Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-30 / 74. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 30., SZERDA A nép saját kultúrájában emelkedik Lapszemle helyett Elődök nyomdokain Sikerrel zárult az idei alsónémedi Széchenyi-napok rendezvénysorozat, melynek keretében lerakták a majdani faluház alapkövét is. Mindezt egy rövid tudósításban már megírtuk, viszont nem esett szó arról az önzetlen összefogásról, mely a község lakossága részéről mutatkozott meg a nemes cél érdekében. A faluház megépítése — ami a község múltjának tárgyi bizonyítékait hivatott összegyűjteni és őrizni — közügy lett. Az önkormányzat telket és félmillió forintot adott az induláshoz, a vállalkozók — köztük Ácsai Károly és Kiss Dániel — a különböző munkálatok elvégzését vállalták magukra. Figyelemreméltó a tantestület felajánlása is. A pedagógusok és a technikai személyzet fejenként 1000 forinttal kíván hozzájárulni az építkezés költségeihez. Mi késztette az iskola kollektíváját a mai nehéz időkben, hogy egy emberként álljanak ki a hagyományőrzés eme formája mellett? — kérdeztük Zsin Géza igazgatótól, aki egyik leglelkesebb szervezője az építkezésnek. — A tantestület Győrffy István néprajzkutató tanításai alapján érezte át egy helyrajzi múzeum, vagy egy ezzel egyenértékű faluház megépítésének a szükségét. Győrffy István 110 évvel ezelőtt Karcagon született, s Illyés Gyula nem ok nélkül írta róla, hogy a magyar nép nagy tudósa volt. Azon kevesek közé tartozott, akik az elsők között felismerték: Európába nem úgy jutunk be, ha szolgai módon mindent lemásolunk ami idegen, hanem ha megbecsüljük azt, ami valóban a miénk, ha felemeljük a népet kultúrájában' és öntudatában. A néphagyomány és nemzeti művelődés című munkájában Győrffy a következőket írta: Az utóbbi idők világtörténelmi eseményei arra intenek bennünket, hogy nemzeti erőnket és egységünket fokozzuk. A magyar társadalom utolsó, de legnagyobb erőtartaléka a magyar nép, s a magyar hagyományok felelevenítése. Az ebbe való beleéléssel a magyar középosztálynak — tehát a polgárságnak — is meg kell újulnia és erősödnie. Lelkileg kell eggyé válni a nemzetnek, ha meg akar maradni magyarnak. Ezeket az intelmeket az 1848 utáni reformkor törekvései ihlették, de érvényesek voltak a századfordulón, az első és második világháború közti időszakban, és érvényesek ma is. Ezt átérezve hisszük és valljuk, mint pedagógusok akkor teszünk eleget küldetésünknek, ha a nemzeti művelődés alapjává a népi hagyományokat tesszük. Ezt a célt szolgálja majd a faluház is, mely községünk 925 éves múltjának tükörképe lesz — mondta az alsónémedi Széchenyi István Általános Iskola igazgatója. (matula) Budafokiak a Savoyai-kastélyban Osztrák—magyar közös emlékek Az osztrák—magyar monarchia tengeri hatalma a témája annak a kiállításnak, amelyet Erhard Busek osztrák alkan- cellár — Für Lajos magyar honvédelmi miniszter és Werner Fasslabend osztrák védelmi miniszter jelenlétében — nyitott meg nemrég a marchfeldi Schlosshofban. Fasslabend, aki a marchfeldi kastélyegyüttes egyesületének elnöke, elmondta: a helyszín nem véletlen, Savoyai Jenő egykori kastélya rövid ideig — 1914—1915-ben — a monarchia haditengerészeti akadémiájának adott helyet. Für beszédében az osztrák- magyar közös emlékek fontosságát méltatta, s kiemelte annak jelentőségét, hogy ez a múlt nem vész a feledés homályába. Busek kapcsolódott ehhez a gondolathoz, s kifejtette: ha tudni akarjuk, hová megyünk, tudnunk kell, honnan jövünk. A megnyitón jelen volt a Habsburg-Lothringen család több tagja. Közülük Kari Habsburg, az utolsó császár — s egyben a monarchia utolsó admirálisának unokája — rövid beszédében elmondta, hogyan találkozott gyerekkorában éppen a tengerészeti múlthoz fűződő emlékekkel. A kiállítás a gőzgép feltalálásától a monarchia széthullásáig idézi fel a tengerészeti emlékeket. Festmények, tárgyak, a későbbi korból származó fényképek mutatják a k. u. k.