Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-31 / 75. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Pénteken a rájátszással folytatják Prouza, Pomáz, pénzszűke Immár második éve játszik az NB I/B csoportjában me­gyénk egyetlen élvonalbeli férfi röplabdaegyüttese, a Po- mázi Komplex Building SE legénysége. A bajnoki alapsza­kasz zárultával — mivel a pomáziak a MAFC, a Kecske­mét és a Tatabánya mögött, a negyedik helyen végeztek — a rájátszásban a 13—18. helyekért vetélkedhet a csapat. — Anyagi helyzetünk, s egyéb lehetőségeink ismeretében, elé­gedettnek kell lennünk ezzel he­lyezéssel — elemezte a gárda eddigi teljesítményét Prouza Ottó, a pomáziak vezető edző­je. — Ha a rájátszásban elcsíp­nénk a maximumot jelentő 13. helyet, természetesen még bol­dogabbak lennénk, de őszintén szólva ez nem túl valószínű. A folytatásban két nyíregyházi csapat, a Start-Sportula és a ta­nárképzőfőiskola együttese, va­lamint a Veszprém, a Tatabá­nya és a Kaposvár legénysége lesz az ellenfelünk. A hivatalos sorsolást ugyan még nem is­merjük, de valószínűleg a Nyí­regyházi Start-Sportula ellen kezdünk pénteken 16.30 óra­kor hazai pályán, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium­ban. — A pomázi férfi röplabda­csapat tulajdonképpen „villám­karriert" futott be, hiszen épp­hogyfeljutott a megyei bajnok­ságból az NB II-be, máris aranyérmesként lépett tovább a másodosztályból az NB I mező­nyébe. Az élvonal B csoportjá­ban is különösebb gond nélkül megkapaszkodott, erős közép­csapatként tartják számon. — Négy éve edzősködöm Pomázon, s valóban eddig gyors ütemben haladtunk a sportági „szamárlétrán" — foly­tatta Prouza Ottó. — Második NB I-es esztendőnk is hozott némi halvány előrelépést, de abban biztos vagyok, hogy a to­vábblépéshez már nincsenek meg a feltételek. Az úgyneve­zett Szuper Ligába, a legjobb nyolc együttes közé nem is pá­lyázhatunk, hiszen az ott sze­replő csapatokban kizárólag profi játékosok röplabdáznak, s az ehhez szükséges anyagi alap megteremtése számunkra csu­pán vágyálom. A realitás a 10—18. helyek egyikének meg­szerzése, szándékunk szerint, minél közelebb a 10. helyhez. Ráadásul az én játékosaim szin­te valamennyien vállalkozó­ként dolgoznak, hiszen a röp­labdából még jóval magasab­ban jegyzett csapatoknál is ne­hézkes megélni, így csak egész napi lótás-futás után esnek be edzésre, vagy tudnak elszaba­dulni a hét végi mérkőzésekre. Mindössze háromszor edzünk egy héten, de ezeken sem tud mindenki részt venni, így pe­dig nem könnyű feladat ütőké­pes csapatot formálni. Talán ép­pen az a szerencsém, ami első pillantásra akár hátránynak is tűnhet: kevés gyakorlás is elég, mivel rendkívül rutinos játéko­sokból áll a gárda. Ha az első hét játékos korátlagát tekintjük, harminc év fölötti a csapat. Ők már tulajdonképpen sportpálya­futásuk levezető szakaszát élik, amikor már csupán a szintentar- tásra törekszik az ember. Imád­ják ezt a sportágat, ha úgy tet­szik, ez a hobbijuk, többet kö­vetelni tőlük pedig egyszerűen nem lehet. — Ez azt jelenti, hogy erre a csapatra a jövőt már nem is le­het alapozni? — Egy-két évig még együtt játszhat a társaság, de amennyi­ben nem változik meg az anyagi helyzetünk, akár még a pomázi röplabda léte is megkér­dőjeleződhet. A Komplex Buil­ding Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ugyan erején fe­lül támogat minket, hiszen bér­li a termet a szentendrei Mó­ricz Zsigmond Gimnáziumban, edzésekre, meccsekre egy­aránt, fizeti a nevezési díjat, ve­szi a