Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-05 / 54. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP HETI ÖTPERCES 1994. MÁRCIUS 5., SZOMBAT 1 Ü1 a kisfiú a belvárosi ház tágas kerti teraszán, és ku- • koricát morzsol. A sárga csövek nemrég érkeztek a zsákban, a gyerek nyomban kikérdezte a szülőket: ez mi?, az minek van?, ezekkel mit fogunk csinálni? Négyéves korban még feltétlenül fontos az efféle információ, ha megérkezik a zsák a kukoricával. Pár perc alatt minden megvilágosodott. A kisfiú gyorsan tudomásul vette a tyúkok táplálkozási szükségletei meg a zsák tartalma közötti összefüggést, és bejelentette, hogy ő közreműködni akar. így került a kisszék mellé a szakajtó, a kisfiú ölébe a lábas; a szemek is többnyire a lábasba, csak néha mellé. Ezzel együtt a látvány dicséretre méltó volt. Mert ugye ritka, nagyon- nagyon ritka dolog az, hogy egy apró legény kukoricát akarjon morzsolni, ahelyett, hogy pisztolyt szegezne a szemétdomb kakasára, rigóra, verébre, a kapun belépő postásra, netalán célba dobáljon a szomszéd ablakába, vagy saját ablakból a járókelők fejére. Megható volt látni ezt a szinte feudális szorgalmat, ezt a buzgó készséget, ezt a segítőszolgálati alázatot. Nem is állta meg szó nélkül a betoppanó ismerős. Valahogy így: ez igen. Ezt nevezem szorgalomnak. Rendes fickó vagy! A rendes fickó egy pillanatra leeresztette a kukoricacsővet. Félrehajtott fejjel szemügyre vette a dicsérőt, majd sietett felvilágosítani: — Nem ingyen csinálom. Pénzt keresek vele. — A felvilágosított meghökkent. Nem akart hinni a fülének. De azért udvariasan folytatta a dicséretet: — Persze, megtakarítod a mor- zsolás költségét. A pipik hálásak lesznek neked... A négyéves megint félrehajtott fejjel nézett a beszélőre. De most már egy kis lesajnálással, akár a pipit nézné, mikor elkapja előle a szemet a másik, de az csak bámul, és fogalma sincs, hol a szem, és egyáltalán mi történik körülötte. Aztán meggondolta magát gyors elhatározással: felvilágosítja ezt a tájékozatlant. Fejteni kezdte a szemeket. Hullottak a lábasba. Még muzsikáltak is. A gyerek meg mondta: — Pénzért csinálom. Megegyeztünk nagyiékkal. Valutában. Végszóra elkukorékolta magát a kakas. Nyilván ő is valutában kapja a fellépési díjat. Körös-parti képek A japán birs bokra reményteljes rügyeket hintáztatott kaijain. Velük integetett. Elismerésül? Vagy netalán ő is igényt tartana egy kis valutára? * n Ez a helyiség kétszer van. Egyszer a térképen, a saját he- . lyén másodszor. Igaz ez? Annyi módosítással, hogy háromszor van. Harmadszor benne a lakójában. A letelepedettre is mondjuk: lakó. De a huszonhat éve Svédországban lakó férfi, ott szemben a cigerettásdoboza társaságában, mégis inkább: utazó. Mióta nem hegeszt, hanem tőkéje jövedelméből él, sokszor átsiklott már azon a hídon, amin Ibsen Északi lovagjának árnya szokott hazajárni. Csak a lovag árnya éppen ellentétes irányba tart hazafelé. Az északi hidegbe. Mi indítja? Hosszú csend. Aztán: Mozdulni kell. A Körös-parti városban nincs már család, hozzátartozó. Az osztálytársak szanaszét. Jövőre, a negyvenéves érettségi találkozón vajon hányán gyűlnek össze? Egy volt