Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-18 / 89. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. ÁPRILIS 18.. HÉTFŐ „Ne tépj ki, Uram, élni akarok” Erdély-idézo Gödöllőn Erdélyi estnek neveztetett a rendezvény, melyet Gö­döllőn a művelődési köz­pont színháztermében tar­tottak, ám bizonyítva, hogy az erdélyi magyarság és a világ bárhol élő ma­gyarsága sorsa elválasztha­tatlan, egy és ugyanaz, mindnyájunk sorskérdéseit és szellemiség alapján le­hetséges. Megemlékezett, azokról a kemény, meg nem alkuvó egyházi, de polgári személyiségekről is, akik akár életüket áldoz­ták azért, hogy ezt a hitet, ezt a szellemiséget ne fojt­hassa meg mégoly barbár hatalom sem. A nagyváradi püspök balján Albert Gábor író, jobbján Roszík Gábor országgyűlési képviselő átérezhettük az elhangzot­tak során. Az est első ré­szében a jeles vendégek lői Remsey Jenő Alapít­vány elnöke megállapítot­ta: már magában ünnep, hogy sokakat egybegyűj- tött az elnevezés, Erdélyi est. Édesanyjától azt hallot­ta: Erdély a magyarság szí­ve. Ami onnét származik, új és új vért önt művésze­tünkbe, s táplálja szívün­ket is. Tímár Máté író, a Ma­gyar Nemzeti Tájékoztatá­si Alapítvány alapítói nevé­ben , szűkebb hazájára, Nagyvárad környékére em­lékezett. Felolvasott, jóízű humorral átszőtt írásával, melyben azt beszélte el, hogy egy román ember mégiscsak magyarul akart megtanulni imádkozni, ha­bár a magyar a románok szerint az ördögök nyelve is, mosolyt csalt az est dísz­vendége, Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök arcára. Győrffy László író, szín­művész, a Magyar Tájé­koztatási Egyesület vezető­ségi tagja anyai nagyanyja szülőfalujában, Küküllővá- ron átélt élményeit osztot­ta meg velünk. Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök ajándékot ad át főpap társának, Tempfli Józsefnek mikor legtöbben inkább csak saját hasznukkal tö­rődnek. Megható pillanat volt, mikor Keszthelyi Ferenc ajándékot nyújtott át püs­pöktestvérének, s a két, ha egymástól távol is élő, de egyforma öltözetű, nyilvn Gémesi György gödöllői polgármester Katona Szabó Ist­ván íróval beszélget Keszthelyi Ferenc váci római katolikus megyés püspök a szellemi hidak építőit üdvözölte. Nélkü­lözhetetlenek ezek a hidak azok között, akiknek kö­zös a sorsa. Úgy gondolja, az Úristen jókedvvel nézi a hídépítők önzetlen tevé­kenységét a mai világban, A gödöllői Szent Norbert Premontrei Gimnázium gyermekkórusa székely népdalokkal idézte fel az erdélyi tájakat Erdősi Agnes felvételei sok harcot megharcolt, mégis ártatlan és elbűvölő derűt sugárzó főpap meg­ölelte egymást. Az est legsúlyosabb ré­sze következett: Tempfli József szólt hozzánk. Hogy számára is kiemelke­dő jelentőségű az ese­mény, bizonyította, hogy beszédét így kezdte: „Töl- tekezés nekem, hogy itt le­hetek”. Elmondta, milyen sokat jelent, hogy olvashat­ják azt a két lapot, mely­nek főszerkesztőivel itt egy sorban ülnek. Mécs László Kóborló elődöm című verséből idézett, s hozzáfűzte: most is sok he­lyen vérzik nemeztünk a fájdalmak keresztjén. De „lehetünk szétvágva har­minchét határba...” — hála az Istennek, ma már az anyaország vezetői vál­lalják őket. Reményt, erőt merítenek ebből további ki­tartásukhoz. Majd magyarországi tar­tózkodása tapasztalataira tért rá. Minden azt bizo­nyítja számára, hogy az it­teni helyzet jobb, mint a hí­rek alapján hihetik. Sok­szor aggódva néznek az it­teni párt- és egyéb csatáro­zásokra — annál inkább, mert ami az anyaország­ban lesz a jövőben, rájuk is kihat. Náluk egyház, kul­túra és magyarság összefo­nódik, egyik a másik nél­kül nem létezik. Különbö­ző vallási felekezeteik kö­zött teljes az összhang. Új templomok épülnek, a ha­rangokat nem győzik önte­ni. A templomok az erdé­lyi magyarok gyülekező helyei. Sajnos, elmondhat­ja, hogy csak Magyaror­szágról és Nyugatról kap­nak támogatást, az otthoni hatóságoktól nem. Igazság­talan megkülönböztetés­ben van részük a román egyházakkal szemben, azok igen, a magyar egyhá­zak nem kapják vissza régi javaikat, s a helyzet azóta sem javult, hogy Romániát felvették az Európa Ta­nácsba. , Mégis: Nagyváradon működik Szent László Gimnáziumuk, népkönyvtá­rat alapítottak, mely min­dig tele van. Az Ady Endre által hajdan elmarasztalt ka­az elnevezése annak az or­szágnak ahol él, a lényeg az, hogy az a szülőföldje. Végül anekdotákat mon­dott el a püspök atya. Egyiknek az volt a tanulsá­ga: az Úristen most moso­lyog, mondván, a jövőtö­ket a kezetekbe tettem, raj­tatok múlik, élő lesz-e vagy halott. A másiknak: az isteni gondviselés való­ban mindig megjelenik szükségünkben, de az is rajtunk múlik, hogy észre- vesszük-e és élünk-e vele. Az est műsoros részé­ben az Erdélyben keletke­zett, vagy erdélyi ihletésű művészet alkotásaiból lát­hattunk, hallhattunk, első­sorban gödöllői fiatalok előadásában. Márton Áron, Tőkés László, Lech Walesa, Domokos Pál Pé­ter, Katona Szabó István erdélyi vonatkozású írásai­ból olvasott fel Győrffy László. Különleges él­ményt jelentett két kapuci­nus szerzetes átszellemült szereplése. Surinás Ferenc Rafael kapucinus atya az Elment Szűz Mária és Le­hullott a Jézus vére című Kocsis Ilona Bartók három csíki népdalát játssza fuvolán nonoksor ma a magyar kul­túra egyik fellegvára. Érthe­tetlen egyes románok örö­kös pánikkeltése, miszerint a határokat akarjuk megvál­toztatni; ha egy népnek megmaradhat a nyelve, a kultúrája, akkor tulajdon­képpen mindegy, hogy mi erdélyi népdalokat énekel­te, Gencsi Zsolt Szeráf ka­pucinus novicius pedig Dsida Jenő Alázatos kö­nyörgő zsoltár című versét mondta el, melynek vissza­térő sora: „Ne tépj ki, Uram, élni akarok”. Nádudvari Anna Albert Gábor író az álta­la szerkesztett Magyarok Világlapjáról elmondta: ugyanaz a céljuk, mint a Magyar Tájékoztatási Egyesületnek —r hogy a magyarság jóhírét világ­szerte öregbítsék. Az egye­temes magyar szolidaritást szolgálják, az egyetemes magyarság számára biztosí­tanak nyilvánosságot, nem utolsósorban művészet- tünk, kultúránk ismerteté­se által. Mátyás B. Ferenc író, az Erdélyi Magyarság fő- szerkesztője is arról be­szélt: azt tartják lapjuk fel­adatának, hogy szolgálják a szétdarabolt magyarsá­got a nemzeti egység tör­vényének értelmében. A közelmúlt évtizedekben ti­los volt nevén nevezni együvé tartozásunkat, ti­los megrajzolni és felmu­tatni a nemzet valódi ké­pét — pedig az a magyar­ságkép, mely csupán a Magyarország határain be­lül élőket foglalja magá­ba, hamis. Roszík Gábor ország- gyűlési képviselő, a Gödöl­Reményt, erőt kell meríteni az anyaországból foglaltak helyet, szóltak hozzánk sorra egymás után a színpadról. Katona Szabó István író, az estet szervező Ma­gyar Nemzeti Tájékoztatá­si Alapítvány ügyvezető el­nöke bevezetőül a magyar­ság és a kereszténység egy­ségéről szólt. Megmaradá­sunk csak a keresztény hit

Next

/
Thumbnails
Contents