Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-19 / 90. szám
V^'yrPEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. ÁPRILIS 19., KEDD A Deutsche Bank Magyarországról A pénzpiaci megítélés jó A nagyfokú tőkebeáramlásnak köszönhetően Magyar- ország tavaly a folyó fizetési mérleg hiányát (3,5 milliárd dollár) és az esedékes adósságtörlesztést nehézség nélkül finanszírozta, sőt Budapest deviza- tartalékai még nőttek is. Az adósságmutatók nem kerültek kritikus zónába. Ebben az évben hasonló nagyságrendű fizetésimér- leg-hiány várható. Ugyanakkor problémákkal most sem kell számolnia, mivel az ország vonzó a külföldi befektetők számára, megítélése jó a nemzetközi pénzpiacon, és komoly devizatartalékai vannak — állapította meg az a jelentés, amelyet a Deutsche Bank készített Magyarország pénzügyi helyzetéről az MNB tervezett itáliai kötvénykibocsátása iránt érdeklődő potenciális olasz befektetők számára. Hosszú távon azonban Magyarország nehezen tudja kezelni fizetési mérleg ekkora hiányát, hacsak nem növeli ismét exportját, hogy az ország külső szereplésének eredménye egyensúlyba kerüljön a növekvő adósságszolgálati teherrel. Az export ösztönzésének' tehát a májusi választások után alakuló új kormány gazdasági prioritásai között is előkelő helyen kell szerepelnie. Miután több külső tényező kedvezőtlen, a tartós exportnövekedés 'elérése nem lesz könnyű feladat — hangsúlyozta a jelentés. Fejszével és rakétával Három izraelit súlyosan megsebesített tegnap Jeruzsálemben egy fejszével támadó palesztin — közölték a rendőrségen pontosítva a korábbi jelzést, amely lövésekről szólt. A támadókra, aki egy autóbuszmegállóban rontott rá a várakozókra, egy közelben lévő katona rálőtt, és súlyosan megsebesítette. Izraelt és Jeruzsálemet a hatóságok tizenkét napja lezárva tartják a megszállt területek lakossága elől. A hétfői merénylet Jeruzsálem megszállt keleti felében, Névé Jaakov kerületben történt. Az izraeli légierő tegnap légitámadást intézett a Hezbollah Iránbarát muzulmán szervezet egyik dél-libanoni bázisa ellen. Két izraeli vadászbombázó Szi- dóntól délkeletre kora délután négy rakétát lőtt ki, aminek következtében sűrű füstgomolyag keletkezett — írta az AFP. A libanoni rendőrség nem tudta megmondani, hogy voltak-e áldozatok. Percenként három lövedék Gorazde végveszélyben Az éjszakai nyugalom után tegnap reggel a szerb alakulatok ismét tüzérségi támadást intéztek Gorazde ellen. Minden 20 másodpercre jut egy lövedék, s találat érte a városi kórház tetejét — közölte Genfben Sylvana Foa, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szóvivője, miután rádiókapcsolaton keresztül értesült a gorazdei helyzetről. A bosznia ENSZ-erők parancsnoka szerint jelentős tömegkatasztrófa fenyegeti a muzulmán várost. Michael Rose tábornok a BBC- nek elmondta, hogy a boszniai szerbek a városon kívül vannak, de bármikor bejuthatnak Gorazdéba. A település ki van szolgáltatva a szerbek kénye-kedvének — tette hozzá. — Szomorú nap ez a világ számára. Az U.NPRO- FOR-t, s így a nemzetközi közösséget is arra használják, hogy a háborús célokat palástolják — hangsúlyozta Rose. A tábornok jelezte: az ENSZ-erők legfőbb feladata a körzetben most a sebesültek kitelepítése és az emberbaráti segélyek bejuttatása a városba. Mint mondta, a kimenekítési akció a boszniai szeb hatóságok tudtával történne. Alija Izetbegovic szerint „ha Gorazde elesik, akkor Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár kötelessége, hogy lemondjon”. A bosnyák elnök ezt az ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében fejtette ki. Ebben Izetbegovic azt írja. hogy „az elmúlt húsz napban furcsa játék folyik, amelyben a legnyilvánvalóbb dolgokat nem veszik észre. Az úgynevezett biztonsági övezet a világ legveszélyesebb helye lett.” A levelet a szarajevói rádió ismertette. A bosnyák államfő Akasi különmegbízottat is bírálta, miután vasárnap este Szarajevóban megbeszélést tartottak. Izetbegovic Akasiról a sajtónak elmondta, hogy a japán diplomata „hagyja magát manipulálni” Karadzic szerb vezetőtől, akivel vasárnap a boszniai szerbek fővárosában, Palában tanácskozott. Izetbegovic kijelentette: Karadzic egész nap visszatartotta Palában Akasit, hogy megakadályozza a légicsapások elrendelését, miközben a szerb csapatok Gorazde belvárosa felé vonultak. EBRD-közgyúlés Szentpéterváron Szentpétervárott tegnap megkezdődött az Európai. Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) éves közgyűlése. A rendezvényen részt vevő magyar küldöttséget Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vezeti. Tagjai: Hárshegyi Frigyes, az MNB alelnöke, Becker Pál, pénzügyminisztériumi államtitkár és Csépi Lajos, az Állami Vagyo- nekezelő Rt. igazgatója. A magyar küldöttség a hétfői tanácskozás előtt kétoldalú megbeszéléseket folytatott a tagországok képviselőivel. Az EBRD igazgatótanácsának közgyűlését Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő nyitotta meg. Jacques de Larosiere, az EBRD elnöke a maga részéről arról beszélt, hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is mintegy 1,8 milliárd ECU-t (2,03 milliárd dollárt) fektetnek be a középés kelet-európai térségben. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a kis- és középvállalkozásokat kívánja a bank támogatni. A megnyitók után a közgyűlés résztvevői megvitatták a tavalyi év eredményeit, illetve az elkövetkező két év stratégiájának kidolgozásáról volt szó. A bank egyebek közt Olaszországban hozzá kíván járulni a privatizált vállalatok rekonstrukciójához. 3c A NATO „sajnálattal” veszi tudomásul, hogy a békepartnerség aláírása Oroszország részéről halasztást szenved, de arra számítanak, hogy erre végül is, sor kerül — jelentette ki tegnap a NATO egyik vezető beosztású tisztviselője. 3c Finnország tegnap hivatalosan is úgy döntött: csatlakozik^ a NATO „Partnerség a békéért” elnevezésű programjához. * Jack Lang volt francia (szocialista) kulturális miniszter vasárnap felszólította az európai kormányokat: hozzák az olasz hatóságok tudtára, hogy nem hajlandóak elfogadni újfasiszta miniszterek részvételét a soron következő olasz kormányban. 3c Li Peng kínai kormányfő öt országot érintő körútra indult hétfőn: Mongóliába, valamint négy közép-ázsiai köztársaságba — Üzbegisztán- ba, Türkmenisztánba, Kirgzisztánba és Kazahsztánba — látogat el. 3c Eduard Sevardna- dze grúz államfő kijelentette, hogy az ENSZ határozatlansága csak eredménytelenséghez vezet, és a válságok kiterjedését segíti elő. VELEMENY Közeledvén május nyolcadika, a publicistának az az érzése, hogy ki kell fejeznie jókívánságát olvasóinak, a nemzet nagy közösségének, hogy sikerüljön az, amit a nevezetes napon el kíván érni. Hasonló ez az ifjú házasoknak szóló szerencsekívánatokhoz, hiszen nagy dologba fognak — hát csak sikerüljön!... Bizony, mert nem minden házasság éri el a célját. És nem mindegyik választás sem. Léteznek ugyanis bizonyos buktatók. E pillanatban nekünk, magyaroknak História szeszélye két buktatót is állított. Az egyik az, hogy nem értve az Idők szávát, nem tudjuk mi az, ami bennünk, velünk és köröttünk történik, miért ilyen viszontagságos — sokak számára nyomorúságos — a mi jelenlegi életünk, egyáltalán: mi ennek az egésznek az értelme?... A.másik pedig az, hogy a sok-sok magát kínáló lehetőségben, útban, eszközben, politikai szisztémában nem ismerjük föl a magunkét, illetve a magunkéit (fontos a többes szám!). Mindezek történelmi és aktuális okainak megnevezésére most nincs helyünk és e cikknek nem is ez a „programja”; sokkal inkább annak hangoztatása, hogy — mint már annyiszor történelmi útválasztóinkon — ezúttal is az egység a legfontosabb. Viribus unitis! — egyesült erővel! — mondották őseink. Na de miben legyen egységes a nemzet május nyolcadikén? Pártok és mozgalmak dzsungelében a választópolgárok jelentős része nem tud eligazodni. Többek között azért sem, mert a közös nevezőre hozható pártok és társadalmi egyesületek, mozgalmak között nincs meg a szükséges koordináció. A keresztény-nemzeti politikai mentalitású pártoknak pl. már régen frigyre kellett volna lépniük a tekintetben, hogy a választó megértse: akár X, akár Y vagy Z pártra adja szavazatát, egyaránt nemzeti, tradicionális, keresztény erkölcs- és társadalomfilozófiájú erőt támogat! Miért életbevágóan fontos ez? Egyrészt azért, hogy ezek a pártok erejüket ösz- szegezzék, és ne megosszák (huszadrangú kérdéseken ci- vódva és személyes érdekérvényesítésekből táplálkozó torzsalkotásokkal fűszerezve), hiszen a bennük lévő közös — a nemzet és a haza keresztény erkölcsi alapokon álló