osztálytársnak magyarázza, milyen technikai módszerrel fűtik a svéd lakásokat, s mennyiért kész megvásárolni az eljárást az osztrák cég. Mi nem fázunk. Nézd, én nem viselek télikabátot, csak ezt a bőrdzsekit. Az autóban meleg van, a boltokban meleg van. az aluljáróban meleg van, a lakásban ha húsz fokra esik a hő, automatikusan feltöltődik a vezeték. Mennyi mindent tévesen ítélünk meg, ha a földrajzkönyvre hagyatkozunk. Vagy Ibsenre. Legalábbis másképp minősítünk. Bocsánatos bűnünkül könyvelje el a sokat utazó, merthogy olyan kevesen siklunk át azon a hídon, ott a tenger felett, Malmö felé igyekvőben. A sokat utazó vendég nem figyel oda. Az évenként megrendezett magyartalálkozókra se figyel oda. A frissen jöttek eseménye az! Akik még ünnepük. Akik még várnak egymástól támogatást, közbenjárást, eligazítást. De akinek a betétkönyvét is van ki kezelje? És mégis... Honvágyam van — mondja csendesen, és a földre néz. — Ha megszólal a telefon, belémdobban: otthonról hívnak. Hátha. De jó lenne ott... Ne kérdezze, miért lenne jó, és miért ott. Vagyis itt. A cigarettásdoboz mellett aranyba foglalt ezüst Mária-kép. Egy asszony emléke, akit szeretett, akihez évek óta visszajárt, akit két esztendeje feleségül vett, aki azért nem ment vele Északra, mert egyetemista gyerekének szüksége volt az anyára, tehát itt teremtett családi otthont az északi magánosnak, aki negyedszázadig nélkülözte azt az otthont. Ez az asszony most hirtelen meghalt. A vonzás—taszítás kínjai újulnak. Most megint honvágyam van. De most el, el innen! Oda haza. Tudom, magános estéken ezt a szobát fogom óhajtani, ezeket a fákat az ablak előtt. Növekedett a sírhantok száma. Ők várnak csak. És mégis. Alighogy megpihenek az utazás után. mindig megint feltámad a honvágy: vissza! Bár irtózom a repüléstől, a vadliba szárnyán is jönnék. Úgy közli mindezt, mint a szívműködés olykor jelentkező panaszait. Amikor elhalmoznak a tennivalók, nem figyelsz oda. Aztán annál jobban odafigyelsz. Hiába, szerencsésebb a technika világa. Egy mozdulat. Egy kapcsolás. És helyreáll. Működik. Nyugalmi állapotba kerül. Van. Óhajok nélkül. Honvágyak nélkül. Keserves büntetés. Bűntudat nélkül. De bűn-e szabad madárként nekivágni a végtelennek? Vagy a bűnről is olyan bizonytalanok a fogalmaink, akár a svédországi hidegről? És ha nem azon a hídon túl nő a hideg? Hanem az emberben? lmplon íren (Nagyvárad) Benedek István rovatát nagylélegzetű televíziósorozatának felvételei miatt szünetelteti I SPORT Idegenben kezd a Százhalombatta Jó rajtban bíznak Gödöllőn Serlegek, köcsögök és tányérok Csosza bácsi köszöntése Vasárnap rajtol a tavaszi szezon a labdarúgó NB Il-ben is. A Keleti csoportban szereplő Gödöllői LC első mérkőzésével kapcsolatban kértünk információt a csapat mesterétől, Ambrózy Istvántól. — A vasárnapi, REAC elleni mérkőzésre egy átszervezett csapattal fogunk kiállni. A tél folyamán kerültek hozzánk új játékosok: Kroner Péter a BVSC-ből, Apró Attila a Kis- pest-HFC-hől, Török Péter a Csepel-Kordaxból és Mayer Csaba a Bag FC-ból Folyamatban van még két játékos átigazolása, őket majd csak akkor nevezem meg, ha már a mi játékosaink lesznek. Továbbra is a mi