Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-29 / 73. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 29., KEDD Mégsem szakadt ketté a VMDK Háttérbe szorultak a liberálisok Göncz Árpád Varsóban s Uj értelmet a barátságnak A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének jövőjét veszélyeztető előjelek után tartották meg Zentán a délvidéki nemzettársak egyetlen érdekszervezetének tisztújító értekezletét. A vasárnap délelőttöt hétfő reggelig szakadatlanul ülésező képviselők jelentős része az egyes vezetőségi tagoknál sokkal nagyobb érettségről, politikai bölcsességről tettek tanú- bizonyságot, hiszen a múlt héten napvilágot látott, Ágoston András elnök és dr. Hódi Sándor alelnök között lezajlott, olykor a titói (puha) diktatúra módszereire emlékeztető csatározások alapján joggal lehetett tartani a pártszakadástól, netán a szervezet teljes szétesésétől. Ágoston ugyanis azzal vádolta dr. Hódit, hogy jórészt az Illyés-ala- pítványtól kapott pénzt saját belátása szerint használta, holott az összeg a VMDK-t illette volna. Mint később kiderült, erről szó sincs, lévén, hogy a szerbiai pártoknak törvény tiltja a külföldi segélyek felhasználását. Más szóval a Hódi család és még egy budapesti személy által létrehozott Délvidéki Magyarokért Alapítvány olykor céleszközöket ugyan kapott, amelyeknek a VMDK volt a kedvezményezettje, de azt a pénzt a szervezet minden alkalommal meg is kapta. A tisztánlátás érdekében nem hagyható szó nélkül a VMDK csúcsvezetésének azon törekvése, hogy minden a Vajdaságba érkező segélyt saját döntési körébe vonjon, tekintet nélkül arra, hogy ki. (VMDK, alapítvány, Vox Humana stb.) kapta. Ez ellen volt dr. Hódi, amit az Ágoston köré csoportosulok nem tudtak elviselni és a vasárnapi-hétfői tisztújító értekezleten is a volt alelnök teljes lejáratására törekedtek. A körzetek képviselői azonban tisztában voltak azzal, hogy a további vádaskodások, olykor balkáni szintű szócsaták végzetesek lehetnek a VMDK számára, és az értekezlet végül is normális keretek között fejeződött be. Az nem állítható, hogy a felmerült problémák megoldódtak, még kevésbé, hogy a szervezet megerősödve haladhat a megkezdett úton, hiszen elnöknek újból Ágoston Andrást választották meg, dr. Hódi Sándor, Dudás Károly- lyal, a szabadkai Új Hét Nap főszerkesztőjével együtt az utolsó pillanatban visszavonta az elnöki posztra való je- löltetését, az előző azonban helyet kapott a 33 tagú tanácsban és Dudás sem került a 11 tagú elnökségbe. Egyébként igen hosszú, mintegy hét órát tartó vita folyt arról, hogy a VMDK csúcsvezetésébe kerülők alávessék-e magukat bizonyos átvilágításnak, vagy sem. Végül a módosított ügyrendi szabályzat értelmében az elnökség tagjai kötelesek nyilatkozni vagyoni helyzetükről és arról, hogy valamelyik környező országban (értsd: Magyarországon) kértek-e letelepedési engedélyt. Ezzel szemben elvetették a javaslatot, miszerint politikailag is át kellene világítani a szóban forgó végrehajtó szerv tagjait. Félő, hogy a tisztújító értekezlettel nem hárultak el a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét fenyegető, a megoszlást eredményezhető veszélyek, arról nem is szólva, hogy éppen most, amikor a délvidéki magyarság puszta léte is veszélybe kerül(he)t, az érdek- szervezet egyes vezetői egymás keze helyett egymás torkát szorongatják. Both Mihály (Folytatás az 1. oldalról) A magyar és a lengyel államfő szűkkörű megbeszélése után megkezdődtek a plenáris tárgyalások. Ezek végeztével ünnepélyes aktusra került sor — Lech Walesa a Fehér Sas Érdemrenddel tüntette ki Göncz Árpádot. A legmagasabb lengyel állami kitüntetést, amelyet a rendszer- váltás után alapítottak újra, csupán'hárman kapták meg a magyar államfő előtt, elsőként II. János Pál pápa. Ezt követően Göncz Árpád a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozta Lech Walesának. Göncz Árpád és Lech Walesa megbeszélésein, amelyek a tervezettnél tovább tartottak, a két államfő a kétoldalú együttműködés dinamizálása mellett foglalt állást. Egyetértettek abban is, hogy a regionális együttműködés jelenti az új Európa alapját. A két vezető annak a véleményének adott hangot, hogy Négy magyar képviselőjelölt jutott túl vasárnap az ukrán parlamenti választások első fordulóján Kárpátalján. Ketten közülük a beregszászi választókerületben, ahol mindenekelőtt Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Tóth Mihály, járási elnöki megbízott rivalizált egymással. A többi négy jelölt a szavazatoknak csak a kis hányadát kapta. A két rivális közül Tóth Mihály kapott több szavazatot: a választók 48 százaléka voksolt rá, vagyis mindössze két százalék a magyar—lengyel kapcsolatok stabilizáló hatással lehetnek a visegrádi együttműködésre és európai integrációs törekvéseinkre. Míg a politikai együttműködés helyzetét pozitívan értékelték, megállapították, hogy sajnálatos módon sem a gazdasági, sem a kulturális kapcsolatok terén nem ilyen kedvező a helyzet, s mindkét területen mielőbb lépéseket kell tenni a helyzet javítása érdekében. Göncz Árpád hétfőn délben szállásán fogadta Podkowa Lesna közösségének képviselőit. A Varsó melletti kisváros a lengyel értelmiségi ellenzék Mekkája volt a nyolcvanas években, s ebben meghatározó szerepet játszott Leon Kant- roski plébános, akit a magyar államfő Nagy Imre-emlékpla- kettel tüntetett ki. Jan Stolars- kinak, a Lengyel—Magyar Baráti Társaságok Föderációja elnökének Göncz Árpád a Pro Cultura Hungarica Emlékérmet nyújtotta át. hiányzott a parlamenti mandátum elnyeréséhez. Fodó Sándor 20 138-at kapott a leadott 61 800 szavazat közül. Hogy ki kerül be közülük az ukrán legfelsőbb tanácsba, s képviseli ott a kárpátaljai magyarság érdekeit, két hét múlva, az újabb választási fordulón dől el. Egy azonban már biztos: bárki is lesz közülük a győztes, lesz egy magyar az ukrán parlamentben, nem úgy, mint a mostaniban. Meglepetésnek számít, hogy az ungvári vidéki választókerületben indult maKora délután a köztársasági elnök fogadta Andrzej Ole- chowski külügyminisztert. Göncz Árpád ezután látogatást tett a lengyel parlamentben. A képviselőkhöz intézett beszédében méltatta a két nemzet történelmi barátságát, kiemelve, hogy annak ma a két nép céljainak megvalósítását kell segítenie. Rámutatott, hogy Magyarország létfontosságúnak tartja a térség országaival való szorosabb együttműködést, s a régióban Lengyelországot tekinti legfontosabb partnerének. Mint a magyar államfő mondotta, sajnálatos módon meggyengültek a két nemzet közti barátság kötelékei, ezért talán még az egyébként jó politikai együttműködésnél is fontosabb új értelmet adni a „magyar—lengyel két jó barát” szólásnak; ez a feladat inkább az emberekre, mint a politikusokra vár. gyár jelölt, Kovács Miklós, a KMKSZ ungvári járási szervezetének elnöke is továbbjutott a választás első fordulójából. Újabb meglepetésre, vagyis arra, hogy bejut a parlamentbe, aligha van kilátás, hisze ő elsősorban a magyarlakta községekben kapta azt a 8 000 szavazatot, ami elég volt ahhoz, hogy a 13 jelölt közül továbbjusson. Nem indul eséllyel, de azért okozhat meglepetést az első fordulón túljutott nyugdíjas orvos, Kovács Elemér, a KMKSZ járási szervezetének elnöke. A nagyvilág hírei *A bosnyák kormány jóváhagyta a muzulmán— horvát föderáció létrehozására vonatkozó, Washington közbenjárására létrejött tervet, és annak elfogadását javasolta a köztársaság parlamentjének. *Dél-Korea katonailag erősebb, mint északi szomszédja, és ő győzne, ha Phenjan háborút robbantana ki — hangsúlyozta Ri Bjong Te délkoreai nemzetvédelmi miniszter egy kormánylapban megjelent nyilatkozatában. Az ország 650 000 fős hadseregének magas fokú harckészültségben kell maradnia, hogy az országban állomásozó 36 000 főnyi létszámú amerikai csapatokkal együtt szembe tudjon nézni a phenjani fenyegetéssel. Kreml Szént-György- termében tartott ünnepélyes fogadtatás után tartott négyszemközti megbeszélésén Borisz Jelcin orosz és Nurszultan Nazarbajev kazah elnöknek sikerült megállapodnia több vitás kérdésben. Ennek megfelelően módosítják az aláírandó szerződések szövegét. vasárnapi nagyszabású brüsszeli tüntetéssel zárult a fajgyűlölet és a megkülönböztetés ellen meghirdetett