Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-20 / 91. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. APRIUS 20., SZERDA Haleszi hétköznapok Vetnek, ültetnek a futóhomokon Tápiószólőst más néven úgy tartják számon: Halesz. A Jászságból, Nagykunságból, no meg a környékről, főleg Pándról sok szegényember vándorolt szerencsét próbálni erre a buckás, terméketlennek tűnő futóhomokra. Ok, miután megforgatták a homokot, elültették bele a szőlőt, gyümölcsfát, s állítólag azt mondták: „ha lesz lesz, ha nem lesz, nem lesz”. Lett. így termett itt hamarosan messzi piacokon népszerű szőlő, alma, barack. S közben felcseperedett egy új falu, amelynek a kezét akkor még a szomszédos település, Tápiószele fogta. \ A szőlősi Héjjá János műhelyében készülnek a legszebb menyasszonyruhák Vimola Károly felvételei A Szelétől való leválás, önállósodás egyik nagy tekintélyű haleszi főszereplője Soós Mihály bácsi volt. Ot már hiába kerestem, mondaná el a szőlősiek által szinte történelem leckeként betéve tudott egykori „függetlenedési” küzdelmeket. Mihály bácsi másfél-két hónapja —- közel a ki- lencvenhez — meghalt. Elválás Szelétől Szerencsére a tavaly először kiadott Szőlősi Kalendárium megörökítette emlékeit a korabeli időkről. Ebből idézünk: „Sokkal több baj volt akkor, mint most. Ha jött a Szabó kisbíró dobolni, mást se hallottunk, csak azt, hogy vigyük a földadót, meg a boradót Tápiószelére. Mi haleszi- ek ezt nehezen viseltük, lázongtunk. Ennek leszerelésére létrehoztak itt egy kirendeltséget, majd kiválasztottak engem, a mezítlábas hale- szit a százholdas szelei gazdák közé képviselőnek. Gondolták, így nem feszegetem tovább az elválást. Ám a háború félbeszakította önállósodási törekvéseinket, utána azonban rögtön folytattuk. Volt az a Házi Árpád, a megyei alispán, aki támogatott bennünket. Egyszer csak Szelére kellett mennünk nyolcunknak, tízünknek. Ott vártak a szelei képviselők, köztük Rakitóczki Jancsi, akinek a szelei állomás mellett volt a kocsmája. Azt mondta fennhangon: mit akartok ti, elválni? Azután meg halottaitokat tizenkét kilométerre hurcolni?! Lesz nekünk is saját temetőnk, templomunk! — válaszoltam hasonlóképpen. Szavaztunk, elváltunk. Megvettünk Sőregen egy kastélyt és ki-ki ökrösszekérrel, lovasfogattal hordta át a bontott téglát, hogy felépítsük a községházát.” Azt már Kézér János tanártól, helytörténésztől, a helyi közélet egyik motorjától tudtam meg, hogy az épületet Szabó Sándor tervezte. Az építészt Pestről internálták ide a Rákosi- korszak kezdetén. Csodák csodája, hogy abban az időszakban a halesziak református templom felépítésére is kaptak engedélyt, miután panaszkodtak a néprajzos Ortutay Gyulának, hogy nincs torony a most született Tápiószőlősön. S milyen falu az, amelyiknek tornya sincs?! Napjaink vitái Lett hát templom és torony is Haleszban. Az új közigazgatási egység nem mindig egyenletesen, de főleg az utóbbi időkben szépen gyarapodott, fejlődött s ma éli az alföldi falvak megszokott ünnepeit, hétköznapjait. Megszokott, mondhatja ezt a felületesen szemlélődő kívülálló, ugyancsak megszokásból. Mert a valóság más: a rendszer- váltással együtt járó nagy átalakulás mindenütt felvet, felszínre hoz sajátos, izgalmas ügyeket, problémákat. Amelyek országosan hasonlítanak egymáshoz, mégis mindegyik különböző, hisz nem ugyanazok az emberek vesznek részt benne itt, mint ott. Mellesleg ki-ki sokféleképpen éri meg a változást, mások az előzmények, a következmények. Napjaink tápiószőlősi helyi közéletének feltűnő sajátossága, hogy itt két helyi újság jelenik meg rendszeresen, míg másutt egy sem. Haleszban két gazdakör működik, míg sok faluban egyet sem tudtak alakítani a gazdák. Ráadásul nem egyformán, nem ugyanarról beszélnek: mást ír a „Ha-lesz” című híradó, mint a „Mi újság Tápiószőlősön?" elnevezésű önkormányzati tájékoztató. Ha rivalizálnak, akkor egymást gyengítik, vagy — ellenkezőleg — egymást segítik a helyi közélet szereplői? Egyáltalán kettősségről