Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-23 / 94. szám

H T xxxviii. évfolyam, 94. szám Ára: 13,50 forint i"4. április 23., szombat Fegyverkorlátozással a békéig Szokásos heti sajtótájékoz­tatóján Csáti György, a Magyar. Demokrata Fórum külügyi bizottságának el­nöke, tegnap a délszláv válsággal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi napok eseményei a helyzet rosszabbodásáról tanúskodnak, s éppen a go- raitlei szerb ostrom kap­csán emlékeztetett a há­rompontos magyar kezde­ményezésre, amely szerint: 1. A volt Jugoszlávia tér­ségében nemzetközi ellen­őrzéssel, s ha szükség van rá, kényszerítéssel érvé­nyesíteni kell a fegyverkor­látozást. Amennyiben ugyanis fennmarad a jelen­tős szerb túlerő, GoraMe után esetleg más városok és térségek következhet­nek. 2. Csakis globális megoldás lehetséges, amely felöleli Macedónia, Koszovó és a Vajdaság helyzetének rendezését is. (Folytatás a 3. oldalon) Felhívás a nemzeti pártok vezetőihez Bíró Zoltán társelnöknek. NDSZ Csurka István társelnöknek, MIF.P dr. Für Lajos elnöknek. MDF Horváth Lajos társelnöknek, MIÉP dr. Pozsgay Imre társelnöknek, NDSZ dr. Surján László elnöknek, KDNP Szabó János elnöknek, FKGP dr. Torgyán József elnöknek, FKGP Magyarország bajban van! Nyomatékosan kérjük, hogy a nemzet erői — minden más szempontot félretéve — üljenek tárgyalóasztalhoz, fogjanak össze! Elég volt a kommunisták fenyegetőzéseiből! Elég volt a liberálisok hataloméhes, harsány tolakodásából! Elég volt a közszolgálati intézmények (rádió, televízió) és a sajtó jobbára visszarendeződést szolgáló árulásaiból! Felelősségük történelmi! Kérjük, hogy azonnal cselekedjenek! Ezen felszólítás alapján nyilvánítsák ki, hogy a nemzeti erők összefogására fognak törekedni! Erre a kinyilvánításra a szavazópolgárnak a választások előtt és nem után van szüksége! Mágyar Egyeztető Testület A Föld napja Tisztelni kell minden életet A Föld napja eseménysorozat része volt a pátyiak szer­vezésében a Budakeszi—Zsámbék közti kerékpártúra. Mintegy 30 általános iskolás pedálozta végig ezt a távot. Vimola Károly felvétele Kecskeméten, az Erdei Fe­renc Művelődési Központ színháztermében Merász Jó­zsef, a megyeszékhely polgár- mestere és Iványosi Szabó András, a Kiskunsági Nemze­ti Park igazgatója köszöntötte tegnap a Föld napja alkalmá­ból rendezett központi ünnep­ség vendégeit. Többek között Gyurkó János környezetvédel­mi és területfejlesztési minisz­tert, s a közélet, a diplomácia számos megjelent képviselőjét. Rendszerváltás kellett ah­hoz, hogy a világméretűvé te­rebélyesedett környezetvédel­mi mozgalom nálunk is szer­vezeti formát ölthetett — mon­dotta a miniszter. Az elmúlt csaknem negyed­század alatt, amióta az emberi­ség számára egyértelművé vált, hogy a bioszféra további terhelése önnön létét veszé­lyezteti, számtalan jogszabály és nemzetközi szerződés szü­letett, melyek világosan kifeje­zik, hogy a környezetvédelem egyszersmind helyi és globá­lis feladat. Nem korlátozható nemzethatárok közé. Hazánk­ban az egyre növekvő mérték­ben jelentkező levegő-, víz-,' és talajszennyezés is sokkal nagyobb probléma annál, minthogy egyszerűen rezervá- lásokkal menthetnénk meg a természeti értékeket. (Folytatás a 4. oldalon) A hiteles tájékoztatás jegyében Újságíró-találkozó a MÚK székházában A közös szellemi égbolt a Kárpát-medencében itt fe­szül felettünk, de mi ez alatt az égbolt alatt még nem tudtunk összegyűlni. Egymás megismerését szol­gálja az a kétnapos tanács­kozás április 28-án és 29-én, melynek helyszíne a Magyar Újságírók Közössé­gének székháza lesz, s amelynek több mint félszáz erdélyi, felvidéki, kárpátal­jai és vajdasági magyar lap szerkesztői, írástudói lesz­nek a vendégei — tudtuk meg Kása Csabától, a MŰK elnökétől a tegnap délelőtt megtartott