Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-02 / 77. szám

.pest TJfnr a n ]MEGYEiniM\Lj/\£ XXXVIII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Ünnepi számunk tartalmából 2. oldal: KRÚDY GYULA Bajza Lenke, avagy az üveglábú ember 3. oldal: - ADY ENDRE Krisztus-kereszt az erdőn RAINER MARIA RILKE Angyal FEKETE GYULA Húsvéti gondolatok Természet-édesanyánkról 4. oldal: TÓTH ÁRPÁD A „Kéremszépen" felesége MIKSZÁTH KÁLMÁN A magyar antiszemita 5. oldal: SÁNDOR ANDRÁS Árulás, katasztrófa, feltámadás JOSEF WEINHEBER Corpus mysticum 6. oldal: Egyházi személyiségek véleménye az elmúlt négy évről 7. oldal: BÁNÓ ATTILA, VÖDRÖS ATTILA Megszabjuk a jövendő' kormány arculatát BESZÉLGETÉS SURJÁN LÁSZLÓVAL 8. oldal: PAMER NÓRA Jézus mártíromságának emlékhelyei 9. oldal: VÖDRÖS ATTILA Össztűz és hazugságözön a nemzeti gondolkodókra BESZÉLGETÉS CSÚCS LÁSZLÓVAL 10. oldal: HORVÁTH LAJOS A turul a magyar vitézség jelkepe 11. oldal: SÁRMÁNDI PÁL INTERJÚ SZELECKY ZITÁVAL KARINTHY FRIGYES Új ezerkoronás ' BALÁZS GUSZTÁV Tisztelgés a rab krónikás eló'tt 12—13. oldal: Megyénk kistelepüléseinek jövőjéről, a magyar falvak feltámadásáról 14. oldal: GÁL JUDIT A jó kovács megpatkolja a tojást 15. oldal: DÖBBENTEI KORNÉL A nyárádremetei Krisztus NAGY GÁSPÁR „Imádság a gyúlölködőkért” TÖRÖK BÁLINT A Megváltó feltámadása és Teleki Pál halála 16. oldal: ADY ENDRE Az új harangok FADDY OTHMÁR Irnni, vagy nem lenni? JOCHA KÁROLY Áldozatkész hívek Tökölön 17. oldal: MALLÁR ÉVA A szegényekért és a határon túli magyar orvosokért BESZÉLGETÉS LICHTENBERGER GYÖRGGYEL NÁNÁSI TAMÁS Isten előbb összetör, hogy fel tudjon emelni 18 oldal: ILLÉS SÁNDOR Keresem a mamát Levél az Európai Unióhoz Felvételi kérelmünk Athénban Jeszenszky Géza külügymi­niszter tegnap Athénban hi­vatalosan átnyújtotta Ma­gyarország felvételi kérel­mét az Európai Unióhoz. A teljes jogú tagság iránti kérelmet Boross Péter mi­niszterelnök írta alá. A doku­mentumot a külügyminisz­ter, Theodorosz Pangalosz- nak az Európai Unió Taná­csa soros elnökének, a görög kormány európai ügyekkel megbízott miniszterének adta át. Jeszenszky Géza a csatlaJ kozási kérelem átnyújtása­kor többek között a követke­zőket mondta: — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a nyugati ci­vilizáció bölcsőjét jelentő At­hénban, abban az országban, ahol Európa mint szó és fo­galom megszületett, átnyújt­hatom Önnek mint az Euró­pai Unió Tanácsa elnökének Boross Péter magyar minisz­terelnök levelét. E levélben a magyar kormány kinyilvánít­ja szándékát, hogy a maast- richti szerződés „O” cikke­lye alapján kéri felvételét az Európai Unióba. Az európai népek legnagyobb és legsike­resebb vállalkozásához törté­nő csatlakozási szándék a magyar nemzet elkötelezett­ségét •fejezi ki, hogy vissza­tér arra az útra, amelyet ezer esztendővel ezelőtt válasz­tott. Hosszú, kényszerű vára­kozás után a történelem meg­adta a lehetőséget e lépés megtételére. — Kérem Elnök Urat, hogy az Európai Unió Taná­csa április 18-i ülésén tűzze napirendre kérelmünket, és to­vábbítsa az európai bizottság­nak véleményezés céljából. Mit várhatunk a rendőrségi törvénytől? Kiszabadult székelyföldiek A román államfő által elnö­ki kegyelemben részesített nyolc székelyföldi elítélt kö­zül öt férfit tegnap szaba­don bocsátottak. Nagy Im­re, Nagy István, Vass-Kiss Előd és Ambrus Pál a sza- mosújvári börtönből szaba­dult, Karsai Lászlót pedig a Csíkszeredáiból helyezték szabadlábra. Az 1989 de­cemberi zetelaki, oroszhe­gyi forradalmi események, népítéletek kapcsán rendőr­gyilkosság címén elítélt ma­gyarok büntetését Iliescu március 24-én csökkentette. Évtizedek óta először tör­vény szabályozza a hazai rendőrség működését. Az Országgyűlés, mint ismere­tes, ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással fogadta el a kétharmados törvényt. Komáromi István ezredes­sel, a Pest Megyei Rendőr­főkapitányság vezetőjével a döntés jelentőségéről és a várható változásokról be­széltünk. — Főkapitány úr, mit je­lent ez a törvény a Pest me­gyei rendőrök számára? — Ott voltam a Parla­mentben, amikor elfogad­ták, és külön örültem an­nak is, hogy sok Pest me­gyei képviselő támogatta a törvény létrejöttét. Kiemel­kedő jelentőségét elsősor­ban abban látom, hogy megteremtette a demokrati- < kus törvényességet. Nyíl­tan, mindenki számára közérthetően