Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-28 / 98. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. ÁPRILIS 28.. CSÜTÖRTÖK Borossal találkozna Moravcík mégsem jön Bizakodó NATO Az ultimátum érvényben van A szlovák kormány sajtó- és tájékoztatási osztálya tegnap bejelentette, hogy Jozef Moravőík szlovák miniszterelnök, a Szlovákiai Demokratikus Unió (DEUS) elnöke szombaton mégsem vesz részt a liberális pártok visegrádi vitafórumán. Az indoklás szerint ebben egyéb fontos teendői akadályozzák. Moravcíkot a DEUS szombati alakuló közgyűlésén jelen lévő Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje hívta meg szombatra Visegrádra. LuA vilniusi parlamenti ratifikálás során még mindig veszélybe kerülhet a nehezen megszületett és Lech Walesa lengyel elnök tegnap befejeződött kétnapos vilniusi látogatása során aláírt litván-—lengyel barátsági és együttműködési szerződés. A tegnap közzétett nyilatkozatban 19 litván párt és társadalmi szervezet követelbomir Lintner, a szlovák kormány szóvivője, a sajtó- és tájékoztatási osztály igazgatója tegnap délután az MTI pozsonyi tudósítójának azt mondta, hogy Moravcík miniszterelnök — elmaradt visegrádi útjá- tól függetlenül — továbbra is kész találkozni Bo- ross Péterrel, mégpedig annak reményében, ha ez — az ismert szlovák álláspont szerint — egy apró lépéssel is előbbre tudja vinni a magyar—szlovák viszony jobbítását szolgáló szempontokat. te, hogy a két ország államfői tegyenek nyilatkozatot, amelyben elítélik Litvánia nyugati felének s az ősi fővárosnak, Vilniusnak a két világháború közötti lengyel megszállását. A nyilatkozat megfogalmazói szerint ha az elnökök elutasítják a kérést, akkor a két ország parlamentjeinek kell ilyen értelmű nyilatkozatot tenniük. „Bátorítónak” minősítette az Észak-atlanti Tanács tegnapi, nagyköveti szinten tartott brüsszeli ülése a goraz- dei helyzet alakulását, de ismételten hangsúlyozta, hogy a szövetség változatlanul kész a múlt heti határozatban foglaltak szerint megtorló légiakcióval válaszolni a védett övezetekre vonatkozó ultimátum bármilyen megsértésére — közölte a szövetség egyik szóvivője. A tanácsülésen a tagországok úgy értékelték, hogy az eddig Brüsszelbe, érkezett információk szerint a nehézfegyverzet 20 kilométeres visszavonására múlt héten megszabott határidőt lényegében mindenütt tiszteletben tartják. Mindez „reménykeltő a jövőre nézve”, a szövetség ennek ellenére szükségesnek érzi leszögezni, hogy az ultimátum minden vonatkozásban teljes egészében érvényben marad, s hogy az abban foglaltak betartását a „legnagyobb éberséggel” figyelemmel követjük — szögezte le a NATO-szó- vivő. A tanácsülés ennek megfelelően megerősítette: „Amennyiben Goraádét vagy a többi védett övezetet támadás éri, avagy a 20 kilométeres tiltott övezetben nehézfegyvert észlelnek. NATO-harcigépek — az ENSZ képviselőivel való egyeztetés mellett — nem késlekednek majd légicsapással válaszolni-” — tette hozzá. A nagykövetek egyúttal „teljes támogatásukról” biztosították az ENSZ, EU, Egyesült Államok és Oroszország arra irányuló közös erőfeszítéseit, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ültessék a konfliktusban érintett feleket, akiket addig is felszólítottak, hogy tartózkodjanak bármiféle harci cselekménytől. A tanácsülés „különösen üdvözölte” Oroszországnak azt a „konstruktív elkötelezettségét”, amely- lyel Moszkva erőfeszítéseket tesz a helyzet tárgyalásos rendezésére — közölte a Szövetség szóvivője a pénteki NATO ultimátum határidejének lejárta óta tartott első nagyköveti tanácsülés eredményeit összegezve. A nagyvilág hírei ¥ Kétezer velencei egyetemista nyílt levélben kérte II. János Pál pápát, hogy látogasson el a gorazdei muzulmán területi beékelődésbe. Borisz Jelcin orosz elnök rendeletben igazságot szolgáltatott a jaku- toknak, a bolsevik hatalom által a húszas években elnyomott