Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-02 / 77. szám
.pest TJfnr a n ]MEGYEiniM\Lj/\£ XXXVIII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Ünnepi számunk tartalmából 2. oldal: KRÚDY GYULA Bajza Lenke, avagy az üveglábú ember 3. oldal: - ADY ENDRE Krisztus-kereszt az erdőn RAINER MARIA RILKE Angyal FEKETE GYULA Húsvéti gondolatok Természet-édesanyánkról 4. oldal: TÓTH ÁRPÁD A „Kéremszépen" felesége MIKSZÁTH KÁLMÁN A magyar antiszemita 5. oldal: SÁNDOR ANDRÁS Árulás, katasztrófa, feltámadás JOSEF WEINHEBER Corpus mysticum 6. oldal: Egyházi személyiségek véleménye az elmúlt négy évről 7. oldal: BÁNÓ ATTILA, VÖDRÖS ATTILA Megszabjuk a jövendő' kormány arculatát BESZÉLGETÉS SURJÁN LÁSZLÓVAL 8. oldal: PAMER NÓRA Jézus mártíromságának emlékhelyei 9. oldal: VÖDRÖS ATTILA Össztűz és hazugságözön a nemzeti gondolkodókra BESZÉLGETÉS CSÚCS LÁSZLÓVAL 10. oldal: HORVÁTH LAJOS A turul a magyar vitézség jelkepe 11. oldal: SÁRMÁNDI PÁL INTERJÚ SZELECKY ZITÁVAL KARINTHY FRIGYES Új ezerkoronás ' BALÁZS GUSZTÁV Tisztelgés a rab krónikás eló'tt 12—13. oldal: Megyénk kistelepüléseinek jövőjéről, a magyar falvak feltámadásáról 14. oldal: GÁL JUDIT A jó kovács megpatkolja a tojást 15. oldal: DÖBBENTEI KORNÉL A nyárádremetei Krisztus NAGY GÁSPÁR „Imádság a gyúlölködőkért” TÖRÖK BÁLINT A Megváltó feltámadása és Teleki Pál halála 16. oldal: ADY ENDRE Az új harangok FADDY OTHMÁR Irnni, vagy nem lenni? JOCHA KÁROLY Áldozatkész hívek Tökölön 17. oldal: MALLÁR ÉVA A szegényekért és a határon túli magyar orvosokért BESZÉLGETÉS LICHTENBERGER GYÖRGGYEL NÁNÁSI TAMÁS Isten előbb összetör, hogy fel tudjon emelni 18 oldal: ILLÉS SÁNDOR Keresem a mamát Levél az Európai Unióhoz Felvételi kérelmünk Athénban Jeszenszky Géza külügyminiszter tegnap Athénban hivatalosan átnyújtotta Magyarország felvételi kérelmét az Európai Unióhoz. A teljes jogú tagság iránti kérelmet Boross Péter miniszterelnök írta alá. A dokumentumot a külügyminiszter, Theodorosz Pangalosz- nak az Európai Unió Tanácsa soros elnökének, a görög kormány európai ügyekkel megbízott miniszterének adta át. Jeszenszky Géza a csatlaJ kozási kérelem átnyújtásakor többek között a következőket mondta: — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a nyugati civilizáció bölcsőjét jelentő Athénban, abban az országban, ahol Európa mint szó és fogalom megszületett, átnyújthatom Önnek mint az Európai Unió Tanácsa elnökének Boross Péter magyar miniszterelnök levelét. E levélben a magyar kormány kinyilvánítja szándékát, hogy a maast- richti szerződés „O” cikkelye alapján kéri felvételét az Európai Unióba. Az európai népek legnagyobb és legsikeresebb vállalkozásához történő csatlakozási szándék a magyar nemzet elkötelezettségét •fejezi ki, hogy visszatér arra az útra, amelyet ezer esztendővel ezelőtt választott. Hosszú, kényszerű várakozás után a történelem megadta a lehetőséget e lépés megtételére. — Kérem Elnök Urat, hogy az Európai Unió Tanácsa április 18-i ülésén tűzze napirendre kérelmünket, és továbbítsa az európai bizottságnak véleményezés céljából. Mit várhatunk a rendőrségi törvénytől? Kiszabadult székelyföldiek A román államfő által elnöki kegyelemben részesített nyolc székelyföldi elítélt közül öt férfit tegnap szabadon bocsátottak. Nagy Imre, Nagy István, Vass-Kiss Előd és Ambrus Pál a sza- mosújvári börtönből szabadult, Karsai Lászlót pedig a Csíkszeredáiból helyezték szabadlábra. Az 1989 decemberi zetelaki, oroszhegyi forradalmi események, népítéletek kapcsán rendőrgyilkosság címén elítélt magyarok büntetését Iliescu március 24-én csökkentette. Évtizedek óta először törvény szabályozza a hazai rendőrség működését. Az Országgyűlés, mint ismeretes, ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással fogadta el a kétharmados törvényt. Komáromi István ezredessel, a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság vezetőjével a döntés jelentőségéről és a várható változásokról beszéltünk. — Főkapitány úr, mit jelent ez a törvény a Pest megyei rendőrök számára? — Ott voltam a Parlamentben, amikor elfogadták, és külön örültem annak is, hogy sok Pest megyei képviselő támogatta a törvény létrejöttét. Kiemelkedő jelentőségét elsősorban abban látom, hogy megteremtette a demokrati- < kus törvényességet. Nyíltan, mindenki