Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-27 / 97. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 27., SZERDA « Kozma István tárlatáról A kék favágók festője Gödöllőn „Az otthon az a hely, ahol az embert elfogadják önmagának" — idézte Cs. Gyimesi Éva erdélyi esszéíró könyvéből Kecskés József, a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatója Kozma István festő és iparművész tárlatának megnyitóján, a Gödöllői Galériában. Ha nem is gyűltünk össze sokan, hiszen Kozma Istvánt — egyelőre — nem ismerik Gödöllőn, kedves, szép volt a tárlatmegnyitó. Mondhatni otthonos. Nem utolsósorban azzá tette a csodálatos zene: Barta Katalin zongorán, Kocsis Ilona furulyán, illetve fuvolán adta elő Bartók Este a székelyeknél és Három csíki népdal című művét. Gyombolai Gábor, a művelődési központban működő Kerekasztal Színházi Társulás tagja Farkas Árpád erdélyi költő A megmaradás esélyei című esszéjéből olvasott fel. A megnyitóbeszédet Banner Zoltán művészettörténész mondta. Megemlékezett arról, hogy Kozma Istvánnal közös földről származnak: mindketten szatmáriak. Kozma a „nagybányai festők” nyomdokában, Nagybányán élt, dolgozott Nagybányai táj (olaj) hosszú éveken át, ám ő már nem a múlt század végének szép, hangulatos Nagybányáját festette, hanem a for- rongót, átalakulót, mely a lábuk alól már ki is csúszott. Az erejük az elmúlt években kizárólag a kultúrában mutatkozhatott meg. Kozma Istvánnak az volt az elképzelése, szándéka: Erdély egész magyar közösségét vegyék rá arra, hogy művészettel foglalkozzon. Egyike volt azoknak, akik népművészek köré tanfolyamokat szerveztek. Kozma Istvántól, az iparművésztől balladás rézdomborításokat, növényi eredetű festékkel színezett faliszőnyegeket láthatunk a május 22-ig nyitva tartó kiállításon. A festőművész képei egymástól jól elhatárolható korszakokban keletkeztek. Ami közös rajtuk: a kék szín uralkodása. Kéken sej- lenek fel az erdélyi tájak, bennük a bivalyok, a szénaboglyák, kék árnyalatot kap egy falusi udvar, Szeben és Nagybánya utcái, tornyai. Az ezeknél korábbi képén, a Kalotaszegi lány portréján is megjelenik a kék magán az alakon is, s mellé a padra helyezett kék köcsög formájában is. Később pedig szinte egészen kékre vált: kék favágók húzzák maguk után a kék rönköt a téli kék-fehérségben. Hó rakódik a kék boglyákba — majd megérkezünk a nyárba. A formák keményebbek, a körvonalak élesebbek lesznek, színes csíkokra bomlik a mező, színes ágak kavarognak. Végül cirkusz következik. Bohócok néznek ránk a festményekről piros orral, más képeken piros almák, piros virágok. A színvilág arányai valameny- nyire változtak — az erőteljes ecsetkezelés maradt. • Nádudvari Anna Börtönfolklór Huszonegy év dalai Az Erdélyi Kiskönyvtár terveiről Tegnap zárult a Budapesti Kongresszusi Központban a nemzetközi könyvkiállítás és -vásár, amelyen a hazai kiadók mellett számos külföldi is bemutatkozott. A romániai magyar kiadók közül — a meglévő 87-ből — mindösz- sze öt jelentkezett ezen a rendezvényen. A NIS Kiadó Erdélyi Kiskönyvtára sorozatszerkesztőjét, Tar Károly írót céljaikról, terveikről kérdeztük. Egy színes ember. Kívül színes (a'fejétől a talpáig tetovált), a bensőjében negyven év keserve és huszonegy év rácsos magányának szürkesége. Pillangó ő, aki most kibújt önmagából, maga mögött hagyta a rácsmintás bábot, kiröppent a fényre, s kiterjesztett, tetovált szárnyaival a magasba csap. Pillangó ő, aki huszonegy évet ült, s Pillangóként szeretik a barátai, fújnak rá az ellenségei. Talán el is feledte volna már kereszt- és vezetéknevét, ha nem kellene észben tartania, hogy megválaszolhassa a kihallgatások visszatérő nyitó kérdését. Ám ez nem jegyzőkönyv: itt Pillangó Pillangó maradhat. Örök rab ő, aki az örök éjszakában él, s mindig visszatér a börtönbe, mert rabja a