sajtótájé­koztatón. Olyan konfemcia lesz ez, melynek még nem volt előz­ménye Magyarországon — mondta az elnök, össze­gyűjtjük azokat az újság­írókat, akik eddig csak hír­ből ismerhették egymást, személyesen még nem talál­koztak, s akik az elmúlt 3—4 esztendőben a határon túl egy újfajta magyar sajtó megteremtésén fáradoztak, akik ugyanazt a küzdelmet folytatták az anyanyelv vé­delmében. (Folytatás a 3. oldalon) \ Csúcsderbi Vácott A hétvége sportműsorának egyik legnagyobb érdeklő­déssel várt labdarúgó-mérkő­zésére került sor Vácott. Ma 11 órai kezdettel, a bajnoki tabella második helyén álló Vác FC-Samsung stadionjá­ban vendégeskedik a negye­dik helyezett, de valameny- nyi honi futballklub közül a legnagyobb népszerűségnek örvendő Ferencváros. A „csúcsderbi” előtt Gallov Re­zsőtől, az OTSH elnökétől, a két együttes vezetőin át, a most debütáló játékosokig többen nyilatkoznak lapunk 15. oldalán az esélyekről. Csank János, illetve Nyilasi Tibor vezetőedző megadta a két csapat várható kezdő ti­zenegyének összeállítását is: Vác FC-Samsung: Há­mori — Kriska, Kasza, Hahri, Aranyos, — Nyilas, Miovecz, Víg, Romanek — Dzurák, Füle. Ferencváros: Szeiler — Hrutka —‘ Simon, Szekeres — Páling, Albert, Lipcsei, Lisztes, Keller — Zavad- szki, Balogh G. Lapunk 14. oldalán olvas­hatnak a vasárnapi Duna Mars Marathon futóverseny­ről és a solymári Pemü férfi kézilabda-csapatáról. Csengey Dénesre emlékezünk halálának harmadik év­fordulóján. írásunk a harmadik oldalon olvasható De miből, honnan, hogyan? Én vagyok az az állampolgár, egy a többmillió lehet­séges szavazó közül, aki bizony meg-meghallgatom a rádió, a televízió választási műsorait és beleolva­sok a napilapok e témájú tudósításaiba is. Már a kezdet kezdetén elhatároztam: megpróbálom mente­síteni magam az előítéletektől, tabula rását csinálok magamban, lássuk, meg tudnak-e győzni igazukról azok, akik ügy vélik, képesek lennének vezetni ezt az országot! Bevallom, meglehetősen nehezen értem meg az élő szóban előadott programokat, mert valami elké­pesztő mértékben eluralkodott a bürokrácia nyelve és a szakértők tobzódnak az idegen kifejezésekben. Mindez enyhén szólva is felébreszti bennem a gya­nút, hogy ahol nem világos az okfejtés, ott a gondo­lat is zavaros. Ettől függetlenül azonban azt érzéke­lem, hogy a különböző pártok többé-kevésbé sejtik, tudják, hogy milyen irányba is kellene menni, mit kellene tenni. Lett légyen szó a mezőgazdaságról, az iparról, az egészségügy, az oktatás fejlesztéséről, a nyugdíj értékének a megőrzéséről, a munkanélkü­liség mérsékléséről, szinte mindenről, ami az életün­ket, a mindennapjainkat meghatározza. A céllal te­hát általában mintha nem lenne hiba, még ha az gyakran — némely esetében — számomra vitatható is. Az engem meggyőzni kívánók többnyire látják a felhőkbe nyúló hegycsúcsot és szavakba is öntik, hogy hová kell, kellene fel- vagy eljutni. Mi több, es­küsznek is rá, hogy engem az állampolgárt, a vá­lasztót előbb vagy utóbb el is juttatnak oda. Ezekből az ígéretekből, programokból azonban — mindin­kább megerősödik bennem — egyvalami hiányzik; mégpedig a válasz arra, hogy miből és hogyan, mi­lyen eszközökkel, milyen úton-módon kívánják való­ra váltani a szebbnél szebb célokat. A kormánypár­tok az elmúlt négy esztendőben még csak-csak letet­tek az asztalra valamit, amíg most lehet — s illene tárgyilagosan — értékelni, vagy megkérdőjelezni egyaránt. Egy-egy cél eléréséhez azonban kevés megmutatni a hegycsúcsot, a jövő lakályosabb épü­letéhez a tervrajz kevés. Legalábbis turistajelzés és felszerelés, tégla, cement, mész szükségeltetik. Meg sok más egyéb. De mindezt miből, honnan, ho­gyan? Ha lehetne erre választ adni, egy kicsit konk­rétabban, uraim. Deregán Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents