Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-04 / 53. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁRCIUS 4., PÉNTEK 5 Délegyháza külföldi tőkére vár Elkelt a váci Híradástechnika A tavaktól függ a község jövője Erdó'si Agnes felvétele A kora tavaszi napfény végig- ömlik a házfalakon, fákon. Távolabb, a bokrok között víz csillan. Az utcák kihal­tak, a fagyizók, presszók még zárva. Délegyháza nya­ranta telik meg élettel, turis­tákkal. Bár a forgalom szinte évről-évre csappan. A kezde­ti fellendülés idején, amikor hétvégén ezrek keresték fel a tiszta vizű kavicsbánya-tava­kat, sokan elfeledték: a termé­szetet nem lehet következmé­nyek nélkül kiaknázni, ké­sőbb a károkat felszámolni nehéz. Ami egykor elmaradt — a tavak tisztítása, kotrása és így tovább —, most egyre súlyosabb gondként neheze­dik a községre. — Délegyháza jövője a ta­vaktól függ — mondotta Bu- lyáki Antal polgármester. A településnek sem iparvállala­ta, sem termelőszövetkezete nincs'. Munkalehetőség ke­vés, a munkanélküliek száma elég magas, közel 13 száza­lék. Az önkormányzatnak pe­dig annyi anyagi fedezete nincs, hogy egyedül megbir­kózzon a tavak megtisztításá­val. A helybélieknek az len­ne az érdeke, ha tovább bő­vülhetne a már részben kiala­kult idegenforgalomra épülő hálózat, újabb vállalkozások, szolgáltatások telepednének le a községben. Bulyáki Antal számos ható­ságot megkeresett már azzal, segítsenek a tavak megmenté­sében. A víz egyre iszapo­sabb, hínárosabb, valamit tenni kell. Nyaralók épültek, éttermek, kempingek, mind­ez egyre-másra üresen állna, ha nem lesz ismét tiszta a víz, vonzó, turistákat csaloga­tó. A hosszas keresés után ki­derült, a belföldi tartalékok nem elegendőek a helyzet megváltoztatásához. Maradt tehát* a külföldi tőkebefekte­tés. Már megkezdődtek a tár­gyalások, akadt vállalkozó cég is, s a tervek szerint meg­oldanák a vízmélység mélyí­tését. Strandokat alakítaná­nak ki a tóparton, fejleszte­nék az infrastruktúrát, csator­na-, víz-, úthálózat épülne. A polgármester már szinte látni véli a leendő turistaparadicso­mot, a vígan fürdőzőkkel, csónakázókkal... Mielőtt azonban érdemben léphetnének valamit a külföldi partnerrel, szükség van külön­böző hatósági engedélyekre. Ezt megelőzően pedig a kör- nyezetevédelem szakemberei­nek el kell készítenie egy fel­mérést, a tófenék felszínéről, az iszap- és a visszahagyott ka­vicsréteg vastagságáról, az iszap összetételéről. Mind­ezek birtokában határozza majd meg a környezetvédelmi felügyelőség a további szem­pontokat. Majd az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium állás- foglalása alapján adja meg a külföldiekkel megkötendő szerződésekhez az engedélyt. A polgármester igyekezett elébe menni az események­nek: felkereste az illetékes mi­nisztereket, segítségüket kér­ve. Latorcai János ipari mi­niszter megígérte, hogy tervek­nél figyelembe veszik a kör­nyezetvédelmi szempontokat. Bulyáki Antal, s a helyiek re­ménykednek. Megköthető lesz majd a szerződés, elké­szülnek a vizsgálatok, és ta­lán, már a közeljövőben meg­kezdődhetnek a várva várt munkálatok. A kétszáz hektár­nyi, összefüggő tórendszer új életre kelhet. A kavicsbányá­szat itt befejeződött ugyan — már jóval régebben —, a ta­vak ismét a pihenésre vágyók