Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-12 / 84. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. ÁPRILIS 12.. KEDD Szűk a piac Nagykátán Lincshangulat volt a vihar napján A nagykátai piacon rendszeresen árusító kereskedők „végső elkeseredésükben” lapunkat hívták segítségül panaszuk orvoslásához. A nyilvánosság ugyanis — írták levelükben — hozzájárulhatna a normális piaci állapotok visszaállításához. Ez pedig január elsejétől borult fel: a fenntartással megbízott városgazdálkodási szervezet az év elejétől kitiltotta a piactérről az árusok gépjárműveit azért, hogy szükség esetén biztosítható legyen a mentők, tűzoltókocsik bemenetele, a rend fenntartása. Forintos hírek Sikert ígérő tárgyalásokat folytattak a Zalahús Rt. vezetői a romániai Hargita megyében egy Csíkszereda környékére telepítendő marha- és birkavágó üzem létrehozásáról. A tervek szerint a zalai cég szállítaná a korszerű vágósori technológiát, és küldené a dolgozók betanítását végző szakembereket. A vegyes vállalati húsüzem beindítására az év második felében kerülne sor. Egyiptomban nagyrészt idén először megjelent cégek képviselik a magyar ipart a hét végén megnyílt Kairói Nemzetközi Vásáron. A száz négyzetméteres magyar pavilonon nyolc vállalat osztozik, profiljuk skálája a kozmetikumtól a konzerviparon, mélyhűtött zöldségen- gyümölcsön és üvegárun át az olajtermékekig, háztartási készülékekig teljed. Kuvait erőteljes olajkutatásba kezd, hogy újabb készleteket táijon fel egyetlen természeti kincséből — jelentette be a kuvaiti állami olajipari vállalat. Kuvait bizonyított olajkészlete 95 milliárd hordónyi, a világkészlet egytizede; ez háromszorosan múlja felül az Egyesült Államok ismert olajmezőinek gazdagságát. Magyarország és Mongólia között a hónap elején közvetlen távbeszélő összeköttetés létesült. A közvetlen nemzetközi távhívás lehetőségét a két ország között a Magyar Távközlési Rt. biztosítja. Mongólia országhívószáma 976. A nemzetközi távhívással elérhető mongoljai városok körzetszámáról a Matáv nemzetközi tudakozója ad részletes felvilágosítást: a 267-5555-ös budapesti telefonszámon. Hamarosan, valószínűleg már a nyár elején kapható lesz hazánkban az angol Psion cég által készített legújabb kézi számítógép magyarul tudó változata. Ezt a Psion Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, Dés Tamás jelentette be a cég tegnapi sajtó- tájékoztatóján. A bejelentés okául az a regionális konferencia szolgált, amelyet a Psion Magyarország Kft. az angol anyavállalatával közösen immár másodízben rendez meg Budapesten a közép-ke- let-európai régió szakemberei számára. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! „A vállalkozók emiatt sok gonddal néznek szembe” — szól a kereskedők levele. Az intézkedés fenti céljával szemben a felszabadult helyekre az „illegális KGST-seftelők, -csencselők” telepedtek le, azaz még rosszabbá vált a belső közlekedés, miközben az ősidők óta idejáró magyarországi árusok hátrányos feltételek közé kerültek. Állításuk szerint a gépkocsikat azelőtt sem egyszerűen kényelemből hagyták a piacon! hanem a szállításon túl benne óvták a nagy forgalom közepette az árut, ott tároltak, tartották a csomagoló anyagokat, a szükséges okmányokat, iratokat, pénzt — sorolták fel egy másik beadványban, amit az ön- kormányzathoz juttattak el, s amit 17-en láttak el kézjegyükkel, de közel száz kereskedő érdekében írtak. Mellesleg — vélik az érintettek — a kitiltott gépkocsik miatt jelentősen csökkent a vásárlók száma is, hisz így ők sem tudnak hol leparkolni. Kitiltott autók Az intézkedés miatt a nagykátai piacon napirenden voltak a viták, veszekedések, de különös esemény nem történt. Aztán jött a „vihar napja” március 17-én, s ettől kiéleződött a hangulat. Azon a csütörtöki nagypiacon délelőtt fél tíz tájékán a hirtelen keletkezett szélvihar és a gyorsan lezúduló havaseső olyan méretű kárt okozott a kipakolt áruban, „amit már sem anyagilag, sem idegileg, sem emberileg nem lehet elviselni”. A vészhelyzetben minden kereskedő rohant volna a kint lévő kocsijáért, s hajtani akart befelé, hogy mentse ami menthető. Csakhogy pánikszerűen menekült a vásárló tömeg is, amelyik ekkor volt a legnagyobb. A szűk kapun egymás hegyén-hátán ki befelé, ki kifelé tolakodott. A kereskedők megkésve értek visz- sza az addig összedőlt, beázó sátorhoz, fedetlen asztalhoz, kocsik koccantak össze, tükrök törtek, „anyáztak”, „lincshangulat” fenyegetett. A vihar napja után felerősödött a vád: „Nagykáta vezetői így támogatják a vállalkozókat, a magyar gazdaságot!” Színak István kókai bőrdíszmű- és táskaárus vezetésével ezután többen meg is jelentek a városi képviselőtestület március 29-i ülésén, ahol napirend előtt előadták hónapok óta többször megismételt kérésüket, miszerint a kitiltó döntést változtassák meg, s engedjék gépjárműveik piacon való parkírozását. Javasolták, hogy a KGST- piacot helyezzék máshová, vagy tegyék át egyéb napokra. Az interpelláció időpontja helyénvalónak tűnt, hisz az ülés programjában amúgy is szerepéit a vásár- és piactartás módosítása. Megtárgyalására azonban mégsem került sor, mert az írásbeli előterjesztést nem kapta meg minden illetékes önkormányzati bizottság, s így azt nem tudta előzetesen véleményezni... Mi az eset után jártunk a nagykátai piacon. — Látja, ez a jellemző — utalt a testületi ülésre Színak István — elautóztunk külön a testületi ülésre Nagykátára, s gyakorlatilag nem vettek minket számításba, nem alakult ki érdemi tárgyalás. A hivatal szerint 240 aláíró levélben kérte annak idején kocsijaink kitiltását. Ők hol vannak? Velük is asztalhoz ülnénk, hisz még azok is ezt teszik, akik lövik egymást! Mi azért ott nem tartunk! — Nekem azt vágták a fejemhez, hogy akinek Kátán nem tetszik, az menjen, ahová tud! Micsoda beszéd ez? Ez a nagy piac van legközelebb Tá- piószecsőhöz, pont ezt hagynám ki, hisz mi ebből élünk, nem mindegy mennyibe kerül a szállítás! — bizonygatta igazát egy divatárus. — Rettegünk, hogy kint maradt autónkat a benne lévő áru miatt kirabolják — szólt egy másik — hisz erre is volt már példa. Ráadásul egyre-másra megbüntetik a rendőrök a szabálytalanul parkolókat, holott szabályosan sehová sem lehet állni! — A legnagyobb baj az, hogy körbevesznek minket a feketekereskedők! Nincs semmiféle engedélyük, mégsem- lép fel ellenük senki. — Jó uram! A külföldiek olyanok, mint a szent tehenek: nem lehet őket megsérteni, „diszkriminálni”! Idejön egy kínai és betegre keresi magát mellettem. Míg én fizetem helyette is a tébét, adót, minket keményen megbüntetnek, ha valami prücsköt találnak nálunk. A magyar kereskedő any- nyit számít saját hazájában, mint a légypiszok! Jönnek a palántások — Nagykátán miért nem csinálják úgy meg a piacot, mint például a szomszédos Jászberényben? Ott a piacnapokon nem mehet be se az ukrán, se az ázsiai. A nemzetközi piac más napokon zajlik! — Ezt a piacot szakszerűtlenül alakították ki. A polgár- mester arra hivatkozott, hogy sok parkolót hoztak létre. Csakhogy közel ugyanannyi kereskedő autóját kitiltották ugyanoda! Logikus ez? — Nincs igazi gazdája a piacnak! A piacfelügyelőket véletlenül sem találjuk, ha szükség lenne rájuk! Csak akkor jönnek, amikor szedik a helypénzt! Áz indulatoktól sem mentes megnyilvánulások idézése több oldalt venne igénybe, noha — jellemző módon — a helyi, nagykátai kereskedők kevés kivételtől eltekintve jóval visszafogottabban vélekedtek máshonnan idejáró kollégáiknál. Mellesleg korántsem kezelhető minden állítás tényként, s főleg nem orvosolható „hatóságilag”. Annyi azonban bizonyos, hogy a nagykátai piac napjainkra a környék legnagyobb kereskedelmi alkalmává nőtte ki magát. Csütörtökönként és szombatonként legalább négyezer ember s több száz autó tumultusát jelenti ez a város központjában. Különösen az elkövetkező tavaszi hónapokban- várható nagy roham, hisz’ jönnek Szentlőrinc- kátáról és a környékbeli településekről a palántások. Eközben mit sem csökkent az „ázsiai invázió”, hisz minél nagyobb a tömeg, annál érdemesebb piacolni, s fordítva: annál nagyobb — nagyobb?! Ki tudja? Olcsóbb? —a választék. Várható tehát a vita, veszekedés, jöhet a vihar napja bármikor. Hiába, ez a piac a nyolcvanas évek végén nem erre a tehertételre