Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-13 / 85. szám
_l PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. ÁPRILIS 13., SZERDA 5 A gyerekek utasként sérülnek Romafolklór az aszódi laktanyában Egy iskola — egy rendőr Kétnapos nemzetközi konferenciát szervezett a napokban az Országos Balesetmegelőzési Bizottság és a Hans Seidel Alapítvány Budapesten, a „család éve” alkalmából, a tapasztalatok ismertetés céljából. Mindenki nyíltan szólt saját felelősségéről és a felnőtt társadalom teendőiről, sokat segíthetnek az egyházak, a társadalmi szervezetek, de a legnagyobb szerepe a felnőttek, elsősorban a szülők példamutatásának lehet abban, hogyan közlekednek gyermekeink. A Nemzeti Alaptantervben adott lehetőségeket a korábbinál rendszeresebben és mélyebben ki kell használni minden tanintézetben. Ezt a munkát segítheti az. egy iskola, egy rendőr mozgalom keretében minden rendőrkapitányság úgy is, hogy hivatásosai óvodákban, iskolákban, közép- és főiskolákon is előadásokat vállalnak. Minden előadó és a' hozzászólók többsége is felhívta a figyelmet a nyilvánosság szerepére: a sajtó és a médiumok lehetőségeire a balesetmegelőzésben. Az utóbbi években a közlekedési balesetben sérült és meghalt gyerekek fele gépkocsiutasként szenvedett balesetet. Ezért lényeges a gyerekülések, a hátsó biztonsági övék kötelezővé tétele. Ezen túl az intenzívebb alapképzést ki kell egészíteni hazánkban is egy széleskörű utánképzésnek. El kell gondolkodni a francia módszeren, amely kísérővel való vezetői jártasságra ad lehetőséget, vagy a bajor módszeren, amelyek 1,5 éves előjogosít- ványt ad a kezdőknek, és csak akkor kaphat véglegeset, ha ez idő alatt megfelelt az elvárásoknak. Ahhoz, hogy csökkenjen a balesetek száma Magyarországon, természetesen nélkülözhetetlenek a kemény rendőri intézkedések. A tanulópénzt a közutakon beszedjük — mondta az országos főkapitány, és ez minden közlekedő érdekében történik. Megkülönböztetett figyelem Maglód az egészségügyi szaklap hasábjain Ismét egy megyei esemény került a Konzílium című negyedévenként megjelenő egészségügyi szaklap, melynek szerkesztője Veres Pálma, a Népjóléti Minisztérium sajtószóvivője, hasábjaira. Ezúttal Bezzegh Istvánnal a maglódi polgármesterrel készült egy interjú annak kapcsán, hogy a településen, Surján László miniszter ünnepélyes szalagátvágásával a helybéli lakosság rendelkezésére bocsátották az Egészségházat. Utóbbiról megírtuk: a településen nagy hiány pótolt ez a sokféle szakellátást helyben biztosító rendelő. Elsősorban a két szakorvossal megerősített gyermek- gyógyászati rendelőrészlegnek örültek a helybéliek. Hasonlóan kedvezően fogadták a maglódiak a korszerű gyógyszertárat is. Ahogyan Bezzegh István mondta: az volt a szándékunk ezzel a szakrendelővel, hogy a legkisebbektől a terhes édesanyákig, az idős, nehezen mozgó maglódi lakásokig mindenki helyben részesülhessen szakirányú gyógykezelésben. Az említett interjúban a polgármester egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy mind politikai, mind a leghétköznapibb emberi értelemben véve is használja az „ép testben ép lélek” jelszót. Ezt Maglódon úgy igyekeznek megvalósítani, hogy a most már teljes felszereltségében működő szakrendelő mellett, mely elsősorban a mottó első felének megvalósítását szolgálja, az iskolai oktatás-nevelés is nagy hangsúlyt helyez a