távol-keleti népnek. A rendelet elítéli a jakut nép ellen elkövetett politikai megtorlásokat, és az alapvető polgárjogok megsértésének minősíti az 1927 tavaszának eseményeiben részt vevő hazafiak elnyomását. A ruandai fővárosban tegnapra virradó éjjel ismét dörögtek a nehézfegyverek. A nemzetközi Vöröskereszt Kigaliban lévő missziójától származó értesülés szerint a városban súlyos harcok folynak a kormánycsapatok és a Ruandai Hazafias Front lázadói között. Közös zsinati álom A romániai református'egyház zsinata alaptalannak tartja a genfi székhelyű Református Világszövetség (RVSZ) aggályait, amelyekre alapozva az egyetemes magyar református zsinat (EMRZS) megalapításának elutasítását ajánlotta. Az EMRZS keretében közös zsinat egyeztetné a függetlenségüket megőrző magyarországi, romániai, szlovákiai és nyugati magyar református egyházak munkáját. Próbahajókázás Bősnél Áthaladtak az első hajók a bősi erőmű jobboldali zsilipkamráján tegnap, néhány perccel déli tizenkét óra után. Tegnap délelőtt egy kis szlovák motoros, a Hont nevű szervizhajó — próbaképpen — haladt át elsőnek a kamrán. Ezt követően kilencven várakozó hajó közül egy román üdülőhajót, egy holland és egy ukrán vontatót, és ismételten a Hont nevű szervizhajót engedték behajózni a jobboldali kamrába. Lengyel látogatás Litván követelés Visszatérő kísérteteink Napjaink friss történései, a tragikus szenzációkkal teletűzdelt események hajlamossá tesznek bennünket arra, hogy nagyvonalúan elfeledkezzünk közelmúltunk kontinenst érintő katasztrófáiról. Pedig nincs az a sivatagi homok, ahová elég mélyre dughatnánk a fejünket előlük. Csernobil. Él-e még eléggé mélyen tudatunkban, mi történt akkor, ott, immáron nyolc esztendeje, azokon a szörnyű napokon? Kislányom természetesen nem kapja fel a fejét e földrajzi (történelmi?) név hallatán. Csecsemő volt akkoriban, s jómagam nem szorgalmazom ma sem, hogy idő előtt értesüljön a kiábrándító tényről. Ámbár azt is meg kell mondani: bennünket, felnőtteket sem igazán árasztottak el akkoriban a valós információk tömegével. Napok múltán tudtuk meg: szomszédainknál baj van egy atomerőműnél. Nem tudhattuk, hogy ez a baj nem is olyan kicsi, mint ahogy azt a szovjet és a szolgalelkűen segítőkész magyar média eltussolni igyekezett az ügyet. Mindemellett az átlagpolgár már akkor sem volt any- nyira félrevezethető, hogy bevegye a politikai maszlagot: az erőműblokk be- robbanásánál azon a napon mindössze ketten haltak meg. Szolgálatkész tudósok vizsgálták levegőnket, vizeinket, földjeinket azokban a napokban, megállapítván: sugárfertőzésnek a gyanúja sem merülhet fel. Az elgondolkodásra az adott okot, hogy egyre több szó esett a nukleáris elemek lebomlási idejéről, no meg arról, hogy „mindenesetre” gondosabban mossuk meg a terebélye- sébb levelű zöldségféléket mielőtt azok a konyhaasztalra kerülnének... és vigyázzunk a csecsemőkre. A gorbacsovi glász- noszty bizony annyira mégsem akart nyílt lenni, hogy fölvállalja a katasztrófa valós méreteit, nagyvonalúan utasítván vissza az aggódó országok segítőkészségét. Ez a politika azonban nem csak hazug volt, hanem utolérhetően sánta is: a bevallott áldozatok száma kényszerű-kelletlen hatványozódott az évek folyamán. Épeszű ember nem is gondolhatta ezt másképpen. Különösen akkortájt, amikor már könyvet olvashatott a katasztrófa kulisz- szatitkairól, vagy látta a dokumentumfilmeket, melyekben mit sem sejtő gépkocsivezetők mentették a menthetetlen lakosságot, kamikaze módján dolgozó tudósok vállalták a sugárbetegség rémét, hogy elejét vegyék egy még szörnyűbb katasztrófának. Vajon mennyi lehet az áldozatok valós száma? Hányán maradnak magtalanul, meddőn vagy torzszülötteket hozva a világra? Ám valóban lakhatatlanná vált ama környék? Már nem is tudom, mit gondoljak, olvasván a legfrissebb hírt: Leonyid Kravcsuk ukrán elnök sürgős rendeletben