Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-29 / 73. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 29., KEDD Hagyományőrzők Taksonyban Szentendrén jár a tavasz.. C Franciák a képtárban Szentendre és a franciaországbeli Arpajon a .közelmúltban testvérvárossá fogadta egymást. E kapcsolat jegyében nyílt az a kiállítás, amely az Arpajoni Városi Galéria művésze­inek alkotásait mutatja be a Szentendrei Képtárban. A taksonyi labdarúgók idei megyei I. osztályú bemutat­kozása egyben zenei premi­er is volt. Először hangzott el a helyi sportolókat buzdí­tó induló. A Trendfix Kft. stúdiójában készült felvé­telt még újabb három dal követi, s így négy szám lesz majd a május 1-jén megjelenő kazettán. Ahogy a sportolóknál most kezdő­dött el az idény, a kórusok­nál is az elkövetkező hóna­pok jelentik a mozgalmas időszakot. A program ismer­tetése előtt a múltba kalau­zolt Kreisz Ferenc, a helyi kórus vezetője, általános is­kolai zenetanár. — A férfikar a múlt év novemberében ünnepelte fennállásának negyedszáza­dos jubileumát sok közre­működő részvételével. A há­ború előtt is jól működött a helyi dalárda, s a hagyomá­nyok szellemében tevékeny­kedik most is. A legidő­sebb, s egyben alapító tag a 69 esztendős Emszt Mi­hály. A régiek közé tartozik Wágner József, Kreisz Jó­zsef és Jakab, valamint Huj István. S egy név a fiata­labbak közül: a 34 éves Ha­lász József a Garancia Kft. vezetője. Nem csak magya­rul éneklünk, hanem néme­tül is. Német népdalfeldol­gozásokat adunk elő. A meglévő nemzetiségi népdalkincs megőrzése ér­dekében 1971-ben a Repülj páva mozgalom hívta életre a női Nemzetiségi Népdal­kört. A tizennyolc résztve­vő közül a 19 éves Rácz Éva a legfiatalabb. A legidő­sebb a 74 esztendős Huj Ist­vánná. Fia a férfikar tagja. A londoni könyvpiac egyik újdonsága a The Bartók Companion című kötet, amelyet Bartók fia, vala­mint tizennégy Bartók-szak­értő írt és Malcolm Gillies szerkesztő állított össze Bar­tók Béláról. A könyv, amely a Faber kiadónál jelent meg, átfogó­an ismerteti Bartók zene­szerzői módszereit, népze­Tervbe vették a kották, szö­vegek összegyűjtését is, s szeretnék ezt az anyagot ki­adni. Nem csak otthon, vendég­ségben is gyakran szerepel­nek a taksonyiak. Rendsze­resen részt vésznek német testvérvárosuk, a Nürnberg közelében lévő Henenfeld eseményein. Élményekben gazdag volt tavalyi útjuk. A helyi vegyes kórus százhúsz éves fennállása al­kalmából tizenegy énekkar lépett fel. A taksonyiak kü­lönösen nagy sikert arattak Verdi Nabucco című operá­ja ismert rabszolgakórusá­nak előadásával. A Nemze­tiségi Népdalkor közkívá­natra adta elő az Ein offe­nes Pischall című dalt, ame­lyet a Pest megyeiekkel együtt énekelt a közönség. Másnap az eismannsbergi kórus 100 éves megalakulá­sát köszöntötték. A dalos utat kirándulásokkal kötöt­ték össze, sok élménnyel gazdagodva. A taksonyiak ez év janu­árjában a solymári stafétán léptek fel. Itt nyolc énekkar váltotta egymást a pódiu­mon. A férfikar legközeleb­bi műsora áprilisban Ceg- lédbercelen lesz. A nők a szigetújfalui napok múlt heti rendezvénye után Rác­kevén a megyei találkozón szerepelnek. A felsoroltak is mutatják: mozgalmas, változatos az énekkarok élete. Gond vi­szont, hogy nincs megfele­lő utánpótlás, hiányoznak a fiatalok — mondotta vége­zetül Kreisz Ferenc. nekutatói tevékenységét, előadói és tanári munkássá­gát, és részletesen elemzi al­kotásainak különböző terü­leteit. A The Time című brit lap kritikusa hétfőn „a Bartókról szóló