készült, ráadásul épp a centrumban. Mellette a temető, amit már szintén kitelepítésre szántak egyszer, noha az nem eredményezett volna nagyobb területet, hisz a sírok itt maradnak. Iskolák, óvoda, egészségügyi intézmények s persze lakások sorakoznak a piactér körül. Ezek működése, élete a terhelt napokon nehezebb, mint egyébként. Ám ellentmondásos ez is: a bennük dolgozók, lakók egyfelől a nyugalomban érdekeltek, másfelől a piac közelségében, hisz könnyebb így bevásárolni s az sem mindegy, milyen választékból. Ez a kettősség végigvonul az egész nagykátai piackérdésen: a képviselő-testület két évvel ezelőtt már foglalkozott a nemzetközi piac városszélre való kitelepítésével. Abban az időben a lakosok panaszkodtak, mert szerda este már az utcákban táboroztak, s élték életüket a külföldiek, s várták a másnap reggeli piacnyitást. A vásártér alkalmasnak látszott a befogadásra: sok helyen megoldották ilymódon ezt a gordiuszi csomót — sehol sem vitamentesen. Nagykátán akkor nem vállalták a nagyobbrészt népszerűtlen döntést. Mi várható most? — kérdeztük az illetékestől. Kihelyezett zsibvásárok? — Ha a régi piacon tűrhetetlen állapotok uralkodtak, akkor az újon most áldatlan a helyzet, ami a zsúfoltságból adódik — mondta Dobozi József alezredes, városi rendőr- kapitány. — A parkolási lehetőségek aránytalanul szűkösek az igénybevételhez képest, bár jellemző, hogy a helybéliek közül a két-három utcával arrébb lakók is autóval járnak bevásárolni... Nekünk kötelességünk a rend, a közlekedés fenntartása, ezért kénytelenek vagyunk figyelmeztetni, s ha az nem használ, büntetni. A kocsibejárókban parkolókat is, hisz az akadályozhatja a behajtást. A piacon való rendőri jelenlétünk állandó: ennek hatására már nem árusítanak légfegyvert, könnygázszóró palackot... Rablásról nem tudunk, sőt lopás is alig fordul elő, vagy nem jelentik be. Mi idegenrendészeti szempontból is ellenőrizhetünk, van-e az árusnak érvényes tartózkodási és munkavállalási engedélye? Ezt rendszeresen megtesz- szük. — Három év alatt 125 parkolóhelyet építettünk a piac körül hétmillió forint értékben. Ennyire futotta pénzünkből s a terület sincs gumiból — magyarázta Bodrogi Györgyné polgármester. — Keveslem én is, megértem ilyen szempontból a kereskedőket, vásárlókat. De higgyék el: ha elfogadjuk, hogy ez egy kész helyzet, amit az önkormányzat örökölt, akkor innen kezdve szinte lehetetlen mindenki számára maximálisan kedvező döntéseket hozni. A vitatott intézkedést az üzemeltető városgazdálkodási szervezet saját hatáskörében, az ön- kormányzat rendeletével nem ellentétesen, de épp a kereskedők, vásárlók érdekében hozta. Vihar napja nincs mindig, de rosszul lehet bárki, meggyulladhat valami s a bent lévő kocsik alkalmat adnak a nem éppen szabályos tevékenységekre is. Szerintünk inkább a konkurrencia nem tetszik néhány embernek! Hozzáteszem: mi ilyen körülményeket tudunk biztosítani Nagykátán, ettől kátai piac. így sincs olyan gondunk, hogy esetleg nem jön ide elég kereskedő... Ez nem azt jelenti, hogy nem teszünk meg mindent a helyzet javításáért: áprilisi testületi ülésünk előzetes írásos anyagát — még mielőtt a bizottságaink tárgyalnák — elküldtük a kereskedők képviselőinek. Ebben több alternatíva szerepel, benne a tényleges piaci tevékenység és a sátras zsibvásár, használtcikkpiac szétválasztása is. Ez utóbbi adott esetben a már korábban felvetődött helyen, a vásártéren heti egy alkalommal lesz megtartva. Foglalkozunk azzal is, hogy a piac üzemeltetését 1995. január elsejétől vállalkozásba adjuk ki. Jelentkező már van, de feltételeinket megismerve meglehet, hogy még nem jön létre megegyezés. Ezért várunk ajánlatokat. A piaci rendtartás rendeletének mostani módosítása tartalmazza majd, hogy a piac üzemeltetője miképpen intézkedhet az árusok gépjárműveinek piacra való beviteléről is. Nem lesz könnyű döntés... Tóth Ferenc Színak István kókai bőrdíszmű- és táskakereskedő, a nagykátai piaci árusok érdekvédelmi szóvivője: A gépkocsik kitiltásával nem lett több hely, s a palántaárusok még ezután jönnek... A rokkantak autói benn maradhatnak Vimola Károly felvételei