kedvelt fürdőhelye lehet. (j. SZ. i.) Romanológiai tanszék indul Zsámbékon Hiányoznak még a tankönyvek Zsámbéki katolikus tanítóképző' főiskola ősszel induló ro­manológiai tanszékének megalakításáról beszélgettünk dr. Bencze Lóránt főigazgató úrral. — Úgy gondolom, hogy az óvónők és a tanítók szint­jén kell elsősorban mindezt elkezdeni, ott, ahol a gyere­kek eljutnak az iskoláztatás­ban a gimnáziumig ez már nem alapprobléma — mond­ta a főigazgató. — E célból alapítottuk a romanológiai tanszéket, melynek létrehozá­sán másfél éven át fáradoz­tunk. A főiskola tanári kara, s minden dolgozója szívesen segített a szervezésben. Cé­lunk, hogy speciális kollégiu­mokat indítunk, melyen bárki részt vehet. Terveink között szerepelnek olyan szakkollé­giumok is, amelyeknek sike­res elvégzését a diplomában is fel lehet tüntetni. A roma- nológiát először az alapokta­tásban szeretnénk bevezetni, s ezt a későbbiek folyamán szakosítanánk. — Milyen egyéb szakra je­lentkezhetnek még a hallga­tók? — Az általános angol— né­met szakra, melyben egy nyelv kötelező, de mindezek mellett lehet még választani a spanyolt, francia, és olasz nyelveket is. Általános taní­tó, hitoktató, gyakorlati egy­házzenei, illetve általános lel­kipásztori szak is indul 1994 őszén, s mindezek mintájára szeretnénk bevezetni az álta­lános romanológiai szakot. — Vannak-e szakkönyvei, tankönyvei a romanológiai ta­nításhoz? — Nemrégiben kezdtük el beszerezni a tankönyveket. Ezen a héten ötven tanköny­vet kaptunk. A hiányos köny­vek megírására pályázatot fo­gunk meghirdetni. — Vannak e szakképzett, kétnyelvű pedagógusai a tan­széknek? — Nálunk jelenleg egy ilyen szakképzett tanár sincs. Ugyanakkor a pedagógiai tan­tárgyakkal, pszichológiával, stb., nincs gond, mert az ösz- szes többi szak oktatásához vannak megfelelő szakembe­reink. A romanológiai okta­táshoz fel kell venni még há­rom-négy tanárt. — Kik jelentkezhetnek erre a főiskolára? — A főiskola nyitva áll nemcsak a katolikusok, ha­nem a protestánsok előtt, ösz- szefoglalva azok számára, akik a keresztény alapelveket elfogadják. F. Z. MIÉP-fórum Sülysápon A Magyar Igazság és Élet Pártja Sülysápon megtartott választási nagygyűlésén Réti Miklós országgyűlési képviselő részletes ismerte­téséből mindent megtudha­tott a hallgatóság a párt jö­vőbeni terveiről, céljairól. Véleménye szerint az or­szág külpolitikája helyte­len, amennyiben túlzott készséggel fogadjuk a kül­föld javaslatait. — A nyugat abszolút fel­vevőpiaca leszünk, mivel a hazai termék háttérbe szo­rul a behozott árukhoz ké­pest — mondta a képviselő. — A versenyképes terme­lést minden eszközzel elő kell segíteni, javítani kell a munkamorálon. Áruink el­adhatatlanok a külföldön, nálunk viszont nem veszik, mivel jobb minőségű im­port termékekkel rendelke­zünk. A Közös Piachoz való csatlakozásunk rende­zett gazdaságot feltételez. Előrelépésre csak önerőből vagyunk képesek, sehogy másképp. A privatizációról szólva a képviselő így nyilatko­zott: ha kell inkább lassab­ban, de ellenőrzöttebben vé­gezzük. U. Cs. Operatőr az egyik tulajdonos A váci Horgany Henger­mű Rt. 1923-ban vált külföldi érdekeltségű gyárból magyar tulajdonúvá. Áz évszázad de­rekán, pontosabban 1930-ban, már 98 munkást foglalkoztattak itt. A legna­gyobb