tudás teljes és olvasmányos aranybányá­jának” minősítette az új könyvet. „Nehéz elképzelni mérvadóbb kötetet bármi­lyen zeneszerzőről” — írta. — Ez az első lépés a két vá­ros elmélyült, baráti viszo­nyának kiépítéséhez. A bel­ső szeretet és tisztelet egy pillanata, amit a képző- és iparművészeti hagyomá­nyairól híres Szentendre iránt érzünk. Arra törek­szünk, hogy a jövőben iga­zán megismerjük Magyaror­szágot, Szentendrét, s hogy. mi is a lehető legtöbb oldal­ról bemutatkozzunk. Ezért is jött létre ez a kiállítás, amely remélhetőleg a jövő­beni együttműködés egyik bázisa lesz. — E szavakkal nyitotta meg a kiállítást a hét végén Radiguet de la Basté Arpajon város polgár­mester-helyettese. Jelen volt a megnyitón Madame Francoise Allaire asszony, a francia nagykövetség kul­turális tanácsosa, aki öröm­mel üdvözölte a két város testvérvárosi kapcsolatának létrejöttét, jelezve, hogy Franciaország a kultúra ré­vén is egyre inkább jelen van Magyarországon. Francia művészek már többször bemutatkoztak itt, részt vettek a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál korábbi és idei rendezvényein is. Ez a most nyílt kiállítás is része a tavaszi fesztivál program­jainak, ezen belül a szent­endrei tavaszi napoknak. Ezen a tárlaton is látható az az érzékenység és tehet­ség, amivel ezek a művé­szek rendelkeznek. Ezután francia sanzono­kat hallgatva tekinthették meg az érdeklődők a fran­cia művészek alkotásait, amelyek nem mindennapi világba kalauzolják a nézőt. Jean-Pierre Bűnei a termé­szet alakította formát (usza­dékfa), és az ember által for­mált anyag (üveg hatású műgyanta) összedolgozásá­val beszél olyan örök té­mákról, mint a szerelem, az öregség. A kiállító művé­szek közül talán a legérzé­kenyebb Alain Buhot. „Em­lékezés-emlékezés” című sorozatában misztikus, me­ditativ szövegeket visz fel kollázs-, montázs techniká­val a vászonra. „Négyszö­gek” és „Vörös invázió” c. sorozatai határeset képző- és iparművészet közt. Ta­lált tárgyakkal (kövek, drót­darabok) manipulál Larry Mac Laughlin. Kedvelt té­mája a nő. Olyan figurákat is láthatunk alkotásai közt, amelyek a barbár mitológiá­ra utalnak, például „A sze­mérmetlen” című szobra. Különös világba vezetnek Francoise Jeannin gyűrött, megfestett textilből készült képei: Kelet hangulatát va­rázsolják elénk, non-figura- tív festői képekben. Jean­Mint Ury Ibolya művé­szettörténész a kiállítás megnyitójában elmondta: képei betlehemi csillagként vonzották a szépre és újra, a nemesre áhítozó magyaro­kat és külföldieket. Sokolda­lúsága, intellektuális ereje vizuálisan hatott, mint vala­milyen látomásos emléke­zés a múltra, miként a jós­lat a jöyőre. Sok képe árul­kodik szeretetéről és hűsé­géről fiatal éveinek színhe­lyéhez, mert bármennyire európai és nemzetközi is Bálint Endre, mégis partiku­lárisán Szentendre volt iga­zi hazája. Erről a kötődés­ről képei is tanúskodnak. Jelképrendszere szentendrei motívumokra épül. Innen származik a rácsos ablak, lovacska, cégérek, kapuk, gyertyatartók, templomtor­Luc Panek freskószerű táb­laképei archaikus képek, amelyek egészen a helle­nisztikus kori motívumokig vezetnek vissza. Zenei érze­tet keltenek Serge Reggiani munkái — s talán nem vé­letlenül, hiszen a festészet mellett melodikus sanzono­kat énekel, Franciaország­ban már több lemeze is megjelent. (A kiállítás április 4-ig lát­ható a Szentendrei Képtár­ban.) (juhász) nyok, melyeket előszeretet­tel épített be misztikus fes­tői világába. Utolsó írott vallomásá­ban