utasította az ukrán illetékeseket, hogy legkésőbb szeptember elsejéig féjez- zék be a csernobili atomerőmű közvetlen közelében)!) élők végleges kitelepítését. A rendeletből nem derül ki, hogy hány emberről van szó, de becslések szerint 90—130 ezer főnek kell fedelet találni. Ez a rendelet nem a katasztrófa idején született meg. Most olvasom, 1994 áprilisában. Vajon mit mondanak az illetékesek ma a kitelepítendő százezernek? A mai gyermekek talán még tudatlanul elfogadják a tényt, de az unokák szemében már világosan láthatóvá válik majd a megkövesedett gyűlölet, a visz- szatérő kísértetek képe, melyeket felelőtlen nagyapák szabadítottak rájuk. Tóth Sándor Impozáns tervek Az érsekújvári példa T? rsekújvár. Lakótelep után lakótelep. Hj A lakosság csaknem hatvan százaléka panellakásokba kényszerült, hiszen az elmúlt húsz évben megkétszereződött a város lélekszáma. Magyarok és szlovákok toronyházakba zárva. Gondolná az ember — a sivár környezet, a szűk helyen való együttélés fokozza a konfliktus- helyzeteket, a nemzetiségi ellentétet. De nem! Ugyanis mára — legalábbis ebben a térségben — az ellenségeskedés helyébe a józan ész, a közös cselekedet, a jobbító szándék lépett. S a kibontakozó lehetőségek egy áldozatkész, tehetséges embernek köszönhetők jórészt, aki nem más mind Érsekújvár magyar főpolgármestere — Csanda Endre. — Negyvenhat éves közgazdász vagyok. Körülbelül húsz éve tevékenykedem a közéletben, így nem voltam tapasztalatok és támogatók híján, mikor 1991-ben független jelöltként indulva több ezer szavazattal megelőztem a ve- télytársamat — mondta a főpolgármester. — Tízpontos programmal vágtam neki a reformok végrehajtásának. Szem előtt kellett tartanom, hogy Újvár a bevándorlók városa, így elsődleges az otthonteremtés. De nem lehetett a vállalkozók támogatását sem elhanyagolni, hiszen egy gyorsan fejlődő város életét az iparosodás, a magánvállalkozói és a szolgáltató szféra kiépülése pezsdítheti föl. A Pest Megyei Önkormányzat lnczédy János elnök vezette küldöttsége éppen e tervek megvalósítását segítendő érkezett Érsekújvárra. A terv lényegében nem más, mint a Duna-régió egyezmény keretein belül megteremtendő szlovákiai marketingközpont, ahol a szlovák, a szlovákiai és a hazai magyar iparosok, kereskedők kicserélhetnék a tapasztalataikat, s üzleteket köthetnének. Az ipari- és kereskedőközpont Érsekújváron, a volt orosz kaszárnyában kapna helyet, ahová a küldöttség is ellátogatott. — Mint látják — mutatott körbe büszkén a főpolgármester — folyik a laktanya építése. Éz idáig 25-30 millió koronát költöttünk a közművesítésre, a fedett piac s a butiksor megépítésére, mindezt, a kisvállalkozók érdekeit is szolgálja majd, akiknek önálló építkezésre nincs ugyan pénzük, de a szolgáltatás kibővítésében óriási szerepük van. A laktanyát szinte körbeöleli a lakótelep, így az itt kínált áruk helyi piaca adott. A kaszárnya lovardáját háromszintes kiállító — és szolgáltató pavilonná alakítjuk át, ahol a magyar- országi cégek képviseletei is bemutatkozhatnának. Júniusban a már fölépült részeken rendezzük meg a körzet kisiparosainak találkozóját. Őszre pedig befejeződnek a pavilonsor munkálatai. E csaknem 4,5 hektáron tehát egy szabadkereskedelmi zónát kívánunk kialakítani, ahol kiállítótermek, kereskedőházak kapnak helyet, s itt működhetne az EXPO ’96-nak egy koordinációs központja, amely a szlovák és a szlovákiai magyar iparosok, cégek részvételét irányítaná, segítené a magyar- országi világkiállításon. A tervek valóban impozánsak, s mint Csanda Endre elmondta — még főpolgármesterként szeretné megélni a kereskedelmi centrum teljes átadását. Erre nagy esélye van, hiszen gazdasági és szociális intézkedései révén nemcsak megszilárdította a békességet a magyarok és a szlovákok között, hanem jobb közérzetük és létbiztonságuk megteremtésével jelentős népszerűségre tett szert. (novák)
