Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-18 / 64. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 18., PÉNTEK J3 Jókívánság yödrös Attila Főszerkesztő Úr részére! Kedves Attila! Örömmel értesültünk, hogy újságírói munkásságod elismeréseképpen Mihály- Okolicsányi-díjban részesültél. Fogadd őszinte jókívánságainkat ebből az alkalomból. Legyen erőd s egészséged folytatni munkádat úgy, hogy — mint mondani szoktad — az édesanyai tekintet előtt sem kell lesütni szemedet. Gratulálunk! Dr. Hoppál Endre az MDF Pest megyei választmányának elnöke Fideszesek a váci püspöknél á A Fidesz parlamenti h frakciójának néhány p, tagja a minap tisztel- gő látogatást tett a váci püspöknél. Pártvezérük, Orbán Viktor az 1990-es választások előtt a kommunisták agyagba dön- gölését tartotta a célszerűnek kilátásba helyezni — népszerűségük növelése érdekében. (Ezután négy év^p át a baloldallal teljes akcióegységben támadták a kormánykoalíciót!) Most pártjának egy képviselőcsoportja érezte hasznosnak, hogy a Fidesz jóindulatáról és rokonszenvéről biztosítsa a katolikus egyház jeles képviselőjét. A főpap elmondta, hogy •újabban a Fidesz nagyobb érdeklődést tanúsít az egyház jogai és tevékenysége iránt. Hozzátette azonban, hogy az átalakulási folyamat végkimenetelét még bizonytalannak látja. Jogosnak érzem a feltételezést, hogy a fideszesek most semlegesíteni akarják évek óta folytatott vallásellenes politikájukat. Eddigi politikai tevékenységükből kettős hasznuk származott. Minthogy féltek az egyházak társadalmi befolyásának növekedésétől, minden lehető módon fékezték ezt, és egyben akadályozták az egyházak lehetőségeinek érvényesítését. Másrészt pedig így természetes szövetségeseket nyertek a koalíciós erők elleni harcaikhoz az ateista liberál-bolse- vik és a nihilista, kozmopolita körökben. Most viszont, néhány héttel a választások előtt, tisztelgő látogatásukkal és rokonszenv-nyilatko- zatukkal vissza szeretnék szerezni a vallásos tömegek bizalmát is, amit korábbi mesterkedéseikkel elveszítettek. Rájöhettek ugyanis, hogy a várható veszteség nagyobb, mint az elért nyereség. Mostani nyilatkozatukkal azt sejtetik, hogy két lovat akarnak megülni egy fenékkel. Szerintem azonban elkéstek az irányváltás imitá- lásával. Imitálást írtam, mert én nem hiszek e szemléletváltozás őszinteségében. Gondoljuk meg, a Fidesz 1990-ben a sértett magyar nép jogos haragjára, a hazafias érzelmű tömegek rokon- szenvére játszott, hogy aztán az MSZP, az SZDSZ és az egész baloldali ellenzék küzdőtársaként minden létező egyházellenes törekvés lelkes támogatója legyen. Most pedig delegációjuk tisztelgő látogatást tesz a püspök úrnál... Felejtsük el, hogyan idét- lenkedtek a pápa látogatása előtt, alatt és után? Felejtsük el, miként ízetlenkedett ez az álliberális tábor gusztustalan, a nemzeti érzést és a közszemérmet sértő karikatúráival, gúnyverseivel? Felejtsük el azt is, hogy évek óta a „keresztény kurzus” rémével riogatják a társadalmat, és mindenféle módon akadályozták az egyházak kártalanítását, az elkobzott iskoláik visszaadását, az egyházi iskolák zavartalan működését? Felejtsük el, hogy ki tudja hány hónapja „lebegtették” az oktatási törvényt, harsányan követelve a nem létező világnézeti semlegesség ostobaságának érvényesítését a nevelésben? Érthető, ha ezek a választás előtti mesterkedések nem tévesztik meg a vallásos tömegeket, s a váci püspök kulturáltan megfogalmazott fenntartásaiból ítélve, a látogatással megtisztelt főpapot sem. Most kíváncsian várom, mikor kezdik meg udvariassági látogatásaikat egyházaink vezetőinél az SZDSZ és az MSZP vezető személyiségei is. Az ízléstelenségnek és a politikai infantilizmusnak nincs határa. Taál Márton Budapest Köszönet a MÁV-nak Egy kéréssel fordulok önökhöz. Ha van mód és lehetőség, egy pár sorbs köszönetét szeretnék mondani az önök segítségével a MÁV-nak. 1994. március 11-én elveszítettem egy számomra értékes csomagot a Budapest— Mezőtúr között közlekedő vonaton. A vasutasok gyors és pontos intézkedéseinek köHISTÓRIA Tisztesség adassák emlékezetüknek n Elején kezdem a’ dol- . got. 1844k év tavaszán a’ sors, vagy mondhatom — a’ szerencse, a’ Duna mellé Szalk Sz:Már- tonba — mint