labdákat, mezeket, melegí­tőket, s ez összességében már milliós tétel, egy kisszövetke­zetnek rendkívüli megerőltetés. Ha sikerülne további szponzo­rokra lelnünk, akkor igazolhat­nánk fiatal, erejük teljében levő játékosokat, s akkor tovább fej­lődhetne a szakosztály. Most vi­szont maguk a csapattagok utaznak a vidéki mérkőzésekre saját gépkocsival, térítés nél­kül... — Miként áll a pomázi röp- labdás utánpótlás-nevelés? — Nálunk ez is pénzkérdés, mivel éppen azért kellett vissza­léptetnünk a junior együttesün­ket a bajnoki küzdelmektől, mert nem volt a versenyezteté­sükre pénzünk. A pomázi isko­la mellett épült gyönyörű sport­csarnok lehetőséget biztosított volna egy utánpótlásbázis ki­építésére, de ez is az anyagia­kon futott zátonyra. Szakmai háttér tehát lenne, csak a pénz­telenség szorongató... Ami azt illeti, a magyar röp­labda nincs abban a helyzet­ben, hogy csak úgy, könnyű­szerrel lemondjon erről a bizo­nyos „szakmai háttérről”. Hi­szen maga Prouza Ottó játékos­ként és edzőként is a legna­gyobb klasszisok egyike volt. A 60 éves szakember aktív játé­kosként 153 válogatottságig vit­te, trénerként a Csepellel szer­zett tíz bajnoki aranyérmet, a Buzek-féle aranykorszakkal kapcsolódott össze a neve. Majd a kuvaiti bajnokegyüttes­nél vezette csúcsra valamennyi rábízott korosztály csapatát, visz- szatérve Magyarországra a Ma­lév NB I-es gárdájánál munkál­kodott. Négy esztendeje dolgo­zik Pomázon, s azóta a megyei bajnokságból az NB I-be ug­rott az együttes. Németh Andrea A Rozmaring SE legjobbjai és a szokolyai „egyke” Ezúttal is Ausztriában, a Karin- tia tartományban fekvő Annen- heim sípályáin rendezték a Ma­gyar Köztársaság alpesi síbaj­nokságát, műlesiklásban és óri­ás-műlesiklásban. Pest megye sportolóit a Rozmaring SE ver­senyzői és a Szokolyai Sport­kör egyetlen síelője képviselte. A legtöbb induló a férfi felnőtt korcsoportban akadt, ellentét­ben a hölgyekkel, akiknek nem is rendeztek külön ifjúsági futa­mokat, olyan kevés versenyző állt rajthoz. Az időjárás nem na­gyon kedvezett a síelőknek, hi­szen a hirtelen felmelegedést követően, alaposan megolvadt a hó, kásás, „vizes” volt a pá­lya. Műlesiklásban a 450 méter hosszú pályán 150 méter szint- különbséggel és 45 kapuval kel­lett megbirkózniuk az indulók­nak. Az első futam útvonalát az alpesi szakág vezetője, Ko­vács Barnabás, a második futa­mét pedig Gönci András tűzte ki. A Pest megyei versenyzők a következő eredményeket érték el: Műlesiklás, férfi ifjúsági: 3. Kovács Dániel, 10. Janka Fe­renc, 12. Kovács Barnabás, 21. Budai Gábor, 24. Tumbász Ger­gő (Szokolya). Férfi felnőtt: I. Bónis Attila, 2, Szöllös Péter, 13. Nagy Csaba, 17. Kovács Barnabás, 23. Budai Gábor, 24. Tumbász Gergő (Szokolya), 25. Sándor Csaba, 27. Benson Marcel. Felnőtt női: 1. Keszt­helyi Szvetlána, 2. Litter Ág­nes, 4. Barsi Kinga. Az óriás-műlesiklás futamai­ban 30 kapu nehezítette az in­dulók dolgát, a pálya hossza 550, szintkülönbsége 220 mé­ter volt. A felnőttek első futa­mát Kovács Barnabás, a máso­dikat pedig Bónis Ferenc tűzte ki, az ifjúsági versenyzők első futamának pályavezetését Bó­nis Ferenc, a másodikat Ko­vács Gedeon alakította ki. Óriás-műlesiklás, férfi ifjú­sági: 2. Kovács Dániel, 5. Jan­ka Ferenc, 7. Kovács Barna­bás, 20. Budai Gábor, 21. Ben­son Marcel, 25. Tumbász Ger­gő (Szokolya), 29. Bence Ta­más. Férfi felnőtt: 1. Bóríis At­tila, 3. Szöllös Péter, 6. Kovács Dániel, 7. Barta Csaba, 12. Jan­ka Ferenc, 19. Kovács Barna­bás, 21. Nagy Csaba. 