Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-02 / 77. szám

Surján László népjóléti miniszter ünnepről, egészségügyről, politikáról Megszabjuk a jövendő kormány arculatát A húsvéti ünnepek alkal­mából Surján László nép­jóléti minisztert hivatalá­ban kereste fel Vödrös At­tila főszerkesztő és Bánó Attila főszerkesztő-helyet­tes. — Ön és- a családja mi­ként élik meg a húsvéti ün­nepeket, mit jelent Önök­nek ez az ünnep? — A húsvétot évek óta egyfajta elvonultságban töl­töttük. Nagyobb gyerekeim­mel, feleségemmel részt vettünk a piaristák kecske­méti húsvéti elmélkedése­in, ami azt jelenti, hogy az otthoni környezetből kisza­kadva, valóban a vallási él­ményt állítottuk középpont­ba. Azt gonűolom, hogy a húsvét a keresztény ünnep­körnek talán a legfeleme- lőbb, legkeresztényibb ré­sze, eseménye. A kará­csony, amely kifejezetten bensőséges ünnep, mára a nagy bevásárlások ünnepé­vé is vált, és a keresztény családok egy része emiatt nehezebben tudja igazi val­lási ünnepként megélni. A nagypéntek különös jelen­tőségű nap. A történelmi egyházak inkább a feltáma­dásra helyezik a hangsúlyt, de a két ünnep összefügg. A húsvét a szenvedés válla­lásának, az örömnek, a re­ménynek az ünnepe. Ma már talán felemelőbb szá­munkra, mint korábban, látványosak, hangulatosak voltak. Mi a véleménye a mai locsolkodásról? — Meg kell mondanom, hogy a városi körülmények között ennek a szokásnak sok negatívuma is megje­lent. A pénzszerzés, a fiata­lok italozása, egyfajta torz, túlélését jelenti ennek a sokgyökerű, egyébként na­gyon szép, ősi szokásnak. Amit a titkár nem intézhet él — Ilyenkor festenek-e to­jást az Ön családjában? — Igen, és mondhatom, hogy nagyon gondosan, szépen festett tojások kerül­nek ki a leányom keze alól. ő ügyesen hasznosítja mindazt a tudást, amit a néprajz, a népművészet e téren ránk hagyományo­zott. Hímes tojásain öröm­mel fedezem fel a szép népi motívumokat, színe­ket. — Egy magas közéleti, politikai funkciókat betöl­tő, elfoglalt férfi esetében nem volna meglepő, ha hús­vét hétfőjén maga helyett a személyi titkárát küldené locsolni. Gondolt már erre? — Vannak dolgok, amit titkár útján nem lehet elin­tézni. Az én esetemben pe­dig ez a megoldás még a legjobb szándék mellett sem volna alkalmazható, mert több vallási tartalom­mal sikerült megtölteni. Erre az elmúlt néhány év al­kalmat adott nekünk. De ha már az ünnepkör szóba esett, hadd említsem meg, hogy a harmadik nagy ke­resztény ünnep, a pünkösd, szinte eltűnt sok keresz­tény tudatából. Kétnapos ünneppé vált, és úgy tűnik, mintha a keresztények már nem tudnának mit kezdeni ezzel a két nappal. A katoli­kus liturgiából kiesett, nem számít kétnapos ünnepnek, és nem is' annyira a két nap­ról van itt szó, hanem ar­ról, hogy a Szentlélek Úris­tennek a világunkban való jelenléte, a mi együttműkö­dési készségünk ezen az ün­nepen is jobban tudatosod­hatna bennünk. — A húsvéthoz kötődő népszokásaink egykor igen ünnepet talán az is emléke­zetessé teszi, hogy sokak fi­zetése számottevően emel­kedik. — Kár, hogy húsvétkor ez még nem fog érződni, legfeljebb az a tudat, hogy a májusi borítékok már vas­tagabbak lesznek, hiszen a béremelés visszamenőle­ges, de valóban nagy dolog­ról van szó. Az ezzel kap­csolatos viták helyett azt tartom