Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-31 / 75. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 31.. CSÜTÖRTÖK 13 Megbotránkoztunk Fodor úr, az abonyi gimnázium igazgatója olyan alpári és minősíthetetlen levelet küldött a Pest Megyei Hírlap főszerkesztőjének, hogy nemcsak én, hanem igen sok tanár kollégám is megbotránkozott. Hogyan állhat egy ilyen lel- kivilágú igazgató egy gimnázium élén? Az én időmben országos hírű tudósok álltak néhány gimnázium élén, olyanok, akiktől a gimnáziumi ifjúság csak örökbecsű lelki és szellemi értékeket kapott. E tudós igazgatók ezeket az értékeket a családjukban, a társadalomban, mindenütt alkalmazták is, nem így Fodor úr. Mihály Márton ny. tanár Dunaharaszti Egy kioktató levélírónak .3É£ Tisztelettel kérem, < Mg I hogy a március 23-i /számukban, Thorma Miklós felsőgödi olvasótársam levelére nyilvánosan reagálhassak! Tisztelt Thorma Miklós úr! Tulajdonképpen kitüntetve is érezhetném magam, hiszen Ön már másodízben „talált meg” kioktató levelével, mindkétszer egyházi vonatkozású témában. Ha nem éreznék soraiból valamiféle áltudományosságot, valóban megtiszte- lésnek is venném bírálatát. Nos, legutóbbi okfejtésével kapcsolatban elmondom saját — jóllehet, esendő — véleményemet. Az úgynevezett világpapság hierarchiájában valóban csupán címek, titulusok a különböző apáti, préposti kitüntetések. Általában az adott egyházmegye területén működött, egykori szerzetesi (többnyire középkori) apátságok, prépostságok címtemplomainak nevéhez kötődnek e kitüntető címek. Ergo: nevük is jelzi, hogy „címzetes” apátságokról, prépostságokról van szó! Természetesen még ma is vannak valóságos prépostságok, apátságok. Például a váci egyházmegyében a hatvani pré- postság is ilyen reális stallum. Régebben a hatvani prépost „választott püspök” is volt, felszentelés nélkül, de a tényleges püspök valamennyi külső jelképének viselésére jogosult volt. Ilyen (történelmileg is híres) hatvani prépost, választott püspök volt Horváth Mihály, későbbi tényleges Csanádi püspök is. Az utolsó pedig e sorban Lévay Mihály volt. Az általam személyesen is ismert prépostok, illetve apátok (dr. Pálos Frigyes, dr. Lengyel Antal, Ludányi Kálmán, Szebé- nyi Ferenc és mások) valamennyien préposti, apáti gyűrűt viselnek, főpapi süveg (in- fula) viselésére jogosultak, sőt többségük bérmálást is végez. Pásztorbotjuk is van. Kérdezem hát Thorma uramtól, ők miért nem főpapok? Nota bene: dr. Bolberitz Pál címzetes apát úr Antall József temetési szertartásán — egy ország nyilvánossága előtt — apáti süvegben (infulá- ban) végezte a ceremóniát! Vagy: a mindenkori pannonCsúcs László védelmében Sajtószabadságot, sajtótisztességet! Közéleti személyiségeket, olvasóinkat kértük, hogy mondjanak véleményt Csúcs László és családja üldöztetéséről. A Magyar Rádió teljes elnöki jogkörrel fölruházott alelnöke, felesége és gyermekei, valamint idős édesapja védelmében folytatjuk a vélemények közlését. A Csúcs Lászlót ért embertelen magatartás nem a magyarok sajátja, hanem a fizetett provokátoroké. Mi hívő magyarok imádkozunk érte, hogy ne legyen üldözött vad a saját hazájában, amiért becsülettel végzi munkáját a becsületes magyar rádió