Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám

I 14 PEST MEGYE/ HÍRLAP TAJOLO 1994., MÁRCIUS 23., SZERDA Ü A nagyközség város akar lenni Közösségformáló polgárok Budakeszin Egy község, mely egyidős a honfoglalással. Határos Buda déli csücskével, 12 ezer hivatalosan „bejegy­zett” polgára 1996-ban ünnepelheti szűkebb hazája 1100. születésnapját. Takaros házait a budai hegyvi­dék karéja övezi. A nagyközség neve: Budakeszi. Budát elhagyva autóbuszun­kat igencsak próbára teszik a kaptatok, a lejtők, a kacs- karingós út. Észre sem vesz- szük, hogy elhagytuk a fő­várost, noha változik a kép. Fenyves és lombos erdők váltják egymást, üdülők, szanatóriumok a bizonyíté­kai, hogy ez a vidék a szmoggal telített főváros egyik „tüdeje”, szűrője. Az­után még néhányszor neki- kapászkodunk az emelke­dőknek, majd járművünk hosszú lejtőn fékez. Megér­keztünk Budakeszi nagy­községbe. Itt, a főutcán sétálva alig­ha beszélhetünk „faluról”. Zsúfolt a forgalom, rendőr­lámpa irányítja a közlekedő­ket. A kora tavaszi, szeszé­lyes idő ellenére nagy a jö­vés-menés. Cégtáblák sora hirdeti, hogy fellendülőben a kisvállalkozás. Mesterem­berek kínálják szolgáltatása­ikat, kisboltok tucatjaiban válogathat az igényes vásár­ló. Nagyvárosi életkép ez a falu szívében. Szemereki Zoltán polgár- mester a községházán fo­gad bennünket. Beszélge­tünk múltról, jelenről, azok­ról a tervekről, melyre adot­tak a lehetőségek, s melyek jól nyomon követhetők a nemrégiben elfogadott, im­máron a hivatal falán függő általános rendezési terven. A históriában — mint már említettük, s melyről a polgármester úr büszkén be­szél — egészen a honfogla­lásig nyúlhatunk vissza. A községet a Keszi törzs nem­zetségfői alapították. A zö­mében magyarlakta falu éle­tében a törést a törökdúlás okozta. A tizennyolcadik századi sváb betelepítések után, századokon keresztül virágzó élet folyt, egészen a ’46—48-as kitelepítésekig, amikor a 6000 lakosból 4000-nek el kellett hagynia otthonát. Új telepesként er­délyi székelyek, felvidéki, alföldi magyarok érkeztek ide, majd a ’70-es években felépült a 250 családot ma­gába foglaló katonai lakóte­lep, és beépült a 150 család­nak otthont nyújtó Barac­kos terület. Napjainkban, ha lassan is, de tovább gya­rapodik a község lélekszá- ma, elsősorban a fővárosiak számára vonzó itt a vidék varázsa. A rövid történelmi átte­kintés mutatja, hogy mára meglehetősen vegyes a la­kosság összetétele. Ennek ellenére klubok, egyesüle­tek sora példázza, milyen fejlett itt a közösségi élet. nak, ennek arányában le­het tehát gondolkodni. Mi egyelőre csak a közeljövő­ről beszélgetünk. Jelenleg a község a la­kosság mindössze egyne­gyedének tud munkalehető­séget adni, ám ez nem túl­zottan aggasztó, hiszen kar­nyújtásnyira van a fővá­ros. Az önkormányzat óva­tosan kezeli az új munka­helyteremtést, kizárólag környezetbarát beruházá­sokat engedélyez, megőriz­vén a természeti adottságo­kat. E célra tíz darab, 800—1200 négyzetméte­res vállalkozói területet je­löltek ki. Legfőbb céljuk a falu régi arcának megőrzé­A főtér a templomtoronnyal A teljesség igénye nélkül említhetjük ezek között a Székely Kört, a Budakeszi Barátainak Polgári Körét, a nyugdíjasklubot, a több szakosztállyal működő sportklubot, a színjátszó kört. A történelmi egyhá­zak közül római katolikus és református templom van a faluban, valamint egy baptista imaház. Az alábbi tény pedig is­mét a történelmi