Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-21 / 92. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 21., CSÜTÖRTÖK Van-e nyugvópont a... deszkákon? Beszélgetés Ablonczy Lászlóval, a Nemzeti Színház igazgatójával Zimándy Ignác-emléknapok Múlt és jövő határán — Ha most, kinevezésének meghosszabbítása alkalmából visszatekint a Nemzeti Színház igazgatója az elmúlt időszakra, e pillanatnyi nyugvóponton, hogyan látja intézménye helyzetét? — Talán az elmúlt három évben sikerült felvázolni törekvéseink irányát. Elkezdtük klasszikusaink színpadra állítását; a Bánk bán, a Tragédia bemutatója mellett olyan kortárs remekművet is a Nemzeti műsorába illesztettünk, mint Örkény István Tóték-yd. A magyar drámaírók sorában hét új művet avatunk. Shakespeare-repertoárunkban a Szenti- vánéji álom túl van a 75. előadáson, reméljük, hogy a Hamlet is hasonló sikert ér el Szakácsi Sándorral a főszerepben. Műfaji változatosságban is tágítottuk a horizontot, hiszen a világhírű operaénekes, Gulyás Dénes szerkesztésében, havonta koncerteket rendezünk a Re- fektóriumban, melynek igényességét például Ránki Dezső és a Keller-vonósnégyes is jelzi. A János vitéz bemutatójával, illetve a Kőműves Kelemennel arculatunk határait próbáltuk tágítani, gazdagítani zenés és táncos műfajjal. Sokan jöttek hozzánk rendezni magyarok és nem magyarok. Változó eredményt hozott munkájuk; s hogy szakmailag mit adtak a társulatnak, azt még nem is látjuk igazán. Színészek fejlődéséről is beszámolhatok. A korábban csaknem statisztának ítélt Végh Péter ma a színház vezető művésze; s új nevek is jelentik ma már a Nemzeti fiatal és középgenerációját. Varga Mária, Juhász Judit, DrahoHáromnapos gyulai rendezvénysorozat kezdődik holnap, április 22-én Csíkszeredán: a hét végén a székely városban vendégeskedik Gyula hetventa- gú művészeti és önkormányzati küldöttsége. A békésiek székelyföldi testvérvárosában a három nap során fellép egyebek közt az Erkel Vegyeskar, a gyulaiak jazzbalett-csoportja, s kiállításon mutatkoznak be a szeredaiakta Andrea, Bartal Zsuzsa, Sörös Sándor, Tóth Sándor, Szilágyi Tibor, Őze Áron, Keresztes Sándor, Szakácsi Sándor, Bács Ferenc, Kozák András az elmúlt három , évben lett a Nemzeti tagja; s Rubold Ödön, Götz Anna is mostanra vált igazán vezető művésszé. A társulat építése persze sosem fejeződhet be. Az élet természetes rendje, hogy művészek jönnek és mennek, miközben az együttesnek a kiegyensúlyozottságot kell mutatnia. Föltétien meghatározó volt Sík Ferenc főrendező és Iglódi István munkája mellett, hogy olyan kitűnő személyek is kapcsolódtak munkánkhoz, mint Páskándi Géza, aki irodalmi tanácsosként kiváló szellemi társunk volt. Gazdasági rendünket Pollák Magdikénak köszönhetően sikerült tartani. — Az előadások mögött, tudjuk, nagy és láthatatlan küzdelmek feszülnek. Ha ezekről megtudhatnánk valamit. .. — Ebben a zaklatott világban kinek-kinek az egyéni életét is figyelembe kell vennünk. Németh Antal mondhatta Bajor Gizinek, havi 2500 pengős fizetésére; „kérem, ne menjen filmezni, mert a színházban szükség van önre”. Ha ma egy kiváló művészünk milliós nagyságrendű filmszerephez jut, emberi kötelességünk és művészi kénytelen- ségünk, hogy a műsor átszervezése árán is elengedjük, mert ezzel egzisztenciális gondján segítünk. Korábban a szerepkiírás szentség volt; a mai átmenetben sokszor a kölcsönös érdekeket nak a gyulai művelődési központ képzőművészeti és díszítőművészeti szakkörei. Csíkszereda és Gyula közt az 1989-es romániai forradalmat követően alakult ki jó kapcsolat, s a két testvérváros tavaly már megrendezte a másik várost bemutató eseménysorozatot. A mostani Csíkszeredái gyulai napokat is a csíkiak gyulai viszontlátogatása fogja követni. Hamlet: Kállai Ferenc