Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-09 / 82. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 9., SZOMBAT Egy népi iparművészeti gyűjteményről Válaszol Halász Péter, az MMI igazgatója Nagyházi Galéria a Belvárosban A sztár Szent-Endrén Az 1991. december 31-én megszűnt Népi Iparművészeti Tanács jogutódjaként a Magyar Művelődési Intézet ke­retein belül működik a népi iparművészeti osztály. — Mi lett annak a gyűjteménynek a sorsa — kérdeztem Halász Pétert, a MMI igazgatóját —, amelyet annak idején az „iparművészeti tanács” fennállása alatt fel- és megvásárolt, összegyűjtött azzal a szándékkal, hogy úgymond támogassa a népi iparművészeket? — Az Ön által említett NIT-gyűjtemény anyagá­nak egy része Kecskemé­ten, a város által fenntartott Népi Iparművészeti Múze­umban található. A múze­um épületét és munkatársait a város tartja fenn, mi csak annyival tudtunk „beszáll­ni”, hogy a múzeum költ­ségvetésének 10%-át nyújt­juk, és szakmai segítséget adunk számukra. A gyűjte­mény a „miénk”, de fenntar­tásában ily módon tudunk részt venni. A gyűjtemény másik része itt van Budapes­ten: részben a NIT Szilágyi Dezső téri épületében, rész­ben pedig a mátyásföldi, volt szovjet laktanya né­hány szobájában, a többi pe­dig különböző kiállításo­kon. Egyik nagy problé­mánk az, hogy a NIT régi igazgatója — Tóth József— ezt az összegyűjtött anya­got múzeumi gyűjteménnyé nyilvánította anélkül, hogy ezenkívül bármi is történt volna a gyűjtemény feldol­Czugh János: Falitál gozása érdekében. Költség- vetése — amely szükséges lenne ahhoz, hogy múzeu­mi gyűjteményként lehetne kezelni (feldolgozás, adato­lás, nyilvántartás stb.) — és elhelyezése egyaránt megol­datlan. Jövőre talán sikerül a minisztériumtól annyi pénzt szerezni, hogy né­hány muzeológus fel tudná dolgozni a gyűjtemény anyagát. Az utóbbi években a gyűjteményt — anyagi okok miatt — nem tudtuk gyarapítani. Ezenkívül a gyűjteményi anyaggal más, nagy problémánk is van. A kecskeméti kiállítás olyan, amilyen. Tizenvalahány éve a kiállítás anyagát nem újították fel. Az épületben van egy raktárhelyiség, itt szerettük volna — első lé­pésként — a népi iparművé­szek számára időszaki kiállí­tásokat szervezni, ami még­is csak „földobná” a gyűjte­ményt. Talán — előbb- utóbb — lesz annyi pén­zünk, hogy a nagy kiállítást is meg tudjuk újítani. Mert ennek a gyűjteménynek az az adja az egyre növekvő ér­tékét, hogy az alkotók nagy része — sajnos — már nem él, és ezért pótolhatatlan az anyag. Itt személyekhez kö­tődő alkotások vannak kiál­lítva és nem a népművészet kollektív termékei. Nemrég Kecskemét vá­rosra hagyományozta nép- művészeti anyagát egy elkö­telezett gyűjtő azzal, hogy Czomba Pál: Fali futó (részlet) kiskunhalasi házukat adják el, és abból vegyenek ott olyan házat Kecskeméten, ahol helyet kaphat az örö­kös is, és be lehet mutatni a gyűjteményt. A város — nem tudni, mi okból — nem az örökhagyó végren­delete szerint megjelölt utat választotta, hanem a Népi Iparművészeti Múzeum rak­tárhelyiségét akarja kiüríte­ni, és ott kívánja a gyűjte­ményt elhelyezni. Ha a terv megvalósulna, ez megaka­dályozná az időszaki népi iparművészeti kiállítás