segédtanítót vetett. Itt a’ szomszéd Duna Vecse városban — hol attya mészároskodott — tartózkodott Petőfi. A’ szomszédság, a’ Col- legialitás, e’ két város tanítóit gyakran barátságos öszsze jövetelre hivá meg. E társaságban, — hol ő sokszor megjelent: — volt Szerencsém Petőfivel találkozni. Illy körben —: mint rendesen szokás — diákosan ment a társalgás: pohár ürítés és daliáson végződött. S midőn széles jókedvben — mivel ő kedvelő nézője volt — elfútuk: „Hát nekem már vigasztalást mi Sem ad!” megtudtam, hogy ő költő, még pedig e’ dali szerzője, mellyet Pö- nögei Kis Pál név alatt adott ki. Mondám neki: ha ön illy bordalt tud Írni, mint ez és más dala is, honnan van, hogy a’ pohárra igen gyéren keríti a’ sort?... Ha én olly litániát tudnék tartani a’ bornak, versenyezve so- roztatná magát palaczkba a’ világ minden bora, csak hogy begyemben kedvelt quartélya lehessen... De ő mosolyogva mulatott. Mert meg kell jegyezni, hogy Petőfit, mind itt mutatásomkor, mind más helyen — hol vele későbben is mulatságban voltam, például disznótorban — csodálkozva néztem, hogy a’ bort Csokonaiként meg- énekli, és Prizniczként viz barátja. Itt volt őt szerencsém, mint a’ Pesti Divatlap segéd szerkesztőjét, tisztelni. Ezután bámulva látám őt naponként, az irodalom egén költői szabad szárnyakkal dicső merészséggel föllebb-föllebb emelkedni. Attya, ki családi néven Petrovics Istvánnak hivatott 1845k évben Szalk Sz. Mártonba tette át lakását. Itt a’ közeli szomszédság — mellynek csak egy deszkakerítés állott közben — ismeretségbe hozott a’ családdal. Az ismeretség néha némi kis bizo- dalmas beszélgetést idézett elő. Érzékeny szavakban tört ki néha a’ gyöngéd anyának a’ sors és emberektőli megcsalatásnak panasza: mig a’ hallgatag atyának komor arczvonalain, a’ sor- sali elégedetlenség színeivel festett — titkolt buér- zelmek észrevehetőleg jelentkeztek. A’ Kis Kún Szabadszállási szék egykori tehetős haszonbérlője az 1838 dunai nagy áradás pusztítása — és némely lelketlen hitelezők, vagy talán hitelezői gazsága által tetemesen megkárosított ember, most az úgynevezett ... korcsmái... szegény állapotára szorult! A’ vagyona vesztett atya és anya, vesztetsége romjain, egyfelől becsület érzetében, más felől Sándor — az ünnepelt költő — és István — a’ kiskun Sz:Miklósi kedvelt székálló legény — fiiakban talált reménytáplálólag kedves vigasztalást. Ez utóbbi vigasztalás — mint mondák — eleinte, a’ sorsáltali leveretettségük kezdeteiben az ellenkezőt látszott tanúsítani, midőn az aszódi ág:hitv:algymná- siumból a’ pápai helv:hitv: Főiskolába ment Sándor fi- jok katonává lett. A’ jeles fiúban e téren táplált remény által is megcsalatko- zást érezve, nem kis aggodalomtól lepettek meg az érzékeny szülei szivek! A’ rövid idő múlva végképp elbocsátott, hazaszabadult katona, a’ szegény szüléktől nem segitethet- vén, kereset forrást igyekezett magának szerezni. Mü- vészethezi hajlamai arra in- diták hogy vándor színész- szé legyen, Kit az atya komédiásnak szokott nevezni. A’ szülék müvészetteli ismeretlenségök miatt inkább szerették volna a’ fiút katonának, mint vándor színésznek látni: ’s ennélfogva e’ fiókban vetett reményöket egészen elveszni hívén, gondolák: nem csak a’ világ — de saját vérökben is megcsalat- kozának... Jó szülék! nem tudátok, hogy a’ nagyra termett lélek az anyagiság világát kevésnek tekinti magának, más világot keresve addig próbálgat, mig szabad röptével olly helyet talál, hol a... sugárait vala- hért szedi magára, hogy szerény fényével övéi, és nemzete közjavára jólte- vőn világoljon. És midőn eleinte csalatá- sukat lenni gondolták, most a’ dicsőség szárnyain fölemelkedett költő fiukban kétszeresen tellett be örömük, ’s szerény büszkeséggel mondák: „ő a’ mi fiunk”. István — az atyának mintegy jobbkeze, mesterségénél fogva a’ kis családdal együtt dolgozott; jólét és szükségben vele osztozott. Sándor a’ mindennap pénzsükségelt Fővárosból nem egyszer járult irói csekély díjából —’ kedves szülék segélyére. Mennyire szerette volna őket boldogítani, nyilvánítja azon — „Hajh édes szüleimék gazdagodjam meg csak” szavakkal kezdett kedélyes verse. A’ gyermekeit hőn szerető gyöngéd anya innepnek érzi a’ napot, mellyen