Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-28 / 98. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 28.. CSÜTÖRTÖK A könyv és az anyaság ünnepnapjai közt Erős várunk a nyelv A magyar nyelv ünnepe volt a múlt hét. Nem tudom pontosan, mióta ünnepiünk magyarnyelv-he- tet. Úgy gondolom, az Ómagyar Mária-siralom óta folyamatosan a magyar nyelv ünnepét üljük, alkotásukban újraéljük: „szerelemmel kínzatol, vas szögekkel yeretel.” S az első figura ethimologi- ca: halálnak halálával halsz. Hogy a nyelv nagy művészeinek ez mit jelent, hadd emeljünk ki, idézzünk újra emlékezetünkbe néhányat, szentségte- lenség Kazinczyék nyelvújító mozgalmát átugorva, huszadik századi példáknál megtapadva. „A szó nekem ópium, pogány titkokat szívhatok beló'le” ■— harsogta a századelőn Ady, millió gyökerű életvágyával és élethitével. „A nyelv csak a nép leikéből lelkezhet, s megfordítva, a nép csak a nyelv leikéből lelkezhet” — tükrünk tehát és tükörképünk, mellyel méltósággal, felelősséggel és alázattal szembesülhetünk: „kicsit lehajtani a fejet, de a szívet azt föl-föl barátaim” — hangzik a biztatás a nagy nyelvmestertől, Kosztolányitól. A Lenni vagy nem lenni esz- széjében, melyben a költői én önvitát folytat érvek és ellenérvek kereszttüzében, a szó nagy mágusa így összegez: „mindenütt a földgolyón eltűnt a nemzeti zártság, a népek meleg összebújása, helyére egy zord nemzetköziség lépett.” Kosztolányi esszéjéről a port nem nekünk kell letörülni, lesöp- ri azt a megosztottságunk Júdás-arcú ellenszele. A lenni vagy nem lenni kérdésére, Kosztolányi válaszával így egyengeti derekunkat: igenis lenni, nagyrafeszülő alkotó akaratnak és alázatos munkásnak. Azt a nyelvet, amelyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve át kell adnunk utódainknak. Ez tehát a világgá harsogott anyaországbeli üzenet, a bűvös pánt, mely kívülre- kedtségükben, néhány vad határon is túl több millió magyart összetart. „Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk az anyanyelv” — dédelgettük, duruzsoltuk, mormoltuk Kányádi nyomán a megmaradás igéit. Miközben az Édes anyanyelvűnk című lap utóbbi számát lapozgatom, a címadó szószerkezetet tartalmilag ízlelgetem, mustrálom, elgondolkodtat, hogy ezt a nyelvet az elmúlt majd félszázadban mennyi demagóg szleng, mozgalmi szlogen nyirbálta. A különféle korfestő erejű jelszavak, rögzült szókapcsolatok viszolyogtató hatásán borzongok. Mégis fellélegezhetek, mert ez már a múlté. Az anyanyelv: lelkiállapot, nem mételyez- heti életünket többé, egy levitézlett rendszerről s annak hordalékáról lévén szó, mellyel csak kordokumentációs, elemző, tudományos munkákat olvasva szembesülhetünk újra. Melyek voltak nyelvművelő irodalmunkban leírt divatszavak 1950-től napjainkig — ezzel szembesít Zimányi Árpád tudományos vizsgálaton alapuló írása, az immár 15. születésnapját ünneplő Édes anyanyelvűnk hasábjain. A divatszavak, formulák, a különféle frazeológiai kapcsolatok megkönnyítik ugyan a folyamatos szövegalkotást — írja bevezetőjében a nyelvész —, de veszélyesek, nem nyelvhelyességi, hanem elsősorban stilisztikai szempontból. Azokból a szavakból, szókapr csőlátókból idézünk a dolgozat nyomán most néhányat, melyek állandó ismételgetésük folytán lejáratódtak. Az ötvenes évekből például: döntő (fordulat, szakasz), a komoly (vállalás, döntés, intézkedés), irányvonal, alapszerv, élenjáró, irányt vesz stb. Hatvanas évek: alapvető, messzemenő, maradéktalan, gyakorlatilag stb. A hetvenes évekből: butik, mini, probléma, téma, információ, szuper, össznépi, sima (ügy), csúcs (konferencia, értekezlet) stb. A nyolcvanas évekből: centrum, globális, számottevő, külhoni, informális (csatornák), valahol (töltelékszóként), tettenérés (gondolaté), kötődés, alternatív, független, megítélés, markáns, itt és most, csúsztatás stb. Ha panelekből, előre gyártott elemekből építkezünk — figyelmeztet a szerző —, kifejezéseinkből eltűnnek az árnyalatok, kifakulnak a