szeretete — ezt lehetségessé, sőt kötelezővé teszi! MásEgyesült erővel részt azért, hogy a választópolgárok lássák és értsék, hogy mely pártok között van társadalombölcselet és politikai technika tekintetében alapvető szemléleti különbség, és melyek tekinthetők rokonoknak (akár veszekedő rokonoknak is) ugyanezen vonatkozásokban. A széthúzás: magyar á- tok. Próbáljuk meg legalább szüneteltetni, nehogy megint valóra váljék a költő szava: „Évezred óta ez a virtusa /fel- ötödölték, s a magyar agyar/ magába mar...” (Mécs László: Magyarok). Ellenfeleink — kivált ellenségeink — ugyanis remekül érzékelik a rokoni határmezsgyéket, választóvonalakat, és ezeket megfelelően dramatizálva, tényleges törésvonallá tudják feszíteni rokoni különbözőségeinket. Az egyik ilyen kritikus pönt, ahol különösen kell őrizni a keresztény-nemzeti egységet — s amelyet ellenfeleink előszeretettel emlegetnek, mintegy kínálva az alkalmat a visszálykodásra — az „úri Magyarországot” kívánók (értsd: konzervatív nemzeti-keresztény hagyományőrzők) és a populisták (értsd: a népi mozgalom mai örökösei) útkereszteződésén található. Számunkra ez az első csapda. Ha ugyanis e két — mind múltjában, mind jelenében más-más jegyeket mutató — eszmevonalat a maihoz hasonló kritikus, sőt veszélyeket hordozó időben nem az őket erősen ösz- szekötő — közös — gondolatok és politikai gyakorlat jegyében alakítja taktikáját és stratégiáját, hanem a differenciáló esetenként elválasztó eszmei-politikai tényeket nyo- matékosítja, úgy hatalmas energiát áldoz fel az ellenfél oltárán, ahelyett, hogy az egyesített erővel kicsikart győzelem után különböztetnék meg magukat egymástól — már ott, ahol ez szükségeltetik. Miben rejlik ez a közös erő?... A magyar történelmi-politikai tradíciók megszakítatlanságában, nemzeti karakterünk (kultúránk, mítoszaink, erkölcsi világképünk szokásaink életvitelünk stb.) megőrzésében, európai pozíciónk, nemzetközi viszonylataink és nem utolsósorban a baloldali liberalizmus csalafintaságainak felismerésében, általánosítva tehát: a legfőbb vonzások és taszítások azonos megítélésében. Ezek után lehet beszélni az „úri” (mily ostoba megbélyegzés!... ez is szocialista örökség) és plebejus viszonylatokról, de csak a közös térnyerés után! Ellenkező -esetben ugyanis az ellenfél — [csakúgy mint 1945 után tette volt az ellenség, amikor is a maga internacionalista-kommunista, szovjet-kollaboráns érdekei szerint kijátszotta a plebejust a másik magyar — a konzervatív — ellen, s mire a „plebejus” észbe kapott, már ő is a bolsevizmus áldozati oltárán égett] — most is maga javára fenekelteti el az „úrit” a „populistával” — és viszont. Természetesen mindezzel nem elkenni akarjuk a két magyar tábor közötti különbséget, csupán rá kívánunk mutatni arra, hogy más természete vagyon a családi-rokoni érdekütközéseknek, és megint más konfliktusok adódnak más-más klánok között. Fel kell fogni végre e különbözőségek nagyságrendbeli eltéréseit. Más szavakkal: ez a bizonyos „úri” -— „népi” különbözőség a mi történelmi belügyünk. Nem szocialista-kommunista, de még csak nem is liberális-kozmopolita gond. Ne fárasszák vele magukat, mi pedig ne hagyjuk magunkat ezen vonal mentén széttépetni. A nemzeti-keresztény pártok pedig vigyázzanak: ne a különbözőségeket, hanem az azonosságokat hangsúlyozzák, és próbálják meg választóik szavazatait közösen hasznosítani. Különösen kis pártjaink vessenek számot, s ha nem kell, ne induljanak, ne osz- szák meg még jobban az amúgy is polarizálódott nemzeti csapatot. Egységes frontot kell alkotnunk! A nemzet képes erre, igaz, hogy csak ritkán és rövid ideig. De a csoda kétszer már megtörtént: egyszer 1956 világraszóló 12 napja alatt, mint ahogy 1848-ban is nagyon-nagyon különböző magyarok léptek egyszerre és egy irányba. Ottlik Géza írta volt róluk, hogy akik akkor egyet gondoltak, azok gyerekemberek, városi hivatalnokok, nyomdászok, és az utcanép voltak. Heterogén társaság. És mégis megcsinálták! „Csakhogy — írja Ottlik — az ilyen pillanatok, amelyben valami módon egyet gondolnak mindannyian, s amelyek valóban nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák”. Hát legyen ez a május nyolcadika is egy módfelett ritka pillanat történelmünkben. Csak most — még az egyszer! (Kajetán Endre) A nagyvilág hírei