gyökerek­hez nyúlik vissza. A haj­dan kitelepített német nem­zetiségűek kötődését bizo­nyítja, hogy tavaly járt Bu­dakeszin Volker Blust, a németországi Neckarsulm főpolgármestere, amikor a polgármesteri hivatal ta­nácstermében zászlót-cí- mert cseréltek, és megtör­tént a két település „házas­ságkötése”. A szakemberek vélemé­nye szerint az általános rendezési terv 10-15 éves perspektívát kínál a falu­Nagyvárosi forgatag a falu szívében se, amely a Részletes Reha­bilitációs Tervben szere­pel. Magyarán: Budakeszi­nek maradjanak meg azok a történelmi, néprajzi érté­kei, melyek vonzóvá te­szik a falut az idelátogató és helybéli lakosság számá­ra. A munkalehetőség to­vábbi forrásának ígérkezik a napokban zajló földárve­rés. Az önkormányzat re­ményei szerint zömmel he­lyi gazdák jutnak majd a határban földtulajdonhoz, mely nemcsak egyéni bol­dogulásukat, hanem a köz­ség javát is szolgálja a jö­vőben. Földrajzi adottságait fi­gyelembe véve Budakeszi természetesen készül a vi­lágkiállításra. Nem csak a szállásadó szerepét kíván­ja betölteni. A sportpálya felújításával olyan sport- centrumot kívánnak létre­hozni, amely a fizikai és szellemi teljesítőképessé­get egyaránt próbára teheti. Végül, de korántsem utolsósorban Szemereki Zoltán megemlíti: a nagy­község a várossá válás gondolatával kacérkodik. Erre már ma is többé-ke- vésbé adott az intézmény- hálózat: a két gimnázium, a zeneiskola (mely az éve­kig itt nyaraló Érkel Fe­rencről kapta a nevét), a családsegítő központ, az út­hálózat, a telefonhálózat ki­építése, hogy csak néhány dolgot említsünk. Arról ter­mészetesen még nem be­szélgettünk, mikorra válik esedékessé ez, hiszen ad­dig még sok munka van hátra. Az alábbi csak a mi megjegyzésünk: egy város­házi kulcs átvételére a leg­méltóbb időpont az ezer- egyszázadik születésnap- le­hetne... Hazafelé még bekukkan­tunk a művelődési központ­ba, Gönye Csabával, az in­tézmény munkatársával váltunk néhány szót. Mint mondja, nehéz a dolguk ezekben a hónapokban, mi­vel a közelgő választások kapcsán, az esélyegyenlő­ség alapján biztosítaniuk kell a termet a pártok szá­mára, módosítaniuk kell hát a korábbi programo­kon. Ennek ellenére nagy a nyüzsgés a földszinten- emeleten egyaránt. Tiné­dzserek jönnek: lesz-e tea­ház? „Ez egy új klubfor­ma” — magyarázza Gönye Csaba. Cél, hogy a fiata­lok olyan környezetben ta­lálkozhassanak, beszélget­hessenek egymással, ahol nem a fülrepesztő diszkó­zene uralja a rendezvényt. Helyette van itt kéthetente zsíros kenyér, tea, betét- programok, ingyenes belé­pő és olyan halk háttérze­ne, mely lehetővé teszi a gondolatok cseréjét. A bu­dakeszi fiatalok igénylik ezt a klubot. Új közössége­ket szeretnének alapítani. Alig egyesztendős kezde­ményezésük egyszer talán majd országos gyakorlattá válik. Tóth Sándor Hegyek karéjában megbúvó házak Talum Attila felvételei A közelmúltban látogatott Budakeszire Csedő Csaba, Csík­szereda fél esztendeje megválasztott polgármestere. A köz­ségházán folytatott megbeszélései alapján valószínű, hogy budakeszi küldöttség megy a júliusi Csíkszeredái ünnepsé­gekre, míg augusztus 20-án a Pest megyei község lát vendé­gül egy Erdélyből érkező delegációt. * Március 15-én adták át a Budakesziért Érdemérmet Húber Lőrincnek és Kótiné Herczeg Máriának a községért végzett kiemelkedő munkájukért. Három pedagógus: Cseh Józsefné, Rudolf Ottóné és Kovács Zoltánná pedig a Pedagógiai