fontosnak, hogy a. kormány kezdeményezően lépett fel ebben az ügyben, és kialakult egy közös aka­rat a megvalósulás érdeké­ben. Nem szabad elfelejte­ni, hogy sok egészségügyi dolgozó számára kizárólag a közalkalmazotti bér jelen­ti a többletet. Az öröm mel­lett azonban az ürömről is szólni kell, hiszen minden béremelés bizonyos feszült­ségekkel is jár, mert az egyik kör kap, a másik vi­szont nem. Érdekes és fi­gyelemre méltó volt az a szakszervezeti reakció, amely úgy szólt, hogy fel kell vállalni ezeket a fe­szültségeket. Egy kórház- igazgatónak az volt a véle­ménye, hogy olyanok is kapnak emelést, akik ezt nem érdemlik meg, hiszen két-három órai munkán túl nincs feladatuk. Illő tiszte­lettel megkérdeztem, hogy akkor miért alkalmazta e dolgozókat azért a bérért, mivel a személyi titkárom egy hölgy. Nálunk a locsol- kodás szűk családi körben zajlik, bár ezen a napon ko­rábban részt vettünk azo­kon a kirándulásokon, ame­lyeket az az egyházi közös­ség szervezett, amelyikhez tartozunk. Ezeket úgy tizen­öt évvel ezelőtt kezdemé­nyezték azok a szülők, akik ki akarták vonni a gyermekeiket az iskolák, az osztálytársak által egé­szen más irányba vitt „programok” hatása alól. Régi keresztény hagyo­mány, hogy ilyenkor kime­gyünk a zöldbe, jó leve­gőn, vidáman töltve a na­pot. Mostanában nem tu­dok részt venni ezeken az összejöveteleken, amit őszintén sajnálok. — Az egészségügyben dolgozók számára ezt az Talum Attila felvételei ami most másokéval együtt megemelkedik. A munka­helyek egyre többe kerül­nek a munkáltatóknak, és bizony végig kell gondol­ni, hogy melyiket érdemes megtartani, hogy csak azok maradjanak meg, amelye­ken tényleges, kellőképpen hatékony tevékenység mu­tatható fel. Ezt központilag nem lehet szabályozni, csakis az adott intézmé­nyen belül. Nagy gondot je­lentett például az ápolónők kiáramlása a nem egészség- ügyi területekre. Ha most megindulna a nővérek ván­dorlása a kórházak között is, akkor a betegellátásban még komolyabb zavarok mutatkoznának. Ennek a veszélynek a felismerése és a megelőzése indokolta azt, hogy utólagos beavat­kozással történik a béreme­Surján László: A kormány fölvállalt egy több mint ötmil­liárdos többletet lés. A kormány fölvállalt egy több mint ötmilliárdos többletet, és bár kilencven­ötben nem kormányzati pénzekből kell rendezni a számlát, de mégis csak utó­lagos többletről van szó, ami ezen a rosszul fizetett területen némi megnyug­vást hozhat. Nemzeti értékek, kétféle túlzás — E napok a kampány je­gyében is telnek. Szűrös Má­tyás nemrég egy olyan nagy- koalíció képét villantotta fel, amely a szocialisták és a li­berálisok mellett a keresz­ténydemokratákat is magá­ban foglalná. Mi erről a vé­leménye? — Nagyon remélem, hogy az általam nemzeti és keresz­tény erőknek nevezett irány­zatok, amelyeknek az élvo­nalában a kereszténydemok­raták és a magyar demokra­ták állnak, rendelkezni fog­nak annyi választói támoga­tással, amely legalábbis meg­szabja a jövendő kormány jellegét, arculatát. Az elmúlt időszak gazdasági és politi­kai eredményeit tekintve nincs szükség egy olyan nagykoalícióra, amelyben mindenféle számottevő erőt összefogunk. Az ország az elmúlt négy évben megállt a saját lábán, és az egyetlen volt a térségben, amely úgy élte meg a teljes kormányza­ti ciklust, hogy még a mi­niszterelnök halála miatt sem kényszerült megszakíta­ni azt. Mindezek után azt mondani, hogy így már nem mehet tovább és nagy nem­zeti koalícióra van szükség, ez egyszerűen túlzás. Szűrös úrban feltehetően nem is a jelenlegi helyzet kritikája­ként fogalmazódott meg ez a gondolat — és ne felejtsük el, hogy ez Szűrös Mátyás gondolata, ami nem feltétle­nül esik egybe'a szocialisták elképzeléseivel —, ugyanis ő elég világosan megjelölt egy értékrendet. És ez az ér­tékrend a nemzeti erők ösz- szefogása... — És ebbe beleértette az úgynevezett liberális erőket is. — Igen, ő nem árnyalt, én viszont árnyalok. Úgy ér­zem, hogy a nemzeti érték­nek az elismerése, a megha­tározása jelentősen eltér a pártoknál s ezzel kapcsolat­ban kétféle túlzást nem sze­retek. Egyrészt azt, amikor az eszmei tartalom hiányát leplezik nemzeti jelszavak­kal, másrészt azt, amikor va­lamilyen világpolgárság ke­rül előtérbe a nemzeti hagyo­mányok őszinte támogatásá­val, tiszteletével szemben. Nagyon nehéz nemzeti ösz- szefogásról beszélni olyan erőkkel, amelyeknél nincs hi­teles támogatottsága ezen ér­tékeknek. Az MSZP helyze­te is problematikus számom­ra, hiszen ez egy jogfolyto­nos párt. A sorozat így néz ki: Kommunisták Magyaror­szági Pártja, Magyar Kom­munista Párt, Magyar Dolgo­zók Pártja, Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, és végül Ma­gyar Szocialista Párt. Tehát nagyon furcsa ma azt hallani egy szocialistától, hogy sem­mi köze sincs ehhez a jog­folytonossághoz, az Isten és nemzet elleni vétkeknek a sorához, amelyeket ez a jog­folytonos erő elkövetett. Ugyanakkor személy szerint nagyra értékelem a volt MSZMP azon tagjait, akik időben felismerték a balol­dal, vagy az úgynevezett bal­oldal bűneit és a karrierjüket is kockáztatva szembehe­lyezkedtek a pártjukkal. Akik rájöttek árrá, hogy nem muszáj betiltani a tán­cházakat, akik ráébredtek ar­ra, hogy nem csak a trianoni határokon belül élnek ma­gyarok, sőt arra is, hogy ta­lán tehetünk értük valamit. El kell ismernünk," hogy megjelent egy ilyen csoport, és azt kell mondanom, hogy az a fajta koalíció, amiről Szűrös' Mátyás beszél, e pil­lanatban az MSZP-n belül lé­tezik. — Nagy kérdés, hogy az említett értékrend elfogadói és el nem fogadói között hová vezetnek a feszültségek. — Ez valóban nagy kér­dés. Érdeklődéssel szemlél­nék például a parlamentben egy olyan külügyi bizottsá­got, amelyben az MSZP ré­széről két tag foglalna he­lyet, és az egyiket Szűrös Mátyásnak, a másikat Hajdú Jánosnak hívnák. Mert igen komoly koalíciókészségről tenne tanúságot Szűrös úr, ha egy platformra kerülne az­zal a Hajdú úrral, akinek kül­politikai és nemzetpolitikai tevékenységében nem talál­hatók olyan elemek, amelye­ket bármilyen történelmi perspektívából kedvezően le­hetne értékelni. És ha már húsvétkor beszélünk a szo­cialistákról, akiknek kedvelt színe nemcsak a piros szeg­fűn, hanem a húsvéti tojáson is megjelenik, hadd idézzem fel egy régi emlékemet. Egy­szer húsvét előtt a Nyugati pályaudvar melletti buszme­gállóban vártam a leendő fe­leségemet, amikor megje­lent egy kislány, aki e sza­vakkal kínálta portékáját: itt a húsvéti piros tojás, minden­féle színben! A premontrei apátsági templom (Zsámbék, XII. század)

Next

/
Thumbnails
Contents