Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-29 / 73. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 29., KEDD 13 Emlékeim Futó Dezsővel Boross Péter miniszterelnök Futó Dezső halála után özve­gyének írt részvétlevelében „atyai barátomnak” nevezte az elhunyt politikust. Közeli barátságom Futó Dezsővel és a hasonló korkülönbségek megilletnek erre a megszólí­tásra és egy rövid visszaemlé­kezésre. Az 1943-as balatonszár- szói SDG-konferenciára a magyar égtáj minden irányá­ból fiatalok is érkeztek. A so­kak közül Futó Dezső a Ma­kói Figyelő munkatársaként. Én Vácról, a Magyar Út fő- szerkesztője, Pap Béla, ak­kor már karcagi lelkipásztor meghívására. Már a táboro­zás kezdetén összeismerked­tem Futó Dezsővel. A Bérci- fotók által ő „tényeződként került be Szárszó történeté­be. Két felvétellel a „na­gyok” között. Az egyiken Veres Péter és Kovács Imre vidámnak tűnő beszélgetését hallgatja. A másikon egy ló­cán ül parasztvezérek között. Szabó Pál, Hartyáni István (kiadó), Nagy Ferenc, Ko­vács Béla, Jócsik Lajos (köz­gazdász), Dobi István. Az előadások között nem­csak egymás mellett ültünk, hanem együtt soroltunk az ebédre, vacsorára. Este a tá­bortűz villogó fénye mellett énekeltünk népdalokat Bállá Péter irányításával. Közösen vigadtunk Muharay Elemér népi színjátékain. Idősebb, ta­pasztaltabb volt nálam, pon­tosabban volt tájékozott a konferencia lényegéről. Ko- dolányi János, Karácsony Sándor, Németh László elő­adásaival értettünk egyet. El­vetettük Nagy István pártos- kodó, kommunista jellegű előadását, hozzászólásait. De nem értettünk egyet Erdei Fe­rencnek a” magyar társada­lomról szóló előadásával sem a történelmi materializ­mus szemszögéből. A ma­gyarországi bolsevizmus nyi­tányát éreztük belőle. A tábo­rozás befejezésénél egy köze­li találkozás reményében vál­tunk el. A második világháború­ból hazatérve napilapokból értesültem róla, hogy Futó Dezső a debreceni ideiglenes nemzetgyűlésnek a tagja. Ké­sőbb a Budapesten megjele­nő Kis Újságban olvastam írásait. Az első szabad nem- .zetgyűlési választáson a Füg­getlen Kisgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párt képvise­lője. Az újságírókarzaton hallhattam interpellációit a belügyminiszterhez a rendőr­ség, az ÁVO túlkapásait fel­fedve. A kommunisták a par­lament „fenegyerekének” ne­vezték el. Rajk László min­den lépését figyeltette, de ez sem rettentette el az igazság kimondásától. 1947 után vészt jósló ese­mények következnek. Futó Dezsőnek látnia kellett pártjá­nak szétverését. A közélet­ből kilép. Később visszavo­Csúcs László védelmében Nemzetünk érdeke az erkölcs Közéleti személyiségeket, olvasóinkat kértük, hogy mondjanak véleményt Csúcs László és családja üldözte­téséről. A Magyar Rádió teljes elnöki jogkörrel felruhá­zott alelnöke, felesége és gyermekei, valamint idős édes­apja védelmében folytatjuk a vélemények közlését. Megdöbbenéssel hallottam a hírt Csúcs László és családja megfenyegetéséről. Nem ér­zem hivatottnak magam arra, hogy Csúcs alelnök úr tevé­kenységét értékeljem, ez túl­lépné kompetenciám határát. Annyi azonban bizonyos, hogy vezetőként sokszor ne­héz döntéseket, másokra néz­ve hátrányos intézkedéseket is meg kell hozni. Ezek helyes­ségét, jogosságát lehet vitatni és orvoslást is lehet keresni törvényes keretek között De személyes fenyegetéssel vála­szolni és még a családot is a fé­lelem légkörében tartani nem csak nem keresztény, de min­den emberséget nélkülöző, bárkinek a személyéről is le­gyen szó. Bízom abban, hogy érett és nagykorú magyar tár­sadalmunkban ilyen eset egy­re