munkáslétszám az ez­ret is elérte. A hatvanas-het­venes években, amikor az el­avult technológiával is lehe­tett olyan árut termelni, ami­nek piaca volt a KGST orszá­gokban. Utóbbi felbomlása után vált nehezebbé a mai Híradástechnikai Anyagok Gyárainak helyzete is, ami­nek többek között létszám- csökkentés, elbocsátás lett a következménye. Az üzemben dolgozó 780 munkatárs többsége ferrit- gyártással, horganylemez ké­szítéssel, híradásipari termé­kek előállításával foglalko­zik. Az árunak úgy, ahogy piaca is van, de a fennmara­dás érdekében modernizáció­nak kell következnie. Ennek feltételeként pedig tőkére len­ne szükség. Az állam midene- setre szabadulni igyekszik az elöregedett, bár patinás gyár­tól, melyhez az itt dolgozó­kat a munkahelyi köteléke­ken kívül erős érzelmi szálak is fűzik. Szeretnék, ha meg­újulna, biztosabb jövője len­ne, korszerűbb gépeken, ke­lendőbb árut termelhetnének itt. A napokban arra lettem fi­gyelmes, hogy egy társaság­ban valaki azt mondta: — Megvettem a Híradástechni­kai Anyagok Gyárát. Ez az úr nem volt más, mint Füredi Vilmos, 1992-ig tv-operatőr, újabban vállakozó. A válasz­tásokat megelőző kampány­időszakban pedig Pest me­gyei 1. számú választókerüle­tében a Nemzeti Demokrata Szövetség országgyűlési kép­viselőjelöltje. — Mik a tervei a gyárral? Válasz helyett csupán ennyit mondott: — Rendbe kell hozni a gyár pénzügyeit. Jobb lesz majd legalább két év múlva nyilatkozni az eredményekről. Buksza Imre igazgatótól kértem információt. Elmond­ta, hogy a város egyik legré­gibb üzeme 93 százalékos arányban magántulajdonba került. Az egyik vevője való­ban Füredi Vilmos, a Trans- cop Kft. tulajdonosa, a másik magyar vevő a Smart Elektro­nikai Kft. A maradék hét szá­zalékon három önkormány­zat osztozik. Ebből legna­gyobb arányban a váci, de ér­dekelt még például Balaton­szárszó is. K. T. I. A takarmány drága, a felvásárlási ár alacsony Hol késett a tejpénz? „Nem sok a tejpénz, ez igaz, de a semminél több. Van­nak viszont olyanok is, akik még ezt a keveset sem kap­ták meg — decemberre sem. Mint például mi.”, pana­szolta Nyéki János vácrátóti tehéntartó gazda, miután a február 21-én megjelent „Miért drága a tej?” című cik­kemet elolvasva fölhívott. Kérte, keressem föl, szeretné részletesen elmesélni a gondját. — Haragszom az uramra, amiért nyilvánosságra hozza a bajunkat, még majd nem fogják elvinni a tejet! — foga­dott másnap Nyéki János fele­sége. De aztán gyorsan meg­enyhült, s betessékelt a kony­hájába. — Tudja — mondotta Nyé­ki János —, a tejpénz a pol­gármesteri hivatalhoz szokott érkezni, ahol a feleségem föl­veszi. Már többször ment eb­ben a hónapban is... Végül az egyik kisasszony megunta, s azt mondta: ..Majd akkor tessék jönni, ha üzenünk!” Kérdezte is a feleségem tőle: „Hát maga fölvette-e már a decemberi fizetését?!” A szívás sem ingyenes — Honnan kellett volna meg­érkeznie a pénznek? — kér­deztem. — A váci Naszálytej Tej- feldolgozó Kft.