megteremtéséért. Mihály Márton nyugalmazott tanár (Dunaharaszti, Jókai u. 34.) * Fekete Gyula azt írta egyik tanulmányában, hogy egy országban nem a kormány, nem a parlament az első számú hatalmi tényező, hanem a rádió és a televízió. Tudta ezt Aczél György is, akinek volt ideje megtöltenie ezeket az intézményeket liberális és bolsevik szerkesztőkkel, riporterekkel. Havas Henrik azt nyilatkozta az egyik napilapban, hogy az újságíró-társadalom a rádiós elbocsátások miatt 15 évig biztos nem fogja követni az MDF-et. Havas ezúttal is téved, hiszen a rendszerváltozás pillanatától nem szeretik a koalíciós pártokat, hisz nem tudják megbocsátani, hogy nem a baloldal került hatalomra. Utalok még Benedek István kijelentésére, amelyben azt fejti ki, hogy az ellenzék gyűlöli a nemzetet. Reménykedjünk benne, hogy májusban nem az az erő győz, amelyik úgy csúsztat, mint Havas Henrik, mert akkor a velük szemben álló biztos, hogy az ő tavaszi nagytakarításuk áldozatai lesznek. Bakonyi László (Budapest, Mártonfy utca 57.) * Ha kell, személyesen is hozzájárulok Csúcs László és családja védelméhez. Kosznovszky László (Szentendre, Kossuth utca 16.) * A kormány és a parlament védje meg Csúcs Lászlót halmi bencés főapát (a jelenlegi, Várszegi Asztrik, felszentelt püspök is!) a Magyar Katolikus Püspöki Kar teljes jogú tagja. Thorma úr szerint pedig ők sem főpapok. Szerény véleményem szerint, a római katolikus egyházi hierarchia felépítménye így fest: (alulról fölfelé építkezve) — alsópapság (káplánok, cím nélküli plébánosok), ,Jcözép- ső” papság (püspöki tanácsosok, címzetes és valóságos esperesek), főpapok (kanonokok, tényleges főpapok, azaz a Székeskáptalan tagjai, illetve tiszteletbeliek, vagyis címzetesek, prépostok, apátok, főesperesek, az episcopusok — a felszentelt püspökök; a Bíbo- rosi Kollégium tagjai; és a csúcson a Szentatya vezeti az egyházat. Tisztelettel javaslom tehát Thorma Miklós úrnak, hogy „hívja fel bármelyik plébániát” (akár a felsőgödit is!), ha bizonytalan bármiben, és mások kioktatására készül! Felebaráti érzülettel: Brezovich Károly Vác Köszönet a Vöröskeresztnek A Vöröskereszt dunakeszi szervezete ruhaakciót hirdetett. Huszonöt gödi családnak névre szóló meghívót küldtek, amelyben értesítették őket; az egész családot felöltöztetik a dán Vöröskereszt által küldött ruhákból. Március 22-én meg is érkezett a szállítmány iskolánkba. Molnár Sándomé, Erzsiké és két lelkes segítője pillantok alatt kipakolt és már lehetett is válogatni. A sikert bizonyítja, hogy a huszonöt családból csak négy nem jött el. Köszönjük a Vöröskeresztnek ezt a segítségét. Szabó Lajosné Szekeres Józsefhé Huzella Tivadar Általános Iskola tanárai Göd Csak tudjunk élni a szabadsággal 1948-ban ötödik osztályos diák voltam, az 1848-as forradalom százéves évfordulóját ünnepelte az ország, így az én falum, Tápiószele is. Akkori irodalomtanárom ott, a hősök szobránál velem szavaltatta el több ezer ember előtt a Nemzeti dalt. Míg élek, nem felejtem el. De ami a lényeg, az előadó szónok csak a márciusi, száz év előtti eseményekről beszélt. Beszélt Petőfi, Vasvári, Kossuth szerepéről. A honvédség sikereiről, majd a szabadságharc bukásáról. Jól emlékszem, csak erről volt szó. Az utána következő évtizedekben a március 15-e nem létezett. Azután újra ünnep lett, de az idei március bebizonyította, hogy ez nem egészen így van. Hallgatva a rádióban az ünnepi beszédeket, a köztársasági elnökkel az élen, megemlékezésüknek nem sok köze volt a márciusi ifjakhoz és társaikhoz. Egyet minden szónok emlegetett: a sajtószaVÉLEMÉNY és családját, ha kell rendőrséggel is. Lehetetlen állapot, hogy jogállamunkban egy derék magyar ember az emigráció gondolatára kényszerüljön. Kalapács József (Kiskunlacháza, Ba- ukháza 33.) * Úgy vélem, minden becsületesen gondolkodó, érző embert mélyen megrázott az, amit Csúcs László elmondott A Hétben. Joggal kérdezik az emberek: hová lett a becsület, ami egy igaz ügyet képviselő embertársunkat képes megvédeni? Egyszerűen megdöbbent az, hogy április 17-ei műsorában Mester Ákos nélkül nem születhetett volna meg az a műsor, amely Péter Gábort mintegy szentté avatta. Mindenkit kérek, hogy álljon ki Csúcs László mellett, mert különben szegényebbek leszünk egy becsületes emberrel. Dr. Kristály Jenőné (Bp., Böszörményi u. 6.) közszolgálati intézmények működéséhez elengedhetetlenek. Halusztik Zoltán (Bp., Apostol utca 16.) Nem akarjuk magunknak kisajátítani Csúcs László védelmét, viszont mi is felkérünk minden magyart, csatlakozzanak a Pest Megyei Hírlap felhívásához, mutassuk meg a valódi közvélemény erejét. Berényi Péter és Rejtő Lajos III. kerületi Magyar Út Kör és MIÉP- szervezet. * Csúcs Lászlót munkájában úgy akarják egyesek akadályozni, hogy még családját is fenyegetik. Teljes mértékben elítélem ezeket a módszereket, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a Rákosi-kor- szakra. Köpfler Péterné (Budapest, Köztársaság tér 23.) * A sajtószabadság, a sajtótisztesség megvalósítása érdekében történő mindenféle intézkedések — legyen az gazdasági vagy politikai, vagy e kettő együtt — a pártatlan, de * Aki szelet vet, vihart arat! — Bár fújná ki ez a vihar s nem csak a rádióból az áporodott, pénz- és hataloméhes embereket. Őszintén nagyra becsülöm Csúcs Lászlót, a mabadságot. Csak azt elfelejtették, hogy az 1848-ban követelt sajtószabadság mit jelentett. Úgy látszik, a történelem gyenge oldaluk volt. Igaz ők a történelmet az elmúlt évtizedek alatt tanulták. A „pártatlan” rádió pedig csak velük foglalkozott. Jó lenne, ha egynémely politikusunk elgondolkodna azon, hogy mit jelent nekünk március 15-e. Véleményem szerint nagyon sokat. Tehát ne használják fel semmi másra, csak emlékezésre. Arra emlékezzünk ezen a napon, hogy volt ennek az országnak egy kísérlete a függetlenség kivívására. Ami akkor nem sikerült, de most végre beteljesedett. Csak tudjunk élni vele. Bulyáki Ferenc Tápiószele Ne igyuk meg a liberális koktélt! § A választás közeledtével egyre gyakrabban jut eszembe a Hamlet párbajjelenete, amelyben a királynét óva intik, hogy ne igyon a méregpohárból. Most én szeretném a magyar nemzetet óva inteni: ne fogadja el május 8-án a liberális koktélnak nevezett koty- valékot. Ne fogadja el, mert kicsit gyanús a színe, s az illata körül sincs minden rendben. Vegyük csak szemügyre, mik ezek a tengeri algákra emlékeztető üledékek. A koktél receptje még az aczélgyörgyös időkre