gyermekek testi és főképp lelki egészségére és fejlődésére. — Azt valljuk — olvasható az interjúban —, hogy valamennyi korosztályt bevonva erősíteni kell a helybéliekben a toleranciaképességet. Növelni kell bennük a kudarcok elviseléséhez nélkülözhetetlen akaraterőt, és az egymással szembeni viselkedés kultúráltságának fokát. Bezzegh István a helyi fontosságú dolgok mellett szót ejtett az interjúban az egészségügyi reformról is. Elmondta, hogy szerinte akkor lesz sikeres ez a megújulási folyamat, ha általa az ágazat ki tudja elégíteni a lakosság minden igényét. — Káros, ha országosan, vagy helyi szinten a szükségesnél több létesítményt hozunk létre — mondta Bezzegh István — de ugyanígy helytelen, ha valahol hiányzik egy szolgálóegység. Úgy érzem Maglódon afelé haladunk, hogy... olyan ellátást biztosító, s annyiba kerülő rendelőintézetet működtessünk, mely kielégíti az ösz- szes helyi igényt. (mé) Cigány fiatalok angyalbőrben Hazánkban a cigányság — származását tekintve — kisebbségnek számít. Magától értetődik, hogy ennek az etnikumnak a tagjai nemcsak civil polgárként kell, hogy beilleszkedjenek társadalmi rendünkbe, de sorköteles ifjai a haza fegyveres szolgálatából is kiveszik részüket. Hogyan, mi módon? Zökkenőmentes-e beilleszkedésük a beöltözés után? Miképpen töltik el a fegyveres szolgálat esztendejét? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az aszódi laktanyában. Beszélgetőpartnerünk Zeher Zoltán alezredes, helyőrségparancsnok-helyettes. — Alezredes úr! Az önök egységénél jelenleg hány cigány fiatal teljesít fegyveres szolgálatot? — Erre a kérdésre nem tudok számszerű választ adni. A Magyar Honvédség ugyanis — nagyon helyesen — nem tartja nyilván azt, hogy ki milyen nemzetiségű. A bevonulok között mindenkinek magánügye, önnön lelkiismereti kérdése a származása. Nálunk — és az ország összes laktanyájában — „csak” honvédek, tisztesek, tiszthelyettesek, tisztek vannak. Hogy, szerb, szlovák, horvát, sváb vagy cigány nemzetiségű-e? Ez mindenkinek a magánügye. Mindemellett elmondhaNégy megyéből érkeztek a laktanyába tó, hogy a cigány fiatalok többsége vállalja származását. — Ezek a sorkatonák hogyan illeszkednek be ebbe az új közösségbe? — Hosszú évek tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy eleinte visszahúzódóak, és főleg egymás társaságát keresik. Am ez nem nemzetiségi kérdés, sokkal inkább az, hogy valamennyien egy faluból, városból érkeztek. Azután, ahogy fogynak a hónapok, újabb barátságok szövődnek... Még egy gondolatban visz- szatémék a lelkiismereti kérdésre. Köztudomású, hogy vannak az országban olyan szervezetek, melyektől idegen a fegyveres szolgálat. Aki ezt megtagadta, azt néhány évvel ezelőtt még börtönbüntetéssel sújtották. Napjainkban már létezik alternatív megoldás. Egyik honvédünk — egyébként cigány származású — a jehova tanúi gyülekezetnek a tagja. Megkeresett, mivel vallásával ösz- szeegyeztethetetlen a fegyverfogás. Áthidaló megoldásként javasoltam, hogy végezze el a kazánfűtő tanfolyamot. Megfogadta tanácsomat. A sikeres vizsga után azóta is ott dolgozik. Ez a tanfolyam egyébként rendszeres nálunk, és a cigány fiatalok többsége él e lehetőséggel, annál is inkább, mivel az itt megszerzett bizonyítvány arra is feljogosítja, hogy a polgári életTáncra perdülnek... ben hasznosítsa nálunk szerzett tudását. — Beszélgetésünkből kitűnik, hogy