meg­rendezését, de — ráadásul — műfajilag és művészi ér­tékét tekintve sem illik a két gyűjtemény egymáshoz. Addig míg nem tudni, ki hí­mezte azt a kalotaszegi pár­nát, ki faragta a gyűjtemény­ben található guzsalyt, akár­milyen szép és értékes egy kollekció, mégsem illik ebbe a gyűjteménybe, ahol az alkotások funkciója és szerzője ismert. Nem azt mondom, hogy „csecsebe­cse”, de majdnem, hiszen nincs meg az alkotás hátte­re. Ez ügyben tárgyalásban vagyunk a kecskeméti ön- kormányzattal. Sári Katalin született A főváros legelegánsabb és a műtárgya­kat tekintve minden bizonnyal az egyik legigényesebb magángalériája nyílt meg Budapesten, az V. kerületi Balaton utca 8. szám alatt. A galériát és aukciós házat Nagyházi Csaba és felesége nyitotta meg. A Nagyházi név jól ismert az érté­kes festmények, szobrok, bútorok, sző­nyegek kedvelői és gyűjtői körében, zug­ligeti galériájukat jobbára külföldi és megszállott hazai gyűjtők keresték fel, ta­lálták meg. Most a jól megközelíthető belvárosi üzlettel a szélesebb közönség rendelkezésére-kívánnak állni, s figye­lemfelhívó bemutatkozásként itt rende­zik meg 14-én délután az évszázad hazai árverését. Ebben aligha van túlzás, a Nagyházi Galéria aukciós partnere ugyanis nem ki­sebb cég, mint a világhírű Sotheby’s Auk­ciósház, amely két és fél évszázados tör­ténete során először szervez műtárgy-ár­verést Kelet-Európábán, magáncéggel együttműködve. Ugyancsak indokolttá te­szi a „hangzatos” jelző használatát, hogy mintegy 2500 festmény, keleti műtárgy és szőnyeg, valamint ezüst ékszer kerül kalapács alá, amelynek az összértéke meghaladja a 40 millió forintot. Az alka­lomra megjelent díszes katalógus tanúsá­ga szerint több mint két tucat tárgy kiállí­tási ára haladja meg az egymillió forin­tot, jónéhányat közülük a Sotheby’s bo­csátott rendelkezésre. Értéküket tekintve a csütörtöki aukció és az addig is minden nap nyitva tartó ki­állítás két sztárja XVII. században szüle­tett mesterek műve. Drooschloot J. Cor- nelisz Az irgalmasság két cselekedete cí­mű, védett festménye 3 millió 300 ezer forintról indul, Verwilt Francis ugyan­csak XVII. századi Menekülés Egyiptom­ba című olajfestményének pedig 2 millió 400 ezer forint a kikiáltási ára. Nem ki­sebb szenzációkat kínál a hazai képgyűj­temény. Itt a pálmát Ferenczy Károly megragadó atmoszférájú, A plakátumok eló'tt című olajfestménye viszi el; 2 mil­lió 100 ezer forint a kikiáltási ára. Külön értéke és számunkra külön érdekessége, hogy a szignalizációban a kép keletkezé­si helye, Szent-Endre(I) is szerepel. Mindezek után talán már nem is megle­pő, hogy eredeti és a klasszikus alkotók legkeresettebb művészetét bemutató táb­laképeket kínál az aukció Szinyei Merse Páltól, Barabás Miklóstól, Molnár Jó­zseftől, Székely Bertalantól, Borsos Jó­Ferenczy Károly A plakátumok előtt című alkotása zsefiől. Van varázslatos alkotás Csók Ist­vántól (Züzü a kertben), Tornyai János­tól (Tornácon), s időben napjainkhoz kö­zeledve a Gödöllői Művésztelephez tarto­zó Remsey Jenó'tői, több rajz és festmény Scheiber Hugótól, Kádár Bélától, Gábor Jenőtől — hogy csak néhány példát em­lítsünk. Kétségtelen, hogy az árverés főképp a jómódú gyűjtők és remélhetőleg az igazi értékekre áldozni kész intézmények, nem utolsósorban bankok érdeklődésére számít, ám a kispénzű művészetkedvelők is bőséggel találnak maguknak alkotáso­kat. A képek alsó kikiáltási ára 20-25 ezer forint, az persze kérdés, hogy végül is a licitálók mennyire verik fel az árakat. Deregán Gábor / Irodalmi est Erden A költészet napján, április 11-én Jehoda János irodalmi estjét rendezik meg Érden a város művelődési központjá­ban. Közreműködnek: Tóth Judit és Cs. Németh Lajos szín­művészek, a József Attila Kamaraszínház tagjai. A költészet napja Szarvason Visy József kiállítása a Várban A szobrok színeváltozásai A szarvasi Tiszta Forrás Könyvesház költészet napi rendezvényén Kiss Dénesi lát­ja vendégül — könyvdediká­lással egybekötött író-olvasó találkozón. A költészet ünnep­napjáról Püski Sándor mond nyitóbeszédet. A Tiszta For­rás Könyvesház (Címe: 5540 Szarvas, Somogyi u. 60. Tele­Elek Judit rendező Ébredés címmel magyar—francia— lengyel koprodukciós fil­met forgat az Eurimages (az Európa Tanács filmeket támogató pénzalapja) anyagi támogatásával. A második világháború alatt és után játszódó budapesti történet hőse Kati, a ka­maszlány, akit anyja halála után édesapja is elhagy. Egyedül éli át az ötvenes fon: 66(312-085) a Püski Ki­adó, a Fórum Kiadó, az Anto­lógia Kiadó, a Nemzeti Tan- könyvkiadó, a Primo Kiadó, a Kálvin Kiadó, a Szent Ist­ván Társulat, valamint a Ma­gyar Újságírók Közössége könyveit, heti- és havilapjait és más kiadványait forgal­mazza, népszerűsíti. éveket, de emlékképei gyak­ran felidézik édesanyját. A főszereplő, Eszes Fruzsina 15 éves középiskolás, aki Földessy Margit színiiskolá­jában készül a pályára. A rendező 2000 diáklány kö­zül választotta ki. A továb­bi szerepeket Hernádi Ju­dit, Kém András, Gera Zol­tán, Torday Teri, Bálint András, Zsótér Sándor és Molnár Piroska játssza. Franciaországban járva ezentúl nézzünk azzal a tu­dattal a versailles-i kastély­ra, a Louvre és a Diadalív díszítéseire, a Concorde tér szobraira, az éppen most restaurálás alatt álló Made­leine templomra, hogy az azokon végzett legújabb kori munkákban magyar szobrászművész is részt vett és részt vesz. Visy József, 1981 óta Pá­rizsban élő szobrászmű­vész. párhuzamosan foglal­kozik régi építmények res­taurálásával és saját szobra­inak készítésével. Szobrai­ból az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett — s április végéig nyitva tartó — kiállítást Francois Ni- coulland, Franciaország magyarországi nagykövete nyitotta meg, megnyitóbe­szédében megállapítva: „a művészet határ nélküli. Eu­rópaiakként gyűltünk itt ösz- sze, hogy megcsodáljuk azt, ami szép.” A pályatárs munkáját Pál Mihály szobrászmű­vész méltatta. Felhívta fi­gyelműnket arra, amely Visy József szobrainak ta­lán legjellemzőbb sajátja: „a kőapplikációk jóvoltá­ból a szobrok megszínesed­tek.” Arra is, hogy humor, Csíra irónia sugárzik a kiállítás darabjaiból. Kiemelte A tör­ténelem könyve című alko­tást, melynek négy súlyos, fekete kőlapján nyomokat látunk: az emberiség törté­nelmének nyomait. (n-i) Hommage a Picasso Elek Judit új filmje

Next

/
Thumbnails
Contents