30. Budai Gábor, 31. Weöres Szabolcs, 37. Tumbász Gergő (Szoko­lya), 39. Sándor Csaba. Fel­nőtt női: I. Keszthelyi Szvetlá­na, 3. Litter Ágnes, 4. Kovács Mónika. 5. Mórotz Sarolta. 6. Kovács Zsófia, 11. Litter Anna. Kupagyőztes BVSC Kétszázan Budaörsön Nagy mezőny vetélkedett Budaörsön az asztalitenisz­utánpótlás részére kiírt „2-1” Informatikai és Számí­tástechnikai Kft. kupájáért. Az egyéni számokból álló erőpróbán 200-an játszot­tak, a serdülő fiúknál példá­ul 64-en voltak. A győzte­sek és a Pest megyei helye­zettek névsora: Újonc Fiúk: I. Bartus Csaba (Kecskemét), ... 3. Bogyó Csaba (Budaörs). Lányok: 1. Grau Beatrix, 2. Gyetvai Éva (Százhalom- battaiak), 3. Fülöp Erika (Gödöllő). Serdülő. Fiúk: 1. Petro- nics Péter (BVSC). Lá­nyok: 1. Ackkermann Eri­ka (KSI). Ifjúsági. Fiúk: I. Pattan­tyús Ádám (BVSC), ... 3. Oroszki Viktor és Agócs Pé­ter (mindkettő Váci Re­ménység). Lányok: 1. Sis Barbara (KSI) Pontversenyben: 1. BVSC 34, 2. Kecskemét 32, 3. Gamma 28, 4. KSI 21, 5. Postás 21, 6. Százha­lombatta 13 ponttal. Lelkes né Budakesziről jön a Népfürdő utcába Kézilabdás-nosztalgiázás Ha bárhol szó esik a magyar női kézilabdázásról, úgy a be­szélgetés során előbb-utóbb, de feltétlenül szóba kerül a sportág első, s ez idáig egyetlen világbajnoki címe, amelyet a női válogatott 1965-ben, az akkori Német Szövetségi Köz­társaságban harcolt ki. Az együttessel kapcsolatban pedig egyszerűen nem lehet nem szóba hozni a csapat kivételes tudású és emberségű mesterét, Török Bódogot. Az idő múlása ellenére válto­zatlanul népszerű Bogyi bá­csit legutóbb 1993 őszén, 70. születésnapján köszöntöt­te a sportág vezetése, a régi játékosok és a törzsszurko­lók. Most pedig újabb, jelen­tős eseményhez érkeztek a volt válogatottak és meste­rük, Bogyi bácsi. Egészen pontosan április 2-án, szom­baton 17 órakor az Elektro­mos Népfürdő utcai csarnoká­ban lépnek pályára az utóbbi években „Nosztalgia” álnév alatt szereplő egykori kiváló­ságok, akiknek a hasonló korú német hölgyek lesznek az ellenfeleik. — Nagy-nagy örömömre szolgál, hogy kedvenceim je­lentős része nem szakadt el a sportágtól, s így én is rend­szeres kapcsolatban lehetek velük — vallotta be nem elő­ször Török Bódog, aki leg­alább oly lelkesen készül a szombati rendkívüli program­ra, mint játékosai. — A Nosz­talgia-válogatottban ugyanis négyen még az 1965-ös világ­bajnok együttesből is szere­pelnek a szombati társaság­ban. Takácsné Giba Márta, Szőkéné Bognár Erzsébet, Ig- nácz Ilona és Fleckné Babos Ágnes. Ignácz Ica például di­rekt ezért a találkozásért re­pül haza Belgiumból! De el­jön Romhányiné, Vadászná s talán Markovitsné is. Bogyi bácsi ezután termé­szetesen tovább sorolta jelölt­jeit az ünnepi gálára, amely együttesben egyébként 40 év az alsó korhatár. A sportág szerelmesei :— akik hajlan­dók is egy kicsit nosztalgiáz­ni — a felsoroltakon kívül többek között láthatják majd Tóth-Harsányi Borbálát, Czeglédi Margitot, Polszter Máriát, Bátovszkinét, Kocsis­áé Magyar Erikát és Lelkes- né Toman „Rózáit” is. — Ez a meccs azért is érde­kes számomra — váltott a be­szélgetés irányán a világhírű szakember —, mert 1956 ja­nuárjában éppen az első válo­gatott mérkőzésemet is néme­tek — az NDK válogatottja — ellen játszott az akkori nemzeti együttes. — Én azon­ban csak a rádióból követhet­tem nyomon az eseményeket, ugyanis nem készült el idő­ben az útlevelem... Azóta sok víz lefolyt a Du­nán. Török Bódog — a mai napig is világcsúcsként! — 23 éven át, egészen 1978 vé­géig dirigálta a mindenkori magyar női kézilabda-váloga­tottat. Utána