megkülönböztetés nincs, de különbözőségnek mégiscsak kell lennie. Tudna-e erre példát mondani? — Még ’92-ben történt, hogy cigány fiatalok „bandába” verődtek — a szó nemesebbik értelmében. Azaz ösz- szeálltak, hogy énekkel, zeneszóval behozzák a laktanyába népi hagyományaikat. Felkaroltuk az ügyet, s azóta ragyogóan működik a Bokái névre keresztelt együttes. Szándékaink találkoztak: nemcsak hagyományőrző a munkájuk, de laktanyánk hímevét is öregbíti. Együttesük tavaly egy alapítvány által meghirdetett pályázaton százezer forintot nyert, melyből hangszereket vásároltak. Ugyancsak a múlt esztendőben a Ki Mit Tud televíziós műsora selejtezőjéig jutottak el. Szintén tavaly történt, hogy testvérvárosunkból, Obenburg- ból egy száz fős vendégegyüttes érkezett. Bokaiék repertoárját megismervén meghívták őket egy hétre vendégszereplésre. Mit mondjak? Fergeteges sikerük volt. A sorkatonai szolgálatból adódik, hogy az együttes összetétele évről-évre változik, ám minden bevonulásnál érkeznek fiatalok, .akik átveszik a stafétabotot. Zeher alezredes, hogy szavainak nyomatékért adjon, meginvitál bennünket a gyakorlótérre, ahol éppen folyik a kiképzés, de annak végeztével a fiúk leteszik a géppisztolyt és kézbe vehetik a sokkal szelídebb szerszámot: a gitárt, bádogkannát és a kanalat. Azokat a zenealkalmatosságokat, melyek elmaradhatatlan eszközei a cigányzenének. A pattogó parancsok után rögtönzött bemutatót láthatunk az összeverbuvált együttestől. Csörög a kanál, duhog a kanna, s a gitár moll-akkordjaira az előadók bemutatják, hogy katonai bakancsban is lehet táncolni a gyakorlótér peremén. Ezek a fiatalok az elkövetkező esztendőben természetesen nem csak zenészek lesznek. Vállukra akasztják a fegyvert, fűtik a honvédség kaszárnyáit, ’ felszolgálnak a honvédségi konyhán vagy sátrat építenek, ha arra van szükség. Ki-ki képzettsége, tehetsége szerint. Származástól függetlenül. Kép, és szöveg: Tóth Sándor Egészségügyi, szociális A Központi Statisztikai Hivatal Budapest és Pest Megyei Igazgatósága — igazodva a közelgő nagy belpolitikai eseményhez — a megyénk 16 választási körzetét alapul véve térképezte fel szűkebb hazánkat. A napokban megjelent interjúhoz, illetve az abban foglaltakhoz kaphelyzetkép megyénkről csolódva folyamatosan közöljük azokat a statisztikai táblázatokat, melyek segítségével az érintett települések és régiók lakói könnyebben eligazodhatnak az ottani közművesítettségről, gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetről. AZ EGÉSZSÉGÜGY, SZOCIÁLIS ELLÁTÁS HELYZETE 1993. január 1. Választókerület Házi Házi gyermekEgy házi- és gyermekorvosra jutó lakosok száma Szociális otthonok Idősek klubja orvosok száma férőhelyeinek gondozottainak férőhelyeinek gondozottainak száma2' száma 1. sz. 31 6 1346 339 274 286 261 2. sz. 21 9 1674 300 282 95 96 3. sz. 23 8 1719 265 245 115 112 4. sz. 27 • 14 1769 375 390 160 163 5. sz. 23 3 1887 140 138 105 95 6. sz. 34 6 1658 590 603 • 235 164 7. sz. 30 10 1735 130 127 120 102 8. sz. 29 16 1441 89 84 50 .37 9. sz. 24 10 1572 — — 60 37 10. sz. 28 11 1512 237 240 125 116 11. sz. 28 11 1500 275 272 55 43 12. sz. 28 12 1586 — . ------142 1 11 13. sz. 31 13 1583 132 135 60 43 14. sz. 25 8 1864 357 364 70 64 15. sz. 25 9 1868 193 191 112 99 , 16. sz. 21 9 1780 235 233 180 164 Pest megye összesen 428 155 1643 3657 3578 1970 1727 a) 1992. évi átlag.
