Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-16 / 88. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 16., SZOMBAT Megújulás az ismeretterjesztésben Egy TIT-találkozó margójára @ Igenis szükség van a tudományos, kul­turális ismeretek át­adására. Főleg ak­kor, hogyha ezeknek konk­rét a célja és haszna — je­lentette ki Lázár Tibor, a TIT Teleki László Ismeret- terjesztő Egyesület megyei igazgatója minap a ceglédi szervezet elnökségi ülésén. Dr, Megyeri László ceglé­di elnök rövid köszöntője után Mészáros István titkár beszámolójában egyebek mellett elmondta, az elmúlt három hónapban megvalósí­Nagy Sándor: Tovább tották azt az elképzelést, hogy a helybéli tagság lét­száma gyarapodjék. Har­mincegy ifjú értelmiségi lé­pett be a társulatba. A ha­gyományos ismeretterjesz­tés bővülhetett azzal, hogy a megyei szervezet anyagi támogatást adott. Ebben az évben eddig hatvankét elő­adást tartottak — nem csak Cegléden, a környező köz­ségekben is. Fontos az is, hogy a munkanélküliek át­képzésére szervezett tanfo­lyamok sikeresek. Aligha­nem hozzájárulnak ahhoz, hogy a későbbiekben keve­sebb legyen az állástalan. Dr. Surányi Dezső', a me­gyei szervezet alelnöke a természetvédelmi táborok idei programját vázolta. Ez­után Lázár Tibor bevezető­jében utalt arra, hogy a rendszerváltozás idején el­záródtak azok az informális és anyagi csatornák, ame­lyek korábban többé-kevés- bé elfogadhatóan működ­tek. Nyilván a létrejött ön- kormányzatoknak nem az volt az elsődleges, hogy a TIT helybéli szervezeteinek két-háromszázezer forintot adjanak ismeretterjesztő elő­adásokra. Aztán a pénzügyi források bővülésével újra le­hetett szorgalmazni a külön­böző témájú — történelmi akadémia, farmer népfőisko­la — előadás-sorozatokat. A megyei igazgató a to­vábbiakban kifejtette, az egyesület életében immár el­kerülhetetlen — tartalmi­lag, gazdaságilag, szerveze­tileg — a több lábon állás, a megújulás. Elsőként emlí­tette, hogy a TIT terjessze a tudományt a mai kor köve­telményei szerint. A témák közt jusson hely a magyar nyelv ápolásának, a hagyo­mányos ismeretekre, a tehet­séggondozásra. Ugyancsak fontos a munkaügyi köz­pont programjaiban való részvétel. A TIT jelentős szerepet vállalt az orosz sza­kos tanárok átképzésében. Az eredmény igazán figye­lemre méltó. Akárcsak az ál­lástalanok átképzésénél. Eleinte két-három tanfolya­mot indítottak, most pedig évente tizenötöt-húszat. Ezeken általában érettségi­zett vagy felsőfokú végzett­séggel bíró hallgatók vesz­nek részt. De esélyt adtak a felzárkózásra az általános is­kolát gyenge eredménnyel elvégző fiataloknak is. Végezetül Lázár Tibor be­szélt egy saját — az egyesü­letre jellemző — tevékeny­ség kialakításáról. A vizsgák­ra felkészítő' tréningek min­denképpen illenének a TIT elképzeléseihez. Általános a nyelvvizsgázás. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy nem a hallgatók tudásával, hanem a rutinjával van baj. Az egyesü­let — miután megszerezte (egyedül a megyében) a nyelvvizsga szervezési jogát ...tovább (A Gödöllői Művésztelep hí­res festőművészének üveg­mozaik terve) — Vácott létrehozott egy bá­zist, ahol felkészítő tréninge­ket indítanak. Ősszel Ceglé­den is szeretnék ezt megvaló­sítani. Ezzel alighanem elér­hetik azt, hogy a vizsga­drukk miatt kevesebb legyen azok száma, akik tudásuk alatt teljesítenek. A megyei igazgató szerint az efféle szellemi vállalkozások garan­tálhatják a TIT hosszú távú működését. F. F. Magánmitológia Versantológia Győrből Magyar—román baráti találkozó Színházi napok Gyulán Magánmitológia címmel versantológiát jelentetett meg a győri székhelyű Ha­zánk Könyvkiadó. Á kötet öt, Győr-Moson-Sopron me­gyében élő, illetve a térség­hez kötődő alkotó munkáit tartalmazza. Devecseri Zol­tán, Glaser Péter, Gülch Csaba, Hárs Ernő Péter és Pétercsák Makszim neve nem ismeretlen a költésze­tet kedvelő olvasók előtt, hi­szen önálló verseskötettel már mindegyikük nyilvá­nosság elé lépett. A költe­mények válogatását és a szerkesztés oroszlánrészét Z. Szabó László irodalom- történész végezte, váratlan halála miatt azonban Deve­cseri Zoltán fejezte be ezt a munkát. Az antológiát Tor­nai József költő ajánlja az olvasók figyelmébe. Az író- szövetség elnöke a követke­zőket írja a kötet olvasójá­nak: „hallatlan élményben lesz része ”, mégpedig azért, mert „ezek a költők hisznek!”. Hitük tárgya „az ember úgynevezett méltósá­ga”. A könyvet 1000 pél­dányban adták ki. Szavalóverseny Abonyban Az abonyi József Attila té- esz, névadója emlékét ápol­va 1985-ben irodalmi ala­pítványt tett, melynek ered­ményeként évente —- a köl­tészet napja táján —- szava­lóversenyt rendeznek abo­nyi kis- és középiskolás ta­nulók részére. Áz idei Jó­zsef Attila szavalóverseny városi döntőjére ma dél­előtt 9 órától kerül sor az önkormányzat dísztermé­ben. A szavalatok elhangzá­sát követően a résztvevők emlékkoszorút helyeznek el a védnökséget vállaló szövetkezet központjában felállított József Áttila-szo- bornál. Pusztuló értékeink Pusztuló értékeink címmel Gedai Csaba fotómű­vész fényképeit állítják ki április 18-án, délután 14 - g: \ órakor a Föld napjára emlékezve á szigetszentmik- lósi Battyány Kázmér nevét viselő gimnáziumban (Csokonai u. 14.). Megnyitja Felényi Károly. A tárlat ápri­lis 22-ig tekinthető meg. A Gyulai Várszínház júni­us 22-től augusztus 16-ig tartó 31. évadja a Kolozs­vári Magyar Öpera Erkel- bemutatóit; Goldoni-wíg- játékot, Huszka-á’dljáté- kot és Shakespeare Lear király-át kínálja. A gyu­lai nyár további művelő­dési programjából kiemel­kedik a június végi ötna­pos magyar—román bará­ti találkozó rendezvényso­rozata — hangzott el a Fé­szek Klubban rendezett sajtótájékoztatón. Az első bemutató júni­us 24-én lesz, amikor a kolozsváriak Erkel Fe­renc Hunyadi László című dalművét adják elő a Tószínpadon. Június 26-án a gyulai várszínpa­don a Bánk bánt játssza a Kolozsvári Magyar Ope­ra — mindkét Erkel-mű- vet Dehel Gábor rendezi. A kolozsvári magyar tár­sulat balettkara június 28-án és 29-jén lép föl Gyulán. Július 1-én és 2-án a Nemzeti Színház vendégjátékként Goldoni Csetepaté Chioggiában című vígjátékát adja elő, július 3-tól 9-ig pedig egy spanyol—olasz tánc­színház szerepel a Körös­parti fürdővárosban. Júli­us 14-től 17-ig Pilinszky- esteket láthat a Gyulai Várszínház közönsége. Huszka Jenő Gül babáját július '21-től hét estén át élvezhetik a városban nya­ralók. Folytatva a nyári színház Shakespeare-soro- zatát, augusztus 11-től a Lear királyt játssza a vár­színház. A drámát Sík Fe­renc rendezi, s a címsze­repben Bessenyei Ferenc játszik; az előadások előtt Molnár Ferenc Előjáték a Lear királyhoz című mű­vét színészjelöltek adják elő. A hagyományos líra­fesztivál augusztus 16-án lesz, az est első része a közelmúltban elhunyt Si- monyi Imre emlékműsor, a második részben pedig a határainkon túli magyar költők műveiből hangzik el összeállítás. Az idei gyulai nyár má­sik kiemelkedő rendez­vénysorozata a június 22-én kezdődő, s 26-ig tar­tó magyar—román baráti találkozó lesz, amelynek fővédnökségét az Európa Tanács főtitkára, Catherine Lalumiere vállalta, védnö­kei pedig a két ország kül­ügyminiszterei. Szent Ist­ván napja táján rendezik meg a gyulaiak a vadásza­ti, horgászati, környezetvé­delmi kiállítást és vásárt, valamint a nemzetközi tűz­oltó-zenekari találkozót. A vers melegénél Rendkívül meghitt eseménynek lehettek tanúi azok, akik a Litea