számára közérthetően szabályozza a rendőri intézkedés lehetőségeit. (Folytatás a 19. oldalon) Fából faragott feszület (Palóc Múzeum, Balassagyarmat) Kovács Tamás felvétele Szokolay Sándor Húsvétoló Az elmúlt évtizedekben — tapasztalhatóan — elvesztették ünnepeink belső' lényegüket. Formálissá, sematikussá, só't erőltetetté váltak. A hagyományok halványítása a múltat ellenségesen vizsgáló ideológia akcióprogramjává vált. Az ünnepeket megfosztották egyházi jellegüktől, szertartásos áhítatuktól, meghittségüktől. Az uniformizáló hatalmi igények ünnepeinket seszíníívé tették. A Jeles Napok mélységesen tiszta népi lelkületét az ateista hatalmi önkény világnézetileg károsnak tartotta, ezért puszlí- ■ tóttá. Ez a pusztítás felbecsülhetetlen károkat okozott, s ennek köszönhető, hogy jó ideje a kultúra elé tolakszik a civilizáció. A technika forradalma szellemi, lelki és szórakoztató táplálékként kényszeríti a gyanútlan és tapasztalatlan tömegekre a jól reklámozott, csillogó ócska bóvlit. Ünnepeink a hétköznapok tengerében egyfajta szigetet, belső megerősödést, örömteli megújulást, erőgyűjtést jelenthetnének. Megüresedett, kihűlt világunknak valamiféle múltból táplálkozó újfajta szertartásosságra lenne szüksége. Annyi viszálykodás után, ha egymást több szeretettel próbálnánk megszólítani, már az is nyelvünk újragazáagítását ösztönözné. Szókincsünk szinte csak a negatív kifejezésekben gyarapszik rohamosan. Kölcsönkapott életünk olyan rövid, hogy érdemesebb lenne hétköznapjainkat is gazdagító módon méltó ünnepnapokká varázsolnunk. Mi süllyesztette mélyre a lelkiség és a szellemiség eleinkben meglévő igényét? Az erkölcsiség és a hit kikerülése. És a nemtörődömség, a kényelmesség, a rossz megszokása. S hogy a napok tennivalói között nem tudunk megállni... Senkinek sem szabadna az életet taposómalomnak elfogadnia! Ünnepeink is küzdelmek. Modern pogány szertartássá tettük ünnepeinket, mint afféle áldozatbemutatást. Bizonyítani akarunk minden áron. Minden fontosabb, előrevalóbb, mint önnmgunk, szeretteink, barátaink... Nem érünk rá semmire... S talán észrevétlenül, fokozatosan ettől tesszük életünket is semmilyenné... Az ünnep miértünk, egymásért van elsősorban. S azt a legtúlzóbb ajándékozási őrület sem pótolja. Mert nem azért van az ünnep, hogy „letudjuk”, hogy „túl legyünk rajta’! Sokkal inkább azért, hogy megéljük, hogy kicserélődjünk, hogy örüljünk egymásnak... S netán az élet ajándékaiért hálát is tudjunk adni. A hívő ember a „via crucis”t, mint a kereszt útjának stációit is naponként követi, meditációs igeolvasás formájában megéli. A böjt, a virágvasárnap, a nagyhét és nagypéntek passióeseményeinek mélypontja élő valóság számára. A feltámadás, a megváltás ténye az emberi élet értelmét újrafogalmazza... Mert hisszük, hogy „nincsen senkiben másban üdvösség” az Apostolok Cselekedetei negyedik fejezetének 12. verse szerint. Mert Jézus Krisztus kinyilvánította, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem, ha meghal is él!”Ezért van reménye a hívőnek, ha a Zsoltárossal szólva: „a mélységből kiált”az. Úrhoz napjainkban is. Bach passióinak megrázó, megrendítő szépségét hallgatva hitünk megerősödik, s földi létünk minden fontoskodása picinnyé válik. Fiúsvét Csodájának hatására, mert a „Megváltás bizonyossága”az Igében válik Istenélménnyé: „O, ki a mi bűneinkért Imlálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” S a kételkedő, töprengő, válságokat élő embernek is bizonyosságot adhat a hitvalló Ige: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára porom felett megáll! Nékem dz Élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Húsvét tehát életünk értelmét adó Szent Ünnepünk. Ettől lehet a piros tojás is pirosabb, ettől örömtelibb a locsolás, finomabb a húsvéti sonka... De nem helyette! Népszokásainkban összeölelkezik a profán és szakrális, és a magyar lélek saját szokásaiban bizony újra és újra örömét lelné. De bárcsak örömét lelné! Ilyenfajta boldog húsvétolást kívánok e szép tavaszi virágzó ünnepen! S ha már az újtestamentumi igékkel szóltam, hadd fejezzem be gondolataimat Jeremiás próféta ótestamentu- mi szavaival, kívánva májusi sorsfordulónk előtt is enyhülést (a gyűlölködések között) szeretett népemnek: „..'.Uram, téríts vissza Magadhoz és MI VISSZATÉRÜNK!”