Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-03 / 52. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK Aki megálmodta Emese álmát Magyar Jánossal a történelmi vetélkedőről Kezdetben volt a küzdelem. Küzdelem az irigységgel, közönnyel. Pedig az ötlet kitűnő — jelentős szakemberek is támogatták. Egy dunakeszi ember vetélkedőtervéről van szó: az ország egészét felrázó, megmozdító kultúrtörténeti vetélkedőről. A „megálmodóját” Magyar Jánosnak hívják, műszerész kisiparos és Dunakeszin él, s e gyakorta széthúzó, de nemzeti érzelmektől fűtött, a történelmében óriásivá nőtt népet — amint ő fogalmazott — megkísérli felrázni szellemi tespedtségéből. Épp a vetélkedő révén. — A hetedik kerületben nőttem fel -— kezdte beszélgetésünket. — Keresztényi neveltetésben részesültem, de nem vagyok vallásgyakorló. Vallom, hogy a nemzeti tudat fölébresztése, a történelmi hagyományok ápolása nem a másoktól való különbözés miatt fontos elsősorban, hanem egy nép, a magyarul beszélők közösségének lélekben való megerősítése, önbizalmának visszaadása, nyitottságának újbóli megteremtése érdekében! Ne történhessen meg, hogy a nemzet himnuszát énekelve (vagy szavalva) az embereknek fogalmuk se legyen, ki is az a Kölcsey, hol van Tokaj, mikor élt Árpád, s mit tett még Mátyás Bécs bevételén kívül. A tudás fontossága abban rejlik, hogy az ismeretek birtokában képesek legyünk eldönteni, miben hiszünk. Mert tudás nélkül jelszavak, jelképek, demagógiák és vezérek irányítanak majd. A tudásért meg kell küzdeni, de küzdeni csak akkor küzd az ember (főleg gyerekként!), ha fölkeltik az érdeklődését valami iránt... E kultúrtörténeti vetélkedő — folytatta —, melynek az „Emese álma” címet adtuk, úgy tűnik, betölti ezt a feladatát is, hiszen gyakran jönnek oda Dunakeszi utcáin az. ifjú érdeklődők hozzám, s kémek fölvilá- gosítást, kémek a szöveggyűjteményből, a bibliográfiából. Természetesen a pedagógusok lelkes munkája is kell ahhoz, hogy a gyermek fogékonnyá váljék hazánk történelme iránt, s a siker érdekében már egymaga is merjen lépni... Magyar János testes, erőteljes ember. Látszik rajta, s kihallik szavaiból is, hogy ha eltervez valamit, nem pihen meg, csak feladata végeztével. E történelmi vetélkedőből, amely az országhatáron túli magyarságot is benevezésre buzdította (jelentkeztek Pozsonyból, Kassáról, Kárpátaljáról, Erdély nagyobb városaiból) sem lett volna semmi, ha nem érez elhivatottságot, elegendő erőt a megvalósításához. Magyar János nem történész, de az átlagnál jobban ismeri múltunkat. Tulajdonképp műkedvelő, akinek az őstörténetről szóló munkák kedves olvasmányai, aki megjelenése óta járatja a História című folyóiratot, s lelkesedésével Kiszely professzor barátságát is elnyerte. — Kiszely professzorral beszéltem először a történelmi verseny tervéről. Kitűnő ötletnek tartotta, s azt ajánlotta, ne csak Pest megyében rendezzük meg, hanem az ország egészét vonjuk be e „kalandba”. A szakmai hátteret ő maga szervezte meg. A Közép-Magyarországi Tankerületi Oktatási Központ (TOK) támogatásával az Enciklopédia Humana Munkaközösség összeállította a versenysorozat tematikáját és a szakirodalmi bibliográfiát. Sajtótájékoztatót hirdettünk, ám a meghívott TOK-tagokon és -szervezőkön kívül három újságíró jött csak el. Érdektelenség, közöny? Nem tudtam, mi lehetett az oka a sajtóképviselők távolmaradásának. Elkeseredtem. De egy fölmerült ötlet — keressem meg a Lakitelek Alapítványt! — új erőt adott. Lakitelekről egyenes út vezetett a Honismereti Szövetséghez, ahol egy hasonló históriai verseny megszervezésén töprengtek. A két elképzelés találkozott, és egy monumentális kultúrtörténeti vetélkedő tervezetében állapodtunk meg. A megmérettetés — amiről lapunk is beszámolt már — három éven keresztül (1996-ig) tart majd. A döntők Opusztaszeren lesznek. A fődíj — még nem bizonyos! — a Hét Törzs Alapítvány ötlete alapján — talán egy hatalmas utazás lesz, melynek során a győztesek bejárhatják őseink vándorlásának nevezetes állomásait. Ezer csapat (csapatonként 3+1 fő) nevezett be eddig a vetélkedőre. Az általános iskolásoknak és a felnőtteknek a TOK állított össze segédanyagot, egy tartalmas bibliográfiát szerkesztve. A középiskolásoknak dr. Gyapay Gábor készített olvasókönyvet a Honismereti Szövetség megbízásából. A legutóbbi sajtótájékoztató a Magyar Művelődési Intézetben már jelentős nyilvánosságot kapott. (A Magyar Televízió is közvetítette!) S ettől fogva tömegesen jelentkeztek a versenyre. Ä Magyar János által kitalált Emese álma című művelődéstörténeti vetélkedő rövidesen hódító útjára indul. A segédkezet nyújtó alapítványok, a szaktekintélyek, a pedagógusok és a versenyző diákok megmérettetése azonban már elkezdődött. A fölkészülés, a tudás gyarapodása, az együtt versenyzés egységbe kovácsolhat több ezer embert egy közös cél (nem a fődíj!) — a közös múlt megismerése érdekében. Mint Magyar János mondta: a neve is predesztinálta arra, hogy ezért a népért tegyen valamit, hogy majd e nép is — öntudatában, múltjában megerősödve — tehessen önmagáért, egységéért, az „együttgondolkodásért”. Novák Valentin Magyar sors (fametszet 1543-ból) Bardócz-munkák Nagykőrösön Bardócz Lajos egyik Ady-illusztrációja Bardócz Lajos festő- és grafikusművész munkáiból nyílik ma (délután 4-kor) kiállítás a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszer-ipari Szakközépiskolában. Tavaly a művész Leányfaluban megrendezett tárlatán Bardócz lírai expresszio- nizmusáról mondta Páskándi Géza: „... Bardócz munkáinak tengelyében leggyakrabban az ember vagy az állat teste áll, illetve a teste köré szőtt emberi legenda, monda és mítosz. Bardócz mesterien ért a tökéletes rajzhoz, és mesterien a túlrajzoláshoz is. A mesteri rontás fontosabb lesz olykor, mint bármilyen szakmai tökély, mert csak előbbinek van filozófiája igazából...” A ma nyíló kiállítást — amely március 10-ig tekinthető meg — Révay György nyitja meg, közreműködik Kovács Ildikó és Godó Ildikó. Arany János tiszteletére Arany János születésnapja alkalmából szerdán Geszten negyven bihari diák részvételével szavalóversenyt rendeztek. A határ túloldaláról, a költő szülővárosából, Nagyszalontáról is érkeztek általános iskolás fiatalok az irodalmi vetélkedőre. A békés-bihari Geszt, ahol Arany János a Tisza-kastélyban nevelőtanárként működött, hosszú ideje szavalóversennyel emlékezik e napon a bihari táj nagy fiára. Rádiós főszerkesztők Budapesten Negyedszázados a „Ki nyer ma? A komolyzenét lopta be mindennapjainkba M a negyedszázada csendült fel először a „Ki nyer ma?” szignálja, és vonzott egy lelkes csapatot az élő adás helyszínére, és sokezreket határon innen és túl a rádiókészülékek elé azért, hogy röpke időre élvezzék a „játékot és muzsikát tíz percben”. Az évforduló alkalmából ünnepi adást tartanak a szokásos helyszínen, az Astoria Szállóban. Az adás történetéről képes füzetet jelentetnek meg a résztvevők számára. S e történetről készült dokumentumfilmet vetítenek ma este fél nyolckor a televízió kettes csatornáján. Az ünnepi évfordulón rövid számvetésre kértük a népszerű vetélkedő mindenesét, Cigány György költőt és zenetudóst, a rádió egykori, a televízió mai munkatársát. — Amikor a játékot kitaláltam, azt szerettem volna, hogy a komolyzenének legyen egy napi, „állva fogyasztható reklámműsora” — emlékezett a kezdetekre. — Hogy mindennap felcsendüljön pár taktus, felhangozzék pár név, amelyek a hozzájuk kapcsolódó vidám kérdésekkel elvezetnek a zenei élmény kapujáig, kíváncsivá tesznek egy-egy műre. S hogy a mindennapi ember életének részévé váljék a komolyzene. — A déli friss híradás és az időjárás-jelentés után benne volt a műsor az élet közepében — folytatta Czi- gány György. — Ebből adódik a műsor számomra egyik legvonzóbb sajátossága: a demokratizmus. Feren- csiktó'l és Ottlik Gézától tudom, hogy ha csak tehették, meghallgattak bennünket. Éppígy Petrovics Emil zeneszerző is, aki néha mulatva bevallotta, bizony aznap nem nyerte volna meg a játékot. Egy sóskúti élményem ugyanakkor arra példa, hogy bennünket a mindennapi emberek is hallgatnak. Ä régmúltban egyszer Szombathelyen volt a játék — mesélte Czigány György mosolyogva. — Hazafelé jövet egy (ma már nem létező típusú) egyszemélyes benzinkútnál álltam meg tankolni, s kiszolgálásomra a kút melletti földjén kapálgató parasztnéni jött oda. Úgy látszik, hangomról felismert, mert sorolni kezdte: Bartókot tudtam, Mozartot nem... Vagyis az emberek mindennapjaiba is beépült a komolyzene és azt sugallta, hogy a művészet a mindennapok természetes részévé vált. S hogy mik lehettek e népszerűség okai, aminek köszönhetően a műsor 25 éven át fennmaradt? — Talán mert egy kis derűs színfolt volt az emberek életében — vélekedett Czigány György. — Sőt: a nyugdíjasok számára kifejezetten életforma és vigasztalás — ahogy maguk mondogatták, mondogatják. Talán az emberek szeretete tartotta fenn. Én sem értem, hogy miért, de a műsor élőlénnyé változott: csak sínre tettük, aztán a maga természete szerint alakult, ahogy a helyzet hozta. Sok-sok véletlennel, sok-sok mulatsággal. Az élet hozta egyébként a vidéki helyszíneket is: ment az adás mindenhova, ahova hívták. Kis falvakba, nagy városokba, nyáron a Balaton, a Duna partjára akár egy hétig is egyfolytában. Vagy a Soproni Ünnepi Napokra, a Szegedi Ünnepi Játékokra, a Zempléni Napokra. Kiállítások, irodalmi rendezvények helyszínére. Ézek színesítették a műsort, a műsor pedig kiegészítette, reklámozta az eseményt. És persze mi, a műsor összeállítói is igyekeztünk színesíteni a játékot neves kérdezők meghívásával: Mándy Ivántól Fodor Andráson át Zalatnay Saroltáig, La- tinovits Zoltánig... — Közülük sokan eljönnek majd a mai ünnepi 6310. adásra — hallottam a hihetetlen nagy számot. — Az egykori játékvezetők: Zsoldos Péter, Antal Imre, Boros Anikó éppúgy velünk lesznek, mint a maiak: Némethy Attila, Bata András és persze jómagam... S hogy mi lesz a jövő? Reméljük, a „Játék és muzsika 10 percberi’-t az emberek ze- neszeretete továbbra is életben tartja. (veszelszky) A határainkon túli magyar nyelvű rádiók főszerkesztői három napot töltenek — immár több éve hagyományosan — Budapesten, a Magyar Rádió meghívására. A Csúcs László alelnök vendégeiként Magyarországon tartózkodó temesvári, kolozsvári, szabadkai, marosvásárhelyi, eszéki, vukovári, bukaresti, lendvai, pozsonyi, ungvári és újvidéki rádiósok szerdán Szolnokra látogattak, ahol a Magyar Rádió körzeti szerkesztőségének munkájával ismerkedtek. A külföldi magyar főszerkesztők közösen készítendő műsorokról is tárgyalnak a Magyar Rádió képviselőivel.