-tői. — S miért nem egyenesen önöknek küldik a pénzt? Mi­ért a polgármesteri hivatal­nak? — Az adó miatt. Vácrátó- ton ugyanis négy gazdától gyűjtik be a tejet. De nem megy ki a tejesautó mindhez, hanem csak hozzánk jön, aho­vá előzőleg már a másik há­rom gazda elhozta a tejét. Mi itt jegyezzük, ki mennyit ho­zott, s aszerint osztjuk el a pénzt, amit átveszünk a pol­gármesteri hivatalban. Ha ugyanis egyenesen nekem postáznák az összeget, az adót is nekem kellene fizetni utána. — S mennyit kapnak a te­jért? — Az idei árakat még nem ismerjük, tavaly 15,50 forin­tot adtak literjéért — papíron. A gyakorlatban azonban csak 14-et, mert egy forintot levon­tak a szállításért, s 50 fillért pedig szívatási költségként számoltak fel. — Szívatási költségként? Ezen mit kell érteni? — Ezt azért számolják fői, amiért a tejet a tartályból az autóba szívják. Legalábbis ezt mondják... — mondta némi indulattal a hangjában a gazda. Nyékiéknek nemrégen még 40 tehenünk volt, ma már csak 20 van. Ők is azt mondják, amit annyi más gaz­da: nem éri meg teheneket tar­tani. Ezt bizonyítja, mesélték, hogy a faluban nemrég ketten is fölszámolták a gazdaságu­kat. Ennek oka az alacsony begyűjtési áron kívül a magas terményár: egy 25 kilós kisbá- la lucernáért 250 forintot is el­kérnék. Mindezt azonban még csak-csak elviselnék, ha gyorsabban megkapnák a pénzt a begyűjtött tejért. Többet ér a jó kapcsolat A gazdától a polgármesteri hi­vatalba vezetett az utam. Hor­váth Ferenc polgármester nem tudott pontos felvilágosí­tást adni arról, hogy megérke- zett-e már hozzájuk az átuta­landó pénz, ugyanis az a hölgy, aki ezzel foglalkozik, éppen nem volt a hivatalban, ígérte viszont, hogy másnap a szerkesztőségben fel fog hívni, s pontos tájékoztatást ad a pénz hollétéről. Hozzátet­te: a hivatalnak semmilyen ér­deke nem fűződik a viszony­lag kis, átlagosan havi száz­ezer forintos összeg visszatar­tásához. A község polgárai­val való jó kapcsolat ennél jó­val többet ér számukra. Ezért is vállalták a pénzforgalom bonyolítását az OTP és a Nyé­kiék között. Még a polgármester szobá­jából fölhívtam a váci Na­szálytej Kft.-t, hogy megkér­dezzem: elküldték-e már a pénzt? Kara Tiborné pénz­ügyi vezető válasza: igen, s azt kimutatásuk szerint febru­ár 7-én az OTP le is emelte a számlájukról. Kérdésemre, hogy a decemberi tejpénzt mi­ért csak februárban küldték, elmondta: a tejért esedékes ösz- szeget mindig a tárgyhót kö­vető 10-ig számolják ki, s 25-ig fordul meg a számla —- értsd: a termelő jóváhagyja a kiszámított összeget. Ezt kö­vetően jelizik a Hitelbanknak, hogy mekkora összeg utalha­tó át — no nem a gazdának, hanem az OTP-nek, amely pénzügyi szervezet aztán pos­tázza azt. Ez a magyarázta an­nak, hogy Nyékiék azért a te­jért, amelynek első adagját je­len esetben már december el­sején megtermelték, február 22-én, (vagyis azon a napon, amelyen felkerestem őket) még nem láttak pénzt. A számlakészítéshez, a bankok közötti pénzátemelésekhez, s a pénz kiutalásához ugyanis — úgy látszik — ma Magyar- országon még csaknem egy negyed év szükséges. Ennyi ideig hitelezi meg a gazda ter­mékéért járó pénzt. Hogy a jó­szág eddig mit eszik, az le­gyen az ő gondja... Megkerült a pénz Másnap a polgármester ígére­téhez híven felhívott, s el­mondta, hogy a számlájukra 14-én megjött a pénz. Erről 19-én kaptak kivonatot. Az összeg megérkezéséről azért tudják csak 22-én, vagyis a te­lefonhívás napján értesíteni Nyékiéket, mert a beosztott­ja, akinek ez feladata lett vol­na, többnapos tanfolyamon vett részt... IT .. Hardi Peter

Next

/
Thumbnails
Contents