színek. Az éber „nyelvőr-szem” gazdag melléknévkészletünk megfogyatkozását fájlalja. Leginkább... Balázs Adina Vigyázat: nem lovagi irodalom Az igazság fényében Megjelent a Képes operaenciklopédia Régi adósságot törlesztett a Kossuth Könyvkiadó az Opera című, szép képes enciklopédia megjelentetésé- val. Peter Gammond 260 oldalas, ötszázötven operát és dalművet bemutató, gazdagon illusztrált kötetét Boris János szerkesztésében és Somogyi Ágnes, valamint Székely György fordításában a szakembereknek és a széles nagyközönségnek egyaránt ajánlják. A magyar változat borítója Bartók A kékszakállú herceg vára című operájának részletét ábrázolja, Makovecz Imre monumentális díszleteivel. A képes operakalauz a zeneszerzők sorrendjében a világ operaszerőinek életét, alkotásait, jelentősebb dalműveinek cselekményét mutatja be. Az egyes művek híres áriáit és kórusait külön ismerteti. Érdekessége, hogy felsorolja az operák és dalművek CD- felvételeit, kiemelve a világsikert elért lemezeket. A gyönyörű, színes illusztrációk között az emlékezetes előadásokról készült korabeli rézkarcokat, festményeket, illetve fényképeket, valamint az operákkal kapcsolatos dokumentumokat éppúgy megtaláljuk, mint a zeneszerzők portréit. A kötetben természetesen helyet kaptak nagy magyar operaszerzőink is. Külön szócikkeket olvashatunk Erkel Ferencről, Bartók Béláról és a Bánk bán, valamint a Kékszakállú herceg vára című operáról, illetve Kodály Zoltánról, és a Háry János, valamint Székely fonó című dalműveiről. Az utolsó fejezet a huszadik század száz híres operaénekesét mutatja be, köztük Sass Szilvia világhírű szopránénekesünket is. (d. v. s.) „Sokkal könnyebb a boldogságot elérni, mint azt oly sokan gondolják. Az emberiségnek csak a Teremtésben örökké működő törvényeket kell ismernie. Ha e szerint irányítja életét, csak boldog lehet” — szól a Grál-üzenet Abd-ru-shin tollából, s ezt summázza Az igazság fényében címmel a Stiftung Gral Sbotschafl stuttgarti kiadó gondozásában elkészült könyvsorozat első száma, melyet a kiadó magyarországi megbízottja, Gimesi Adrienn az alapítvány sajtótájékoztatóján mutatott be. A kiadó törekvése, hogy mindazt közvetítse, amit kezdet és vég felölel. A Grál- üzenet egyformán szól mindenkihez az egész világon, mivel minden ember önmaga viseli a felelősséget saját gondolataiért, szavaiért és cselekedeteiért — mondja a szező. Abd-ru-shin német származású író 1875-ben született Szászországban, kalandos, hányattatott élete utolsó éveit 1941-ig az Érchegység egyik eldugott kis falujában élte le, állandó Gestapo-megfigyelés alatt. Az izolációban töltött időt használta fel arra, hogy megszerkessze a Gral-üzenet végleges változatát, melynek egybegyűjtésére életének belső gyötrelmei késztették, azzal a céllal, hogy a szenvedőknek segítséget nyújtson. A Grál-üzenet teljes áttekintést nyújt a teremtés egészéről és annak örök törvényeiről. Hiánytalan magyarázatot kapunk arról, hogy mit is jelent igazán az ember szabad akarata és a valódi kapcsolat a földi ész és intuíció, a lélek és a szellem között. A Grál-üzenet eltér az úgynevezett világnézeti irodalomba tartozó könyvek sokaságától. Szerkezetében lineárisan halad az első előadástól az utolsóig, s eközben egyre tágítja és elmélyíti az élet azon összefüggéseit, melyekből egy egész világkép bontakozik ki. A könyv „világra segítői” elmondták, hogy Az igazság fényében nem tartozik a Grál „lovagi irodalmához”, mégis kapcsolatban áll a régi kor „Grál-fo- galmával” is, úgy, hogy a könyv üzenete a Grált valóságosan létezőként tárja elénk, s nem mint magasztos ígéreteszményt. A Grál a lelki segítség forrása, hogy le tudjuk győzni korunk nyomasztó és nyomorúságot szülő problémáit. (b) PEST MEGYEI KOSSUTH-SZOBROK A ceglédi toborzó tanúja A Cegléden található Kossuth- szobrot méltán tartják ama legismertebb művészi alkotások egyikeként számon, amely a lánglelkű hazafit, a hon védelmének irányítóját ábrázolja. A hadba hívó Kossuth