így összegez a ester: ha­zugságmentes, tiszta világot szerettem volna elmondani. Művészi üzenetei révén ezt teljesítette. Bálint Endre az idén len­ne 80 éves — ez az apropó­ja jelen kiállításnak is. Érde­kessége pedig az, hogy egy sor olyan műalkotás is be­mutatásra került, amelyek eddig Párizsban voltak — távol a magyar műértő kö­zönségtől. Például a mű­vész Párizsban készült híres Biblia-illusztrációi. A tárlat bizonyság arra, hogy Bálint Endre művei itthon és kül­földön egyaránt a magyar művészetet reprezentálják. (balázs) Reitter László Bartókról a londoni könyvpiacon Varga Imre: Czóbel Béla (bronz, 1977) Bálint Endre emlékére Bálint Endre-emlékkiállítást avattak a hét végén a szentendrei Erdész Galériában. A művész az igazi szentendrei festői hagyományok megteremtői közé tar­tozott. Jelképekre épülő műveinek gazdag világa, szür­realista látásmódjának summázata szellemiségének mindvégig meghatározója maradt. A Vamely-botrány fejleményei Fábián Zoltán-emléktábla Leányfalun Május végéig zárva lesz a Franciaországban élő világ­hírű magyar születésű festő, Victor Vasarely 300 képet tartalmazó gordes-i múzeu­ma — jelentették be szom­baton Vasarely családtagjai. A lépés a festőművész által létrehozott alapítvány, s azt korábban kezelő Aix-en- Provence-i egyetem viszá­lyával függ össze: miután Vasarely évek óta azzal vá­dolja ez utóbbit, hogy hűtle­nül látta el feladatát, az ala­pítvány igazgatótanácsa most megszüntetett minden intézményes kapcsolatot a tanintézettel. A több mint két hónapos szünet a leltár felvételéhez, az állapotok felméréséhez szükséges. Az igazgatótanács új el­nököt is választott: három hónapon át ezt a tisztséget maga Victor Vasarely látta el, de a 88 éves művész ért­hető okokból nem ragaszko­dott a mindennapos ügyvi­tel irányításához, így helyet­te egy jogász lett a testület vezetője. Vasarely tisztelet­beli elnök maradt, két fia pe­dig a szervezet főtitkári, il­letve kincstárnoki tisztjét látja majd el. A hét végén avatták fel a tíz éve balesetben elhunyt Fábián Zoltán író emlék­tábláját Leányfalun. Dsi- da Jenó' „Psalmus Hunga- ricus” című versének elő­adása után Molnár Zoltán író, egykori jóbarát tartott megemlékező beszédet. Ezután Maród István, a kuratórium titkára ismer­tette a Fábián Zoltán Tár­saság céljait. A társaságot az író vala­mikori munkatársai, hoz­zátartozói, barátai alapítot­ták. A társaság és annak minden tagja vállalja név­adója szellemi örökségé­nek megfelelően a hazai könyv- és olvasási kultúra színvonalának fejleszté­sét. Tevékenységi köre ki­terjed a könyvkiadás, az is­kolai oktatás, a könyvtár­ügy területemé, az olvasó- és alkotótáborok munkájá­ra. A társaság az általa lét­rehozott Fábián Zoltán Alapítvány vagyonának gyarapításával és felhasz­nálásával arra törekszik, hogy a kulturális élet már említett területein elősegít­se Magyarországon és a határainkon túli magyarok lakta területeken a szelle­mi élet fejlesztését, az egyének és közösségek kulturális felemelkedését. Ennek érdekében — a társ- szervezetekkel és intézmé­nyekkel együttműködve dolgozik, tevékenységét az éves közgyűlésen közö­sen kialakított döntések­nek megfelelően végzi. A Fábián Zoltán Alapítvány kuratóriuma 1994. január 13-án alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban — Fábián Mária alapításá­val. Az alapítvány célja Fábián Zoltán író munkás­ságának, szellemiségének ápolása. A kuratórium el­nöke Funk Miklós. D. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents