Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-29 / 99. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. MÁRCIUS 29., PÉNTEK 9 Amerika továbbra is maradjon semleges! R endszeres hallgatója vagyok az Amerika Hangja magyar adásainak. Mint tapasztaltam, az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak az „elektronikus média” magyarországi helyzetével, és mint többször megállapították: ,,Lefejezték(!) a magyar elektronikus hírközlő szerveket, megszűnt a hírek szabad áramlása, megszűnt az ellenzék hangja!” (?!) stb. stb. Mindezeket egyrészt a Magyar Televízió „Egyenleg” című műsorának megszüntetésével és a legutóbb a Magyar Rádiótól történt elbocsátásokkal hozzák összefüggésbe. Április 16-án Csemeus Ákos beszélt az önök adásában ügyes fordulatokkal a „legvörösebb” keleti médiáról, a volt kommunisták által ellenőrzött belorusz sajtóról, melyet „lefejeztek” és „vasmarokkal” tartják kézben, és szinte a hallgató fülébe súgták, nincs ez másként Magyarországon sem — talán fordított előjellel? —, mert hiszen másról sem lehet hallani a politikai ellenzék köréből, hogy a magyar kormány „lefejezte az elektronikus médiákat”. Megszólaltak, illetve idézték Charles Fenyvesit és Szente Pétert, a BBC magyar osztályának vezetőjét, aki nemrégiben azt állította, hogy Magyarországon mindössze három elfogadható újság jelenik meg, és ezek: a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Kurír! És azt hiszem, ehhez nem kell kommentár, ez mindent megmagyaráz! De nem írtam volna, ha másnap, április 17-én nem beszéltek volna arról, hogy Tádzsikisztán (!) a sajtószabadság tekintetében „fényévnyire” van Magyarországtól, és itt jött az a bizonyos „de”, vajon milyen messze van e tekintetben Magyarország a Nyugattól? Megszólaltatták az Egyesült Államokban ösztöndíjjal (!) tanuló Kálmán Zsuzsát, aki talán szabadkozott kissé ilyetén messzeségünktől a Nyugattól, a fényévnyi távolságtól, mégis, a beszélgetés fonala szinte aláhúzta „ázsiai” mivoltunkat. Mert — mint Kálmán Zsuzsa folytatta — Magyarországon „nincs politikai kultúra”, és példátlan dolog az, ami a Magyar Rádiótól való elbocsátásokat illeti, ő maga ;— Kálmán Zsuzsa — szégyelli, hogy nincs rajta a Magyar Rádiótól elbocsátottak listáján, majd megállapítva, hogy ezek az elbocsátott újságírók százszor és ezerszer többet tettek a kommunista rendszer lebontásáért, mint azok az urak, akik ma a magyar parlamentben ülnek...! Hát azt hiszem, ehhez sem kell kommentár, a magyar képviselő urakat kellene megkérdezni. C sak annyit hadd legyen szabad megjegyeznem, hogy a kommunista keleti blokk országaiban kemény terrorral létrehozott és mamutintézményekként működő sajtó, valamint rádió és televízió mind-mind a marxi-—lenini eszmék szócsöveként, hírműsoraikban kizárólag az úgynevezett „szocialista világrendszer” külpolitikájának fölényét és érdekeit tükrözve működtek. Az ezekbe a médiákba való bekerülés, a kétségtelenül megkövetelt tehetség mellett előfeltétel volt a politikai megbízhatóság és sok esetben a kommunista párttagsági könyv. És ezeknek az újságíró „elvtársaknak” egy része, akik állami pénzen ide-oda utazgattak, nyugati ösztöndíjakkal is tanulhattak, kezdték belátni, hogy a kádári „munkásvonal” szorításában valóban „fényévnyire” vannak, bármennyit is keresnek, nyugati „sztárriporter” kollégáiktól, de messze van gazdaságilag az ország is, és elkezdték a munkásvonallal szemben valamilyen marxista elit ki nem mondott nevében (Lukács-vonal stb.) az amúgy is re- csegő-ropogó konzervatív szocialista rendszer lejáratását. M ódszerükkel nem a „prolibalhékat” célozták meg, ez nem érdekli a „nagyközönséget”, hanem a „nagyfejűek”, a rendszer kivételezettjeinek, megdicsőítettjeinek „rejtett politikai sebeit” nyalogatták, elemezgették, mert nekik szabad volt, mert ők a dialektika nyelvén meg tudták magyarázni az ellentmondásokat és fellebben- tették a fátylat a kommunista elit „sántaságáról”, „vakságáról”, „gyarlóságáról”, „hibáiról”. Példaképük többek között a sztárriporterré avanzsált olasz Oriana Faliad, aki botrányokat kavaró riportjaiért százezreket keresett (dollárban és márkában) a Life-ban, a Stern- ben, a Lookban, a Spiegelben megjelentetett hálószobatitkokért, tiltott kapcsolatok szellőztetéséért vagy milliárdos csalások megszellőztetéséért! A keleti blokk kommunista munkásvezér politikusai nem vették észre, hogy a keblükre emelt, titokban reformokra vágyó újságírók most őket célozták meg, de olyan ügyes fordulatokkal, hogy a kritika önkritikának, a hibák kijavításának szándékaként tűnt... És egyre merészebbek lettek, mert már a gumibot nem volt olyan kemény, és a gulyáskommunizmusban az ellenzékieskedésért már nem volt gulág, nem volt akasztás... N em vette észre a kommunista elit, hogy mire megy a játék, a magánélet „buktatói”, a rejtett bugyrok feltárása mit jelentett — elsősorban természetesen pénzt — ezeknek az úgynevezett sztárriportereknek, de a szennyes kiteregetése, a freudi elemzések a rendszert lazították! Hálásak voltak riportalanyaiknak, akik „nem zárkóztak el a kényes témáktól sem... amikor az emlékfiókok szabadon huzigálhatok; előkerülnek a privát- szféra rejtett epizódjai, soha nem halott történetek, kínos ügyek, olyan szellemi emléktárgyak, amelyeket az ember csak egészen kivételes helyzetekben mutat meg másoknak.” (Mester Ákos: Ki ül a székbe? 1987.) És most, hogy ezeket a sorokat írom — április 20-án — megint csak hallom az Amerika Hangja adásában: „Zavarban a miniszterelnök a Nemzeti Tájékoztató Iroda jelentésével kapcsolatban, mely szintén "a médiaháborúról szól, és melyről nem tudott a miniszterelnök, hogy e jelentés szerint valójában mi történt a Rádióban, és e jelentést élesen bírálta az ellenzéki sajtó... és megsértették a köztársasági elnököt stb. stb. Minderről Horváth János számolt be Budapestről. És hogy mi volt az, ami az ellenzéket felbőszítette? Nos, a Nemzeti Tájékoztató Iroda valami olyasmit talált állítani, hogy a Rádiótól elbocsátottak a múlt (kommunista) rendszer hívei (nyilván a megreformálté), akik akkor előnyöket élveztek a Rádiónál... stb. És bár én nem olvastam ezt a jelentést, de feljebb én is ilyesmit írtam. Majd még ugyanebben az adásban megszólalt Farkas- házy Tivadar is,, a kormány és a kormánypártok ügyeletes bírálója, aki minden kormányellenes rendezvényen ott van, és ott helyezi el tüskéit, hogy az minél jobban fájjon a kormánynak, és megállapítja, „elzárták a humort a közönség elől”, de úgy tűnik, ő sem ismeri a tréfát, mert egy majálison az őt meginterjúvolni akaró, A Hét c. műsor riporterét, aki még csak szóhoz sem tudott jutni, így kergetett el sziszegve: „pusztuljon az asztalomtól”. S zomorú vagyok, hogy ezeket kellett leírnom, de még jobban elszomorodtam Mr. Kissinger véleményét hallva a boszniai háborúval kapcsolatban, amikor megállapította, Amerikának nem fűződik nemzeti érdeke Bosznia-Hercegovinához...! Szeretném, ha továbbra is semlegesek maradnának most, a magyar választások előtt, és nem favorizálnák a volt kommunisták liberális köntösben tetszelgő képviselőit és''pártjait. Czája Mátyás Szentendre El nem tudom képzelni, mivel vették rá Bálint Györgyöt, hogy beálljon az SZDSZ-hez szekértolónak. Azt a Bálintot, akinek aligha lehet oka, hogy rosz- szat mondjon a Kádár-rendszerről, melynek üdvöskéje és haszonélvezője volt. Ha valaki kétségbe vonná eme állításomat, gondoljon csak vissza a '60-as, '70-es évekre, amikor Bálint György a szakterületén egyszemélyben uralta a honi médiát, mint mondani szokás, még a vízcsapból is Bálint gazda folyt. És ha csak megmaradt volna az oly népszerű kertészeti és szőlészeti szaktanácsoknál! De kínosan ügyelt arra, hogy a publikációkból véletlenül se maradjon ki a vörös farkinca. Ami alatt ama nemesveretű mondatok értendők, amit e kor tollnokái a rendszerről ömlengtek. A fentiek igazolásául előbányásztam néhány publikációt, az általa szerkesztett Kertészet és Szőlészet szaklapban megjelent, általa jegyzett vezércikkből. 1971. nov. 5. A forradalom évfordulóján. „E hét végén az egész ország, a szocialista országok népei és a világ dolgozóinak többsége tisztelettel és hálával emlékezik meg a nagy októberi .szocialista Forradalomról, hőseiről, és a forradalom mindannyiunkat érintő vívmányairól (sic!). Az ünnep fényei nemcsak átalakult társadalmi és állami életünket világítja meg, de rávetülnek gazdasági fejlődésünkre, e téren elért eredményeinkre is. Mert a magyar mezőgazdaság, a magyar kertészet fejlődését, gyors eredményeit is a forradalom vívmányai alapozták meg. A hatalmas méretű forradalmi-társadalmi átalakulást törvényszerűen követte a gazdálkodás forradalmasítása. Az októberi forradalom rakta le azokat az alapokat is, amelyeken felmagasodhatott a nagyüzemi kertgazdaság építménye.” 1973. ápr. 5. A jövőbe tekintve. „Hazánk felszabadulásának 28. évfordulóján hálás szívvel emlékezünk meg mindazokról, akik kivívták népünk szabadságát.” (Nyilván a nagy fegyverbarátról van szó, aki 1956-ban vérbefojtot- ta a magyar forradalmat.) 1973. nov. 8. A termelés forradalma. „Ezekben a napokban ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóját, és azokat az eredményeket, amelyeket hazánkban is elértünk az emberiség történetének legnagyobb és legjelentősebb forradalma segítségével. A szocialista rendszer hatalmas gazdasági erőforrásokat szabadított fel és állított a dolgozó nép érdekébe. A felgyorsult fejlődés forradalmi átalakulásokat eredményezett a mezőgazdasági és így a kertészeti termelésben is.” Ugyancsak ebben az írásban: „A hatékonyságot növelő szerepük szemléltetésére alig akadna joDD példa, mint hogy a kukoricatermelésben a munka termelékenysége az Agárdi Állami Gazdaságban a termelési rendszerek bevezetésének hatására a korábbinak 17-szeresére fokozódott.” 1974. máj. 16. A munkaverseny erejével. „Országunk, népünk a most következő időszakban két fontos — tartalmában egymástól elválaszthatátlan — eseményre készülődik: a Magyar Szocialista Munkáspárt a jövő év márciusában tartja meg a XI. kongresszusát, és 1975. április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. A kongresszus társadalmi életünk kiemelkedő eseménye lesz, felszabadulásunk évfordulója pedig nagy nemzeti ünnepünk, politikai, gazdasági és kulturális életünk eredményeinek összegzését lehetővé tevő seregszemlénkké válik.” - Ezek az írások önmagukért beszélnek: Bálint György annak idején elkötelezte magát a rendszernek. Ennek ellenére eszembe sem jutna mind ezt felróni, ha következetesen megmarad MSZMP-snek, vagy átáll az MSZP-be. A demokrácia attól demokrácia, hogy az egyén szuverén módon választja meg a politikai hovatartozását. Csakhogy Bálint György — látszatra — cserbenhagyta a volt elvbarátokat, s átigazolt egy olyan pártba, melyet a néhai ÁVÓ-s Pető László fia, Pető Iván neve fémjelez. Átigazolt, sőt vállalta (az egyik) vezérkos szerepét, s mint ilyen, hangosan szapulja a rendszerváltás utáni négy évet. Pártja nevében — mint szakértő — ő fogalmazta meg a Miért nem lehet megélni a földből? körkérdés válaszait. Szerinte a kormány — értsd az MDF — szétzilálta a mező- gazdaságot. Félmillió hektár áll bevetetlenül. (Ez az állítás két szempontból is pontatlan. A legutóbbi felmérés szerint 253 ezer hektár áll parlagon, s amiről Bálint Györgynek illene leginkább tudni, ez a földterület alkalmatlan bármilyen kultivációra, s a múltban is csak papíron művelték. A mezőgazdasági termelés kétharmadára zuhant. (Naná! Nincs szovjet partner, aki hitelbe elvigye), négyszázezer ember vált munka- nélkülivé az agrárszektorban. Ha nem ismerném az SZDSZ krémjének összetételét, azt hinném, Bálint György is amnéziában szenved, mint a* pártvezér. Elfelejtette, hogy melyik oldalon állt még nem is olyan rég, s milyen örökséget testált ez az „oldal” az utódra. Beleértve a mezőgazdaságot is. Nos, nem emlékezetkihagyásról, másról van itt szó. Bálint gazda bújtatott módon, tudatosan nosztalgiázik. Mint teszik azt sokan a jelen elvbarátai közül, akik átírt receptek alapján a tegnapi levest szeretnék újra tálalni. Matula Gy. Oszkár Bálint gazda pálfordulása
