Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-07 / 55. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK [994. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ Megyei lett a kerepestarcsai iskola Elsősegélynyújtásban az élen Képeinken a II/c osztály tanulói ápolásigyakorlat-órán sajátítják el az intramuszkuláris injek­ciózás technikáját Vimola Károly felvételei ban egy-egy fiú is akad, állító­lag kellemesen érzik magukat a lányok társaságában. Az idén harminckét tanuló végez Kere- pestarcsán, ám közülük leg­alább tízen felsőoktatási intéz­ménybe felvételiznek. Az iskola névadójának szüle­tésnapjáról is megemlékeznek minden évben, a kórházzal kö­zösen rendezik meg az egész­ségvédelmi napokat. Olyankor egészségnevelési bemutatók, valamint különféle egészség- ügyi vizsgálatok szerepelnek a programban. A községbeliek nőgyógyászati, koleszterin-- és vércukorszintszűrésen vehet­nek részt, a kórház orvosainak, illetve a diákoknak a közremű­ködésével. — A gimnáziumi és szakkö- zép-iskolai oktatáson kívül, munka melletti szakápolói kép­zést is nyújtunk a kórház, illet­ve a megyei önkormányzat fel­kérésére — hívja fel a figyel­met Szabó Andrásné erre a le­hetőségre. — A felnőtt szak­ápolói tanfolyamon húszán, a körzeti szakápolói képzésen harminchármán, míg a hemato­lógiai szakasszisztensi tanfolya­mon huszonketten vesznek részt. Rapavi József polgármester kérdésünkre elmondta: mivel az iskola területi feladatokat lát el, s nehéz előteremteni a pénzt a költségvetésünkből a működ­tetésére, ezért adtuk át a felada­tot a megyei önkormányzat­nak. Döntésünknek kizárólag anyagi okai vannak. Tibay Ágnes A kerepestarcsai önkormányzat a Flór Ferenc Egészség- ügyi Szakközépiskola és Gimnázium működtetését 1994. július 1-től átadja a megyei önkormányzatnak. Erről a képviselő-testület határozott. Az önkormányzati törvény értelmében — ha a település nem vállalja a feladatot — a megyei önkormányzat köteles gondoskodni a közép- illet­ve szakiskolai területi ellátásról. Még öt esztendeje sincs, hogy Kerepestarcsán megnyitotta ka­puit az egészségügyi szakisko­la. A képzés jellegét a helyi igé­nyek szabták meg. A kórház örömmel fogadta, hogy számít­hat az iskolából kikerülő szak­képzett ápolókra. A gimnázi­um és' szakközép-iskolai osztá­lyok első évfolyamait az 1990/91-es tanévben indítot­ták. Az akkori elsősök az idén érettségiznek, ám egy vagy két évet még helyben tanulhatnak tovább. Ősszel beindul a 4+1, illetve 4 + 2 évfolyamos kép­zés Kerepestarcsán. A szakközép-iskolai érettsé­givel rendelkezők egy, a gimná­ziumban végzettek két eszten­dő alatt szerezhetik meg a szak­ápolói bizonyítványt. A szak­mai tantárgyakon kívül angol és német nyelvet is oktatnak a leendő nővéreknek. Az ország, illetve a megye távolabbi terü­letéről érkezők kollégiumi elhe­lyezést kapnak Gödöllőn. — Jól esik, hogy elismerik a munkánkat, ugyanis az idén a Népjóléti Minisztérium megbí­zásából mi rendezhetjük az or­szágos szakmai tanulmányi ver­senyt — tájékoztat Szabó And­rásáé igazgatóhelyettes. (A nagyszabású rendezvényt ápri­lis 25—26-án tartják.) A vizs­ga tétje: az első tíz helyezett fel­vételi nélkül kerülhet be az or­vosi egyetemre, vagy az egész­ségügyi főiskolára. — Az or­szágos verseny elődöntőjébe öt tanulónk jutott be — újságolja büszkén Szabó Andrásné. Az iskola tanulói a megyei vöröskeresztes elsősegélynyúj­tó versenyeken évek óta az él­vonalban végeznek, és többnyi­re az országos vetélkedőkön is kiemelkedő teljesítményt nyúj­tanak. Ehhez bizonyára az is hozzájárul, hogy a nővérkék a technikaiórákon nem fúrással- faragással bíbelődnek, hanem úgynevezett egészségügyi tech­nika tantárgyat tanulnak. Az első év anyaga a családi életre nevelés, amikor például arról hallanak, mi a család szerepe, feladata. A későbbiekben meg­tanulnak fózni, varrni, teríteni, újszülöttet ellátni, sőt még azt is, hogyan kell beosztani az egy hónapra jutó konyhapénzt. A második esztendőben a házi- beteg-gondozással ismerked­nek, elsajátítják, hogy mi a te­endő akkor, ha esetleg lázas vagy cukorbeteg van a család­ban. — Tanulóink a második év végén vizsgát tehetnek a vörös- keresztnél, és ha jól szerepel­nek, tiszteletdíjas szociális gon­dozói igazolványt kapnak — tá­jékoztat az igazgatóhelyettes. A szakközép-iskolai osztályok­A csatornahiány a megye nagy gondja A napokban, egy lakossági fórumon Gyurkó János kör­nyezetvédelmi miniszter azt fejtegette, hogy az öröklött, környezeti terhek felszámolá­sa hosszú folyamat lesz. E célt szolgálná a környezetvé­delmi nevelés — amelyre az új környezetvédelmi törvény- tervezet nagy hangsúlyt fek­tet, s aminek hatásai, értelem­szerűen majd évek múltán mutatkoznak meg. Egy biztos — mondta a mi­niszter —: gondolatainkat, szokásainkat nem lesz köny- nyű átalakítani. Szennyező- dik-szennyezett a talaj, a víz, a levegő. Sokaknak pedig most is kényelmesebb az ösz- szegyűlt hulladékot valahol, egy félreeső erdőszélen lerak­ni. A szippantás, a szállíttatás drága, utóbbi olcsóbb megol­dás. Az persze már más kér­dés, ezzel miként szennyező­dik tovább a talaj, az ott ter­mő fa, növény. Amit esetleg megeszünk... Az is ismert módszer, hogy a derítőaknákat megépí­tik ugyan, látszólag úgy, amint előírják a szabályok. Ám, egyesek a kibetonozott gödörben itt-ott néhány üve­get helyeznek el. Ezt elfödi az anyag, s ha jön az ellenőr, látszólag minden rendben. Aztán csak ki kell verni az üvegeket, a szennyvíz szépen elszivárog a talajba, ritkáb­ban kell szippantani. Lám, mennyit spórol az „előrelátó”. Ezzel veszélyezteti környe­zetét, a talajt, a vizet, ám ez még nem tudatosult. Akár­hogy is nézzük, van min vál- .toztatnunk. S ha felmerül, hogy a tisztított szennyvízzel öntözni lehet — hiszen az ivóvíz egyre nagyobb érték —, többen megdöbbennek. Az elmúlt, közel négy év során számos településen az önkormányzatok szinte hihe­tetlen erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy kiépít­tessék a csatornahálózatot. Ma már egy ilyen beruházás több százmillió forint, s nem kevés áldozattal tudják előte­remteni ehhez a szükséges fe­dezetet. Annak ellenére, hogy állami céltámogatás is megpályázható. Ä csatornázottságot, vagy inkább csatornázatlanságot il­letően a megyében elég elma­radott a helyzet: a 182 telepü­lésből mindössze 44-ben van kiépült . csatornahálózat, 29-ben szennyvíztisztító. Ez nem sok, bár az is igaz, sok helyen folynak a tervezések, vagy már meg is kezdték a munkát. J. Szabó Irén A mozgáskorlátozottak idei rendezvényei A Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete a helyi szervezetek egy-egy képviselőjének és az elnökség tagjai­nak részvételével évnyitó vezetőségi ülést tartott szomba­ton a MEOSZ székházában. A többi között szó esett az el­múlt év tapasztalatairól, megvitatták az idei munkatervet, valamint a költségvetést, döntöttek a nagy rendezvények­re, illetve támogatásokra fordítandó összegekről. Chikán Csaba, az egyesület elnöke kérdéseinkre válaszol­va elmondta: a legnagyobb feladatot a lakásátalakítási ügyek intézése jelentette az elmúlt esztendőben, ugyanis mintegy ötezren nyújtottak be ilyen igényt az egyesület­hez. Eddig már több mint két­ezer esetben meg is kapták a lakásátalakítási hozzájárulást a mozgássérültek. Márciustól részt kell venni­ük a kedvezményes gépkocsi- jogosultság elbírálásában. A helyi szervezetek munkatár­sai részt vesznek az Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat városi bizottsá­gaiban, és együtt döntik el, ki kaphat pénzbeni közelekedé- si támogatást, pénzbeni gép­járműfenntartási támogatást, gépjármúvásárlási hozzájáru­lást, illetve