Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-22 / 93. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. ÁPRILIS 22. PÉNTEK 9 Beszélgetés Szentgyörgyvölgyi Péterrel, a főváros köztársasági megbízottjával Miről hallgatnak Demszky Gábor ék? A hazai sajtó nagy része által eddig elhallgatott, döbbenetes erejű tényekre derült fény annak a beszélgetésnek a során, amelyet Szentgyörgyvölgyi Péter fővárosi köztársasági megbízottal folytattunk Váci utcai hivatalában. — A fővárosi köztársasági megbízottnak, illetve a hivatalának, melyek a legfontosabb feladatai? — Hadd kezdjem egy kis történeti áttekintéssel, hogy világos legyen: miért van szükség köztársasági megbízottra. A régi magyar közigazgatásban a vármegyerendszer már nagyon sok önkormányzati elemet hordozott magában. Ez teljes egészében megszűnt 1950-ben, amikor átvettük — át kellett vennünk — a szovjet típusú tanácsrendszert, ami az önkormányzatiságnak a csíráival sem rendelkezett, hiszen felülről lefelé építkezett és az egypártrendszer végrehajtója volt járási, illetve községi szintig. Ez az önkormányzati törvény elfogadásával napjainkra teljesen megfordult. Az önkormányzati elem visszatért, de nem annak a folytatásaként, ami évszázadokon át működött Magyarországon, hanem a torz tanácsrendszer ellenhatásaként. — Ez netán azt jelenti, hogy mára átestünk a ló másik oldalára? — Ez azt jelenti, hogy kimondták: minden település azonos alapjogokkal rendelkezik az önkormányzatiság terén. Például egy szabolcsi kisközség ugyanolyan alapjogokkal, mint Budapest székesfőváros. Vagyis a több mint háromezer önkormányzat a saját területén az ottlakók számára kötelező érvényű és végrehajtható rendeleteket alkot. — Egy jál működő' demokráciában ez így van rendjén. Nemde? — Természetesen, amennyiben ezek a helyi rendeletek nem ütköznek magasabb jogszabályokkal (törvénnyel, rendelettel). Ha ugyanis sok törvénybe ütköző, jogilag kifogásolható határozat születik ezeken a szinteken, akkor az előbb-utóbb zűrzavarhoz vezet. — Évente körülbelül hány ön- kormányzati rendelet születik? — A kisközségekben viszonylag kevés, a városokban természetesen jóval több. A fővárosban ösz- szesen tizennégy-tizenötezer egy évben, vagyis ennyit kell felülvizsgálnunk és ez az egyik legfontosabb feladatunk. — Elegen vannak rá? — A munkatársaink sokszor emberfeletti munkát végeznek, mert nemcsak az önkormányzatok képviselő-testületeinek a határozatait és a rendeletéit kell felülvizsgálni, hanem azok bizottságaiét is, mivel átruházott hatáskörben ők is jogosultak a döntéshozatalra. A törvényességi ellenőrző osztályaink tehát nem unatkoznak. — Hogyan értesülnek a meghozott döntésekről? — Az önkormányzatoknak nyolc napon belül meg kell küldeniük részünkre a testületi ülések jegyzőkönyveit. Ezt gyakran késve teszik meg, ami jogszabályba ütközik és nemegyszer ez is a törvényességi észrevétel alapjául szolgál. • — Mit tesznek, ha jogsértő' határozatra bukkannak? — Úgynevezett törvényességi észrevételt teszünk az önkormányzat felé és kérjük a kifogásolt határozat megszüntetését. Ezt azután vagy elfogadják, vagy nem. Ha nem fogadják el, akkor a bírósághoz fordulunk. Rendelet esetében az Alkotmánybírósághoz, határozat esetében az illetékes rendes bírósághoz. A törvényességi ellenőrzési ügykör az elsődleges és legnagyobb munkája a köztársasági megbízott hivatalának. Ezenkívül másodfokú hatósági jogkört