Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-14 / 86. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. ÁPRILIS 14.. CSÜTÖRTÖK 13 A kereszt jegyében Arról a keresztről szeretnék szólni, amelynek jegyében községünk nyugalmazott művelődésiház- igazgatója, Offlla Sándor bácsi el szeretné indítani könyvének harmadik kötetét. Községünk hagyományőrző patrónusa maga az élő történelem. A maga nyolcvan éve alatt átélt történelmi viharokat, háborúkat, forradalmakat, árvizet és jó néhány választást is, de a történelem nem sodorta pártokhoz, szélsőséges csoportokhoz. Megmaradt a mai napig is fáradhatatlan népművelőnek, a tájkultúra, a népi hagyományok hűséges ápolójának, és rendíthetetlenül optimistának, derűsen bizakodónak. E bizakodás nélkül nem is tervezhetné harmadik könyvének megírását. E könyvének címe — elmondása szerint —: A kereszt jegyében. Mi, községünk lakói azt kívánjuk Sanyi bácsinak, hogy adjon neki erőt a Mindenható e könyve megírásához. Pusztai József Tápiószecső A postaigazgató válasza A Pest Megyei Hírlap március 26-i számában megjelent, „Hová tűnt a hírlevél?” című újságcikkel kapcsolatban az alábbiakban tájékoztatom. 1994. március 28-án soron kívüli vizsgálatot rendeltem el az ügyben és azt állapítottam meg, hogy Göd 1. sz. postahivatalhoz — amely Göd nagyközség alsógödi részén lévő kézbesítőhivatal — a hírlevelek nem érkeztek meg, ugyanis a kampányiroda által március 8-án feladásra sem kerültek. A postahivatal dolgozója, aki a cikk írójának a kézbesítéssel kapcsolatban nem megalapozott információt adott, nem győződött meg a beérkezésről, csak vélelmezte: ha megérkezett a küldemény, az kézbesítésre is került. A postahivatal tehát csak abban marasztalható el, hogy Deák Zoltán úrnak megalapozatlanul nyilatkozott. Deák úr érdeklődését követően azonban a hivatal felvette a kapcsolatot a felsőgödi postával, és a nála maradt hírlevelekből összesen 800 darabot 1994. március 19-én, 21-én és 25-én kézbesített Alsógöd kézbesítési kerületeiben. Ezúton is sajnálatomat fejezem ki a megalapozatlan válasz miatt, és egyben intézkedtem az ügyben érdekelt dolgozók felelősségre vonásáról. Szathmári Géza igazgató Magyar Posta Részvénytársaság Budapest-vidéki Igazgatósága Köszönet az ünnepi lapért Tisztelt Főszerkesz5wh|E Köszönöm Önnek és munkatársainak azt a sok gyönyörűséget, amit lapjukban az ünnepekre eljuttattak olvasóikhoz, hogy az ünnep fényét emelve, nyugalom és béke költözhetett az emberek szívébe. Nekem a gyermekeim és ez a lap jelentették az ünnepet és ez az élmény fontos része mindennapjaimnak is. Minden más lapot kirekesztettem az otthonomból. Kérem önt és munkatársait, hogy mindig ilyen határozottan, a félelmet nem ismerve szóljanak az igazságról, szépségről, a jóságra fogékonynak nevelve ezzel az új generációt. Ezt egyre inkább igénylik az emberek. Féltő és biztató érzésekkel kérem a jó Isten áldását mindennapjaikon, minden munkájukra. Szerető üdvözlettel: Dr. Szabó Gyuláné Gödöllő' Szólam és valóság áf A dicső chartás hu- NjÉk) szárok szerint, a (wmS kormány, Csurka István instrukciói szerint, maga alá gyűrte az elektronikus médiákat... S legfőképpen a Magyar Rádiót... Sajnos a rádiósok napról napra ennek ellenkezőjéről győznek meg minket. Legutóbbi egyik szombaton követtem el azt a könnyelműséget, hogy bekapcsoltam rádiómat. (Nóta bene: a sportadás kedvéért!) A közvetítés után, 5 órakor híreket olvastak be a Petőfi adón. A kellemes hangú hölgytől megtudtam, mit mondott Hóm Gyula, azután azt is, hogy mit mondott az SZDSZ-es Mécs Imre, Szent—iványi István. HISTÓRIA Eckhart Ferenc 1848, az új liberális alkotmány n De a felszabadításra . indította Kossuthot az ország közgazdasági állapotának meggondolása is: a robottal űzött mezőgazdaság nem állhatott meg az Ausztriában mesterségesen ápolt ipar mellett. „Rabszolga-kényszermunkával lehet pyramisokat építeni, de nemzetet vagyonossá tenni soha.” Az úrbériséget már március 18-án megszüntették. A lelkesedés nem volt nagy; „Kossuth eltörülte”, jegyezte fel Széchenyi. Politikai célját Kossuth tökéletesen el is érte. A nép nem tekintett többé Bécs és a dinasztia felé, mint egy-két emberöltővel előbb, szabadságát nem a Habsburgoknak, hanem Kossuthnak köszönhette. A rajongás „Kossuth apánk” iránt nem is tűnt el többé szívéből. A király, miután tanácsosait meghallgatta, környezete és a konzervatívok megmegnyilvánuló ellenszenve mellett is kinevezte az új minisztériumot és április 11-én szentesítette a törvényeket. BATTHYÁNY KORMÁNYA az országgyűlésnek minden pártárnyalatát magában foglalta, de túlnyomóan mérsékeltekből állott. Deák, Széchenyi, Eötvös, Klauzál és az udvarral való összeköttetést fenntartó Esterházy Pál herceg mellett csak Kossuth mint pénzügy- és Szemere Bertalan mint belügyminiszter képviselték a radikális elemet és tették a minisztertanácsot nemegyszer szenvedélyes összeütközések, avagy csak nehezen elfojtott keserűségek tanyájává. Az új alkotmány nem egy pontban hordta magán a gyors munka nyomait. A végrehajtó hatalmat a király a felelős minisztérium által gyakorolja, rendelkezései miniszteri ellenjegyzés nélkül érvénytelenek (3. te.). Az országyűlés évenként Pestre hívandó ösz- sze, a képviselőház tagjait három évre választják. Á királynak joga van az ország- gyűlést ez idő letelte előtt is felosztani, de akkor köteles három hónapon belül új országgyűlést összehívni. A feloszlatás csak akkor foganatosítható, ha a következő évi költségvetést már megállapították. Az ország- gyűlés két kamarából áll: a képviselőházból és a főrendiházból (4. te.). Aktív választójoguk volt azoknak a legalább 20 éves magyar állampolgároknak, akik városban 300 forint értékű házat vagy földet, a községekben 1/4 úrbéri telket bírnak, az önálló kereskedőknek és legalább egy segéddel dolgozó iparosoknak, továbbá, akiknek tőkéjükből évi 100 forint jövedelmük volt, végül azoknak, akik magasabb értelmiséget megkívánó foglalkozást űztek, avagy főiskolai oklevelet szereztek. A nemesség régi jogon volt szavazó, s így kb. 800 000 választója volt az országnak. A passzív választójoghoz a betöltött 24. éven kívül a magyar nyelv tudását is megkívánták (5. te.). Ez, meg a megyei és a városi választótörvény, valamint a Magyarországgal egyesített Erdélyben magasabb vá- lasztócensus biztosítása voltak azok az intézkedések, amelyekkel a magyarság új államának nemzeti jellegét meg akarta óvni. Ezen a választótörvényen hetven éven át lényegesebb változtatás nem történt. A liberális vívmányok az ország egész lakosságának nemzeti különbség nélkül váltak ugyan birtokává, de a ’48-as törvényhozás nemzeti radikalizmusánál fogva nem gondoskodott a többi nemzetiség nyelvi jogainak megállapításáról, abban a hitben, hogy a magasabb kultúrájú magyarság joggal megkívánhatja nyelvének korlátlan érvényesítését a közélet minden terén. Másik még végzetesebb hiba volt, hogy nem állapították meg törvényhozási- lag, hogyan alakuljon az állami élet új formájában Magyarország viszonya a Habsburg-monarchia egyéb részeihez. Miként a többi, úgy a pénz- és a hadügyminiszter hatáskörét sem vonták meg, amit a reakcióra hajlandó udvari körök csakhamar kihasználtak. Jogosulatlan azonban az a szemrehányás, hogy az első magyar minisztérium Kossuth hatása alatt Ausztriához való politikai viszonyunkat meg akarta változtatni. A magyar minisztérium hivatalbalépése után csakhamar Esterházy Pál útján az osztrák Pillers- dorf-minisztériumhoz fordult bizottság kiküldése végett, hogy az a közös ügyekről tanácskozzék. A magyar kiküldött, Pulszky Ferenc, meg is kezdte a tárgyalásokat, amelyeket osztrák részről addig halogattak, míg a dolgok fejlődése folytán feleslegesekké váltak. Még inkább a sürgős munka bélyegét viseli magán a törvényhozásnak az a része, amely főleg külső nyomás alatt a társadalom gyökeres átalakulásának vetette meg alapját és sok helyen a köznemesség javának anyagi pusztulását okozta. A tized és az ösz- szes földesúri szolgáltatások megszűntek (9. és 13. te.). A