sorsnak is, mert nem ura önmagának, s mert éjjeli lepke, ki vágyón röpül a bűnök tüzes fénykörébe. S valahányszor megégeti magát — születik egy vers, vagy száz. Élete börtön. Élete a börtön. Börtönéletét, huszonegy év „munkásságát” rögzítették most kazettán. Öntudatlan művész ő. Talán sosem gondolt írásra, ahogy a pillangó se gondol gyönyörködtető szépségével. Talán sosem hallott volna verseiről senki, ha az URH és a Sziámi együttesek hajdani gitárosa, Gasner János el nem fogja a rácsok és a látóhatár között röpködő Pillangót, s rá nem bírja — egyezzék bele szövegeinek megzenésítésébe. Sikerült a terv. Elkészült 600 darab kazetta. Gasner zenéje és Pillangó közel huszonegy évnyi „munkája” garancia lehet a sikerre. A meghívott zenészek többsége lemondta a felvételeken való részvételt. Talán a börtönfolklórtól rettentek, talán a pillangói sikertelenség mögött nem szimatoltak üzletet. Nem tudni. Ám Gasner János nem adta föl! Elkészült a kilenc számot tartalmazó kazetta, mely zaklatott, mélyről sajgó, de sokszor könnyed ritmussal álcázott szövegeivel, műfaji eklektikusságá- val, hangulati egységével egyéni színfoltja lehet az igényes hazai zenék piacának. Blues, rock and roll, ballada, sanzon, keleti hangzású alternatív tánczene egyaránt hallható az anyagon. Fojtottság, őrjöngés, tépázott eufória, csillapodás mind ott vibrál a szövegben, a dallamban. Az élet kazettája ez, hiszen a börtönélet sem öli ki teljesen az emberi érzelmeket, legfeljebb másfajta gesztusokban jutnak kifejezésre. „Senki sem tudja, hogy jön vagy megy” — rémiszt ekképp az egyik szöveg. Valóban senki nem tudja, legfőképp Pillangó nem, akinek a kint és a bent fogalma huszonegy év alatt zavarossá vált, nem tudja, hol a rács mögötti, hol az otthon, ahogy azt sem — a bilincs kattanásakor érkezik-é meg valahová, vagy ha lekerül a karperec... Ha Pillangó megtanulná a szövegeket, ha meg lehetne nyerni a tétova zenészeket, talán koncertek is szerveződhetnének. De Pillangót nem lehet gombostűre tűzni. Pillangó megtarthatat- lan. „Szabadon” szálldos a rácsok között. Ma szabad művész, holnap egy a rabok között. Törvények nem korlátozzák. S aki megérti őt, az elénekelheti a kazetta zárószámának (melyet Gasner János Pillangó tiszteletére írt) refrénjét: „Szállj, Pillangó, szállj!” — s szabadon engedheti az örök rabot... (novák) Kolozsvári székhelyű a Nis Kiadó, igazgatója Nistor Gáspár. Sorozatunk, az Erdélyi Kiskönyvtár most a hatodik füzeténél tart, a következő Beke György Hadiutak Erdélyben című könyve lesz. Az elképzelés az, hogy a következő évben folyóiratszerű- en jelentetjük meg a kiskönyvtár újabb köteteit, havonta egyet, előfizetőkkel. Erdélyben halódik a könyvterjesztés. A nemzetközi kiállítás katalógusában megfogalmazott mondat tükrözi törekvésünket: „Az Erdélyi Kiskönyvtár minden romániai magyar család olcsó, hasznos és olvasmányos könyvtára. Egy füzet ára sohasem lehet több 3-4 tojás áránál.” A Színjátszók könyve támogatással készült, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület segített. A kiskönyvtár különböző alsorozatokból áll: az egyik a kézikönyveké, ide szótárak, bölcsességtár, illemszótár sorolódik, a másik az olvasmány, ami az erdélyi irodalmat, annak kiadását jelenti. A harmadik alsorozatot az erdélyi érdekességek nyitja, és a publicisztika zárja. Éoly- tatunk különböző magyarországi kiadókkal tárgyalásokat, a további támogatás reményében, hiszen mi olyan műveket tudunk adni, amelyek itt is sokakat érdekelhetnek: például, Tinódi Lantos Sebestyén Kolozsváron, az 1500-as években megjelent dalait, kottákkal, Csortán Ferenc (mai „lantos”) előszavával. Az erdélyi könyvkiadás íróközpontú, kiadónk célkitűzése viszont a témaközpontúság. Az Erdélyben manapság zajló átalakulás, a megmaradásért való küzdelem arra kényszerít, hogy