-tengerészek, a flotta mindennapjait, a jelentős csatákat, győzelmeket, vereségeket, tengernagyokat és matrózokat jelenítve meg. A koncepció mindamellett nem a tengeri háború ma- gasztalása. A középpontban inkább a történelem áll, amely a megnyitón mindenesetre nosztalgikus múltidézésre adott alkalmat; azoknak az időknek a felemlegetésére, amikor — oly sok századon át — Ausztria otthon volt az Adrián. A bemutatott tárgyak közül több Magyarországról, a Hadtörténeti Múzeumból származik. Képviseltette magát a megnyitón a budafoki Savoyai Jenő Társaság is. A marchfeldi kastélyegyüttes másik épületében, Niederweidenben szintén e hét végén nyílt az idei — őszig tartó — kiállítás: a Bie- dermeyer korának női divatját mutatja be. Külön érdekessége, hogy Kari Habsburg felesége, Francesca Bornemisza a rendező, s ő maga is — háromhetes kisbabájának születése óta első nyilvános szereplésként — jelen volt a megnyitón. Táncház a Kárpát-medencében Az együvé tartozás öröme A Budapesti Tavaszi Fesztivál kulturális programjainak sorába illeszkedik a 13. országos táncháztalálkozó. A kétnapos rendezvény több mint 20 ezer embert vonzott a Sportcsarnokba. A programok között tánctanítás, aprók tánca, játszóház, lemezbemutató, ruhabemutató, kamarakoncertek is szerepeltek, és természetesen az éjfélig tartó össznépi táncvigadalom. A hagyományőrzők gálaműsorát is láthattuk hazai és határon túli résztvevőkkel. Szólnunk kell az aprók báljáról, a földrajzilag a Rábaköztől Szatmárig terjedő hagyományokat felelevenítő gyermekmulatságról. Átváltozások címmel koncerteket hallhattunk a parasztzenétől a Worlds music-ig, a Vízöntő, a Kalamajka, Dresch Mihály és Barbaro fellépésével. Áz ír nemzeti népi zenéből a Siamsetire Együttes bemutatkozásával kaptunk ízelítőt. Igazi nóvum az elmúlt évekhez képest a közös folklórkincsünkből kiinduló különféle koreográfiái irányzatok bemutatója, Elágazások címmel. A mulatság mindkét nap az Almássy téri, il- .letve a Molnár utcai művelődési házban reggelig folytatódott. Fiatalok voltunk, magyarok és nem magyarok a világ minden tájáról. Jó volt osztozni az összefogózás Örömében, olyan belső vezérléssel, hogy közben nem is tudatosult, figyelni egymásra, ez ma már sürgető feladat is. (balázs) Passiójáték Budaörsön (Folytatás az 1. oldalról) Mint Bakk Endre utóda rámutatott a hajdani budaörsi és székelyföldi, csíksomlyói passiót kívánják a világkiállítás megnyitását megelőző napon bemutatni — bevonni a passiójátékok európai vérkeringésébe. Ez egy nagyszabású rendezvény lenne, mely a Kőhegyi színtéren kívül bekapcsolná a városközpontot is. A színészeken kívül, az elképzelések szerint, a régió lakosságának résztvevői korhű jelmezbe öltözve bekapcsolódnának a játékba. A ruhák színe különböztetné meg egymástól a települések' résztvevőit. A passiójátékba Budakeszi, Törökbálint, Biatorbágy, Herceghalom, Páty, Zsám- bék, Budajenő, Solymár, Perbál, Sóskút, Érd lakosságát szándékoznak bevonni. A misztériumjáték, örök érvényű mondanivalóján túl — mutatott rá Bakk István —, megemlékezés is arról a sok szenvedésről, amit a magyarság történelme folyamán átélt. Egyben üzenet is, hogy csak egymás értékeinek megbecsülése segít a tragédiák elkerülésében. Balázs Adina Színpadon az Állami Népi Együttes (Archív felvétel) Váci katedrálisépítők Vácott megjelenik egy folyóirat Katedrális címmel. Irodalmi, művészeti és bölcseleti folyóiratként jelölik meg kiadói —• a Ma- dách-kör