Szol­gálatért Emlékérmet vehette át ugyanezen az ünnepségen. * Egy esztendeje alakult meg a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban a Diák Sport Kör, mely útjára indította a Prohászka Kupát. A vándorkupa elnyerésére 25 iskolába küldték ki a nevezési lapokat, végül 9 lány- és 7 fiúcsapat nevezett be a tornára. A házigazdák minden kategóriában 3-4. helyen végeztek. * Gyorsul a telefonfejlesztés a faluban. Az eredeti tervek sze­rint 1997-re készült vplna el a teljes vonalhálózat, de a kon­cessziós pályázat révén a munka már 1995-re elkészülhet. A csatornázottság az elmúlt esztendőben a hajdani 40 száza­lékról 90 százalékra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy 1993-ban 10 kilométer csővezetéket fektettek le. Megépült a szennyvíztisztító telep, melynek költsége 150 millió fo­rintba került. * A 19 tagú képviselő-testület megszavazta az idei költségve­tést. Eszerint a község ’94-ben 670 millió forintból gazdál­kodhat, ebből fejlesztésre 150 millió forintot fordítanak. Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. A török hódoltság alatt Buda környékén is sok település pusztult el, de különösen Buda visszavívása idején szenvedtek sokat a harcok körül húzódó községek. Ekkor pusztult el a budai hegyeken túli Felkesző és Alkesző is, amelyeket a XVII. század vé­gén németekkel telepítettek be. így alakult ki tudatos német telepítési politika eredmé­nyeként Budakeszi és Budaörs sváb közsé­gek. Az új német telepeseknek ugyanis a budai kamarai felügyelőség olcsón vagy in­gyen osztogatta itt a telkeket, akik azután makacs szorgalommal újították meg a Bu­dát körülvevő földműves és szőlőkultúrát. Terményeiket — almát, körtét és egyebet — árulni átjártak a hegyen keresztül Budá­ra is; s mivel szőlőkertjeik csakhamar fel­kúsztak a hegyre, a XVIII. századig névte­len Svábhegy is tőlük nyerte nevét. E jómó­dú községekben intenzív egyházi élet fejlő­dött ki. Különösen Budakeszin, amelynek határában a Trinitárius rend zárdát és temp­lomot épített Makkosmárián. Ez később hí­res búcsújáró hely lett. Budakeszi a XVIII. században még főleg a Zichyeké, később pedig kamarai birtok lett. Földesurai mind­két időszakban számos középítkezést (isko­la, templom, plébánia, magtár, uradalmi kocsma stb.) kezdeményeztek. Az új telepe­sek gyorsan gazdagodtak. A budai hegyek lábánál elterülő telepü­lés szép fekvése és akkor még erdők övezte környezete maga is arra ösztönzött, hogy itt Budakeszin kálváriámat alakítsanak ki a ka­tolikus hívők. A kálváriaút építése a barokk korban, főleg a németajkú települések egyik jellegzetessége volt. Itt is a községtől délre az úgynevezett Kálvária-hegyen épí­tették fel a Jézus Szíve tiszteletére szentelt kápolnát és a hozzá vezető utat 14 kis stá­cióépülettel szegélyezték. Ezen egyszerű, nyeregtetős, apró épületek eredetileg rács­csal elzárt fülkéjében Jézus kínszenvedésé­nek állomásai voltak láthatók. A hívők ide zarándokoltak ki nagypénteken és húsvét- kor. A végső cél természetesen az út végén álló kálváriakápolna volt. Az egyszerű, ké­sőbarokk kápolna két oldalán egy Szenthá- romság-ószlop és egy feszület állt. A jelen­leg felújítás alatt álló kálváriautat a kápol­nával együtt feltehetően az eredeti állapotá­nak megfelelően állítják helyre. A kálvária­út egyházi jelentőségén kívül festőién szép tájképformáló eleme Budakeszi közvetlen környezetének. Pamer Nóra

Next

/
Thumbnails
Contents