Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-15 / 87. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. ÁPRIUS 15., PÉNTEK Hogyan lettem diákigazgató? Mindez március 28—31-e között történt. Mint minden évben, most is készülődik az iskola negyedik évfolyama a diákigazga- tó-választásra. A hagyományok szerint minden negyedikes osztályból egy diákigaz- gató-jelölt indul. A jelöltek egy-egy nap kampányműsort mutatnak be. Eközben az iskola falait beburkolják a hirdetések, a reklámplakátok és -szövegek. Mind-mind a jelölteket hirdetik. Kedd, március 28. Már csak két nap van a műsorunkig, s mi még azt sem tudjuk, mit adjunk elő. Különböző ötletek kavarogtak a fejünkben, de egyik sem bizonyult az igazinak. Míg végül is elhatároztuk, hogy én leszek az iskola „bombariogató fantomja”. Ám ehhez szükségünk volt a rendőrség segítségére is. S már csak egy napunk maradt. Mire elég ez az egy nap? Mindenesetre annyira igen, hogy leballagjunk a rendőrségre, és megpróbáljuk a lehetetlent. A rendőrséget rá kellett venni arra, hogy bilincseljen meg és hatalmas szirénázás közepette szállítson el az iskolába. Nagy megdöbbenésünkre • szolgálatkészen fogadták kérésünket, így aztán lefixáltuk az időpontot. Megbeszéltük, hogy másnap reggel találkozunk a rendőrségen, és indulhat a „buli”. Eljött a nagy nap. Az oszHóringerné Kozák Eszter igazgató átadja az iskola kulcsát a diákigazgatónak, Tarnóczy Tündének tály már tűkön ült. 10.15-kor találkoztam Turóczy úrral, akinek az egész műsort köszönhetjük. Ezután felöltöttem elvetemülten szakadt bűnözőruhámat, s megbilincselt kézzel beszálltam az autóba úgy döntöttem, hogy lejjebb húzódom a kocsiban és onnan magyarázom tovább a rendőröknek a programot. Ekkor döntöttem el, hogy a bű- . nözői pályát már nem fogom választani. Az iskola udvarán már kinn volt mindenki, és nagy meglepődéssel figyelték a szirénázó autót. ' A rendőrök kiszállítottak, mire az osztály a „Szerelem első vérig” című film dallamára könyörögni kezdett a szabadságomért. Ennek hallatán és csöves társaim láttán a meghatódott rendőrök szabadon engedtek. Tehát kedves „csöves” barátaim, ha esetleg szabadságért könyörögtök egy rendőrnél, akkor ezt a dalt énekeljétek el nekik. Mindezek után felolvastam programomat az iskolának. S mint a szavazásokon kiderült, programunk és műsorunk elnyerte a diákok tetszését, s így én lettem március 31-re a váci egészség- ügyi szakközépiskola diákigazgatója. Ez alatt az egy nap alatt a másik két diákigazgató-je- lölttel (Macha Adrienn és Klein István) megpróbáltuk megreformálni az iskolát. S remélem sikerült, ha csak egy napra is. Tarnóczy Tünde IV. B Németországi utazás 1993-ban a váci kórház német kapcsolatai révén először nyílt lehetőség arra, hogy egészségügyi iskolánkból néhány diák Németországban oktatáson és gyakorlaton vegyen részt. 1992 decemberében tudtuk meg, hogy ki lesz az a hét szerencsés diák, akik elutazhatnak. A tanulmányi eredmény alapján hét harmadikosra esett a választás. Rögtön belevetettük magunkat a-német nyelv intenzív tanulásába, Hámory Endré- né nyelvtanárunk segítségével. Míg el nem érkezett az április — kiutazásunk időpontja —, az iskolánk vezetősége folyamatosan tartotta a kapcsolatot a német féllel, és az utazásunkkal, ot- tartózkodásunkkal kapcsolatos minden apró részletet tisztáztak. Időközben megtudtuk, hogy a Fekete-erdő gyönyörű vidéke lesz az úti célunk. Ez még jobban felvillanyozott minket, hiszen ott játszódott a sokak által kedvelt Klinika című tévéfilmsorozat. Reméltük, hogy saját szemünkkel is megláthatjuk. Az idő múlásával izgalmunk egyre nőtt. Márciusban a szüléink is értesültek a részletekről egy