változtassunk a régebbi szokásokon. Megmaradásunknak a kultúra, a civilizáció az alapja. Ha bárki tenni szeretne valamit Erdélyért, úgy gondolom, most segíthetne. Többen megértették már, mi is a célunk. Tőkés Lászlótól kaptunk támogatást, sőt Svédországból is, a tengeren túlról is. A helyi vezetés még nem érezte át igazán, miről van szó. Az Ady Endre Sajtóalapítvány Magyar- országon elsőként sietett segítségünkre — a politikától függetlenül. Mindenkitől szívesen vesszük az adományokat — hozzáteszem, vissza is adjuk. A támogatás fejében köteteinkből küldünk válogatást a segítőkész embereknek. Nagy cégeknek, kiadóknak. J. Szabó Irén A dabasi nyomda termékei is ott voltak a nemzetközi könyvkiállításon Vimola Károly felvétele A könyv születése Kós Károly grafikája a Újhelyi Jenő tárlata elé Szüleim figyelmét tanítóim és tanáraim hívták fel állítólagos tehetségemre. Az iskolában a tanító bácsi helyett én rajzoltam az állatokat a táblára. Első' munkahelyemen 18 évesen, a fővárosi múzeumoknál rajzoskatalógus-készítő- ként és restaurátorként dolgoztam. Már ekkor meghívtak a Fővárosi Képtár kiállítására. A múzeumok klasszikus müveinek csodálása inspirált képeim, témáim választásában — meséli magáról Újhelyi Jenő nyugdíjas építész-képzőművész. Mérnöknek tanult, s 40 évig a tervezőirodák foglya lett. Ám nyugdíjas korában ismét fellobbant benne a festészet szenvedélye... Sikeres hazai és külföldi kiállítások után most Nagykőrösön a Toldi iskola aulájában láthatja Újhelyi Jenő képeit a közönség. Tárlatát május 2-án, hétfő délután 6 órakor Révai György, a polgármesteri hivatal munkatársa nyitja meg. Az olvasó ünnepei Könyvcsarnok lett egy röpke hétre a Budapesti Kongresz- szusi Központ impozáns épülete. Szemet, szívet, elmét gyönyörködtető, pénztárcát provokáló, felbecsülhetetlen értékű és nagyságrendű könyvállománya várja a betű szerelmeseit. Rendszerezetten, könyvkiadói pavilonok „pányvázzák” az épület belsejét, magyar és idegen nyelvű könyveket kínálva sorjáznak körbe-körbe. Van itt szépirodalom és ponyva, lexikon és szótár, gyermekkönyvek és szakirodalom — gyönyörű kivitelezésben, olykor hivalkodóan a külcsínyt megcélozva, és sajnos nem mindenki számára elérhető áron. Nem csak a Nyugat könyvpiaca képviselteti magát, a keleti országok kiadói is itt vannak, mégha a design — divatos szóval élve — nem vetekedhet tömöttebb erszényű társaival. Értékességükből ez, tudjuk, vajmi keveset von le. Néhány nappal ezelőtt itt, a kongresszusi központban, a kultúra modern szentélyében felhangzott Mendelssohn Dicsőítő szimfóniája. Ez a szimfónia a könyv ünneplésére született — mondotta megnyitóbeszédében Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter. A városi tanács felkérésére Lipcsében, a könyv városában 1840-ben ünnepséget rendeztek a könyvnyomtatás feltalálójának, Gutenbergnek tiszteletére. Ekkor írta Mendelssohn ezt a művet, mely a könyv nagyságát hirdeti. A zsoltárok szavaival üzeni a mű: elmúlt az éj, megérkezett a nap. Megszabadít az Úr minden bánattól — hirdeti a zsol- táros. S ha nem is mindentől szabadított meg minket a könyv mióta van, annyi bizonyos, emberi-gondolati szabadság törekvéseinkben a kultúra meghatározó részévé lett. Méltán ünnepli a zene, és méltán vagyunk ma itt. A világ egyre szaporodó, hasonló rendezvényei sorában ez a most útjára induló új kulturális fórum ma még csupán biztató kezdet, de látva a hazai és külföldi érdeklődés várakozásunkat messze felülmúló nagyságát, ez a merész kísérlet hosszú távon befolyásoló tényező. A könyv ünnepe mindannyiunk örömünnepe is és a felelősség mementója — szólt összegzésképpen a miniszter, hogy a Gutenberg szobrát díszítő felirat nyomán — „és lett világosság” — a könyv valóban megszabadítson a sötétségtől és megváltoztassa elménket, látásunkat. A jóra. Balázs Adina