fiai haza érkeztek. Mikor kö- rültöki kedves foglalatosságát elvégezte, imádságos könyvét vette elő, melly- ből kedvesei boldogságát Istentől kikönyörögni áhi- tatosan igyekezett. Illyen nap volt 1845dlk év nyarán, midőn a’ kedves költő K.K. Sz:Miklós- ról — hol az ismeretes „huszonhetem, hogy csomagom meglett. Név szerint köszönöm Szakszón Sándor sülysápi, és Czapkó Lajos tápiógyörgyei szolgálattevőknek a segítőkész hozzáállást és a közreműködést. Mészáros Károlyné Káka A Volánbusz intézkedett Lapjuk március 11-ei számában, a „Levelünk jött” rovatban megjelent levél írója — többek között — Pest Megyei Flór Ferenc Kórházhoz közlekedő autóbuszjáratok számának bővítését kérte. Ezúton tájékoztatjuk mind önöket, mind kedves olvasójukat, hogy cégünk (mint azt már korábbi levelünkben is jeleztük) jelenleg egyeztetést folytat a kerepestarcsai kórházzal a már meglévő járatok mellett további 6 autóbuszjárat kórházhoz történő betéríté- se ügyében. Az általunk javasolt járatok menetrendi adatait február 14-én állásfoglalás kikérésével megküldtük a Flór Ferenc Kórháznak. A kórház egyetértése esetén a járatokat 1994. május 29-étől, a menetrendváltozás időpontjától a kerepestarcsai kórház érintésével fogjuk közlekedtetni. Volánbusz Közelekedési Részvénytársaság Bogáti Zoltán forgalomfejlesztési szakosztályvezető Nem lesz szebb a szép... A budaörsi Jókai-napokkal kapcsolatban az 1994. február ... megjelent számban tévedés volt. Ezúton helyesbítjük: A polgármester nem jelent meg a megnyitón, hanem dr. Keszy-Harmath Péter alpolgármester, a közoktatási és művelődési bizottság elnöke. Ő mondta a megnyitó beszédet is. Az, hogy a művelődési ház régebben „kultúrkocsma” volt, azonkívül, hogy nem szerencsés kifejezés, nem is fedi a valóságot. A dr. Csathó Istvánt megelőző vezető, Kosa Pál is nagy szeretettel és sikerrel vezette az adott lehetőségek kihasználásával a művelődési házat, melyet a budaörsiek szívesen látogattak. Sok szép előadással, rendezvénnyel gazdagította a város életét. Nem lesz szebb a szép, ha valami más szépre azt mondjuk, hogy csúnya... K. H. P. csu Sz:Miklóstól” czimü jeles dalt rögtönözte. A’ nyár utolját, őszt (: Szüretet kivéve :) és telet csak nem itthon tölté; néha tartván kirándulásokat Pestre, vagy máshova jó barátihoz. Ez időszak az, melly- ben én munkásságának Szemtanúja valék. Rendesen, egy nap úgy mint más nap, — szüntelen iró asztalánál ült, mely- lyet csak alkonyaikor hagyott el, ’s az estebéd elérkeztéig hozzánk, mint tőszomszédi tanítókhoz átjött, hogy beszélgetés, vagy egy két párti tárkli játszás, vagy a’ mezönni sétállás által szerezzen magának ihletadást, vagy ujj (itt le van tépve a sarok!! — F. L.) ismét iró asztalánál találta őt sokszor még az éjfél is, — irva vagy olvasva. (Ismét kis hiány! — F. L.) (Folytatjuk) Fenyvesi László Népgyűlés Vácon A pesti forradalom eseményei Vác városában még aznap, március 15-én ismertek lettek: akkor már vonat közlekedett a két város között. A gimnáziumi ifjúság a városházára kitűzte a nemzeti lobogót, ruhájára kokárdát rakott A diákok — némileg önkényesen — március 17-én és 18-án tanítási szünnapot tartottak, így ünnepelték a nagy eseményt. Párniczky Ede, a járás főszolgabírója 18-án népgyűiést hívott össze; igaz, meglehetősen szűkkeblűén szervezték, mert — mint Urbán Aladár írta — helyéül a püspökváci városháza tanácstermét jelölték ki. Nem csoda, hogy sokan kiszorultak. Párniczky Ede mindenesetre ismertette a 12 pontot, és már készült befejezettnek nyilvánítani a gyűlést, mikor zászlók és zeneszó kíséretében az „értésükre jutott nagyszerű történetek miatt örömtől lelkesült hazafiak és tanulóifjúság olly nagy számban jelentek meg”, hogy a tanácsteremből ki kellett vonulni a gyűlésnek. A nép követelésére a városháza udvarán ezért a lakosság előtt a főszolgabíró megismételte a 12 pont ismertetését, melyet a tömeg „nagy örömrivalgással fogadott”. Elöl járt ebben a város ifjúsága; a diákok a pesti ifjakat példaként tekintve, maguk is szervezkedni kezdtek. Követeléseik részben az oktatással voltak kapcsolatban. 10 pontos javaslataik közül az első már március 22-én teljesült: a város iskoláiban megszüntették a latin nyelvű oktatást. Pogány György