közös megbeszélés során. Az indulásra egy tizenkét férőhelyes kisbusszal, április közepén került sor. Az utunk az Alpokon keresztül vezetett. A magas hegycsúcsokon levő síparadicsomok elkápráztattak bennünket. Míg a völgyben rövidnadrágban és pólóban szaladgáltunk, addig a hegycsúcsokon hócsatákat vívtunk. Utunk két napig tartott. Az első nap végén Gar- misch-Partenkirchenben szálltunk meg. Élményeink közül még meg kell említeni a Rajna-vízesést, amely Svájcban van. Végül is megérkeztünk a fenyvesekkel körülölelt A tanulmányaikat éppen külföldön folytató diákok balról jobbra: Scholtz Mónika, Menyhárt Katalin, Tóth Gabi, Vastag Csilla, Iski Beatrix, Tóth Gyöngyi, Szlonkai Eleonóra és Boné Piroska Czmarkó Gyula felvételei kis faluba, Friedenweiler- be. Német vendéglátóink nagyszerűen kitettek magukért. Négy héten keresztül egy otthonos kis vendégházban laktunk. Az első két hétben elméleti oktatásban vettünk részt. Diáktársaink kedvesek voltak, és könnyen elfogadtak minket. Hogy jobban megismerjük a környéket, számtalan gyalogtúrát tettünk. A második két hétben a kis falu kastélyában berendezett szociális otthonban dolgoztunk, ahol egyébként kórházi ellátás is folyik. Óriási meglepetés ért minket, amikor az otthonr ban egy idős magyar úr ránk köszönt. Az első hetek megfeszített tempója a gyakorlat során folytatódott. A napi nyolcórás munka keretében sok új dologgal ismerkedtünk meg. Annak ellenére, hogy honvágyuk egyre erősödött, a búcsúzás nehezünkre esett. A hazaúton megdöbbenve láttuk, hogy a mi óriási Dunánk milyen apró forrásból ered. Továbbá megnéztük a salzburgi várat és az ulmi katedrálist. Nagyon örülünk, hogy a kapcsolat nem szakadt meg, és az idén is akadtak utódaink. Pál Anita IV. B Utolsónak érkeztünk, de majdnem elsők lettünk Labdarúgócsapatunk először egy diáknap alkalmából jött össze. A mérkőzés — amit a közgazdasági szakközépiskola ellen játszottunk — elég humorosra sikerült, de az eredmény mégis 5-1 lett az Eü-sök javára. Mi sem tudtuk, hogy miként hoztuk össze, egyszerűen csak játszottunk. Éz után az eredmény után gondoltuk, talán érdemes volna foglalkozni vele. Heti egy edzésre jártunk. A harmadik edzés után már a ceglédi megyei döntőn kötöttünk ki, ahol nem sok esélyt jósoltunk magunknak. A kispályás foci szabályait pedig útközben olvastuk el. De Czmarkó tanár úr bízott bennünk. A bajnokság jól kezdődött, a négy csapatból az egyik nem jött el, így már tuti dobogósok voltunk. Nagy gond már nem lehetett. Az első mérkőzést a házigazdákkal játszottunk, nagyon izgultunk, ami meg is látszott a játékunkon. Sajnos nem tudtuk kihasználni a helyzeteinket. A második meccsen pedig bejött az is, ami az előzőn nem. így hát másodikok lettünk. Ez már két hónapja történt, és mi azóta is szívesen járunk különböző sportrendezvényekre. Rés Zsuzsanna IV. A Az egyre inkább verhetetlennek tűnő leány labdarúgócsapat. Az első sorban balra a gólkirály: Rés Zsuzsa Napjaink Napjaink így zajban, csendben távolodva, egyhangúan zakatolnak, Mint gyerek, ha vizet markol, Ujjaink közt széjjelfolynak. Gyűrjük szemünk, könnyünk sincs már, forrásaink kiapadnak, láthatatlan alkatrészük — érzéseink — tövig koptak. Álmainkban smaragdmadár remegtet még korallból nőtt ágakat, de reggel lesz, és józan kézzel betemetünk álmokat és ágyakat, nyakig zárjuk ingünk, blúzunk, s csak kínban szülünk vágyakat. Tuskó Katalin II. C Az oldalt a Váci Egészségügyi Szakközépiskola diákjainak munkáiból állítottuk össze. két rendőr kíséretében. Elindultunk az iskola felé, ahol társaim vártak már. A rendőrkocsiban való utazásom során láttam, amint néhány ember szúrós, megvető tekintetét szegezi rám. így aztán