is tisztázni kell. Később talán majd beáll egy művészi és professzionalista viszony, amikor a színház vezetője minden mulasztást komoly anyagiak elvonásával büntethet, mert lesz miből megvonni. — A Nemzeti Színház sokat utazik határon túlra, és végre hozzánk is jöhetnek a szomszédos magyar és nem magyar nyelvű színházak. Elégedett ezzel az eredménynyel? — Igen, de ma már ebben semmi rendkívüli sincs, Sepsiszentgyörgytől Pozsonyig és Bécsen át Párizsig megyünk magyarokhoz, hisz ők is a Nemzeti Színház közönségéhez tartoznak. Évente 12-16 ezer néző látja előadásainkat a határon túl — ez annyit jelent, mintha a Wesselényi utcai nagyszínházban egy hónapon át telt házzal játszanánk. De hozzánk is utaznak, gyarapodott közönségünk az országon belül is. A Nemzeti Alapítvány jóvoltából például tavaly csaknem 17 ezer fiatal látogatott a színházba, az ország falvaiből, településeiről érkeztek, Pest megyéből is sok kisdiák látta előadásainkat. Olyan iskolások, akik eddig nem csak a színházban, de Budapesten sem jártak. Kapcsolatainkat más népek Nemzeti Színházaival is komolyan vesszük. Kis nép vagyunk; megmaradásunk azon is múlik, menynyire értetjük meg magunkat szomszédainkkal. Hogy talán a trianoni döntés miatti rossz lelki ismeretük, mai gyanakvásaikat fel tudjuk oldani... A bartóki és a Németh László-i magatartást a Nemzeti Színház mindennapi # Zsuzsa Dawsn Szilágyi, Miamiban élő festőművész munkáiból összeállított kiállítás nyílik a Szentendrei Aktív Art Művészeti Galériában holnap, 18 órakor. A tárlatot dr. Chikán Bálint művészettörténész vezeti be. A művésznőt az 1956-os forradalomban vállalt aktív szerepe kényszerítette disszidálásra, s vezérelte a tengerentúlra, ahol kiváló csendéletfestőként vált ismertté — Zsu- Zsa művésznéven. Ezeket a gyakorlatában igyekszünk megvalósítani. Ezért rendeztük tavaly a kelet-közép-eu- rópai nemzeti színházak vezetőinek tanácskozását; játszottunk szerb drámát, hívtunk meg lengyel rendezőt, s mutattuk be a szlovák díszlet-jelmeztervezők munkáit. — Bizonyára voltak nehéz pillanatai... — Sejtetésszerű kérdésére válaszolva talán csalódást okozok. Feltételezem, arra godol, amit Márai Sándor így fogalmazott: „Igénytelenség erkölcsi és szellemi magatartásban. Ennek következménye: pökhendi és szemérmetlen ököl- jog" társadalmi és kulturális kérdésekben. A Márai jelezte világhoz az elmúlt évtizedekben hozzászoktam. Komoly és lényegre mutató vitákra korábban a politikai szorítottság okán sokszor nem volt mód; noha a jó ízlés nevében bizonyos kereteket is szabott egymás vélekedésének. Ha előfordul, hogy elvek és belső tartás híján teljes szétesettségben, jobbára politikai sandaság- gal malomalji stílus uralkodik — ezekkel nincs is mit kezdeni, tanulmányozzuk az indítékokat... Ami nehézséget jelent: folyamatosan, nagy türelemmel, megértéssel kell kezelni számos olyan momentumot, amely az esti előadáshoz vezeti a színészt és ezt a színház nevű üzemet. Hogy kinek- kinek az ambíciója összehangolódjon a nagyobb érdekkel a Színház szellemépítő mivoltával. Egyre inkább tapasztalom: bármi feszültséget és kényelmetlenséget okoz is az igazság, képviseletének egyetlen módja van: hogy a Nemzeti hivatását betöltse, őszintén kell szembesülni a gondokkal. Nem politikai nézőpontból, hanem személyes és művészi értelemben. Nyugvóponton vagyunk — említette beszélgetésünk elején. Azt válaszolhatom erre; sohasem emyedhe- tünk el — ez a színház örök természete. Melyre 100 évvel ezelőtt elhunyt kiválóságunk, Paulay Ede mondotta: „A megállapodás is hanyatlás. ” S mi felfelé igyekszünk. korai munkáit több galéria, műgyűjtemény, áruházlánc, művészeti társaság mutatta be Washington és Carolina államban, Torontóban, Kanadában, a magyarországi Art Expón stb. Az utóbbi időben mint művészetoktató ért el jelentős szakmai sikereket. Zsuzsa Szilágyi arra törekszik, hogy az emberek pontosan érezzék vásznainak üzenetét, ábrázoljon bár éhező művészt vagy egy boldog öregembert. (b) Zimándy Ignác emlékének adózva került sor — mint arról hírt adtunk — a törökbálinti általános iskolában arra kétnapos rendezvénysorozatra, melynek hétfőn délután a népszerű Uborka tévéműsor kedves, csipkelődő humorú alkotógárdája volt a vendége. A gyönyörűen felújított, patinás, barokk épület történetéről, mely most a törökbálinti általános iskola otthona, Kólya Dániel igazgató elmondta: Zi- mándy az iskola névadója, a falu plébánosa volt, 1866—1900-ig. Ő építette az iskolát a saját vagyonából a múlt század kilencvenes éveinek végén. Akkoriban irgalmas nővérek működtek itt, árvaház volt! Az évszázad pusztításai nyomán ez az épület is megrongálódott, újjáépítésére az önkormányzat 120 millió forintos támogatásával kerülhetett sor. Kólya Dániel irányítása alatt az eltelt négy esztendőben az intézmény mintaiskolává nőtte ki magát, a barokk templomot eredeti szépségébe visszaállították. A padlásteret beépítették, itt ma jól felszerelt irodák működnek. A folyosók, tantermek ragyogó fehérek, s ami igazi kuriózum, a toalettek csempézettek. Az iskolában mindenütt a tisztaság és fegyelem jelei láthatók, ami korántsem jelent ridegséget, vasfegyelmet, mindinkább a viselkedéskultúra otthonra /találását. A díszterem, mely akusztikájáról híres, állandó hangversenyek színtere. A Főnix Stúdió rendszeresen itt tartja lemezfelvételeit, kóruspódium felvételekre is gyakran kerül sor. A Zimándy Ignác Általános Iskola, a falu sváb hagyományaival is számot vetve, a szintén körülbelül tízezres lakosú Süßen egyik iskolájával teremtett testvérkapcsolatot, melynek folyománya az a gazdasági természeti segítségnyújtás is, amit Zeis József úr kezdeményezett: egyesületet hozott létre a német városkában a törökbálinti iskola támogatása céljából. Az anyagiakon túl értékes az az évente megismétlődő tanár-diák csereakció, melynek keretében tavasszal tizenöt gyerek és négy tanár érkezik Süßenböl a hazai családokhoz, ősszel. pedig ugyanaz a tizenöt gyerek és négy felnőtt tölt el egy hetet Süßenben, akik a német gyerekeket otthonukban vendégül látták, ezáltal lehetőséget teremtve a német nyelv hatékonyabb elsajátítására, egymás kultúrájának megismerésére. Minthogy az 1946-ban kitelepített svábok közül többen hazatértek, hazatekingetnek — ahogy az igazgató úr fogalmazott, az 524 diákot foglalkoztató iskolában magasabb óraszámban folyik a német nyelv oktatása. A Zimándy-napok rendezvényei roppant színesek, szerteágazóak, a gyerekek sok irányú képzését, képességeit hivatottak fejleszteni. A reggeli koszorúzást követően sor került itt sportversenyre, szellemi vetélkedőre, videózásra, játékos nyelvi vetélkedőre, főző-terítő versenyre, zenehallgatásra, KRESZ-vetélkedőre, kerékpárversenyre, tanár—- diák kosárlabda-viadalra, aszfaltrajzversenyre hogy csak a legizgalmasabbakat lajstromozzuk. S feltehetően nagy örömujjongás övezte, mint ahogy a hétfő délutáni „Uborka” stábjának, bábuinak vendégszereplését is. Zajos tetszésnyilvánítások, lelkesült tolongás, zsibongó csicsergés üdvözölte a Tónió alias Tóth Antal készítette portrékat. Kíméletlen „le- leplezettségükben” sorakoztak itt a közéleti személyiségek, a hazai és külföldi sztárok karikírozott másai, melyek bennünk, felnőttekben — ha csak ideig-óráig is — feszültséget oldani, a most felcse- peredőkben pedig derűt sugározni — osztatlan sikerrel voltak jelen. Balázs Adina Bessenyei Ferenc és Moór Marianna a Liliomfi-ban Gyulai napok Csíkszeredán Zsu-Zsa Szentendrén V Ónody Éva Kudlik Julia és Antal Imre (Tonio alias Tóth Antal karikatúrája)