szabályozza a rendőri intézkedés lehető­ségeit. (Folytatás a 19. oldalon) Fából faragott feszület (Palóc Múzeum, Balassagyarmat) Kovács Tamás felvétele Szokolay Sándor Húsvétoló Az elmúlt évtizedekben — tapasztalhatóan — elvesztet­ték ünnepeink belső' lényegüket. Formálissá, sematikus­sá, só't erőltetetté váltak. A hagyományok halványítása a múltat ellenségesen vizsgáló ideológia akcióprogramjá­vá vált. Az ünnepeket megfosztották egyházi jellegüktől, szertartásos áhítatuktól, meghittségüktől. Az uniformizá­ló hatalmi igények ünnepeinket seszíníívé tették. A Jeles Napok mélységesen tiszta népi lelkületét az ateista hatal­mi önkény világnézetileg károsnak tartotta, ezért puszlí- ■ tóttá. Ez a pusztítás felbecsülhetetlen károkat okozott, s ennek köszönhető, hogy jó ideje a kultúra elé tolakszik a civilizáció. A technika forradalma szellemi, lelki és szóra­koztató táplálékként kényszeríti a gyanútlan és tapaszta­latlan tömegekre a jól reklámozott, csillogó ócska bóvlit. Ünnepeink a hétköznapok tengerében egyfajta szige­tet, belső megerősödést, örömteli megújulást, erőgyűjtést jelenthetnének. Megüresedett, kihűlt világunknak vala­miféle múltból táplálkozó újfajta szertartásosságra len­ne szüksége. Annyi viszálykodás után, ha egymást több szeretettel próbálnánk megszólítani, már az is nyelvünk újragazáagítását ösztönözné. Szókincsünk szinte csak a negatív kifejezésekben gyarapszik rohamosan. Kölcsön­kapott életünk olyan rövid, hogy érdemesebb lenne hét­köznapjainkat is gazdagító módon méltó ünnepnapokká varázsolnunk. Mi süllyesztette mélyre a lelkiség és a szellemiség ele­inkben meglévő igényét? Az erkölcsiség és a hit kikerülé­se. És a nemtörődömség, a kényelmesség, a rossz megszo­kása. S hogy a napok tennivalói között nem tudunk meg­állni... Senkinek sem szabadna az életet taposómalom­nak elfogadnia! Ünnepeink is küzdelmek. Modern po­gány szertartássá tettük ünnepeinket, mint afféle áldozat­bemutatást. Bizonyítani akarunk minden áron. Minden fontosabb, előrevalóbb, mint önnmgunk, szeretteink, bará­taink... Nem érünk rá semmire... S talán észrevétlenül, fokozatosan ettől tesszük életünket is semmilyenné... Az ünnep miértünk, egymásért van elsősorban. S azt a legtúlzóbb ajándékozási őrület sem pótolja. Mert nem azért van az ünnep, hogy „letudjuk”, hogy „túl legyünk rajta’! Sokkal inkább azért, hogy megéljük, hogy kicseré­lődjünk, hogy örüljünk egymásnak... S netán az élet ajándékaiért hálát is tudjunk adni. A hívő ember a „via crucis”t, mint a kereszt útjának stációit is naponként követi, meditációs igeolvasás formá­jában megéli. A böjt, a virágvasárnap, a nagyhét és nagy­péntek passióeseményeinek mélypontja élő valóság szá­mára. A feltámadás, a megváltás ténye az emberi élet ér­telmét újrafogalmazza... Mert hisszük, hogy „nincsen senkiben másban üdvösség” az Apostolok Cselekedetei negyedik fejezetének 12. verse szerint. Mert Jézus Krisz­tus kinyilvánította, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem, ha meghal is él!”Ezért van re­ménye a hívőnek, ha a Zsoltárossal szólva: „a mélység­ből kiált”az. Úrhoz napjainkban is. Bach passióinak megrázó, megrendítő szépségét hall­gatva hitünk megerősödik, s földi létünk minden fontos­kodása picinnyé válik. Fiúsvét Csodájának hatására, mert a „Megváltás bizonyossága”az Igében válik Isten­élménnyé: „O, ki a mi bűneinkért Imlálra adatott, és fel­támasztatott a mi megigazulásunkért” S a kételkedő, töp­rengő, válságokat élő embernek is bizonyosságot adhat a hitvalló Ige: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utol­jára porom felett megáll! Nékem dz Élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Húsvét tehát életünk értelmét adó Szent Ünnepünk. Ettől lehet a piros tojás is pirosabb, ettől örömtelibb a lo­csolás, finomabb a húsvéti sonka... De nem helyette! Népszokásainkban összeölelkezik a profán és szakrális, és a magyar lélek saját szokásaiban bizony újra és újra örömét lelné. De bárcsak örömét lelné! Ilyenfajta boldog húsvétolást kívánok e szép tavaszi vi­rágzó ünnepen! S ha már az újtestamentumi igékkel szóltam, hadd fe­jezzem be gondolataimat Jeremiás próféta ótestamentu- mi szavaival, kívánva májusi sorsfordulónk előtt is eny­hülést (a gyűlölködések között) szeretett népemnek: „..'.Uram, téríts vissza Magadhoz és MI VISSZATÉ­RÜNK!”

Next

/
Thumbnails
Contents