sem akart elsza­kadni szeretett sportágától, s ez sikerült is neki. Legutóbb például a Dreher NB Il-es lá­nyait vezette bajnoki címre a Nyugati csoportban. Az előny a záráskor nem keve­sebb, mint 12 pont volt... Török Bódog, a népszerű Bogyi bácsi — Túl az eredményeken, annak örültem a legjobban, hogy az évek során jó né­hány csapatra való játékos megfordult a kezem alatt a válogatottban, de az az igazi közösségi hangulat, amely a legelső években is jellemző volt az akkori legj óbbakra, a mai napig is a társaság saját­ja. Két kedvencemet külön is sajnálom, hogy a csak a lelá­tón lehetnek ott! Az egykori világhírű kapusokra, Elekné Rothermel Annára és Gyu- ricsné Pásztor Erzsébetre gondolok. A pályára lépők közül pedig egyet külön is szeretnék kiemelni, mégpe­dig a Ferencváros egykori ki­tűnőségét, a Budakeszin élő Lelkesnét! Megvallom, vele kapcsolatban komoly lelkiis- meret-furdalásaim vannak, hiszen annak idején a külön­féle figurákba igyekeztem be­lekényszeríteni, pedig ő egy igazi improvizatív művésze ennek a játéknak. Ha tehet­ném, egy Aranylabdával ju­talmaznám! Török Bódog tehát nagyon várja a szombati kézilabdás- nosztalgiázást, amely mérkő­zés, reményei szerint egy újabb fejezet kezdetét jelent­heti. Szeretnék ugyanis gya­koribbá tenni a mostanihoz hasonló ütközeteket. A követ­kező esemény már elvileg megvan: szeptemberben Ig­nácz Ilona közbenjárására Hollandiába utazik a társa­ság, hogy a helyiek Nosztal­giaválogatottjával is megmér­kőzzenek. Kép és szöveg: Jocha Károly Hárman az 1965-ben világbajnokságot nyert magyar válo­gatottból. Balról: Szőkéné Bognár Erzsébet, Takácsné Giba Márta és Elekné Rothermel Anna Három megyei pont az elmúlt hét végén NB II -es sorrend A labdarúgó NB Il-ben eredményesen szerepeltek az elmúlt fordu­lóban megyei csapataink. A Százhalombattai FC otthonában nyert a Budafok, míg a Gödöllő idegenben döntetlenezett a Tiszakécske ellen. Nyugati csoport Nyugati csoport 1. Nagykanizsa 19 11 4 4 30-11 26 1. Diósgyőr 18 106 2 29-15 26 2. Dunaferr 19 10 4 5 21-13 24 2. Kiskőrös 19 88 3 34-22 24 3. Zalaeg. 18 10 3 5 31-19 23 3. Tiszavasvári 19 87 4 31-22 23 4. BKV Előre 19 86 5 21-1622 4. III. Kér. TVE 19 87 4 28-21 23 5. Keszthely 17 93 5 22-19 21 5. Szarvas 19 87 4 20-20 23 6. ESMTK 19 84 7 22-14 20 6. Tiszakécske 18 93 6 28-24 21 7. Beremend 16 9 1 6 25-18 19 7. Kaba 18 77 422-1921 8. Budafok 18 66 6 24-22 18 8. FC Hatvan 18 93 6 23-21 21 9. Mohács 19 66 7 31-32 18 9. Balmazújv. 19 76 6 24-23 20 10. Dorog 18 58 5 10-12 18 10. Hajdúnánás 19 75 7 26-24 19 11. Százhal. 18 82 8 23-28 18 11. Nyíregyháza 18 73 8 21-16 17 12. Veszprém 19 64 9 21-29 16 12. Gödöllő 19 5 3 11 24-32 13 13. Bajai FC 19 55 9 17-23 15 13. Eger SE 19 37 9 22-34 13 14. Szekszárd 18 5 3 10 15-28 13 14. Kazincb. 18 36 9 19-28 12 15. Pénzügyőr 19 2 8 9 12-27 12 15. Szeged FC 19 28 9 13-27 12 16. Paks 19 3 5 11 12-26 11 16. REAC 19 2 6 11 18-34 10 Kerékpárral a Pilisben Szombaton, április 2-án a Volán-pálya (XV. kér., Széchenyi tér) előtt reggel 9 órakor, iUetve az Örs ve­zér téri HÉV-jegypénztár- nál reggel 8 órakor talál­kozhatnak mindazok, akik kedvet éreznek egy kerékpáros emléktúrán való részvételhez. Az em­léktúra végállomása a váci Hétkápolna emlékmű. 1994. április 4-én kerül sor a budapesti és Fest me­gyei túratalálkozóra, mely­nek résztvevői a Pilis felé tartanak. A rendezők min­den érdeklődőt szeretettel várnak április 4-én reggel 9 órakor a Flórián áruház előtti parkolóban.

Next

/
Thumbnails
Contents