gyakorolunk azokban az esetekben, ahol az első fok a jegyző, vagyis a korábbi tanácsi szisztémát tekintve, amit egy kerületi tanács szak- igazgatási szerve első fokon határozott, azt másodfokon a fővárosi tanács szakigazgatási szerve bírálta el, és most mi jelentjük ezt a másodfokot. Régebben nem volt további jogorvoslati lehetőség, míg most a mi határozatunkkal szemben a bírósághoz lehet fordulni. Ez az állampolgári érdekek védelme szempontjából kedvező. További nagy feladatunk a koordinációs feladatkör, ami rendkívüli helyzetekben — például árvizek esetén — a különféle szervek együttműködésének az elősegítését jelenti. — A főváros az önkormányzati munka szempontjából nyilván nem hasonlítható más településekhez, már csak a méretei miatt sem. — A főváros esetében külön kell választani a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat. Előbbinek vannak olyan feladatai, amelyek nem ruházhatók át a kerületekre, hiszen az úthálózat, a víz-, a villany-, a csatornahálózat és a többi nem darabolhatok huszonkét részre, de ugyanez elmondható a jelentős kulturális szolgáltatások egy részéről is. Ugyanakkor komoly eltérések figyelhetők meg a kerületi ön- kormányzatok tevékenységében. A tipikusan belvárosi kerületekben például rosszabb az önkormányzati képviselő-testületek munkája, mint a külvárosi kerületekben. — Vajon miért? — Egyszerűen azért, mert a külső kerületek vidéki jellegűek, s a szomszédok, egy-egy környék la- kói'ismerik egymást és a lökápatri- óta szemlélet, a közösségi érdek könnyen a pártérdekek fölé kerekedik, ami megkönnyíti a testületi munkát, a döntéshozatalt. A belvárosi önkormányzatokban ezzel szemben gyakran a személyeskedésig menő kemény pártcsatározás folyik, így azután keveset törődnek az adott városrésszel, ami kiolvasható a jegyzőkönyvekből. És valóban érdemes elgondolkodni azon, hogy amikor emberek döntési, képviseleti jogot kapnak az állampolgárok akaratából és nevében, akkor miért nem viselkednek és dolgoznak e megbízatáshoz méltó módon. — Hasonlítsuk össze a fővárosban, illetve a vidéken hozott törvénysértő' önkormányzati döntéseket, pontosabban azokat, amelyek miatt önöknek pereskedniük kellett. — Ha az önkormányzatok ellen benyújtott kereseteink számát az országban száz százaléknak vesz- szük, akkor kilencvenöt százalék esik a fővárosra, és csak öt százalék a vidékre. Mint már említettem, első lépésként törvényességi észrevételt teszünk a képviselő-testületek felé, hogy a nem megfelelő határozatot, rendeletet szüntessék meg. Ha a testület ez elől elzárkózik, akkor fordulunk a bírósághoz. Statisztikailag kimutatható bizonyos fejlődés az elmúlt három évben. Az első esztendőben — 1991-ben — háromezer-háromszáz észrevételt tettünk, a következőben kétezret, a rákövetkezőben, vagyis tavaly, már csak ezernégyszázat. Ebből arra lehet következtetni, hogy a képviselőtestületek mégiscsak okultak a korábbi hibáikból, vagyis a munkájuk mindjobban közelít a törvényességhez. De a tizennégy-tizenötezres számhoz képest még mindig tízszázalékos a helytelen döntések aránya. — A peres ügyekben mutatkozó hatalmas arányú eltérés a főváros és a vidék között azzal is összefügg, hogy a vidéki önkormányzatok már a köztársasági megbízott észrevételére eleget tesznek a törvényességnek? — Pontosan ebből adódik.