kedvezményes parkolási engedélyt. Chikán Csaba felhívta a fi­gyelmet a „családok éve” kapcsán megrendezésre kerü­lő „Fogyatékkal élő ember a családban” című országos ta­nácskozásra, amelyet április 9-én tartanak a biatorbágyi 1. számú általános iskolában. A biatorbágyi szponzorok a szeptemberben megrende­zésre kerülő ART’94 nemzet­közi kulturális fesztivált is tá­mogatják, amelynek regioná­lis elődöntője — Szolnok és Veszprém mellett — szintén Biatorbágy lesz június 18-án. A Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete a feszti­válra jelenteti meg a súlyo­san mozgássérült Vitó Zoltán költő verseskötetét Hentsel Antal grafikáival. T, Á. Korai fejlesztési program a gyakorlatban A Pető-módszer bevált Cegléden is A mozgássérültek, il- Äv letve egyéb csökkent Wvll képességű kisgyerme- kék drámáját csak a szülők cipelik naponta súlyos keresztként. A lelkűk mélyén ti­tokban valami csodában re­ménykednek. Ám a reggeli éb­redéskor a rideg valóság kijóza­nítja őket. A kívülállók pedig ta­pintatosan szánakoznak. Szerencsére Cegléden egy ki­csit felcsillant az ég kékje. A múlt év szeptembere óta a Lo- sonczi Általános Iskola, Speciá­lis Szakiskola és Diákotthon­ban dr. Nagyné Dömötör Erzsé­bet konduktor foglalkozik a kö­zepesen súlyos, főleg — újszü­löttkori agyvérzés okozta — központiidegrendszer-sérült em­berkékkel. A konduktortól megtudtuk, hogy a védőnők, gyermekorvo­sok jelzései alapján huszonhat gyereket gyűjtött össze Cegléd­ről és a környékbeli községek­ből. Voltaképpen nem kell(ett) semmiféle beutaló. Könnyebb és súlyosabb eset egyaránt elő­fordul a térségben. Néhány apróság szeptember­ben még nem tudott járni, nap­jainkban már önálló lépésre is képesek. Van olyan hétéves gyerek, akiről korábban telje­sen lemondtak az orvosok. Ázt mondták, fekvőbetegként vagy tolókocsiban fog élni. Kitartó, kemény munkával és erős aka­rattal elérték azt, hogy ma már önállóan tud ülni. Természetesen szó sincs sem­miféle varázslatról. A konduk­tor, a gyerek és szülő együttmű­ködése nélkül elképzelhetetlen bármiféle eredmény. Bizony he­tek, hónapok telhetnek el úgy, hogy nincs látványos változás. Ezt az időszakot persze igen ne­héz átvészelni. A sérültek, állapotuktól füg­gően. hetente egy-két foglalko­záson vesznek részt. Az oktatá­si intézmény ideáliá feltételeket teremtett. Ä foglalkozásokhoz nélkülözhetetlen szobát felsze­relte minden szükséges eszköz­zel. Az önellátásra nevelésen kí­vül — cipőfűzés stb. —, sok időt fordítanak a különböző helyzetváltoztatások elsajátítá­sára, a reflexek kialakítására, az állással és a járással kapcso-, latos gyakorlatokra. Fő pedagógiai elv, hogy mindezt játékosan — mondó- kákkal, énekekkel — végzik a gondozók. A gyermekek irodal­mi anyagokkal is megismerked­nek. Ugyanakkor kézügyesség­fejlesztő feladatokat is végeztet­nek velük a foglalkozások veze­tői. A szülők többsége idejében felismeri a veleszületett rendel­lenességeket. A védőnők és or­vosok ezért a konduktorhoz irá­nyítják a kis embereket, azokat akiknél valami orvosilag iga­zolt bajt találnak. A korai fej­lesztési program nem a tünetek­re, hanem a személyiségre irá­nyul. Természetesen a heti egy­két foglalkozás még nem hoz­na eredményt. Nagyon fontos a szülők aktív közreműködése. A gyakorlatokat otthon is folya­matosan kell végezni, ehhez a szülőknek a pedagógusok kéz­zelfogható segítséget adnak. Nagyné Dömötör Erzsébet a Pető Intézettel is — ahol koráb­ban elsajátította az ismereteket — eleven kapcsolatot tart. Nemegyszer akad arra példa, hogy onnan Ceglédre irányítják az odavetődő Dél-Pest megyei sérült gyerekeket. Ez az élő szakmai, s nem utolsósorban emberi kapcsolat eredménye az a sok hálálkodó szó, melyet a szülők továbbítanak folyamato­san a pedagógusok felé. (f. f.)

Next

/
Thumbnails
Contents