játékosunk Bácsi Sándor, aki a többiekkel együtt hallatlan lelkesedéssel végezte az alapozási munkát és egyre jobb formába lendült. Az alapozásunk megítélésem szerint jó volt, s már ott tartunk, högy meg kell küzdeni a csapatba kerülésért, mely egyben egy egészséges versenyszellemet eredményez. A rákospalotaiak ellen csak a győzelem az elfogadható eredmény annak ellenére, hogy nem becsüljük le őket. Az őszi nyitányon 1-0-ra kikaptunk tőlük, mégpedig úgy, hogy szinte helyzetük sem volt. Nekünk azon a találkozón semmi sem sikerült, egyszerűen nem tudtuk eltalálni a kaput, de bízom abban, hogy most másképp lesz. Jelenlegi helyzetünkben egy jó rajt nagyot lendíthet a csapaton, attól függetlenül, hogy jelenleg Simon kisebb sérüléssel bajlódik, de bízom abban, hogy vasárnapig rendbe jön, s akkor megkezdhetjük a felzárkózást. A vasárnap délután fél háromkor Kiss Béla játékvezető sípjelére kezdődő találkozóra az Elbert (Nagy) — Balogh — Somogyi, Kis, Kroner — Simon (Török), Ivanovics, Szász, Gre- zsák — Bácsi (Krasznovszkij), Szamosi összetételű együttest tervezem — fejezte be tájékoztatóját Ambrózy mester.. (könczöl) * Sokkal jobb szezonkezdést, mint augusztusban. Legalábbis ebben bíznak Százhalombattán, ahol az NB II Nyugati csoportjának tavaszi rajtjára készülnek Hegedűs Béla edző labdarúgói. A Zalaegerszegen vasárnap 14.30 órakor kezdődő találkozón lesz miért visz- szavágniuk a battaiaknak, hiszen ősszel az első fordulóban hazai pályán szebb bemutatkozást is el tudtak volna képzelni a csoport egyik újoncától az olajvárosi szurkolók, mint az 5-0 arányú vereséget. Akkoriban a folytatás nem sikeredett, miután a második körben a BKV Előre (2-0) is győztesen hagyta el a pályát az SZFC ellen, majd következett egy „soványka” döntetlen (0-0) a Paksiakkal szemben. Három mérkőzés egy pont, rúgott gól nélkül. Nem véletlenül nyilatkozta a rajtnál Hegedűs Béla: — Ha nem szaladunk bele az elején egy nagy „pofonba”, akkor ez meghatározó lehet a továbbiakra. Ennek ellenére a „pofon elcsattant” (ZTE: 0-5). Ezután fokozatosan talált magára a Százhalombattai FC, s az utolsó négy őszi fordulóban egymás követően négyszer is győzni tudtak. Ezzel végül úgy, hogy a rossz időjárás miatt a Keszthely elleni idegenbeli meccsük elmaradt, a tabella nyolcadik helyén végeztek, amely újonc létükre dicséretes teljesítmény. Holnap tehát Zalaegerszegen lehet javítani a tavalyi 0-5-ért, az esélyekkel kapcsolatban pedig Hegedűs Bélát kérdeztük. — Jónak mondhatom a téli felkészülésünket, s ha a védelem és a középpálya több tagja nem szenvedett volna ki- sebb-nagyobb sérüléseket, konkrétan Fekete, Nagy, Németh, Schróth és Dobesch, akkor most nyugodtabban várhatnánk a rajtot. Visszatérve az alapozásra, talán mi játszottuk a legtöbb edzőmeccset, a többségét ráadásul rangos ellenfelekkel szemben. Tizenkét találkozón szerepeltünk februárban, s ez heti három összecsapást jelentett. Az MTK és a Csepel ellen is jól játszottunk, ám a legmegbízhatóbb a Parmalat elleni játékunk volt, ahol nyertünk az NB i-es csapat otthonában. A zalaegerszegi derbivel kapcsolatban nagyon nehéz lenne következtetéseket levonni, mivel csak az újságokból értesültünk az előkészületi találkozóikról. Ez alapján csak annyit tudtunk leszűrni, hogy mi jobb együttesek ellen szerepeltünk! A holnapi rajton mindent elkövettünk a siker érdekében, s ha a sérültek közül Németh és Schróth vállalja a játékot akkor a következő csapatot küldöm pályára, fejezte be tájékoztatását Hegedűs Béla: Lip- ták — Sípos, Német, Tóth, Kö- vesi — Háring, Serfőző, Schróth, Károlyi R. — Csorba, Károlyi G. (oláh) A gödöllői sportbálon nagy taps fogadta a bejelentést: Kirchhofer József most 75 éves. Az ováció akkor is tartott, amikor a GEAC atlétaedzője átvette az ajándékserleget. Ezután sokan személyesen is gratuláltak a népszerű, szeretett sportembernek, Csosza bácsinak. S vajon hogyan kapta ezt a titulust? Spanyol „névrokonság” alapján. A gödöllői sportoló a kapu kicselezhe- tetlen őre volt, akárcsak neves hispániai társa... A január 28-i születésnapom előtt és azóta is sokan gratuláltak otthon telefonon — mondotta, majd a múltba, a pályakezdésre kanyarodott vissza Kirchhofer József. — Már gyermekkoromban eljegyeztem magam az atlétikával, s első gödöllői versenyemen, 10 évesen győzelemmel mutatkoztam be a kislabdadobásban. A Premontrei Gimnázium diákjaként szereztem az. újabb babérokat, így a középiskolás bajnokság gerely- /io/Yíó-csapatának tagjaként, rúdugrásban 1935-ben pedig egyéniben kaptam érmet. Mivel Gödöllőn nem volt egyesületi szakosztály, a dorogi klubban,illetve a Törekvésben atlétizált. Sokoldalúságát az is jelzi, hogy ifista- ként ökölvívásban is bajnoki aranyéremhez jutott és a. TF sícsapatában is aranyérmet szerzett. Életét, sportpályáját, mint- sok korabeli társáét megtörte a háború, a katonai szolgálat. A Testnevelési Főiskola elvégzése után az atlétika rejtelmeibe avatta be a kicsiket, nagyokat. A Kisinócon, 1948-ban rendezett megyei sporttáborban a súlylökés bemutatása közben megroppant a háta, gerincsérvet kapott, s ez is megakadályozta további at- letizálását. Az Imre úti Általános Iskolában 1977-ig tanított, a Gödöllői EAC atlétikai szakosztályában még most is serénykedik. — Harmincöt magyar bajnok került ki a kezem alól — mondta Józsi bácsi —, közép- és hosszútávfutók. Mostani legfiatalabb tanítványom Balkóczi Réka 9 esztendős, édesanyja is atleti- zált. Teremben hetente kétszer gyakorolunk, ehhez társul a szabadtéri edzés. Kirchhofer József hobbija a népi kerámiák gyűjtése, 300 darab köcsög és 180 tányér van kollekciójában. Legkedvesebbek azok, amelyeket diákjaitól kapott. A Badár-tányér tartozik a legértékesebbek közé, de az edző számára természetesen valamennyi tárgy kedves. Kirchhofer József portréjához hozzátartozik, hogy az említett kisinóci sérülése után a sportolást nem hagyta abba. Beállt a röplabdázók táborába, a Gödöllői Fáklya együttesébe. A csapat rendszeres szereplése a sportág gödöllői meghonosítását, elterjedését szolgálta. S bár most születésnapja alkalmából sok trófeát kapott, a múlt évben is kijutott neki az elismerés: 1993 decemberében Pest megye Közgyűlésének Testnevelési és Sportdíját vehette át életműdíjként. Reitter László Kirchhofer József az egyik jeles tanítvány, Szabó István, valamint a jutaloniserleg társaságában