nyúlik vissza. A mixerek között ott találjuk a pártállami dinoszauruszoktól kezdve, a Moszkvából Amerikába kiránduló szuper agytröszt eliten át, az anarchista keményrockos su- hancokig mindet. Nem hiányzik belőle egy kis európai internacionalizmus, és a világnézeti semlegességnek álcázott egyházellenesség sem. Vigyázzunk! Nem kisebb prominens urak (elvtársak) kínálják nekünk e világmegváltó nedűt, mint az extratoleráns Eörsi István, aki szerint a bolsevizmus felkent hóhérai nem teljesítették a negyvenéves tervet, vagy a kádárista főhajlongó Hajdú János, aki talán még a kabátjára kokárdát tűző gyermeket is képes lenne fanatikus nacionalistának nevezni. El ne felejtsük végül „a legnagyobb magyar írót”, a Demokratikus Charta nevezetű lovagrend tulajdonosát, a koktél reklámjának fővédnökét, aki a Horthy-temetés előestéjén olyan esemyős számot adott elő, hogy a világhírű Fred Astaire csetlő-botló Pi- noccio hozzá képest Ő volt az, aki a kenderesi kriptát munkásőr osztaggal vétette volna körül. íme, magyarok, itt a liberális koktél! Szép, színes folyadék. Ruháiktól és gátlásaiktól megszabadított görlök szolgálják fel nekünk. Összetétele is igen változatos, nem vitás. Mégis azt mondom, miként a Hamletben: ne igyátok meg, honfitársaim, mert mérgezett. A kommunizmus mérge van benne! Földes Győr©1 Nagykőrös gam és a családom nevében köszönöm, hogy „lépett”. Névery Judit (Budapest, Hattyú utca 11.) *■ Úgy hallom, ha bekapcsolom a rádiót, hogy sokan vannak még a rádióban, akik nem egy nemzeti intézetbe valók. Gönczöl János (Vác, Alsó utca 4/A) * Csúcs László úr védelmében javaslom, hogy Mester Ákos villájától a rendőrségi autót irányítsák át az alel- nök lakása elé. Szőke József (Bp., Pannónia utca * (Holnap folytatjuk) Pecsétek 1848—49-ben Pest vármegye községei, városai is használtak pecséteket. A feudális jog, 'Werbőczy felfogásának megfelelően, ugyan nem ismerte el hiteles pecséteknek a községek és magánszemélyek által használtakat, de a 16. századtól spontán módon mégis elterjedtek — tudjuk Horváth Lajostól, aki kötetben dolgozta fel a megyében használt pecsétek történetét és jellegét. Az 1840-es években a falvak sorra kicserélték pecsétjeiket: magyar nyelvű lett a felirat. A forradalom és szabadságharc alatt a községek egy része ismét új pecsétet készített magának. Új körfelirat került rájuk, a következő szöveggel: „A szabadság első évében.” Mint Horváth Lajos írja, „valósággal forradalmi és nemzeti hűségnyilatkozaf’-otjelentett ez. Ezzel a felirattal készült Szigetmonostor, Nagykovácsi, Pilis- szentlászló, Pócsmegyer és Tótfalu pecsétje. Nagykovácsi pecsétjének leírása a következő: „A gyöngysor keret és körirat által határolt kerek mezőben füves talajon cölöpösen álló fa, jobbra hegyével fel, élével befelé fordüott, lebegő aszimmetrikus ekevas, jobbra ugyanilyen helyzetű fanyeles sarló.” És körben az említett körirat. Ezeket a pecséteket az önkényuralom időszakában nem használhatták a községek, így 1850-ben újakat kellett csináltatniuk. Az ötvenes évektől változott a pecsét formája is: ekkortól egyre inkább gumibélyegzők készültek, 1873-tól azután teljesen kiszorultak a középkori eredetű, címeres és rajzos pecsétek. Pogány György