-A vidéki önkormányzat rendszerint azt mondja: köszönjük az észrevételt, tanuló önkormányzat vagyunk és ha ez a lépésünk törvénysértő volt, máris megszüntetjük a határozatunkat. Nem úgy a fővárosban. A fővárosi önkormányzatnál még nem tudtam úgy törvényességi észrevételt tenni, hogy ne mondták volna: ennek politikai vetülete van, ezért nem fogadjuk el. Holott éppen attól lett politikai vetülete a dolognak, hogy egy szakmai érvelésre azt mondták, hogy politikai vetülete van. — Az elmúlt három évben hány perük volt? — Összesen 1789 kereset lett benyújtva a fővárosi önkormányzatok ellen, amibőr jó néhány még nincs letárgyalva. A megnyert perek száma 437. Négyszáz- hetvenhárom esetben végzéssel szüntette meg a bíróság a pert úgy, hogy megállapította a törvénysértést és csak azért nem helyezte hatályon kívül az önkormányzati döntést, mert az eltelt idő miatt ennek már nem volt értelme. Körülbelül négyszáz esetben azért vontuk vissza a keresetet, mert időközben az önkormányzat mégiscsak elismerte a hibát, illetve rádöbbent, hogy nem nyerhet. Az említett négyszázharminchét megnyert perünkből, ahol a bíróság hatályon kívül helyezte az önkormányzati határozatot, vagy rendeletet, kettőszázhatban a fővárosi önkormányzatot marasztalták el. — Ez rendkívül magas szám, és azt jeleni, hogy a Demszky Gábor nevével fémjelzett, SZDSZ és Fidesz többséggel irányított fővárosi önkormányzat hetenként 1,3 vesztes pert könyvelhet el önökkel szemben. Mivel magyarázható ez a megdöbbentő', és csak kevesek által ismert jelenség? —- Éppen azzal, hogy az önkormányzati választások során a parlamenti ellenzék pártjai jutottak hatalomra a fővárosban. Élsősor- ban az a párt, amely a „Tudjuk, merjük, tesszük” jegyében kívánta bizonyítani az alkalmasságát. Amikor kiderült, hogy nem is olyan egyszerű a bizonyítás, akkor arra hivatkoztak, hogy nincsenek megfelelő jogszabályok. Például nincs fővárosi törvény, nincsenek hatásköri törvények, vagyis ők tudnák, mernék, tennék, deltát nem lehet, mivel nincs jogszabályi háttér. Azután lett jogszabályi háttér és amikor továbbra sem voltak képesek bizonyítani, akkor jött az a kifogás, hogy mi jól csináljuk, de a köztársasági megbízott politikai okokból állítja, hogy nem csináljuk jól. Az adatok és a tények azonban nem hazudnak. A választópolgár szemszögéből nézve alighanem az a lényeg, hogy a fővárosban a választók' képviseletében végzett munka igen sok kívánnivalót hagy maga után, mert az önkormányzati jogokat gyakran törvénytelenül gyakorolják. — A pártok készülnek a választásokra, így azok a neoliberális pártok is, amelyek ma a fővárosi önkormányzatokban döntő' többségben vannak. E pártok felelős önkormányzati vezetői, tisztségviselői 1789 esetből egyetlenegyszer sem fogadták el az önök törvényességi észrevételét, hanem perre vitték az ügyeket. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem tűrték maguk felett az ellenőrzést. Mi ennek a politikai tanulsága most, a választások előestéjén? — A hibák beismerése, a belőlük való okulás helyett ezek a pártok a politikai támadásra történő hivatkozás, a jogi és a politikai csatározás útjára léptek. Mi következik ebből, s hogyan viselkednének ezek az önkormányzatok, ha az ellenzék a kormányzati hatalmat is megszerezné? Ezzel kapcsolatban nem bocsátkozhatom jóslásokba, mert úgy tűnne, mintha valamilyen pártos elfogultságból tenném. A logikus következtetés a választópolgár dolga. — Mégiscsak világraszóló botrány, hogy egy hatalmas európai főváros önkormányzata ekkora hibaszázalékkal és ilyen mentalitással dolgozik. Vajon ez a tény miért nem kapott kellő' publicitást? — Kilencvenkettőben még elhangzott a tévében, hogy a köztársasági megbízott ugyan százával bocsátja ki a törvényességi észrevételeket, de ezek egyrészt formai jellegűek, másrészt politikai indít- tatásúak. Ami a formai jelleget illeti, talán a házasságkötéssel együttjáró formaságokat hoznám fel példaként. Bizonyos alaki kellékek ugyanis ott sem nélkülözhetők. Anyakönyvvezető, tanúk, menyasszony, vagy vőlegény nélkül sajnos nincs esküvő. Miért nincs kellő publicitás? Ezt nem tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Az ellenzékiek is gyakran hangoztatják ezt, és igazat kell adnom nekik, mert szerintem sincs. De nem úgy, ahogy ők gondolják, hanem épp fordítva. Mivel ők uralják a sajtó nagy részét, csak abból lesz hír, aminek szerintük hírértéke van. Márpedig a jelek szerint az említett kérdéskört nem tekintik hírértékűnek. — Elképzelhető', hogy a köztársasági megbízott szálka az ellenzéki önkormányzati vezetés szemében ? — Sajnos igen. Nem szívesen mondom ki, de a köztársasági megbízott a főpolgármesterrel szemben mintegy felülrendelt szerepben van, amit az ellenzéki részről tapasztalható hatalmi törekvés nem képes elviselni. Ezt tükrözték azok a viták, amelyekből kiderült, hogy nem tűrnek meg semmiféle kontrollt. Ha ilyen marad a fővárosi önkormányzati, illetve a köztársasági megbízotti rendszer, akkor mindig lesznek ellentétek, még akkor is, ha a vezetők történetesen azonos pártállásúak. Szükség van a változtatásra, elsősorban a fővárosi önkormányzati rendszeren belül. Nem szerencsés például a főváros és a kerületi önkormányzatok közötti rivalizálás. A köztársasági megbízott jogosítványait is bővíteni kellene, mert előfordulhat, hogy egy törvénysértő határozat akár egy éven keresztül is hatályban van, és az állampolgár kénytelen betartani, mert a köztársasági megbízottnak a bírósági döntésig nincs joga azt felfüggeszteni. Miként nem hozhatunk szankciót akkor sem, ha a jegyzőkönyveket késedelmesen küldik. — Ellenő'rzik az önkormányzatok gazdálkodását? — Mi nem. A számvevőszék megtehetné, de egyrészt a létszáma ehhez kevés, másrészt nincs lehetősége a szankciókra. Törvényességi ellenőrzési munkánk során nap mint nap észleljük a szabálytalanságok egy részét, de nem tehetünk semmit. Jó lenne, ha gazdasági ellenőrzést is végezhetne a köztársasági megbízott. Ne feledjük, hogy óriási, többezer milliós vagyona van a fővárosi önkormányzatnak. Készült már egy vagyonleltár, de az igazi felmérés még mindig várat magára. Az egykori fővárosi tanács dolgozóinak a létszáma 1990 augusztusában nagyjából ezer fő volt. Mi a feladatok 33 százalékát vettük át, s ezeket háromszázharminc ember helyett százharminccal látjuk el. Ugyanakkor a fővárosi ön- kormányzat létszáma 1600-ra emelkedett, ahelyett, hogy csökkent volna, s a fizetések is 25 százalékkal magasabbak, mint nálunk. Rengeteg dologgal foglalkoznak — külügyi kapcsolatok és egyebek — amire nincs feladatuk és hatáskörük. — Vagyis miközben költségvetési kérdésekben — például a régi bérházak fenntartása — a kormányzatra mutogatnak, önmagukkal szemben már korántsem szűkmarkúak? — Csupán egyetlen adat: a fővárosi önkormányzatnál a képviselők átlagilletménye százötezer- háromszáz forint. A fizetést ezenkívül kapják a munkahelyeiken, hiszen ez nem főállású képviselőség. Bánó Attila