tagjai —, akik valóban emlékeztetnek a katedrálképítőkre. Azokra a középkoriakra, akiket nem érdekelt a hír, a név, az elismerés — egyedül a mű. Névjegyüket csak úgy rakták le, hogy alkottak valamit. Valamely kis figurát, esetleg önportréjukat odafaragták kőből egy szegletbe, egy oszlopfőre, egy párkány alá. A folyóirat felosztása is katedrálisi. A részei: szép- irodalmi főhajó, kulturális mellékhajók, színházi kereszthajó, meditációs kápolnák, művészeti apszis, kapu, ablakok. És persze a kereszt. „De a szívben / ott van mindegyik kereszt...” olvashatjuk egy közölt Un- garetti-versben. Ám ha nem is mondatik ki így szóról szóra, ha nem is áb- rázolódik képen, fotón a kereszt — mint ahogy gyakran ábrázolják —, mégis mindenütt jelen van. A közölt alkotásokban mindig felfedezhetünk kettőt: a szenvedést és a megbocsátást. Kik a szerzők? Mindenki. Magyarok és külhoniak, élők és már megholtak. A folyóirat nyitott. Egy katedrálisba bárki betérhet. Egy katedrális az imádság helye, de az elmélkedésé ist a csöndé, a nyugalomé, a végső nyugvóhelyé, a menedéké, befogadja az üldözöttet, a hajléktalant, a kapu nyitott, nem kell kopogni, nem kell beszélni. Az idő itt végtelenné tágul. Ami kint a világban érthetetlen, itt megérthető. Talán apróságnak tűnik, de lehet, hogy lényeges, az általában megszokott „kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz- sza” helyett ebben a folyóiratban azt írják: „minden kéziratot megőrzünk és kérés esetén visszaküldőnk”. (nádudvari) A Móra újdonságai Meséskönyvek, gyermekversek A gyermekek életében, anyanyelvi nevelésében, szépérzékének, képzeletének fejlesztésében óriási szerepe van a meséknek. Különösen igaz ez a megállapítás a 3—6 éves korosztályra, amikor egyre több mindent tudnak befogadni az őket körbevevő világból. A Móra Könyvkiadó már évek óta átgondolt antológiákkal — amelyben nagy szerepet kapott a neveléslélektan — segítette a szülőket, óvónőket. Idén ismét megjelentette az Icinke-picinke cjmü kötetet, amely óvodásoknak való népmeséket tartalmaz, korcsoportokra lebontva. A könyv anyagát Kovács Agnes néprajztudós állította össze, tekintetbe véve az utóbbi száz esztendő gyűjtéseit, feldolgozásait. Nagyobbaknak szól az Ami a szívedet nyomja címmel megjelent kortárs svéd gyermekverseket magába foglaló kötet. Három költőnő — Ingrid Sjöstrand, Britt G. Hallqvist, Siv Widerberg — megpróbálja versekben megfogalmazni mindazt, ami a cseperedő gyermeklelkeket nyomasztja. Sajátos képet rajzolnak fel arról, hogyan csetlenek- botlanak a felnőttek fura világában, s a' sajátjukéban, az iskolában, a pajtások között, kirándulásokon, társasutazásokon — vagyis, a helykereséssel együttjáró érzelmek verseit vehetik kézbe az olvasók. Gyerekek és felnőttek, hiszen mindegyiküknek szól a könyv. Marie-Claude Mouchaux A sehány éves kislány című műve — a szerző eredeti rajzaival — ismét kapható a könyvesboltokban. Itt elsősorban a színes, lírai rajzok beszélnek — a születés, a megfogantatás igaz történetéről, a gyermekek számára érthetően. A szülőknek mindig nehéz elmondani ezt a történetet, a gyermek pedig kérdez — hiszen itt van a kistestvér, vagy a szomszédban született meg egy apróság. Ezt a feladatot könnyíti meg ez a könyvecske. A tizenéveseknek — azon túl pedig mindenkinek, aki szereti a romantikát — kellemes, izgalmas olvasmányt ígér Alexandre Dumas A fekete tulipán című regénye. A Három testőr, a Monte-Christo grófja szerzője ezúttal is sok, tőle megszokott érdekes cselekményszövést ígér: csodálatos szerelmet, egy csipetnyi történelmi háttérrel, politikai ármányt, irigységet, igazságszeretetet. Az idé/i megjelent könyvet ajánlhatjuk Dumas kedvelőinek. J. Sz. I.
