nincs szíve nem idéz­ni Kornis Mihályt, akit — ma­gyar író létére — zsidónak mi­nősít, mint tükörkép elvbarátja, az egykori Kolozsváry-Borcsa Mihály. Csak hát ez az idézet nem az, amit ő szeretett volna hallani. Hát ezért titokzatos a probléma. Sőt, annyira titokza­tos, hogy kutyák legyünk, ha értjük. Nagy a gyanúnk, hogy Komis maga sem érti. Hallgas­suk csak: „A magyarok... akik naciona­listának nevezik egyáltalán ma­gukat, nemzetiségek híján csak tulajdonképpen a zsidókra, vagy a zsidó származásúak- ra...” (eddig az eredeti hang). „Azok, akik nacionalistának vallják magukat, azok a nemze­ten éppen a zsidókat kell hogy értsék, mert ezen kívül nincs más. A többi magyar a határo­kon túl él: Erdélyben, Szlováki­ában, a mai Szerbiában. Tehát mindig a zsidókról van szó, aki­ket nem magyarnak lehetne ne­vezni. Ebbó'l adódik, hogy a ma­gyar nacionalizmus szükségsze­rűen antiszemita. Ezért kerül­nek a nacionalisták a szélső- jobboldali radikálisokkal közeli érintkezésbe. Mindketten kü­lönbséget tesznek zsidók és nem zsidók között. Csakhogy ezt alig lehet látni, mivel a magyaror­szági zsidók külsejük szerint nem felismerhetők. Meg kellett volna akadályozni, hogy a ma­gyarországi zsidók asszimilálód­janak, ez azonban nem sikerült. Éppen ellenkezőleg, összekeve­redtek. Ezért változik át a nacio­nalizmus Magyarországon vil­lámgyorsan fasizmussá. A naci­onalisták a jelenlegi kormány­zatnak az elektronikus médiák fölötti befolyásolásáért folyta­tott harcát faji háborúként élik meg, mert számos zsidó értelmi­ségi fontos posztokat töltött be, ezért most leváltották őket, mert azt mondták, hogy minden he­lyet elvesznek előlünk. Valójá­ban az a helyzet, hogy a rádió­ban, a televízióban a saját köve­tőiket akarják látni. A magyar antiszemitizmusnak nincs tömeg­bázisa. Különösen a vidéki la­kosság filoszemita.” (Kornis hangja:,) .....az egyéb magya­ro k, csak ugye itt arról van szó, hogy azt akarom, hogy az én brancsom, hogy az én baráti kö­röm akár tehetséges, akár nem, legyen uralkodó és zsidók ne le­gyenek a tévé képernyőjén. A Csángó madonna politikai probléma abban van hogy a magyar — ezt fontos tud­ni — hangsúlyozom, hogy a ma­gyar antiszemitizmusnak nincs tömegtámogatottsága. Az or- fszág nagy része, például a pa­rasztság kifejezetten filoszemi­ta. ” Ha nem tiltotta volna le ön­nön szereplését a magyar rádió­ban, most megkérdeznők Kor­nis Mihályt (akitől nem nagy teljesítmény jobban gyűlölni minket, mint mi őt, mivelhogy mi őt egyáltalán nem gyűlöljük, így az ő gyűlölete nettó gyűlö­let, hogy úgy mondjuk): meg­mondaná, kik vallják magukat nacionalistának Magyarorszá­gon a nem éppen meggyőző Szabó Alberten kívül? Megmondaná továbbá, hogy a logikai láncszem a magyar zsidók állítólagos kiközösítése és „a többi magyar” között, akik a határokon túl élnek? „Te­hát mindig a zsidóságról van szó, akiket nem magyarnak le­hetne nevezni.” Először is: ha a határon túli magyarok a határo­kon belül élnének, őket a nacio­nalisták nem magyaroknak ne­veznék? (Lehet, hogy a felvétel előtt Kornis ivott valamit, s nem keveset.) Másodszor: ki ne­vezi Magyarországon a zsidó vallású magyarokat nem magya­roknak? A nem vallásosokat pe­dig ki milyen alapon nevezné zsidóknak és nem magyarok­nak? Az Istenért, csak nem „fa­ji alapon”? Hiszen ezt még Sza­bó Albert pszichopatikus feno- mén is tagadta az Önök rága­lom-operájának svédországi tv- áriájában. Megint előkerül a magyar nacionalizmus. Mit ért ezen? Szerintünk a nacionaliz­mus kórus önfelértékelés és ag­resszív. Mint például a zsidó na­cionalizmus Izraelben, mint Ön is tudja. Hol van ilyen kóros ön­felértékelésnek és agresszivitás­nak bizonyítéka Magyarorszá­gon? Nos: ha „a magyar nacio­nalizmus szükségszerűen anti­szemita”, ezzel vajon nem azt akarja mondani, hogy a magyar egészséges nemzettudat és ter­mészetes önérzet szükségszerű­en antiszemita? Vagyis: ha vala­ki magyarnak tartja magát (a nyelvvel, hagyományokkal, tör­ténelemmel, zenével, szokások­kal együtt), az már ezzel anti­szemita? Mondjuk: Weiner Leo antiszemita volt? Más szóval: az mentesül az antiszemitizmus vádja alól, aki megtagadja ma­gyarságát? Vonatkozik ez azok­nak a zsidó eredetű magyarok­nak a tízezreire is, akik nem haj­landók másnak tekinteni magu­kat, mint magyarnak? Továbbá: véletlenül nem Kornis Mihály és a szélsőjobboldali radikáli­sok azok, akik különbséget tesz­nek zsidók és nem zsidók kö­zött? Újabb kérdés, kedves Kor­nis kolléga: kinek nem sikerült megakadályoznia, hogy a „ma­gyarországi” zsidók asszimilá­lódjanak? Az egykori magyar Kicsi bálvány Szervátiusz Tibor szobrai nacionalistáknak, vagy a harcos zsidó nacionalistáknak? Tény, hogy nem sikerült, ebben egyet­értünk. Viszont nem érthető, mi­ért változik ezért a nacionaliz­mus Magyarországon villám­gyorsan fasizmussá? Mi a szere­pe ebben az állítólag villám­gyors metamorfózisban annak, hogy nem sikerült megakadá­lyozni a zsidók asszimilálódá- sát? Mintha találnánk valami­lyen logikai szálat: az elektroni­kus médiákért „faji” háború zaj­lik, mert a „nacionalista” aielnö- kök zsidókat bocsátanak el a tv-ből és a rádióból, hogy he­lyet csináljanak a nem zsidók­nak. Feltűnő, hogy ez a problé­ma nem jelentkezik sem a ter­melővállalatokban, sem a mező- gazdasági üzemekben. Kérdés viszont: honnan tudja Kornis Mihály, hány zsidó van a tv- ből, rádióból a valaha is elbo­csátottak között? Vallás alapján megálapíthatatlan, hiszen vala­mennyien vallástalanok. Csak nem a származást tartja precí­zen nyilván Kornis Mihály? Node akkor, kedves írótárs, aki szerelem helyett gyűlöletet val­lott nekünk — hát akkor ki áll fajelméleti alapon? Hiszen az­zal még a Frász sem gyanúsítot­ta Csúcs Lászlót, hogy a munka­társakkal származási táblázatot töltetne ki! S különben is, mi­után előbb köszönetünket fejez­zük ki Önnek nacionalistává tör­tént kinevezésünkért, bátorko­dunk közölni azt az álláspontun­kat, miszerint kinek mi köze hozzá, hogy valakinek milyen vallásúak voltak a szülei? Ezt manapság csak fundamentalista iszlám országokban és Izrael­ben kutatják. Csak üdvözölhetjük azt a megállapítást, kedves Kornis kolléga, hogy az antiszemitiz­musnak nincs tömegbázisa. Lám, vak tyúk is talál szemet. Ön szerint a vidéki lakosság fi­loszemita, szerintünk viszont, akiket Isten megóvott a paranoi­ától, az emberiség nem antisze­mitákra és filoszemitákra osz­lik. Tapasztalataink szerint a magyarokat egyszerűen nem ér­dekli semmiféle zsidókérdés. Fütyülnek arra, ki zsidó, ki nem, ki katolikus, ki kálvinista, ki buddhista. Azt az ostobasá­got, hogy „faj”, már nem is ér­tik. Már a „fajbor” és a „fajdiny- nye” kifejezés is kiment a divat­ból. Hát akkor mi a baj? Hacsak az nem, hogy Kornis kolléga megzavarta Suzy Koltai jól fel­épített prekoncepcióját. Nos, hadd fejtsük meg a probléma tit­kát, hátha kapunk valami jutal­mat. íme a titok: egy-kétezer ember szűk körén belül fogd, ahol éred birkózás folyik a mik­rofonért és a kameráért. Ettől antiszemiták a filoszemita ma­gyarok (paradoxonírói verseny­ben Oscar Wilde alaposan lema­radt Ön mögött, Kornis kolléga, gratulálunk). Ez az a khiméri- kus antiszemitizmus, amiért föl kell lármázni a világot, New Yorktól Stockholmig és Züri- chig. Mint az egykori félnótás bojtár, aki szüntelenül kiabálta: jön a farkas. Imposztor diákok: bombariadót telefonálnak be az iskolába, hogy elmaradjon a dol­gozatírás. Csak hát a rossz tré­fáknak rossz végük szokott len­ni. S majd elfelejtettem, mint Co­lombo: hát akkor ez volna a ma­gyar intelligencia koronája? Koltai kisasszony, Kornis Mi­hály, mai Kajafás-inkarnációk — nem töviskorona ez?

Next

/
Thumbnails
Contents