Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-30 / 74. szám

1 PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁRCIUS 30., SZERDA 5 Európai léptékű agrárcentrum Gödöllőn Az 1996-os OMÉK helyszíne lesz Az 1989-ben létrehozott Ag- rocenter Alapítvány kurató­riuma 1991 őszén elfogadta azt a koncepciótervezetet, melyet a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem munka- csoportja készített a rend­szerváltozást követő gazda­ságpolitikai törekvések szel­lemében. Ennek értelmében Gödöllőn egy olyan élelmi­szer-gazdasági kiállítási köz­pontot létesítenek, amely az alkalmi kiállítások mellett egy agrárkereskedelmi köz­pont feladatainak ellátására nyok mellett olyan nemzet­közi agrárkereskedelmi köz­pont kialakítását látja indo­koltnak, amely figyelembe veszi a város infrastruktúrájá­nak jelenlegi és majdani fej­lesztési lehetőségeit, illeszke­dését az 1996-os Világkiállí­tás-programhoz. Ami pedig a megvalósítást illeti, üzleti vállalkozás formájában, ha­zai és külföldi tőke bevonásá­val a legkedvezőbb a kivite­lezés: eddig dán, olasz és né­met beruházók jelezték a be­fektetési szándékukat. zai és külföldi mezőgazda- sági kereskedelmi cégek­nek, garantálja egy informá­ciós központ felállítását, va-' lamint egy regionális szakta­nácsadó és oktatási központ működtetését. Egy innováci­ós park létrehozását is terve­zik, mely a nyugati élelmi­szer-termelési technológiák terjesztését hivatott szolgál­ni a kelet-európai országok részére. Dúl Udó Endre leszögez­te: mindent el kell követni annak érdekében, hogy Gö­st fiKn ra ihmu aj •« • «MW HWfjmctii u*Jtmuä urrAi a Kmm&íH ttmte Gödöllő' határában már tábla jelzi: zöldmezős beruházásként itt épül meg 1996-ra az Agri-Expo. A magaslesre felkíváncsiskodó, szerencsés esetben egyelőre csak a me­zei nyulakat láthatja meg Balázs Gusztáv felvétele is alkalmas. A majdani-léte­sítmény — ma már Agri Expo Nemzetközi Agráripa­ri Kiállítás és Kereskedelmi Központ néven — európai léptékű agrárcentrum lesz. A tervekről és célkitűzések­ről’ Dúl Udó Endre, a Gödöl­lői Agrártudományi Egye­tem Mezőgazdasági Szakta­nácsadási és Kutatószerve­zési Intézet igazgatója tájé­koztatott bennünket. A tanulmánytervek elké­szítésével a Földművelés- ügyi Minisztérium a Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­met és Gödöllő Város Ónkor­mányzatát közösen bízta meg, egy, az egyetem kezelé­sébe adott földterületen. E három fél a jelenlegi viszo­Mint azt Dúl Udó Endre elmondta, az Agri-Expo nemzetközi fontosságát az jellemzi leginkább, hogy ki­tárja kapuit a nyugati agrár- termelési technológiák for­galmazói, az agrárkereske­delmi cégek és szervezetek előtt, s ily módon jelentős szerepet tölt be a nyugat— kelet irányú technológiai transzfer és élelmiszer-ke­reskedelem bonyolult kap­csolatrendszerében . A gödöllői agrárcentrum a kiépítést követően a követ­kező főbb tevékenységi kö­röket látja el: időszakos, va­lamint állandó nemzetközi és hazai kiállítások megszer­vezését, korszerű irodahá­zat biztosít a különböző ha­döllő az Agri-Expo prog­ramjának megvalósításával a Világkiállítás kiegészítőjé­vé váljék és 1996-ban — az ország fennállásának 1100., az első Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás 100. évfor­dulóján — egy arra alkal­mas környezetben rendez­zék meg a 72. Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmi­szer-ipari Kiállítást és Vá­sárt, az 1996-os OMÉK-et. Ha a tervezők és szerve­zők elképzelése valóra vá­lik, úgy a gyönyörű gödöl­lői környezetben naponta 30-40 ezer látogatót fogad­hat majd az Agri-Expo a bu­dapesti Világkiállítással egy időben. (m. gy. o.) Hálás vagyok a koromnak. Én még megtanulhattam azt az alapigazságot, hogy „aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli”. Nem tudja ezt, feltételezem, az a fiatalember, aki gondosan hátrasimí­tott hajával, a szája sarkába elhelyezett cigarettájával, peckes járásával bukkant fel a minap a piros lámpa előtt várakozó autók között. Megcélzott egyet, s máris előrántotta ablaklemosóját. Ügy végezte el a mindösz- sze három kiadós mozdulatból álló műve­letet, hogy közben még csak fel sem emel­te az autó ablaktörlőjét. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, megállt a vezető mellet­ti nyitott ablaknál, s cigarettáját természe­tesen a gondosan megtervezett szájszélé­ben hagyta s amúgy, csak szeme, szemöl-, döke biccentésével kérte ki járandóságát. A vezető rövid keresgélés után néhány aprópénzt nyújtott á legény­nek, aki azt megszemlélte, majd hátat fordított alkalmi munkaadójának. A csatornalefolyó felé tartott; mellé érve magasra emelte a ka­pott néhány fémpénzt, s jól látható, hall­ható módon bedobálta azokat a rács ha- sadékain. Fejét elegánsan hátravetette, s elége­dett mosollyal tekintett az út mellett vára­kozó barátjára. „Mit képzelnek ezek" — mondta beszédesen pimasz arckifejezése, jelezve, hogy e kis pénz neki nem pénz... A cigaretta még eközben sem mozdult szája szegletében, s simára fésült haja egyetlen szála sem rezdült. Látványos nyugodtsága mögött feltételezhetően a kapott pénznél jóval nagyobb anyagi gaz­dagság, ám lelkiekben annál nagyobb szegénység áll. (mé) Aprópénz A reform menet közben is alakul Az egészségügyi alapellátás elsődleges feladat Az egészségügy evek óta tartó megújítását szükségszerű­ség hívta életre; az ágazat szerkezetátalakítása, a finan­szírozás megváltoztatása alapvetően kényszer eredmé­nye. Mindez egyszerre igazolja a reform eddig megtett lépéseit, illetve vetíti előre azt, hogy ez a pozitív irányú folyamat nem torpanhat meg idő előtt. Ezekkel a szavak­kal összegezhető annak a beszélgetésnek a lényege, me­lyet dr. Fodor Miklóssal, az Országos Háziorvosi Intézet igazgató főorvosával, az MDF megyei listáján is szerep­lő képviselőjelölttel, illetve a téma szaktekintélyének szá­mító dr. Fejér Lászlóval, a legnagyobb kormányzó párt egészségpolitikai tanácsának vezető tagjával folytattunk. — Az ágazat szerkezeti át­alakulásának alapja — mondja Fejér László — a kétpólusú egészségügy lét­rehozása, ahol az elsődle­gesség az alapellátásé. Azért is fontos ezt hangsú­lyozni, mert még ma is meg­lehetősen nagyfokú a bi­zonytalanság és a tájékozat­lanság az alapellátásban dol­gozók körében. Utóbbiak nemcsak az ágazatban bein­dult reformfolyamat egyes lépéseivel nincsenek telje­sen tisztában, hanem gyak­ran sérelmezik is, hogy az egészségügy megújítása fo­lyamán háttérbe szorul az alapellátás. Nos, ez a felve­tés helytelen: az egészség- politikai tanács a reform ki­dolgozásánál is súlyponti kérdésként kezelte ezt. Vall­juk, hogy a beteg gazdája az orvos, az a személy, aki egyrészt a legközelebbről is­meri a lakosságot, másrészt épp e személyes kapcsolat, illetve a szakmai lehetősége révén, a leghatékonyabban tud eljárni a beteg kezelése­kor. S nem utolsósorban: övé a döntő felelősség is azért, milyen szakirányú ke­zelésre utalja tovább a hoz­zá fordulókat. Megfelelő érdekeltséggel — Ez magyarázta azt is, hogy a reform első lépése­ként az alapellátás finanszí­rozásának megújítását vé­gezték el? — A háziorvosi rendszer kialakítása, a szabad orvos- választás bevezetése, illetve a privatizáció megkezdése mind az említett első lépés­ből indult ki. Tény, szeren­csésebb lett volna, ha ez a program egyszerre, s az egészségügy egészét érint­ve, átfogóan indul meg, ám ennek elsősorban anyagi akadályai voltak. Csupán az alapellátásra 1992-ben — fél évre — 2,6 (1993-ban 5,3, s 1994-ben további 1,3) milliárd forint pluszt kellett elkülöníteni. A számok is azt bizonyít­ják, hogy az alapellátás fi­nanszírozási gondjainak megoldását súlyponti kér­désnek tekintjük. Sőt, to­vábbmegyek ezen: az MDF a jövőben is kieriielten fon­tosnak tartja az alapellátás helyzetének stabilizálását. — Mire jutott az elmúlt három évben az említett mil- liárdokból? — A pluszköltségeket az alapellátás működésére for­dítottuk — válaszolja Fo­dor Miklós. — Némikép­pen visszakanyarodva a múltba, felidézem, hogy a reform indulásakor is tud­tuk: ha az