ritkábban vagy talán soha többé nem fordul elő, mert megfélemlítetten élve kisebb az esély a jó döntések megho­zatalára. Egész nemzetünk ér­deke viszont, hogy erkölcsileg vállalható és jogilag korrekt intézkedések szülessenek or­szágunkban. Szebik Imre evangélikus püspök . * Megdöbbentő az az elvtelen tá­madássorozat, amelyet Csúcs László, a Rádió alelnöke és csa­ládja ellen folytatnak. Gróf Te­leki Pál egykori magyar minisz­terelnök két „Útravaló”-ját aján­lom Csúcs László, Csúcs Lász­ló családja és a magyarságukat veszni nem hagyok figyelmébe is. „Csak úgy állhatjuk ki a vi­hart, ha lenyúlunk oda, ahon­nan a magyar erő jön, s nem csak lenyúlunk feléje, hanem lelkűnkkel oda is tartozunk.” — „Ne adjátok fel magyarságoto­kat semmi veszéllyel szemben sem.” Kiss János (Nagykőrös, Újvilág u. 12/3.) * Ezennel kijelentem, Csúcs Lász­ló mellé állok és az összes isme­rősöm nevében is mondhatom ezt. A Hét műsorát nézve össze­szorult a torkom. Elképesztő, hogy a szabad választások után négy évvel mindez megtörtén­het. Máthé János (Bp., Kolozs­vári u. 42.) * Számomra megdöbbentő az az ordináré mocskolódás, amit az elit kékszalagosai produkálnak szóban és írásban Csúcs László és a magyarság ellen. P. Oláh Mariann (Bp., Lövőház utca) * Negyvenhat évi elnyomás után végre szabad országban élhe­nultságában elfogják, elíté­lik, bebörtönzik. Két és fél évtized után az 1973-as, majd egy évtized múlva az újabb szárszói em­lékezésen találkoztunk. Az utóbbinál már bottal járt. 1983-ban a Kossuth Kiadó megjelenteti a Szárszó című, a Magyar Élet Kiadónál meg­jelent beszédek gyűjteményé­nek bővített kiadását. Ezt a szerkesztők a Kossuth Klub­ban mutatták be. Itt alakult meg a Szárszói Baráti Kör. Futó Dezső is tagja lett. A rendezvény szünetében kifo­gásolta, a könyvből ismét ki­maradt Karácsony Sándor előadása a magyar nevelésről. 1983-tól, szabadabb viszo­nyok között, házamban ven­dégül láttam évente a Szár­szói Baráti Kört. Futó Dezső a feleségé vei egy ütt valameny- nyire eljött. A kör megaján­dékozott a Szárszó című könyvvel. Az előzéklapon ol­vasható ajánlás első aláírója, Futó Dezső. Őt követi Püski Sándor, Fitos Vilmos, Gom­bos Gyula, Hartyáni István, Hőgye Mihály, Salamon Konrád, Zsigmond Gyula, Balczó András, Sebestyén László és még mások. Az egyik éjfélbe nyúló be­szélgetésen a házigazda jo­gán megkérdeztem Futó De­zsőt, hogy min munkálko­dik. „Életrajzomat írom — mondta. — Ha el is készülök vele, ki tudja, kiadják-e vala­ha.” Súlyos betegséggel élte haláláig a maga golgotáját. Csak vigasza lehetett a 394. dicséret: „Azt bünteti, kit sze­ret. Másképp ő nem is tehet.” Bátor, tiszta, magyar em­ber volt. Petővári Gyula Budapest Zárszó * Halász Csillának a Pest Megyei Hírlap február 17-i számá­ban megjelent írásá­hoz szeretnék egy-két szót hozzáfűzni. Jó lett volna, ha Halász Csilla nemcsak az egyik oldal érveit és állás­pontját ismerteti írásában. A főszerkesztő úrnak a gödöl­lői művészek által küldött is­mertető anyagból valamit azért közölnie kellett volna — volt ott bőven írás is, fotó is, de főként a lelkészlak megtartásáért való súlyos tar­talmú érvelések felsorakozta­tása. Ezekből sajnos semmi sem került az újságba, így a Pest Megyei Hírlap olvasói egyoldalú képet kaptak a gö­döllői református lelkészlak körüli vitákból. (Mellesleg a lelkészlak helyére építendő ház csak első megvalósulása annak az építészeti elképze­lésnek, amely Gödöllő tágas főterét, egy hegyi kisváros szűk, levegőtlen terévé kíván­ja zsugorítani.) Zárszóként hadd tegyem most közzé az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal Mű­emlékfelügyelői Igazgatóság vezető felügyelőjének, Kla- niczay Péternek a református VÉLEMÉNY tünk. A magyar nép által válasz­tott kormány teszi a dolgát, a magyar népért, többször jól, mint rosszul. Ehhez kell végre az az objektív tájékoztatás, ame­lyet Csúcs László kíván megte­remteni. Törekvésével feltétle­nül egyetértek. Illés Antal (Göd, Arany J. u. 10.) * ■ Az az aljas össztűz, amit indítot­tak Csúcs László ellen, úgy vé­lem, minden becsületesen gon­dolkodó magyar embert mélysé­gesen felháborít. Csúcs László intézkedéseivel egyetértve, s vele együttérezve családommal együtt kívánok neki töretlen ki­tartást, jó egészséget. Dr. Mol­nár György (Érd, Eperfa u. 28.) * A Magyar Rádiónak, tehát az egyik közszolgálati médium­nak van egy szabályosan kine­vezett vezetője, aki — külön­böző okokból — jó néhány munkatársának fel akar mon­dani. Az érintettek közül (a leghangosabbak) tiltakoznak az elbocsátás ellen: randalíro- zással (is), nem riadva vissza gusztustalan tettektől sem. Az egyik (aki olyan okos, hogy már-már bölcsnek tekinthe­tő) még fenyegetődzött is. Nem is hatástalanul. Azóta konkrét fenyegetettségben él az alelnök családja: a felesé­ge, a gyerekek, sőt idős édes­apja is! Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a család veszélyeztetésével gya­koroltak nyomást a „vádlott­ra”. E mai tiltakozók, akik a szabadság és a demokrácia le­téteményeseinek tartják ma­gukat, jól bevált bolsevik módszerhez folyamodtak. Jól bevált? Diktatúrában igen. De Magyarországon ma de­mokrácia van! Ezt ne feled­jék el az anarchiával mester- kedők. Mi a törvényes rend, a törvényes eljárások, vagyis a demokratikus szabadságjo­gok mellett vagyunk. A de­mokratikus szabadság pedig nem egyenlő az anarchiával, mint ahogy a közszolgálati rá­dió sem arra való, hogy né­hány politikai csoport szócsö­ve legyen. A közszolgálat nem azonos az ellenzék szolgálatá­val! Ezért van igaza Csúcs Lászlónak. Török Bálint * Biztosítjuk Csúcs Lászlót, hogy intézkedését a legteljesebb mér­tékben támogatjuk. Tudjuk, hogy az indokolatlan hisztéria mögött liberális baloldaliak áll­nak. Ha most valaki demonstrá­ciót szervezne Csúcs László mellett, én ilyen feliratú táblát vinnék: Tégy a magyar gyűlölet ellen! Dr. László Arpádné (Bp. XXII., Ady Endre utca) * Csúcs László nehéz körülmé­nyek között végzi munkáját a közjó és az ország érdekében. Eddig csak gáncs és fenyegetés érte, és nagyon sajnálatos, hogy a koalíciós pártok nem állnak ki mellette teljes mellszélesség­ben. Dr. Okolicsányi János (Vác, Istenmalmi u. 5.) * Köszönöm Csúcs Lászlónak, hogy olyan rádiót igyekszik megalapozni, amelyik a népről, a népnek szól. Kívánom, hogy legyen e munkához kitartó ere­je akkor is, ha a mostanihoz ha­lelkészlak ügyében levelünk­re írt választát: „Sajnos a református temp­lom és papiak 1971-ben ke­rült le a védett épületek listá­járól Gödöllő több hasonló értékes — azóta már lebon­tott — épületével együtt. A jelenleg tervezett bontással az elmúlt két évtized módsze­res pusztítása csaknem befe­jeződik, ami a kastély kör­nyékének XIX. századi ka­rakteres együttesét változtat­ta meg, és elvesztette azt az egyedülálló keretet, ami egy ilyen főúri, illetve királyi székhely velejárója volt Ma­gyarországon.” Az idézet értelmében a lel­készlak védett volt, és érté­kes is. Az alpolgármester megítélése szerint: „nem érté­kes”, „nem túl jellegzetes” és „lebontandóan rossz álla­potú”. Néhány sorral előbb azért írtam zárszóról, mert a vita jelenleg — sajnos — elvesz­tette időszerűségét. A lelkész­lakot lebontották. Most