van-e szó, vagy csak ez a látszat, s a falu közvéleménye korántsem megosztott?! — Én mind a két újságot megveszem — válaszolt érdeklődésemre a falu főutcáján egy 70 év körüli nénike. — Az egyikben leírják a komoly dolgokat, mit határoztak a képviselők, hogy áll a falu. A másikban meg kritizálnak, odamondanak nekik! — Kezd már lehiggadni az „ellenzék” — vélekedett az ABC egyik vezetője. — Már nem olyan indulatosak, mint két-három évvel ezelőtt. — Engem nem érdekel a politika, se a helyi, se az országos — jelentette ki egy középkorú férfi. Az idézett válaszok tapasztalatom szerint többek véleményét is kifejezik. Mit mond erre Némedi Endre, a helyi kisgazdák vezetője, az „ellenzéki” újság egyik szerkesztője, az „ellenlábas” gazdakör alapítója? — Aki bizalmat kap, azt kritizálhatják is. Az pedig kétségtelen, hogy nem ránk szavaztak a halesziak a választáskor, a függetlenek túlgyőzték magukat. Hogyne imánk le saját újságunkban a képviselő-testülettel szembeni véleményünket, amikor az egyetlen „másként gondolkodó”, közülünk való képviselő sem bírta azt a klímát, s kilépett a testületből?! így aztán nincs igazi kontroll, amolyan „betartásos demokrácia” alakult ki nálunk, együttműködés helyett. Hogy erről mi tehetünk, mert nem tudtuk megszerezni a lakosok támogatását? Van benne valami, de a másik oldal miért nem vesz rólunk tudomást? Jó ez a Szőlősi Kalendárium, de egyoldalú a szerkesztése, tőlünk nem kértek anyagot, pedig gondolataink színesítették volna... Mi sok dologban nem értünk egyet a helyi hatalommal. Nem vitatjuk például Házi Árpád érdemeit a község önállóságának megszerzésében, de ő mégiscsak Rákosi hírhedt belügyminisztere volt. Nem szerencsés, hogy még mindig 6 az iskolánk névadója. A fontos döntéseket kevesen hozzák, hisz többen lemondtak a testületből, vagy nem járnak el az ülésekre. Mi állítpttuk, Gonda János bácsi faragta a második világhábo- ,rús kopjafát. Az avatását magunk szerveztük, Für Lajos jött el, mondott beszédet. Honvédelmi miniszter még nem járt Tápiószőlősön, mégsem foglalkozott vele megfelelően az önkormányzat. Jó, igaz, hogy talán mi sem kértünk közreműködést, hisz mi akartuk megcsinálni, megmutatni... Az ellen-gazdakört a pályázatok miatt ők alakították, pedig jöhettek volna hozzánk is. Noha nem úgy működünk mi sem, hogy vonzók lennénk... Nincs kettősség — Én és képviselő-társaim nem érzünk kettősséget, a szőlősiek elfogadnak bennünket a falu gazdáiként. Úgy gondolom, hogy az eredmények igazolják: amire megválasztottak bennünket, annak megfelelünk. Megfontoltan hozzuk döntéseinket, az utcanevek és az iskolai névadó kérdésében például kikértük a lakosság véleményét, ennek alapján nem változtattunk Ilyen szempontból falun maradandóbbak az értékek: nem funkciók alapján ítéltek se régen, se most, mert itt jól ismerik egymást az emberek Tápiószőlősön ez a mérce, s nem az, hogy ki milyen lovon ül! Az úgynevezett ellenzék — noha A falusi turizmus munkahelyeket teremthetne — vélekedik Veres Mihály polgármester a felújított községháza előtt tudtommal alig vannak néhá- nyan — konstruktív véleményére ennek ellenére a falu érdekében azért számítunk Abban például, hogy sikerüljön munkahelyeket létesíteni, a falusi turizmusban megtalálni azt a kitörési irányt, amelyik munkát, jövőt jelenthetne a szőlősieknek! Tudjuk, hogy nem fog ez menni egyik napról a másikra, de egyszer mégis csak el kell kezdeni! Miért maradna Szőlős poros kis alföldi falu?! — tette fel a kérdést indulatosan Veres Mihály polgármester. Ilyen, s ehhez hasonló vitákkal zajlanak manapság az említett haleszi ünnepek, hétköznapok. Tettenérhető ezekben egyfajta falusi nyakasság, konok kitartás — mindkét oldalról. Lehet, hogy a jászoktól, kunoktól örökölték a halesziak? A vita a falu érdekében természetes, hisz ettől (is) halad előre a világi Az átalakulásban veszekednek egymással a gazdák, ők és a téesz: akad hát dolga a falugazdász Tomanovics Lászlónak Versenyeznek a vevőkért a kereskedők. Hol