európai akcióhét. A tiltakozó megmozdulásokat az United for Intercultural Action, a nacionalizmus, a rasszizmus és a fasizmus ellen fellépő, a menekülteket támogató európai hálózat fogta ösz- sze. Ukrán parlamenti választások Négy magyar továbbjutott EMLÉKEZÉS Horthy menye a német megszállásról Özvegy Horthy Istvánná, a néhai kormányzó menye a minap nyilatkozott az Amerika Hangja rádióállomásnak abból az alkalomból, hogy fél évszázada — 1944. március 19-én — szállták meg a németek Magyarországot. Az ötven évvel ezelőtti március 19-ét élete egyik legszörnyűbb napjának nevezve, Horthy Istvánná bevezetőül felidézte a március 19-ét megelőző, feszültséggel teli napokat, s úgy vélekedett, hogy a válság március 15-én kezdődött, amikor az operaházi díszelőadás után a német követ átadta Hitler meghívását a kormányzónak. Mint elmondotta, a kormányzó és a Kállay-kormány kulcs- fontosságú miniszterei igen nyomott hangulatban vitatták meg a Hitlernek adandó választ, és bár a legtöbben rosszat sejtettek, mégis úgy határoztak, hogy a kormányzó utazzon ki Hitlerhez. A döntést elsősorban az befolyásolta, hogy a kormányzó a legfontosabb kérdésnek a Szovjetunióban megszálló feladatokat ellátó magyar csapatok hazaszállítását tartotta. Horthy né a továbbiakban elmondotta, hogy 1944. március 18-án Szolnokra utázott, ahol másnap egy zászlóavatáson és elhunyt férje szobrának leleplezésén kellett volna részt vennie. A Tisza-parti városban kapta 19-én reggel a hírt, hogy a német csapatok átlépték a határt és az ország megszállása folyamatban van. Az ünnepség természetesen elmaradt, és Horthy né a Várból érte küldött autón sietve visszatért Budapestre. Még ma is élénken emlékszik rá, hogy a sofőr mellett egy német hadnagy ült, nehogy — mint mondotta — útközben bajba kerüljenek a németekkel. Megerősítve, hogy az akkori körülmények között — a kormányzó, a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök távollétében — nem volt lehetséges az elfenállás a bevonuló németekkel szemben, akik különben is mindenre kiteijedő figyelemmel készítették elő a megszállást — vasárnapra időzítették azt, és szándékosan késleltették a hazatérő kormányzó kü- lönvonatát. Részletesen foglalkozott nyilatkozatában Horthy Istvánné március 19-ének estéjével, amikor apósa családi körben részletesen beszámolt a Klessheimben történtekről. A kormányzó — így Horthyné — igen komolyan fontolgatta a lemondás lehetőségét, végül is elvetette azt, mondván, hogy maradnia kell, mentenie kell ami menthető, hiszen még rendelkezik a hadsereggel és talán képes lesz megvédeni azokat, akik benne bíznak. A kormányzó — menye szerint — abban biztos volt, hogy az ellenállás csakis őkörülötte alakulhat ki, és a lemondás gondolatának elutasításában nagymértékben közrejátszott félelme attól, hogy távozása után Imrédy Béla vagy egy nyilaskeresztes kormány kerül az ország élére és száz százalékban kiszolgálja a nácikat. Arra a kérdésre, hogy az ország vezetői mennyivel korábban sejtették, hogy a németek erőszakos akcióira készülnek, Horthy Istvánné úgy vélekedett, hogy ezt azért volt nehéz annak idején megjósolni, mert a németeknek tulajdonképpen nem állott érdekében Magyarország megszállása. 1944 tavaszán a németeknek az állott érdekében, hogy Magyarország mint szövetséges maradjon meg. A Kállay-kormánynak a szövetségesekkel való kapcsolatkereséséről szólva Horthyné emlékeztetett arra, ami McCartney professzor Magyarországról szóló könyvében megírt, neHorthy Istvánné és Lázár Károly testőr ezredes, a testőrség parancsnoka, Horthy István temetésén, Kenderesen (1942. aug. 27.) vezetesen, hogy éppen 1944. március 19-én, tehát a német bevonulás napján érkezett futár Lisszabonból Habsburg Ottó üzenetével, amely szerint az amerikaiak megváltoztatták, enyhítették feltételeiket Magyarországgal szemben. A futár, értesülve a történtekről, megsemmisítette az üzenetet. Horthy Istvánné végül igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy tudtak-e a Várban erről az üzenetről, és tragikusnak nevezte, hogy az üzenet megérkezése egybeesett német megszállás napjával.