egészségügyi szerkezetátalakítás mögé nem tudunk megfelelő érde­keltséget állítani, akkor az egész rendszer nem fog mű­ködni. A megoldás a teljesít­ményelvű finanszírozás be­vezetése volt, melyhez kel­lettek a már említett plusz­pénzek is. A szerkezetátala­kítás folyamatosságát úgy kívántuk elérni, hogy évről évre változtattunk a kártya­pénz és a normatív finanszí­rozás arányán: az előbbi előnyére. A cél mindezzel az volt, hogy az alapellátás­ra jutó pénzt senki se költ- hesse el más célra. Az ered­mény: hogy ma az ott dolgo­zó kollégák jövedelme a ko­rábbiakhoz képest jelentő­sen nőtt. — Az alapellátás finan­szírozásában beállt válto­zás egyik legvitatottabb ré­sze az úgynevezett degresz- szió. Valóban- annyira sérel­mes a kollégák számára ez a kártyagyűjtésnek határt szabó rendelkezés? — Szakmai indoka volt elsősorban e döntésnek: a mérhetetlenül nagy számú kártyával rendelkező orvos — véleményünk szerint — nem tudja körültekintően és alaposan ellátni feladatát. Ezért döntöttünk a bizo­nyos betegszámon túli deg- resszió, azaz az érintett kár­tyapénz értékcsökkentése mellett. Van azonban a do­lognak egy másik oldala: azok a kollégák, akik kis te­lepüléseken élnek, vagy pra­xisukhoz olyan falvak tar­toznak, melyekből a leg­jobb szándék mellett sem gyűlik össze az engedélye­zett kártyamennyiség, anyagi hátrányt szenved­nek. Annak érdekében, hogy a kollégák objektív helyzetük miatt ne károsod­janak, még az idén módosí­tani szeretnénk az utóbbiak­ra vonatkozó jogszabályo­kat. Pályára lépők felkészítése — Az ilyen típusú átala­kulás folyamatos korrekci­ókra szorul — egészíti ki kollégája szavait dr. Fejér László. — Az elmúlt két esztendőben, nem utolsósor­ban az egészségpolitikai ta­nács szakmai útmutatása alapján, több ponton is mó­dosultak az érintett jogsza­bályok. — Az alapellátás minősé­gét — az anyagiakon kívül — alapvetően meghatároz­za a gyakorló orvos szak­mai tudása, felkészültsége. Milyen mértékig szerepel ez a kérdés az ágazat átalakí­tásáról szóló gondolatok kö­zött? — Elsőrangú feladat — mondja dr. Fodor Miklós —, hogy a már praktizáló orvosok tudását fokozato­san készítsük fel az új elvá­rásokhoz, illetve hogy a most pályára lépő fiatal szakembereket olyan tudás birtokában küldjük ki a kör­zetekbe, mellyel már az első pillanatban is el tudják látni a megnövekedett és alapvetően más teendőket. Hasonlóan jó eredményről számolhatok be e téren is: rezidensi program néven ta­valy októberben indult el az az átképzési gyakorlati stú­dium, melynek eredménye­képpen, egyetemhez kapcso-' lódó utóképzés keretében, a választqtt szakmára való két- esztendős felkészítés folyik. Idén a tavaly felvett hatvan kollégánk már a második évfolyamba lépett. 1994, az apró módosítások éve — A gyakorlati munkát vég­ző orvosok leginkább ren­delőintézetük tárgyi felsze­reltségének javítását várják a' reformtól. Hol tart ez a program ? — A megfelelő műszer­rel felszerelt rendelő biztosí­tása az önkormányzat mint tulajdonos.és működtető fel­adata — magyarázza Fodor Miklós. — Ugyanakkor némi ér­tetlenséggel találkozunk, amikor a funkcionális priva­tizáció lehetőségeiről van szó — veti közbe Fejér László. — Tudni kell, hogy ez elsősorban a kollégák ér­deke, bár emellett nem zár­juk ki a teljes körű magáno­sítás lehetőségét sem. Utób­bi széles körű megvalósítá­sához azonban más tartal­mú szerződésekre van szük­ség. Ami az idei teendőket illeti:, azok közül elsősor­ban a fogorvoslás megújítá­sának szükségességét emel­ném ki. Az egészségügyi re­formfolyamatban 1994-ben nem készülünk döntően új lépésre: előtérbe helyezzük idén a gyakorlati tapasztala­tok alapján megfogalmazott apró módosításokat, finomí­tásokat. Mindemellett sze­retnénk stabilizálni ezt az át­alakulást. Az a vélemé­nyünk, hogy az az irány, mely felé az ágazat reform­ja tart, nem új a kollégák számára: a háziorvoslás szelleme eddig is érvénye­sült a helyi gyógyító gya­korlatban — zárja a beszél­getést Fejér László. Maliár Éva

Next

/
Thumbnails
Contents