már mehetünk nyugodtan Európá­ba. Remsey András festőművész Gödöllő Megújulás és fölemelkedés Tisztelt Szerkesztőség! Fodor László abonyi gimnázi­umi igazgató úrnak azt üze­nem, nem „az a felháborító, hogy ilyen (szenny-)újság egyáltalán megjelenhet!”, ha­nem az. a nagyon szomorú és felháborító, hogy Magyaror­szágon még mindig akadnak szép számmal olyan pedagó­gusok és iskolaigazgatók, akik a nemzeti, keresztény ér­tékeket, az erre épített pedagó­giát tagadják, megvetik, sem­mibe veszik, s az ilyen értéke­ket képviselő újságot (a Pest Megyei Hírlapot) „szennylap­nak” minősítik. Holott végre maguk is beláthatják és be kell látniuk, hogy keresztény erkölcsi megújulás nélkül „gazdasági” felemelkedés sem lehetséges ebben az or­szágban (ezt írta a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar is!), „sem­leges” világnézet, „semleges” pedagógia pedig nem létezik, fogalmilag is kizárt, fából vas­karika. És mindenki láthatja most már, hogy az úgynevezett „szocialista erkölcs”, „a ma­gyar félmúlt”, hogyan műkö­dött, hová, milyen mélyre sül­lyesztette az országot! Ebből a mélységből csak úgy tudunk kikecmeregni, s a Csúcs Lászlót ért fenyegeté­sektől is, a „semleges” peda­gógiától is csak úgy tudunk megszabadulni, ha május 8-án minden választó elmegy szavazni, s az ország keresz­tény (70 százalékos) abszolút többsége a keresztény értékek­re, a Szent István-i eszmékre, az ezeket valló személyekre és pártokra szavaz! Köles Mihály Gödöllő sonló oktalan támadásokkal is találja magát szemben. Csepre- gi Jánosné (Törökbálint, Káro­lyi u. 62.) * Dr. Szabó Gyuláné tanárnő Szi- ráki Dénes Sándor versét küldte el szerkesztőségünknek. A vers címe: Az Isten éjszakája. Azt úja a tanárnő, hogy félti Csúcs Lászlót és Nahlik Gábort, s min­denkit, aki a nemzetért élve és dolgozva ember feletti megpró­báltatásoknak teszi ki magát. A verset sajnos teijedelme miatt ez alkalommal nem tudjuk közöl­ni. (Gödöllő, Vörösmarty u. 8.) * Súlyos tragédia, ha olyan embe­reket fenyegetnek, akik a ma­gyarság irántt elhivatottságból tesznek intézkedéseket. Ez törté­nik Csúcs László esetében. Dr. Fiers Péter (Bp., Levél u. 3/B.) História Határozat Szentendrén Az 1848-as forradalom Szentendrén — mint a város historikusa, Dóka Klára megállapította — nem ho­zott alapvető változásokat. Oka ennek alighanem a város nemzetiségi összetétele volt. Szentendre szerb lakói történelmi hagyományaiknak megfelelően — az uralkodóhoz voltak hűek elsősorban. Bár nem álltak nyíltan a forradalom ellenségeinek oldalára, ellentétben a délvidéki szerbekkel, de 1849 elején a császári katonaságot támogatták élelemmel, takar­mánnyal. Szentendre tanácsa 1848 márciusának vé­gén mindenesetre határozatot hozott a tanácsülések rendjéről. Azokban a napokban az ország minden te­lepülésén hasonló jellegű nyilatkozatok láttak napvi­lágot, ezek sorába illeszkedik a szentendrei is. A már­cius 29-én tartott ülés jegyzőkönyve leszögezte: trAz egybegyűlt Választó polgárság figyelembe vévén a min­den Hazafi kebelét szent szikrájával gyullasztó s mele­gítő s a köz boldogságára törekvő' kor, viszonyok, s lel­kesült Honnép szellemét”, az ülés elé bocsátotta a rég­óta óhajtott és világszerte fejlődő nyilvánosság elvét és „egy lélekkel, közakarattal, határozatképp ezennel kimondjaa város tanácsának ülései nyilvánosak, azon minden helybeli polgár megjelenhet A tanács­ülés intézkedett arról is, hogy a határozat „azonnal, mai nap, város több helyein kiszegezés által három nyelven közhírré tétteszik”. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents