Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-11 / 83. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. ÁPR1US 11., HÉTFŐ 13 Egy vita tisztázása A Pest Megyei Hírlap 1994. március 23-i és 24-i számában Abonnyal kapcsolatos írások („pengeváltások”) láttak napvilágot. Jelen levelemben ezekre kívánok reagálni, s szeretném, ha ez megjelenne, s pontot tenne e rosszízű vagdalkozásra. Jómagam az abonyi gimnázium tanára vagyok, s mivel elsősorban ezen intézmény körül csaptak össze az indulatok, szükségét érzem némely dolog tisztázásának. Meg kell mondjam, Fodor László igazgató úr és az én saját politikai meggyőződésem egymástól igen csak távol esnek. Ennek ellenére soha, egyetlen indulatos szó nem hangzott el közöttünk, mivel valószínűleg mindkettőnkben ott munkált a tanulók iránti felelősség. Tudtam Pető Iván meghívásáról, s nem helyeseltem. Naivitás lett volna ugyanis azt gondolni, hogy a választási kampány derekán az SZDSZ prominens személyének jelenléte óhatatlanul is ne járna politikai felhangokkal. Ez be is következett, s hullámai visz- szacsaptak annak a fejére, aki az egészért a felelősséget vállalta. Ennél súlyosabb gondnak tartom, hogy az a bizoV A hangulat azonban . csakhamar megváltozott Horvátországban Gaj Lajos agitációjának hatása alatt, aki Kollártól vette át a pánszláv eszmét és hirdette azt újságokban és folyóiratokban. A Széchenyi reformeszméit horvátba ültető irodalom felkeltette a társadalom egyre nagyobb köreit meghódító horvát nemzeti mozgalmat, amelynek a pánszláv „Illyria”, a Sku- tari, Várna és Villach közti háromszögben élő délszlávok egyesítése lett politikai ideálja. Megerősödéséhez az udvari körök, főleg Ko- lowrat és Sedlnitzky rendőrminiszter morális és anyagi támogatása nem csekély mértékben járult. Úgy vélték, hogy a dinasztiához mindig hű horvátok nemzeti követelései, amelyek végső eredményükben Magyar- és Horvátország közjogi viszonyának megváltoztatására irányultak, a magyarság nemzeti megerősödésével szemben alkalmas ellensúlyt fognak adni. A bán és a tartományi hatóságok támogatásával sikerült a magyarbarát turopoljei nemesek pártját, amely eddig Zágráb megye állásfoglalányos levél megszületett. Ezt semmiképp nem lehet menteni, ez méltatlan volt gimnáziumunk igazgatójához. Ebbéli véleményemet vele is közöltem egyébként. Harag és indulat rossz tanácsadó, s kimondottan gyermekes, hibás tettek elkövetésére sarkallja az embert. Erről ennyit. Információik helyességéről, megbízhatóságáról a következőket tudnám elmondani: 1./ Fodor László és Pető Iván életükben egyszeri!) találkoztak, s ez szerelemhez talán elég, de mély barátsághoz semmiként. Helyesebb csupán arról beszélni, hogy Fodor László számára szimpatikus Pető Iván. Ehhez viszont idegeneknek annyi köze van, mint ahhoz, hogy nekem például rokonszenves Csurka István politikai habitusa. Vagyis: semmi. 2.1 Fodor László soha nem volt a kommunista rendszer lakája és kiszolgálója, és négyéves ismeretségünk óta a leghatározottabban elítélt minden MSZP-s, MSZMP-s politikai megnyilvánulást. 3. / Az objektivitáshoz tartozik az is, hogy Abony- ban csak papíron létezik SZDSZ, így meglehetősen eufémisztikusan hat Fodor Lászlót helyi pártelnöknek nevezni. 4. / Abonyban immáron 1 éve működik népfőiskola a gimnázium épületében. Az előadások szellemisége valószínűleg távol áll Fodor László nézeteitől. Ennek ellenére soha, egyetlen alkalommal sem próbálta megakadályozni tevékenységünket, sőt, mint az oktatási bizottság elnöke kifejezetten támogatta. Én ezért hálás vagyok neki, s bár határozottan kinyilvánítottam véleményemet, továbbra is baráti érzelmeket táplálok Fodor úr irányába. Kérem, a fentieket figyelembe véve, legközelebb glosszáikat tényleges helyi- és tárgyismeretre támaszkodva írják meg... Szűcs Sándor gimnáziumi tanár A bony Gratulálunk Csúcs Lászlónak Örömmel tölt el bennünket a változás, amely a Magyar Rádióban történt. Gratulálunk Csúcs László úrnak, és várjuk a további