Cegléden kezdte meg toborzó körútját 1848. szeptember 24-én, a piactéren összesereglett sokaság előtt megtartott, gyújtó hatású szónoklatával. Cegléd, Kossuth városa, a nemzet nagy halottjának gyászhírére (száz esztendővel ezelőtt) rendkívüli ülésen döntött a szoborállításról. A városi képviselő-testület által felállíttatott szoborcsoport ünnepélyes felavatására 1902. szeptember 18-án, Kossuth Lajos születésének centenáriumán került sor. A szoborcsoport főalakja 2,8 méter magasságú, bronzból készült. A két mellékalakja a ceglédi születésű és hősi halált halt Kiss Tamás Mihály honvédőt, valamint annak édesatyját ábrázolja. (Ez utóbbit egy ceglédi, Éédeczi nevezetű férfiról mintázta a mester.) A szobrászművész az a Horvay János (1873— 1944), aki szám szerint a legtöbb Kossuth-szobor megfor- málója volt. Megyénkben három alkotása is található, de a New Yorkban 1928-ban felállított szobor is az övé. A Parlamentnél 1927-ben felavatott, márványból faragott Kossuth-szoborcsoportját, szemléletbeli kifogások miatt 1973-ban áthelyezték Dombóvár városába... A ceglédi szobor talapzata Kann Gyula műépítész munkája, mely prizmatikus talapzat pátyi kőből készült és 3 méter magasságú. A szoboravatásról Dobos Józseftől tudjuk, hogy ott megjelent maga a művész, Horvay János is, akit a ceglédiek tapsviharral ünnepeltek, s aki mindezt „néma meghajlással, könnyező szemekkel, kezeit szívére szorítván” köszönt meg. A ceglédi a 23. a Kossuth-szobrok sorában. (Bozó) A Kossuth-szobor Cegléden — Horvay János alkotása (1902) Pilisvörösváron is forgattak Videofilm a nemzetiségi oktatásért Hiánypótló, német nyelvű országismereti oktatófilm sajtóbemutatójára került sor nemrég a budapesti Kossuth Klubban. Az elsősorban német nemzetiségi óvodáknak, illetve iskoláknak, továbbá egyetemek nemzetiségi tanszékeinek, német szakos hallgatóknak, németül tanuló papnövendékeknek, újságíróknak és színészeknek ajánlott 90 perces videofilm megalkotására azon egyszerű ok miatt kerül sor, mert az utóbbi évtizedek tananyagaiból az úgynevezett egyházi témák teljesen kimaradtak. Ezt, az idő múlásával egyre nagyobb űrt igyekszik legalább némiképp megtölteni a dr. Molnár Judit egyetemi docens és Gáborján László által összeállított tananyag. A nagy érdeklődés kísérte bemutatón dr. Mannherz Károly, az ELTE dékánja üdvözlőké a meghívottakat, majd dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát-püspök méltatta az új alkotást, amely a Katolikus ünnepek és népszokások (Katolische Feste und Brauchtum) címet viseli. — Fontos, értékes, hasznos és szellemet-lelket gazdagító munkát vehetnek kézbe a „címzettek”, a tanárok és diákjaik — hangsúlyozta Várszegi Asztrik. — Aligha kell bizonygatnom, hogy európai kultúránk igen lényeges eleme a keresztény gondolat és annak megnyilvánulásai: az istentiszteletek, a liturgia az évenként visszatérő ünnepköreivel, az abból fakadó népszokásokkal, lelket-szel- lemet formáló ősi, szent szövegeivel. Az anyag összeállítója — aki három éven át dolgozott annak elkészültéig — arányosan mutatja be a liturgikus évet: a csúcsot, a húsvétot és a körülötte kialakult adventi-karácsonyi, illetve pünkösdi ünnepkört. Szekularizált világunkban különösen fontos, hogy kultúránk hagyományszálait összekössük, valami teljesebbé váljon előttünk. Ezt a célt jól szolgálja a most elkészült tananyag. Szívből kívánom — mondotta végezetül Várszegi Asztrik —, hogy ez a mérföldkőnek számító, német nyelvű munka ökumenikus folytatásra is ösztönözzön majd. Ezért is várjuk a protestáns és zsidó hagyományokat bemutató, további videofilmeket. A felvételeket Bécsben, Pirkán (Graz mellett), St. Pöl- tenben, St. Pongauban, illetve Pilisvörösváron és Soroksáron készítették. A köny- nyebb feldolgozhatóság érdekében kísérőfüzet is készült, amelyben magyarázatok és a szükséges szókincs is megtalálható. (Az oktatófilm a Crea Trade Kft. anyagi támogatásával jött létre.) Jocha Károly Szervátiusz Jenő: Magos Déva vára