földesurak kártalanításának kérdését „a nemzeti becsület védpajzsa” alá helyezték, de a forradalom forgatagában többé nem Ezenkívül a hírekben még szó esett a lübecki zsinagóga felgyújtásának — egyébként sajnálatos és felháborító — körülményeiről. És slussz — ennyi volt a délutáni híranyag! Ezután csodálható-e, ha Petőfi Sándor versbéli juhászához hasonlóan elkeseredtem? S én — szamaram és furkósbotom közelembe'n nem lévén —, mérgemben összetörtem a rádikókészü- léket! No persze, Hóm Gyula, Mécs Imre, Szentiványi István és a Demokratikus Charta legnagyobb dicsőségére... Brezovich Károly Vác Helyreigazítás Tiszteli Főszerkesztő Úr! Önök a Pest Megyei Hírlap április 8-ai lapszámában, annak 4. oldalán, tudósítást közöltek az 1994. április 7-én Dunakeszin megtartott testületi ülésről. A tudósításban — feltehetőleg a tudósító figyelmetlensége következtében — több téves adat szerepelt. Ezek közül most csupán a cégünket érintő tévedésekre reagálok, és kérem, hogy az alábbi helyreigazító információkat szíveskedjék a legközelebb megjelenő lapszámban közzétenni: A Dunakeszin működő Közüzemi Kft. nem „száz százalékban önkormányzati dotációval működő cég”, hanem 100 százalékos önkormányzati tulajdonú cég. Dotációt az önkormányzati lakásokban lakók kaptak, mivel a lakbérekkel nem fedezett üzemeltetési, fenntartási költségeket az önkormányzat átvállalta. A testületi ülés arról döntött, hogy mi történjék az 1993-as évben a kft. működésének eredményeképpen keletkezett 1 millió 800 ezer forint adózott nyereséggel. Szó sem volt meghitelezett 300 ezer forint elengedéséről, mivel ilyen hitelt a kft nem kapott. Árról volt csupán vita, hogy — mivel a megelőző 1992-es évet a kft. 358 ezer forint veszteséggel zárta és ennek pótlására az alapító okirat szerint az önkormányzat pótbefizetés teljesítésére volt köteles — ezt az összeget vonják-e el a jelenlegi nyereségből. A döntés alapján a nyereség a kft.-nél marad, felét fejlesztésre fordíthatja, míg a másik fele forgóeszközként működik. Farkas Gizella a Dunakeszi Közüzemi Kft. ügyvezetője volt mód erről a kérdésről tárgyalni. Behozták a közadózást, megszüntették az ősiséget és a liberális programnak megfelelőleg kimondták az összes felekezetek egyenjogúságát és a sajtószabadságot. Az új alkotmány alapján választott képviselőház képe ugyanaz volt, mint az utolsó rendi gyűlésé, A kiváltságos osztályok okos magatartása a forrongó időkben a magyarság minden osztályában egységes érzelmi alapot teremtett meg a további fejlődésre. (Vége) A Habsburg-ház trónfosztása A honvédség tavaszi sikerei megteremtették a politikai feltételeit, hogy a függetlenségéért küzdő' Magyarország méltó választ adjon a Ferenc József által 1849, március 4-én kibocsátott ol- mützi alkotmányra, amely Magyarországot önállóságától megfosztva az ausztriai ház egyik tartományának szintjére helyezte. Kossuth 1849, április 12-én terjesztette elő a Honvédelmi Bizottmányban, másnap pedig az országgyűlés zárt ülésén a trónfosztást kimondó javaslatát. Mindkét alkalommal elutasították, másnap, április 14-én a képviselők mégis megszavazták. Ez Kossuth politikai érzékének volt köszönhető. A képviselőház aznapi nyílt ülését nem a debreceni református kollégium viszonylag kicsi oratóriumában, hanem a Nagytemplom hatalmas épületében tartotta, népes közönség jelenlétében. Beszéde egyszerre szólt a szívhez és az észhez. Amikor javaslatai 2. pontjához, a Habsburg-ház trónfosztásához érkezett és „kezeit az ég felé emelve ámen’’-nelzárta javaslatát, a korabeli feljegyzés szerint „Az egész templom magasztos lelkesedéssel áment visszhangzott”. Az egy nappal korábban még tiltakozó képviselők nem vonhatták ki magukat a pillanat — és a közönség — hatása alól, egyhangúlag fogadták el indítványait: az ország szabad, független európai államnak nyilvánítását, a békés szándékok kijelentését, a Habsburg-ház trónfosztását és az új kormányzati rendszert, miszerint Magyarországot „egy kormányzó elnök /og/a”irányítani. Pogány György