van már az, amikor Haleszban mindössze három áfész-bolt működött, s látta el élelmiszerekkel, napi cikkekkel a falut! Ma huszonkét egység teszi ugyanezt! Láthatóan növekedik az egyéb vállalkozások száma is: a 311 -es műút melletti új benzinkutat a környék egyik legnagyobb vállalkozója építette. Több üzemet létesítettek errefelé. Tavasz lévén minden korábbinál nagyobb a nyüzsgés, mozgás a határban. Az újonnan bevándorolt és tősgyökeres tápió- szőlősiek művelik a homokot, mert tudják: ,Jia lesz-lesz.” Ha vetnek, ültetnek, akkor biztosan aratnak, szüretelnek is. Megtanulták az elődöktől. Tóth Ferenc Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A még ma is sokszor Ha- leszként emlegetett Tápió- szőlős önállósodása után évekig' magán hordozta a szétszórt tanyai jelleget. Katolikus templomát a húszas évek végén iskolaépületből alakították ki, református temploma — hosz-, szas utánjárás eredményeként — az ötvenes években épült. Ilyenformán Tá- piószőlősnek egy igazi, látványos „kincse” van, mint építmény, amelyik azonban egyelőre nem a falué. Ez a Bagolyvár, ami a 311 -es műúthoz közel, külterületen található meg. Az urasági kúriát Török József építtette a húszas években. Az emeletes, náddal fedett, holland típusú kúriát park, raktárépület és cselédházak veszik körül. Idős Veres Mihály tápiószőlősi nyugdíjastól hallottuk: „kommenciós cselédként, azaz az év minden áldott napján hétköznap és vasárnap egyfolytában szolgáltam a nagyságos úrnál 1937-től 1943-ig. En voltam a parádés kocsis. A kastélyban — mert mi így hívtuk — élénk élet folyt akkoriban, nem volt ilyen elhanyagolt mint most. Nevezték azt paptanyának is, merthogy az uraság a ceglédi evangélikus papnak volt a fia. Az ő leánytestvére Hollandiába ment férjhez, onnan hozták az épületet jellemző holland mintát.” Ismereteink szerint a Bagolyvárat 1986-ban műemlékké nyilvánították, mégis napjainkra környezetével együtt igen elhanyagolt állapotba került. A tulajdonos állami gazdaság többször meghidette eladását, ám a magas ár miatt eddig nem akadt rá vevő. Az épületeket nem használják, s így mindinkább tönkremennek. A kúriát kívülről az önkormányzat állagmegóvás céljából nemrégiben felújíttatta. Többre azonban a költségvetésből nem telik, pedig a tetőszerkezet is rossz állapotba került. Tá- piószőlős önkormányzata távlatilag itt szeretné megvalósítani a környékén tervezett idegenforgalom „lovas turizmus” központját. (tóth) A faluvégi mini-ABC-vel együtt a korábbi három áfészbolt helyett ma huszonkettő' kereskedelmi egység várja a haleszi vevőket Tények és adatok Tápiószóldsről Tápiószólős Budapesttől hetven, Ceglédtől tíz-tizenöt kilométerre fekszik a 4-es főutat keresztező 311-es műút mellett. A tipikusan egyutcás, hosszúra nyúlt falunak mintegy 1260 lakóház van, amiből 150-200 hétvégi ház, tanya. Az állandó lakosok száma közel 3 ezer, az aktív dolgozók 700-an lehetnek: kétharmaduk Ceglédre, Tápiószelére és a fővárosba ingázik, otthon csak a közintézmények, a tsz és egy kis varroda ad munkát. A községi önkormányzat költségvetése 1993-ban 72 millió forint volt. Az elmúlt években építettek háziorvosi rendelőt, szolgálati lakást, a nemrégen elkészült új iskola mellé tornacsarnokot. Felújították a fogorvosi rendelőt, védőnői tanácsadót, polgármesteri hivatalt, tűzoltószertárt, beindították heti egy alkalommal a gyermeko.vosi rendelést. Evenként ütemesen bővítik az ivóvízhálózatot, úthálózatot, közvilágítást. Vezetik a földgázt, amelyből több mint 400-an igényelnek. Telefont jövőre ígért a Matáv, szintén 400fölötti az igénylők száma. Tanulmány-, és kiviteli tervet készíttettek a szennyvíz és szemét gyűjtésére, elhelyezésére. Összehoztak egy távlati koncepciót a melegvizes kút körülötti üdülőövezet kiépítésére s a szomszédos öt községgel közösen kidolgoztatták a Tápió-völ- gyi önkormányzatok turisztikai koncepcióját. Tápiószőlősnek tavaly óta van saját zászlója, címere, kalendáriuma, kopjafája a második világháború halottainak.