Könyvszalonban rendezett költészet napi irodalmi műsoron részt vettek. A Magyar líra kincses­tára Balassitól napjainkig — címmel hallhattunk verse­ket Etzl Margit, Grúiz Anikó, Kristóf Tibor, Kováts Béla, Tatai Éva művészek előadásában. A műsor beve­zetőjeként Baranyi Ferenc költő beszélt a magyar költé­szetről valamint a költőkről, akik mindig többre vállal­koztak, mint a „puszta versírás”. Akik síkra szálltak az igazságért, küzdöttek a jobbért, az emberibbért. Ma­gyarországon a költészet nem maradhatott „ intellektu­ális belügy”, hiszen szorosan összefonódott a történe­lemmel. Ezért a magyar líra inkább felzaklat, mint megnyugtat. A rövid bevezető után hangzottak el a ver­sek. Jó volt hallgatni Radnóti Miklós csodálatos sze­relmes búcsúverseit; nevetni Karinthy sziporkázó hu­morán, iróniáján. Elgondolkodhattunk Szilágyi Domo­kos mélyen fájdalmas, Bartók Amerikában című ver­sén, amely őszinte keserűséggel kiáltja világgá az em­beriség, az élet hazugságait, kegyetlenségét. A magyar irodalomban egyre nagyobb teret kap a nemzetiségek lírája, így például a cigány költészet, amelynek mese- és mondavilága leginkább szájról szájra terjed, ezért tartják úgy a cigányok, hogy vala­hányszor meghal egy öreg mesemondó cigány, halálá­val egy könyvtár pusztul el —- tudhattuk meg Kováts Béla előadóművésztől, aki cigány mondákat, balladá­kat adott elő. Megemlékeztek a tragikus sorsú erdélyi költőnőről is, Hervay Gizelláról (Szilágyi Domokos élettársa volt!), akinek Levél helyett című versét hall­hattuk. József Attila néhány nagyon szép költeménye is „megszólalt”, köztük a Tél, ma is aktuális igaz sora­ival: „Valami nagy — nagy tüzet kéne rakni,/ Hogy melegednének az emberek.” Igen..., hogy legyen he­lye a szép versnek ezután is. (juhász) Macskássy érdi tárlatáról Az érdi Körösi Csorna Sán­dor Általános Iskolába lépve, szemközt a falon, a névadó tudós életútját gazdagon il­lusztráló szöveg- és kép­anyag mellett Illyés Gyula méltató sorai olvashatók: „Minden magyarban él vala­mi Körösi Csorna lelkesültsé- géből, a kalandvággyal páro­sult tudásszomjból, a világgá sodródott fiú nyugtalanságá­ból, aki könyvtárakon és őser­dőkön fúrja át magát, hogy el­veszett szülei nyomára akad­jon”. Átellenben pedig az if­jaknak szóló biztatás, hogy nehézség nincs, melyet erős akarat legyőzni képes ne vol­na. Az iskola vezetősége, akik Körösi emlékének adózva kétnapos rendezvénysoroza­tot szerveztek, s a lelkes diá­kok, akik gyönyörű énekszá­maikkal készültek fel erre az ünnepségre, és stílusosan szé­kely népi ruhába öltözve ko- szorúzták meg a Kőrösi-kop- jafát, bizonyítottak: büszkék és méltóak erre a szellemiség­re. Meghívásukra rangos kö­zéleti, egyházi személyek ér­keztek Érdre. Kiállításával és jelenlétével az eseményt Macskássy Izolda festő- és grafikusművész is megtisztel­te: tárlatát amelyről beszámo­lunk, Szeged-Csanád megyés püspöke nyitotta meg. Á sudár törzsű, magasba törő fenyőfa a székely nép­élet ősi jelképe, archetípusa. Bár lombja a magaslatokat ostromolja, nem „szégyellj” gyökerét, amellyel ebbe a földbe kapaszkodik — hang­zott el a megnyitón. A fa példázata kínálkozik analógiának Macskássy Izol­da alkotásait szemlélve. A művésznő jelképekre épülő műveiből az erdélyi havasok üdesége, megtartóereje, tiszta­sága sugárzik. Egy táj és egy embertípus felejthetetlen, ge­notípusának karakterjegyeit hordozzák ezek az alkotások. A sajátosság méltóságát — fogalmazhatnánk összbenyo­másként. Jelképi értelmű az is, hogy a kereszt súlya alatt roskadozó alakjait, terheik ci- pelése közben Macskássy Izolda a kiállított rajzok egyi­kén, Krisztus hasonmásaivá szublimálja. Balázs Adina Macskássy Izolda grafikája

Next

/
Thumbnails
Contents