intézkedéseket. Egyúttal csatlakozunk Pongrátz Gergely úrékhoz, akiknek védelme alatt áll Csúcs László. A magyar szellemiségű Magyar Rádióért állunk ki mi is: Podina Péter bádogos és Podina Péterné, Boros Emese Ildikó számítógép-kezelő . Budapest Ma jobban félünk Négy év után ma jobban félünk, mint 1990-ben. Akkor nem volt vesztenivalónk, sőt, úgy hittük, hogy baloldali fordulat már nem is lehet. Ma a szabadságunk a tét. Meg kell állítani a kommunisták előretörését. Céljuk ma is a szocializmus, bár igaz, most demokratikus szocializmust akarnak. De mi tudjuk, hogy a szocializmus minden válfaja káros és kártékony. A baloldallal szembeni védekezés nagyon nehéz, hiszen a demagógiára, az emberi hiszékenységre és butaságra építenek. Orvosság természetesen van ellene. A felvilágosítás, a meggyőzés, vagyis szervezetünk fokozatos méregtelenítése, a kommunista diktatúra ideológiájától való megszabadítása. Erre sajnos az utóbbi négy év kevés volt. Május 8-án szavazatainkkal arról döntünk, hogy szervezetünk fokozatosan tisztuljon-e tovább vagy következzen ismét a romlás. A döntés nehéz, mivel szervezetünk még nem egészséges, még nem mindenki ismerte fel a betegséget, és így nem is kívánja a gyógyulást. Az MSZP-nek nem érdeke az igazi gyógyulás. Az ő politikája az uniformizálható, akaratgyenge tömegre számít. Ezért kell most végHISTÓRIA Eckhart Ferenc Kossuth Lajos és a liberális eszmék sát befolyásolta, rövid idő alatt letörni, amit a rosszul tájékozott gróf Apponyi György, magyar kancellár is támogatott, aki ezzel a magyar reformpártot akarta gyengíteni. Az 1844. évi országgyűlésre már olyan utasítással küldtek a horvátok követeket, hogy a magyar nyelv érdekében hozandó törvénynyel szemben foglaljanak állást. Kossuth, aki nézeteit e kérdésben is meggyőzően fejtegette a „Pesti Hírlap”- ban és vele a fiatalabb nemzedék azon a nézeten volt, hogy a horvátok kedvéért nem lehet a latin nyelvet továbbra is megtartani a törvényhozásban, közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, míg Széchenyi híres akadémiai beszédében, amelyért különben az ifjúságtól macskazenét is kapott, mérsékletre intett a nyelv ügyében. A nagy nehézségek közt létrejött törvény (1844:11.), amely a törvényhozásba, a törvény- hatóságoknál, bíróságoknál és a helytartótanácsba a magyar nyelvet vezette be, hat év múltán a horvátokat is a magyar nyelv használatára kötelezte az országgyűlésen és a magyar nyelvet, mint kötelező tantárgyat, Horvátország közép- és főiskoláiba is behozta, megva- lósíthatatlansága mellett is a horvátok leghevesebb gyűlöletét okozta a magyarsággal szemben, amelyben nemzeti mozgalma legnagyobb ellenségeit látta. A bécsi kétszínű politika, amely Pesten a magyar nemzeti mozgalom kívánságait teljesítette, Zágrábban pedig a magyarbarátokat megfélemlítette, csakhamar meghozta várt gyümölcseit. Az országgyűlés után Kossuth agitációját a reformok érdekében főleg gazdasági téren folytatta, amelyen a tömegek könnyebben megközelíthetők. A gazdasági romlást a lakosság valamennyi osztálya megérezte. Az alsó tábla egy 1844. évi feliratára, amelyben a vámpolitika súlyos következményeit ecsetelték és a nemzeti ipar érdekében védővámrendszert követeltek, elutasító válasz érkezett. Kossuth ezért társadalmi úton akarta azt elérni, amire a politikai eszközök hiányoztak. Megalapította több híve támogatásával az Országos Védegyletet, amelynek célja volt az osztrák gyártmányok bojkottjának szervezésével támogatni a belföldi ipar fejlődését. 1845-ben már 138 fiókja volt az egyletnek, csaknem 100 000 taggal. A mozgalom anyagi eredménye azonban csekély volt, az osztrák iparnak kevés kárt okozott. Ipart nem lehetett máról holnapra létesíteni, a tőke és az ipari tapasztalatok hiányát nem pótolhatta a lelkesedés. A mozgalomnak azonban nagy hatása volt a lakosságra és a városi német polgárságot, amely a kormány kereskedelmi politikájának mindig csak kárát látta, egészen megnyerte a nemzeti törekvéseknek és megerősítette annak magyarosodási hajlamait. Az országgyűlési és megyegyűlési politikán kívül a fellendülő magyar sajtó és a színház keltették fel a fiatalabb német polgári nemzedék érdeklődését. Legelőször azok a városok magyarosodtak el, ahol megyei székhely volt és ahol magyar a környék: a kettős főváros, Győr, Szé- kesfejérvár, Kassa, Eperjes stb. (Folytatjuk) leg megakadályozni hatalomra kerülésüket. Hogyan? Összefogással! Legyünk egységesek! Gondoljunk a régi jelszóra: „szólj valakinek, hogy ő is szóljon valakinek”. Legyünk hittérítők, mutassunk jó példát. így napról napra többen leszünk, s ha következetesek és bátrak vagyunk, a győzelem sem maradhat el. Veér Gyula Budapest Hol vannak a baloldali értékek? A PMH március 23-i számában Tiszay Géza úr a Vélemény rovatban írta: „Nagyon örülnék, ha a baloldal értékeit szüntelenül harsogó sajtó néhány konkrétummal is szolgálna, hogy-volta- képpen melyek is azok az úgynevezett baloldali értékek.” Erre bizony szüksége is lenne a baloldali pártokra kacsingató választópolgárnak, mert hiába éltük át va- lahányan 45 év baloldali diktatúráját, sajnos a félretájékoztatott, elbutított, az úgynevezett rendszerváltozásban csalódott néptömegeket könnyen be lehet csapni a „baloldali értékeké hangzatos ígéreteivel. Attól tartok azonban, hogy Tiszay úr nem fogja megkapni kérdéseire a választ. Én is csak egyetlen baloldali értéket tudok megnevezni, amelyre ebben az országban milliók emlékeznek szívesen vissza az idősebb és a fiatalabb korosztályból egyaránt. Ez pedig a balszárny. Több is volt belőlük: például Toldi — Kohut, Puskás — Czibor, Rákosi — Fenyvesi. Ezt a baloldalt visszasírjuk, bárcsak ismét lenne belőlük néhány! A jobboldal fogalomkörébe politikai értelmezésben a konzervatív, az örökérvényű alapértékeket kifejező eszmerendszereket sorolja a történelemtudomány. A jobboldali kifejezés negatív értelmezését éppen a baloldali diktatórikus, agresszív és romboló politikai erők akarták a történelem során mindig ellenkező értelműre fordítani, hogy legitimizál- ják a saját ellenszenves, rossz, bűnös, hitetlen, erkölcstelen és hibás politikai és filozófiai eszméiket. Befejezésül, én is kíváncsian várom, van-e más megközelítése a bal és a jobb értelmezésének. Leginkább azonban a májusi választások eredményére vagyok kíváncsi. Vajon lesz-e a magyar nép olyan józan, hogy a jobboldalra szavaz, vagy olyan balek lesz, hogy a baloldalra szavaz? Mert most is csak két dolog között lehet választani: a jó és a rossz között! Meleg György Budapest Összetűzés Vecsésen A katonák beszállásolása egy-egy faluba mindig sok gondot jelentett, számos panasz követte valamely egység állomásozását. Elsősorban a 17—18. századra volt jellemző, de még a múlt századból is találunk példát erre a gyakorlatra. A kiegyezés évében, Vecsésen váltott ki nagy tiltakozást, hogy a községben elszállásolt katonák himlőjárványt hoztak magukkal Galíciából; a következő évben az egyik átvonuló csapat lóállományát tizedelte valamilyen betegség és a vecsési gazdák állatai is megkapták a kórt. A hangulat forrpont- ra hágott a faluban, tiltakozások, beadványok tucatjait küldték különböző hatóságokhoz, eredménytelenül. Olyannyira nem vették figyelembe a katonai hatóságok a község lakóinak panaszát, hogy 1870 tavaszán újabb csapat érkezett a faluba. Április 10-én azután betelt a pohár: a vecsésiek kaszával, kapával támadtak a 9-es vasas ezred katonáira. Az esetet Rilkéi Gorzó János, a község történetének kutatója írta meg: „...a katonáknál fegyver van és golyó. Az első figyelmeztető sortőz után a fellázadt lakosság szétszalad. Sebesülés nincs, csak néhány embert tapostak meg. A katonák azonban szelídebbek lesznek, a tisztek jobban féken tartják a legénységet. ”A tiltakozás e kétségtelenül radikális módja tehát nem volt eredménytelen, sőt, néhány nap múlva a hatóságok úgy látták jónak, ha elve- zénylik a Vecsésen állomásozó alakulatot a további összecsapások elkerülése céljából. Pogány György
